Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: az éj­szaka és délelőtt sok, délután csak egy-két helyen köd, ködszitálás. Vál­tozóan felhős ég, eső nélkül. A legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let 0 plusz 5, a legmagasabb nappali hőmérséklet általában 0—16, a tartósan ködös helyeken 7—10 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 51. szám­ára: 90 fillér 1978. március 1. szerda MINDENEKELŐTT A TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK TELJES BETILTÁSÁRA KELL TÖREKEDNI Folytatta munkáját a KB-titkárok Magyar felszólalások a genfi budapesti tanácskozása leszerelési világkonferencián Szabó Zoltán, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: A társadalmi szervezetek lesze­relési világkonferenciája kedden szakbizottságokban folytatta mun­káját. A „Leszerelési akciók és a közvélemény szerepe” téma­körrel foglalkozó, III. számú bi­zottságban felszólalt Pethő Ti­bor, az Országos Béketanács el­nökhelyettese is, és egyebek kö­­­zött rámutatott annak az érvnek tarthatatlanságára­, amelyek szerint a tudományos-technikai forradalom haladása időben előt­te jár a leszerelési intézkedések­nek, így — az érv hangoztatói szerint —, nem lehet szó valósá­gos leszerelésről. A kérdés azon­ban elsősorban politikai, nem pe­dig technikai természetű — hang­súlyozta a magyar küldött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a kon­ferencia végén elfogadandó aján­lásokat juttassák el az Interpar­lamentáris Unió genfi titkársá­gához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó ta­nácsülése a dokumentum figye­lembevételével foglalkozhassék a (Folytatás a 2. oldalon.) Tanyai népfrontvezetők tanácskozása A tanyai, külterületi és szállási népfrontvezetők részére tegnap délelőtt tanácskozást tartott a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága. A rendezvényen első­ként a megye tanyai lakosságá­nak helyzetéről, a második napi­rendi pontként pedig tanyai, kül­területi, szállási jovok lakóterületi népfrontbozott­­munkájáról, feladatairól hangzott el tájékoz­tató. A népfront-küldöttértekezlet óta első alkalommal találkoztak a mozgalom megyei vezetői azok­kal a tisztségviselőkkel, akik leg­jobb ismerői a tanyai lakosság életének, hiszen nap mint nap köztük, s velük együtt tevékeny­kednek. A tájékoztatók s a vita együttes hatását tekintve megál­lapítható, hogy az igen tartal­mas és tanulságos tapasztalat­­csere jellegét öltötte. A megyei áttekintés ismeretében számoltak be a tanyai népfront-tisztségvise­lők a területükön — az utóbbi években is — végbement örven­detes változásokról, fejlődésről. Másfelől feltárták azokat a sajá­tos gondokat, akadályokat­ is, amelyek leküzdéséhez segítséget, felsőbb szervek intézkedését ké­rik. Élményszerű töltést adott az eszmecserének, hogy a felszólalók konkrét, tárgyszerű módon tudták érzékeltetni a felvetett kérdések életközeliségét. Az egyöntetűen kiviláglott, hogy­­ a központi, a megyei pártbi­zottság, a megyei tanács, s a népfront megyei bizottsága hatá­rozatai, illetve intézkedése hatá­sára nagymértékben csökkent a tanyai lakosság hátrányos hely­zete. Azaz­: a tanyai élet napja­inkban nem olyan már, mint volt akár 10—15 évvel ezelőtt. Ehe­lyütt most nem kívánjuk megis­mételni a tanyai iskolák, tanyák villamosítása, a tanyai kollégiu­mok felállítása terén elért ered­ményeinket, hiszen ezekkel sajtó az utóbbi hetekben is nem­­ egy ízben foglalkozott. Megerősítették azonban a hoz­zászólások is, hogy a tanyai út­hálózat fejlesztése, amennyire legégetőbb, annyira legköltsége­sebb feladat is. Megfelelő előre­haladásról nem beszélhetünk, mert a megye külterületi útháló­zatának jelenleg is csak 2 száza­léka szilárd burkolatú. Szó volt arról, hogy a tanyaterületi nép­frontbizottságoknak jelentős sze­repe van a kereskedelmi ellátás javításában, a lakossági igények kialakításában. A helyes házi boltok létrehozása mellett cél­szerű