Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYi3ra.lL m ETOFI NEPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII évf. 1. szám Ara: 90 fillér 1978. január 1. vasárnap Szocialista diplomácia Lehet negyven*. oldal millióval több ? Gazdagították I. oldal a világot Lépést tartani Újévi nyilatkozatok a követelményekkel S. oldal I. oldal Új típusú műtétek Szenvedélye a megyei kórházban a faragás I. oldal I. oldal Petőfi tisztítótüze Sport S. oldal I—I. oldal Megújuló Az óév utolsó szállítmánya Az MMG Automatika Művek kecskeméti vezérléstechnikai gyáregységében 26 gázátadó állomás automatikus mérőberendezéseit csomagolták be és szállították el az év utolsó napjaiban. A címzett a Gáz- és Olajszállító Vállalat. A szekrény nagyságú automatikák mérik a távvezetékek gázhozamát, regisztrálják az ezzel kapcsolatos adatokat, automatikusan adagolják a szagosító anyagokat stb. ily módon minden gázátadó, illetve gázfogadó állomás legmagasabb szintű önvezérlő tevékenységére alkalmas. A jövő év elején az ország valamennyi gázátadó állomását ezekkel a berendezésekkel kívánják felszerelni. Nagy előnyük, hogy főbb egységeik fiókokban vannak elhelyezve, s ha valamelyik elromlik, nem kell az egész berendezést szétszedni, átvizsgálni. Egyszerűen csak a fiókot cserélik ki. Ilyen berendezést kap többek között a kiskunfélegyházi gázátadó elágazás, a Kecskemét-városföldi gázfogadó állomás, a zalaegerszegi, a nagylengyeli állomás, a Dunai Hőerőmű, a Hejőcsabai Cement Mészmű. A gyáregységben egyébként az óév utolssó napjaiban már az 1978. évi szovjet megrendeléseken dolgoztak. Olajvezetéki szivattyúállomások automatikáinak és áramlásmérő berendezéseinek gyártását kezdték meg. Az üzem 1977. évi 240 millió forintos tervét 5 millió forinttal teljesítette túl, s minden megrendelését határidőre, a legfontosabbakat határidő előtt teljesítette. N. O. • Kemenes Emil meo-csoportvezető és Kaldenekker Ferenc műszaki ellenőr a gázátadó állomás automatikus berendezéseinek utolsó részegységén érintés-védelmi vizsgálatot végez a szállítás előtt. (Opauszky László elvétele.) 4 tavalyelőtt az elmúlt éjjel, tavaly és tavalyelőtt, és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó, s a hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni-köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlávok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvezető: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat volt, igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hátrapillant számbavenni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást. Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977 jó év volt. T Jöbb többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke-igénye követelte; akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat és az ország életét-gondját ismerve — nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt önmaguk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért.” De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, s a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munkával, tettekkel, összefogással, a társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek alapvető harmóniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják — illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó. Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére és szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Vannan miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, tévedünk is. De mind felkészültebbek, erőnk és igazunk tudatában egyre magabiztosabbak vagyunk. Az új esztendő első napján váltunk szót, az ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk" érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengül boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten, egymást megértő emberséggel. N. __ akarok 'em tudok — és nem is részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot. Mit és miért dolgozott? Csak a fizetéséért, vagy a szakmája hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről" vizsgálja önmagát. Fedezze föl — ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő lévén a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szebbé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete, a politika aktív támogatása, Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy Október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új" országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának a tilalmáról szóló javaslatot éppen Szovjetunió, hazánk is az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet.” S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kell. Törvények születtek életünket jobbító tettek és idehaza,delkezések. „Felnőtté" érve renfelszámoltuk az „álmodozások korát"; a földön járunk, a meggyőződés és az akarat, az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. gondjaink. Jól érzékeli Vannak minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját". Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással.u első nap hiszem, az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra is. (J. B.) Óvják a gabonát, szárítót, tárolót építenek Az igen változatos, többségében azonban elég rossz adottságú Bács-Kiskun az talajország legjelentősebb búzatermesztő megyéi sorába emelkedett. Már a negyedik ötéves terv idején végzett műszaki fejlesztéssel, termelésnövelő eljárások bevezetésével bebizonyította, hogy a természet mostohasága áthidalható. Az ötödik ötéves terv kezdete óta újabb örvendetes változás történt a kenyérgabona termesztésében. Két esztendő viszontagságos időjárása, elemi csapássorozata ellenére Bács-Kiskun mezőgazdasága továbbra is tartotta, sőt növelte az ágazat magas színvonalát. Tavalyelőtt már negyvenhárom, az óévben még ennél is több búza termett hektáronként a megye szántóföldjein. Az állami gazdaságok tízezer hektár kenyérgabona termőterületén tavaly félszáz mázsát meghaladó búzatermést értek el. A kiskunsági szövetkezetek szik- és homoktalajon harmincnyolc, a bácskai és a Duna melléki közös gazdaságok negyvenhat mázsa búzát kombájnoltak hektáronként. A közgazdasági feltételek és egyéb tényezők hatására a megyében nemcsak a kenyérgabona termésátlaga, hanem a vetésterülete is gyarapodik. Harmadéve kilencven, tavaly kilencvenhárom ezer hektár volt a búza termőterülete. A kiskunsági mezőgazdasági szövetkezetek ősszel a huszonnyolc ezer helyett korábbi harmincegy ezer hektár búzát vetettek el A bácskai és a Duna melléki szövetkezetek — készülve a sütőérték szerinti minősítésen alapuló kenyérgabona-átvételre — ősszel ugyancsak számottevő területen vetettek korszerű, magasabb beltartalmi értékű búzafajtákat, hogy még biztonságosabbá tegyék a kalászostermesztést. A két ötéves tervidőszakban’ végrehajtott műszaki fejlesztés eredményeként a megye állami és szövetkezeti gazdaságaiban száz-’ hetvenhárom terményszárító* épült. Ezek összes teljesítménye hétszerese a gabonaipar hasonló célú létesítményeinek. A víztelenített kalászos gabona és kukorica tárolására több tízezer tonna termény elhelyezésére alkalmas magtár, siló épült. Jó hatásfokú kihasználásukra egyszeri társulásokat alakítottak az állami és a szövetkezeti gazdaságok a gabonaiparral. A terményszárítók, tárolók építése a következő években folytatódik, bár még nem tud kellő lépést tartani a kalászos gabona és kukoricatermesztés hozamának növekedésével. Ezért olyan jelentős az állami vállalatok, szövetkezetek, mezőgazdasági nagyüzemek együttműködése a termény szárítására, tárolására, további feldolgozására. Az eddig létrejött társulások kedvező működési tapasztalatai újabb együttműködés megteremtésére serkentik majd Bács-Kiskun mezőgazdasági üzemeit, ipari vállalatait az új élelmiszeresztendőben is. K. A. • A kiskunfélegyházi Lenin Tsz terményszárító és takarmánykeverő üzemében az ipari televíziót is felhasználják a minőség ellenőrzésére. Képünkön Busa István és Bosnyák Imre figyeli a gép működését.• A dunaszentbenedeki Új Hajnal Tsz modern terményszárítója a legújabb létesítmények egyike. Csökkent a tárolási veszteség a gabona, és kukorica-ágazatban. i