Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

NYUGAT-SZIBÉRIAI OLAJMEZŐN • A szigorú szibériai tél sem lehet akadálya Nyugat-Szibéria legnagyobb kincse, a kőolaj kiaknázásának. A terület olajbányászai célul tűzték ki, hogy ebben az évben 32 millió tonnával több olajat termelnek ki és így 214 millió tonnát adnak a népgazdaságnak. (Fotó: TASZSZ—MTI—KS) Se többet, se kevesebbet Prüszkölök, ha egy-egy alkotói teljesítmény és a mű létrehozására fordított idő között egyenes arányt emlegetnek. Van, aki gyorsabban dolgozik, van aki lassabban. A Mercedes kocsival esetleg előforduló üzemzavarok nem magyarázhatók a kocsi sebességével. Ki ne tudná, hogy minden művész életében adódnak termékeny szakaszok és előfordul, hogy semmi se sikerül, kínlódik, gyötrődik. Meggyőződésem, hogy a tétlenség, a kifejezési lehetőség hiánya, a hosszabb munkátlanság, a mármár mellőzöttség aszályként fonnyasztja a teremtő kedvet, tartósabb károsodást okozhat mint a sűrű igénybevétel, az állandó készenlét, a záporként zúduló feladattömeg. Eltérőek a feltöltődéshez, megújuláshoz szükséges energiák, a módszerek. Száz szónak is egy a vége: tisztában vagyok azzal, hogy emberekként, koronként változnak az alkotókészség feltételei, egyéniségtől, megbízatástól is függ, ki mennyire őrzi meg a frissességet, képes a tolakodó rutin visszaszorítására. Kérdezgetem magamban egy idő óta: iajon a televízió főosztályai jól gazdálkodnak-e az illetékességi körükbe tartozó irigy abba bevonható szellemi erőforrásokkal? Az ügyeskedés, a sündörgés, a magamutogatás nem jelent-e előnyöket a kiválasztásban, a javasolt műsortervek, ötletek elbírálásában? Nem szorulnak-e hátrányba a hívásra várók, a kevésbé alkalmazkodók, göcsörtösebb természetűek? Mintha olykor-olykor a könnyebb ellenállást választanák, amikor sikeres rendezőt, operatőrt, színészt stb. agyontömnek feladatokkal, gyakran lényüktől, alkatuktól idegen megbízatásokkal. Vállalják, hogyne vállalnák még azok is, kik érzik, tudják a megalkuvás, a túlterhelés veszélyeit. Miért? Könnyű Katit táncba vinni? Van benne valami! Népszerűség, pénz, hátha-hátha mégis kijön az ügyből valami... De nem ez a döntő, ahogy néhány ilyen futtatott művésztől hallom: megkeresnek-e újból ha egyszerkétszer, ötször nemet mondok. Nagy úr a kényelem máskor — talán ettől és ezért félnek, közvetlenül a gyorsan bólintót keresik meg az illetékesek. A régóta foglalkoztató problémát néhány, egymást sűrűn követő Zsurzs Éva bemutató és a csütörtökön látott-hallott Tél című műsor időzítette, íratta meg velem. A kitűnő rendező Mikszáth-feldolgozása, A fekete város képi tolmácsolása osztatlan sikert aratott. A szakma, a közönség kórusban zengte, dicsérte Zsurzs Éva teljesítményét. Kívülálló lévén csak sejthető, valószínűsíthető: ennek és egy-két szép Zsurzs Éva rendezésnek tulajdoníthatók az újabb megbízások. Az utóbbi három esztendőben többet termelt a jó képességű, míves rendező, mint máskor kétannyi idő alatt. Bizony, többet vállalt, mint amit bír. Nem tudott váltani, félig érlelten adta ki kérzéből a kópiákat. Ez esetben kimondható időhiány miatt maradt el saját színvonalától. Fazekas Lajos olyan gonddal, annyi szeretettel, ötlettel készített egy szokványosnak mondható műsort, mintha ettől függne megítéltetése. Mindent beleadott, ennek köszönhető, hogy