a kerekegyháziakéhoz ha­sonló kezdeményezések elindítá­sa. Mozgóboltjuk Kerekegyháza, Kunbaracs, Fülöpháza tanyavilá­gában árusít meghatározott idő­ben és útvonalon. A négy évvel ezelőtti forgalom 40 ezer forint volt, s hogy az ma már 300 ezer­re emelkedett évente, a forma életrevalósága mellett szól. A tanyás területek egészségügyi ellátásának fejlesztése szintén a megoldást sürgető feladatok közé tartozik. Előrelépés, hogy a me­gyében 66, időszakos külterületi rendelő működik. Bárcsak több helyen követnék a tiszakécskeiek s jánoshalmi­ak példáját; ott , a lakosság hozzájárulásával mik­­ro­buszt vásároltak a betegek szállítására. Minden tanyai kör­zeti orvost a legfontosabb élet­mentő eszközöket tartalmazó ké­szenléti táskával látott el az Egészségügyi M­inisztérium. A me­gyében jelenleg 62 körzeti orvos rendelkezik kézi gyógyszertárral. Jóllehet, 224 külterületi távbe­szélő állomás van kiépítve — zömmel mezőgazdasági üzemek­ben, tanyai iskoláknál —, ennek ellenére a jelenlevők is utaltak rá, hogy még ez gyenge pontja az ellátásnak, csakúgy, mint a postai szolgálat. Segítette a ja­vulást a külterületi postaládák beállítása, de a személyhiány okozta zavarokat ez nem tudja ki­küszöbölni. Sok szó esett arról, hogy a ta­­ [UNK]*­nyai lakosság igen hálás a párt-, tanácsi vezetők, szakemberek irántuk való figyelméért, a sze­mélyes találkozásokért, tájékozta­tásért E téren is kiviláglott a ta­nyai népfronti bizottságok szerve­ző, kezdeményező, összekötő sze­repének fontossága, amit a ta­nácstagokkal együttműködve tud­nak érvényesíteni igazán. Elismeréssel soroljuk fel a ta­nyai népfront-tisztségviselők ne­vét, akik célirányos felszólalása­ikkal képviselték területük la­kosságának érdekeit: Deli Ferenc, Érsekhalma; Tornyi Lajosné, Ja­­kabszállás — Hajtó út; Ignácz Antal, Tiszaalpár — újfalui rész; Keresztes László, Lajosmizse— Felsőlajos; Palócz Péter, Lajos­mizse — Hármashatár; Papdi Fe­renc, Kiskunma­jsa — Kígyós; Zsikla György, Soltvadkert — Csábor; Faragó István, László­­falvi külterület; Levang János, Soltvadkert—Selymes. T. I. Javult az élelmiszerek minősége Élelmiszereink mi­nősége valamennyiün­ket érzékenyen érin­tő gond. A Bács-Kis­­kun megyei Élelmi­szerellenőrző és Vegyvizsgáló In­tézet adatai évek óta kedvezőbb képet mutatnak a megyében elő­állított és forgalmazott élelmisze­rekről. Míg 1976-ban a vizsgált termékek 17,8 százalékát, addig a múlt évben csupán 12,9 százalé­kát találták a vizsgálatok során valamilyen okból hibásnak. A fogyasztók szempontjából az érzékszervi tulajdonságok, a ter­mékösszetétel és a biológiai tu­lajdonság a leglényegesebb. Az élelmiszerek minősítésénél azon­ban ugyanilyen súlyúak a cso­magolás, jelölés és a súlytérfogat megállapítása is. Az adatok átlagolása után meg­állapítható, hogy javult például a baromfi-, a bor-, az édes-, a ga­bona, a hús-, a tej-, a konzerv­ipari termékek minősége. Válto­zatlanul jónak minősítik az in­tézetben a növényolajipari és a cukoripari termékeket. A közepes eredményt a sör érte el. A do­hány-, a szesz-, és a hűtőipar­ban előállított termékek minősé­ge azonban romlott. Kitűnik, hogy az előállító élel­miszeripari vállalatok valóban törekednek a jobb minőség eléré­sére — a technológiai fegyelem pontosabb betartásával —, de ez a törekvés kevésbé eredményes a kereskedelem és a vendéglátóipar egységeiben, a vendéglőkben és a boltokban. Az Élelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet dolgozói, tavaly mintegy 82 ezer vizsgálatot vé­geztek el. Ezzel voltaképpen az élelmiszerek útját a megtermelés­től az előállításon keresztül a forgalmazásig végigkísérték. Vizs­gálataik sokkal mélyebbek, sok­rétűbbek, mint az élelmiszeripari üzemekben végzett belső ellenőr­zések. Míg az üzemekben arról győződnek meg, hogy egy-egy termék a szabványnak megfele­lő-e, addig az intézet korszerű technikával felszerelt laboratóriu­mában rejtett anyagokat is