ez az irodalmi-zenés összeállítás a képernyő előtt tartotta az embereket. A látvány a mondandót és a hangulatot szolgálta, volt a műsornak íve, ritmusa. Picit félve írom le, bárha többször találkozhatnánk Fazekas Lajos művészetével a képernyőn. Félek egy kicsit, mert bár tudom, hogy a vidéki kritika nem, vagy csak foszlányokban hallatszik el a Szabadság térig, megfogadják ezt a bíztatást és „felfedezik” a rendezőt. . . Egy-két esztendő alatt szeretnék pótolni, ami korábban elmulasztódott. Az volna a jó, ha mindenki kellő időben és módon kapná meg azt a bizonyos alkalmat, alkalmakat. Nehéz ügy, elérhetetlen álom? Lehet, de a tökéletességért vívott küzdelem viszi előre az ügyeket. Cikkünk nyomán A Petőfi Népe hasábjain megjelent cikkek újabban országos hírközlő szervek figyelmét, érdeklődését is felkeltik. Pavlovits Miklós munkatársunknak az elhagyott tanyai iskolákon töprengő sorai egy rádió- és most egy tévé-riportot „eredményeztek”. Bodor Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője foglalta össze a probléma lényegét, utalt a tervekre. Heltai Nándor Differenciált testnevelési foglalkozások az iskolákban Egy 14 évvel ezelőtti jogszabályt helyez hatályon kívül az oktatási miniszternek a napokban megjelent, az iskolai tanórái testnevelésről szóló utasítása. Fontos szempont volt a mostani utasítás kiadásakor, hogy a testnevelési órák szabályai egységes keretben, egy helyen legyenek hozzáférhetőek. A rendelkezés továbbra is négy egészségügyi kategóriába sorolja a diákokat. A teljesen egészséges fiatalok továbbra is az iskolai, órarend szerinti normál testnevelési órán vesznek részt, s természetszerűen ugyancsak megmaradt a „felmentett” kategória is. Ezek a tanulók egészségügyi ellátásban részesülnek. Részletesen foglalkozik a miniszteri utasítás a könnyített testnevelési, valamint a gyógytestnevelési órák tartalmi munkájával. Az eddiginél jobban a figyelem előterébe kerül a könnyített testnevelési óra. Ezeken az iskola- és órarendszerű foglalkozásokon — orvosi vizsgálatok alapján — azok a gyerekek vesznek részt, akik betegség miatt hosszabb ideig nem jártak a testnevelési órákra, így azok terhelését még nem bírnák el. Ugyancsak ezekbe a foglalkozásokba kapcsolódnak be többek között a testi fejlődésükben, elsősorban az erőben és az ügyességben az átlagtól feltűnően elmaradottak, a kisebb szemészeti elváltozásokban szenvedő, és a szédülékeny tanulók. A foglalkozásoknak az a céljuk, hogy a speciális feladatokon keresztül visszajuttassák a gyerekeket az „egészségesek” csoportjába. A gyógytestnevelési órákat — több intézmény összevontan — azoknak a gyerekeknek szervezik, akik mozgásszervi vagy belgyógyászati rendellenességek miatt sem a testnevelési, sem a könnyített testnevelési órákon nem vehetnek részt, de a sajátos gyógytestnevelés a meghatározott betegségekre gyógyító hatású lehet. A gyógytestnevelési foglalkozásokra új tanterveket készítenek, amelyeket 1978-tól vezetnek be. A tanulók a különböző kategóriákba orvosi szűrővizsgálat alapján kapnak beosztást. (MTI) Kedvezően alakulnak a zöldségértékesítési szerződéskötések Az idén — mint ismeretes — a tavalyra tervezettnél — átlagosan 15 százalékkal magasabb áron vásárolják fel a termelőktől a zöldségféléket. Más kedvezményben is részesülnek, például a termelést számottevően fejlesztő nagyüzemek pályázat alapján a zöldségből származó árbevétel 10 százalékának megfelelő mértékű állami támogatást kapnak. Várhatóan hogyan hat ez a termelési kedv fellendülésére, elsősorban a lakosság ellátása szempontjából különösen fontos a zöldségféléknél? — tette fel a kérdést dr. Pintér Györgynek, a SZÖVÉRT vezérigazgató-helyettesének az MTI munkatársa. — Nem kétséges, hogy az intézkedés mind az ellátás, mind pedig az export alakulására jótékonyan hat majd. Annál is inkább, mert egyidejűleg a tervek szerint mintegy 10 százalékkal — több mint 10 ezer hektárral — növekszik a zöldségfélék tavalyi 115 ezer hektárnyi vetésterülete. Ezen belül a kívánt áruösszetétel érdekében a vöröshagyma vetésterületét 38, a zöldpaprikáét 30, a paradicsomét pedig 25 százalékkal növelik. Ez lényegében azt jelenti, hogy ebben az évben várhatóan összesen mintegy 1,6—1,7 millió tonna zöldséget termelnek majd. Ebből már a múlt évinél jóval több jut a lakosságnak. A Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés tagvállalatai 1977-re 24 ezer vagon burgonya, 46 ezer vagon zöldség és 60 ezer vagon gyümölcs felvásárlását irányozták elő. Ha ezt a termelők megtermelik és a felvásárló szervek át is veszik a termelőktől, akkor kiegyensúlyozott, biztonságos belföldi ellátásra és az exportfeladatok megfelelő teljesítésére számíthatunk. December 31-ig burgonyából a tervezett mennyiségnek 76, zöldségből 73 és gyümölcsfélékből 45,5 százalékára már megkötöttük a szerződéseket. Mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a szerződésállomány 1976. december 31-én jóval kedvezőbben alakult, mint egy vagy akár sok évvel ezelőtt. Mintha föllendülőben lenne a termelési kedv; burgonyából 13, zöldségből 41 százalékkal szerződtek többre a múlt év végéig. Vöröshagymából kétszer, dughagymából pedig négyszer akkora volt a kötésállomány. Valamelyest kedvezőtlenebb azonban az összehasonlítás a zöldbab, az uborka és a paradicsompaprika esetében, amelyekből több-kevesebb az elmaradás. Ennek főleg az az oka, hogy ezeket a nagyon munkaigényes termékeket zömében házikertekben termelik, s a kistermelők csak később döntik el, miből mennyinek a termelését tartják érdemesnek. Elhatározásukat most nagyban segítheti a számukra kedvezőbb új termelői árrendszer, ami érdekeltté teszi őket a vetésterület növelésében is. Az említett intézkedések segítségével mind a legkorszerűbb eljárásokat alkalmazó, különféle termelési rendszerekhez tartozó nagyüzemek, mind pedig a kistermelők megtalálhatják számításukat, s ha a legszeszélyesebb partner — az időjárás közbe nem szól — már az idén tovább javul a zöldség-gyümölcs ellátás — fejezte be nyilatkozatát a SZÖVÉRT vezérigazgató-helyettese. (MTI) 1977. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 „LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ!” Eszmecsere és koncert a Kodály-intézetben Kodály Zoltán idézett gondolata az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetsége (FIJM — Féderation International des Jeunesses Musicales) jelmondata is. A harminchat tagországban működő szervezet tagjai azért dolgoznak, hogy elgépiesedő korunkban segítsenek megőrizni és a fiatalok körében elterjeszteni a zene szeretetét, a muzsika humánus üzenetének befogadását. A harminc éve Belgiumban és Franciaországban megkezdett munka ma már minden földrészre kiterjed, hiszen a közelmúltban felszabadult afrikai államok is csatlakoztak a zene barátainak szövetségéhez. Az Ifjú Zenebarátok Szervezete a fejlett zenekultúrájú országokban elsősorban az intézményes oktatásból kimaradó fiatalok körében terjeszti a zenei műveltséget. E tevékenységben nagy feladat hárul a műkedvelő muzsikus fiatalokra és az ifjú zeneművészekre. A mozgalom fontos kérdéseiről beszélgettek szombaton este a Kodály-intézetben összegyűlt zenei és közművelődési szakemberek Hodelin Donettel, az Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szövetsége főtitkárával és a magyar szervezet vezetőjével, Klenjánszky Tamással. A belga vendég beszámolt az országukban folyó kiterjedt szervezeti munkáról is, melynek a miénknél szélesebb körben kell pótolnia az iskolai zenei nevelés viszonylagos hiányát. Szólt arról is, hogy Belgiumban nagy az érdeklődés a rendkívül magyar énektanítás Kodály Zoltán elveire épülő módszerei iránt. A vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták a kecskeméti és szegedi zenetanárok és az ifjúsági vezetők beszámolóját a szakmunkástanulók körében megindult zenei ismeretterjesztésről, a nyáron Baján megrendezendő közös zenei és olvasótáborról, valamint a KISZ és a klubmozgalom kínálta lehetőségek hasznosításáról. Az érdekes beszélgetést követte Orczay Csaba nemzetközi hírű fiatal gordonkaművészünk hangversenye, Kodály szóló csellóra írott szonátájának dallamai emlékezetes élménnyel csendültek fel hangszerén. Jandó Jenő zongoraművész kiváló és érzékeny közreműködésével ugyancsak mélyen átérzett biztonsággal szólaltatta meg Schubert Arpeggione Szonátáját. A ráadásul játszott Beethoven-scherzo ritmikai erejével, a Kontratánc könnyed eleganciájával keltett nagy hatást. —s —y A Szovjetunióban szereztek diplomát Több mint 82 ezer külföldi fejezte be tanulmányait tavaly szovjet felsőoktatási intézményekben. A Szovjetunióban jelenleg 137 ország fiataljai tanulnak. Az orosz nyelv alapos ismeretét — ami elengedhetetlen a szakmai ismeretek elsajátításához — a külföldi diákok számára felállított orosz nyelvi tanszékek segítik elő a több mint 200 egyetemen és főiskolán. (BUDAPRESS—APN) Ködös, síkos utakon A legelemibb szabályokat sem tartják be A ködös időjárás, a síkos utak rendkívül nagy veszélyt jelentenek a gépjárművezetők számára. Ilyen körülmények között a közlekedés nemcsak a szabályok szigorú betartását követeli meg, de óvatosságra, előrelátásra is készteti a közlekedőket. Nem engedhető meg a hirtelen fékezés, a kivilágítás elmulasztása, a relatív sebességtúllépés, a figyelem, a koncentráció lankadása. E sorok leírására a legutóbbi közúti ellenőrzés tapasztalatai késztettek. 54-es út, 15. kilométer, jeges úttest, sűrű köd, a látótávolság 50 méter. Az út baloldali árkába hirtelen fékezéstől belecsúszott a ZC 61-30 forgalmi rendszámú Zsiguli Combi személygépkocsi, amely kiütötte a kilométerkövet is. Szerencsére személyi sérülés nem történt, ám amíg az utasok és a vezető kikászálódott a járműből, s megpróbálták kihúzni a gépkocsit az árokból, tőlük néhány méterre hatalmas csattanás hallatszott. Antal József, a megyei illetékhivatal Barkas személygépkocsijával nem tartott kellő követési távolságot, s hogy ne ütközzön, áttért a bal oldalra, ahol nekiment Bak Józsefné bócsai lakos Trabant személygépkocsijának. A fiatalasszonyt egy alkalmi személygépkocsi vitte a kórházba, szerencsére könnyebb sérüléssel. Mint ilyenkor lenni szokott, a járműveket eredeti helyzetükben hagyják, ám a forgalmat irányítani kell, nehogy újabb szerencsétlenség történjék. Ennek a veszélye felettünk leselkedett. Az egyik forgalomirányító, — aki a Bócsa felől érkező járműveknek Megállj jelzést adott, hogy a szembejövő forgalmat biztonságosan átengedje —, kénytelen volt az árokba ugrani, mert dr. Róna Ede az UB 76-12 forgalmi rendszámú Zsiguli személygépkocsijával legalább 80 kilométeres sebességgel „lépett”, s az utolsó pillanatban állóra fékezett. Emiatt a jármű az úton keresztbe fordult, kormányozhatatlanná vált, s csak a véletlen szerencsén múlott, hogy nem történt haláleset, nem törtek össze a gépkocsik. Mondani sem kell: dr. Róna Edét a rendőrjárőr feljelentette. A jogszabály kötelezően előírja, hogy nappal is ki kell világítani a lovas kocsikat, ha rosszak a látási viszonyok. Bócsa határában Vincze Imre, Bócsa, IV. kerület 42., majd Tompás Antal, Bócsa, IV. kerület 47. szám alatti lakost kellett megállítani, mert a fogatolt járművön egyáltalán nem volt lámpa, illetve teljesen használhatatlan volt. Száz forint helyszíni bírsággal „úszták meg” a mások életét veszélyeztető szabálysértést. A petróleum viharlámpa ennél sokkal kevesebbe kerül, s a büntetés csupán figyelmeztető jellegű volt. Egy éve érvényben van az az előírás, hogy gépjárművel rossz látási viszonyok között csak tompított fényszóróval szabad elindulni. Az IC -01-67 forgalmi rendszámú Wartburg vezetője kilométereken át helyzetjelző (városi) lámpával közlekedett, holott a látótávolság alig haladta meg a 100 métert. Soltvadkert belterülete. Az OK 68-49 forgalmi rendszámú MZ-motorkerékpár vezetője, Szabó János még lámpát sem gyújtott a sűrű köd ellenére, s mikor erre figyelmeztették azt válaszolta : „Csak a szomszédba akartam átugrani.” Nem volt nála pénz, ám a rendőrök türelmesen megvárták, amíg otthonról 200 forintot hozott, ugyanis ennyibe került a helyszíni bírság. Amíg a rendőrök az MZ-st várták, a 800/70 azonosítási számú Zetor-munkagép úgy próbált elindulni az út széle mellől, hogy közben két személygépkocsi majdnem nekiütközött. A szabálytalan elinduláshoz hozzájárult az is, hogy tulajdonosa elfelejtett visszapillantó tükröt felszerelni járművére. A bírság 200 forint. Müller Sándorné, Bócsa, I. kerület 50. szám alatti lakos ZJ 62-67 forgalmi rendszámú Skoda személygépkocsijával szintén csak helyzetjelző lámpával közlekedett a ködben. Tanulságos volt bizonyára Szilbernhorn Ferenc számára is a rendőri intézkedés, ugyanis a kivilágítatlan Pannónia motorkerékpár vezetője is 100 forintot fizetett. A fentiekből könnyű rögzíteni a tanulságot: a járművezetők közül nagyon sokan még az elemi szabályokat sem tartják be, száguldoznak, elmulasztják járművük kivilágítását, figyelmetlenek, erőszakosak. Saját érdekükben: a testigépség, a vagyonbiztonság megóvásáért nemcsak rendőri intézkedésekkel, de a szabályok betartásával is változtatni kell ezen! Gémes Gábor • A vétlen Trabant, amelybe belerohant a Barkas. • Hó van a lámpában és nem petróleum. Tompás Antalnak ez 100 forintjába került. • A kivilágításán MZ tulajdonosát igazoltatja a járőr. A büntetés 2M forint.