ke­resnek, a tényleges minőségvizs­gálat mellett. Felhívják az üze­mek figyelmét, mire kell a gyár­tás folyamán fokozott gondot for­dítaniuk, tanácsot adnak a tech­nológiai hibák javítására és segít­séget ezek megoldására. Az intézet fő feladata a megyé­ben forgalomba hozott élelmisze­rek általános minőségvizsgálata. Hazánkban 15 megyében műkö­dik ilyen jellegű intézmény, és ezek meghatározott szakértői munkát is végeznek. A Bács-Kis­­kun megyei intézetnek a fűszer­­paprika és a konzervipari termé­kek szakértői vizsgálata a mun­kája. Az 1976-ban hozott élelmiszer­­törvény értelmében az élelmiszer­ellenőrzők szakvéleménye nélkül nem lehet létesíteni élelmiszer­­ipari üzemet. Tehát már a terv­rajzokat be kellene mutatni az intézeteknek, hogy esetleg taná­csot tudjanak adni. Sajnos, ezt nem mindig veszik figyelembe a vállalkozások. Pedig így elkerül­hető lenne az a nagyon kellemet­len következmény, hogy például elkészült, berendezett üzemet le kelljen állítani olyan hibák miatt, melyekre már a tervrajzon fel­hívhatták volna a beruházók fi­gyelmét. G. B. BÁCS- KISKI­­ MEGYEI VIZSGÁLATOK TAPASZTALATAI A turizmus fejlesztéséért Szállítás nagyüzemi módon 4. oldal A tárgyalóteremből A Nyugati világ­bajnoka 4. oldal 5. oldal 3. oldal Kedden folytatta munkáját a szocialista országok testvér­pártjai központi bizottsági titkárainak budapesti tanácsko­zása. A szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak budapesti tanácskozásán részt vevő küldöttségek tiszteletére kedden ünnepi estet rendeztek a Várszínházban. A nagy tetszést aratott mű­sorban kiváló magyar ének- és táncegyüttesek léptek fel. (MTI) Változik a termékszerkezet a megye ipari üzemeiben Az ipari üzemek feladatait meghatározó­két a felhasználók igényeihez kell igazít a­­gazdasági feltételek a fejlődés legfőbb moz­­iiuk. A napokban a megye három üzemében gatójává a termékszerkezet korszerűsítését érdeklődtünk, milyen célokat tűztek maguk tették. Akár termelőeszközöket, akár fogyasz­ elé erre az esztendőre, hogyan módosul tar­­tási cikkeket gyártanak, terveiket, terméker­­melésük szerkezete. Falburkoló elemek acélból A Vegyiműveket Építő és Sze­relő Vállalat tiszakécskei gyárá­ban Zvekán Ferenctől, a párt­­szervezet titkárától tudtuk meg, hogy az elmúlt év a termelésben csaknem 18 százalékos növeke­dést hozott. Még kedvezőbb ered­ményt mutat a termelékenység 17,6 százalékos javulása. A termelési szerkezet gyorsan változik a gyárban. A nagy szé­riában készülő házi permetezők iránt ugyanis erősen csökken a kereslet. Ezért tavaly több, mint egyharmadával mérsékelték gyártását. Néhány brigádot pe­­­dig átcsoportosítottak a nehezebb feladatot jelentő egyedi gyártás­ra. Az idei év feladatai hasonló­a­­k, további 24 millióval csökken permetezőgépek gyártása, amelynek aránya most már a 30 százalékot sem éri el az összes termelésen belül. Növelik viszont az alumíniumtermékek arányát. Ebből az anyagból változatlanul tartályokat és tárolótornyokat készítenek. A gyár exporttervé­ben szerepel 55 darab olajszűrő berendezés szállítása mintegy 14 millió forint értékben a Szovjet­unióba. A gyár legnagyobb megrende­lője ebben az évben a Paksi Atomerőmű, ahová acélból ké­szült falburkoló elemeket szállí­tanak 20 millió forintért. A nagy­­beruházásra egyébként már múlt évben is dolgozott a VEGY­­­­ÉPSZER tiszakécskei gyára. Új mezőgazdasági gépek A MEZŐGÉP Vállalat kiskőrö­si gyáregységének idei tervei 210 millió forint értékű termelést tűznek ki célul, ami mintegy 20 százalékkal több a tavalyinál. Az átlagos ütemnél jóval gyor­sabb fejlődés tehát 1978-ban is jellemző az üzemre. Kiváltója a két éve elkezdett termékszerke­zet-korszerűsítés. Az annak ide­jén meghatározót profilban ven­tillátorok gyártása szerepel, az idén ezekből a berendezésekből 13,5 ezer darabot készítenek. Ez a termék teszi ki a­ gyáregység termelésének csaknem egyharma­­dát. Másik részét, mintegy felét, a mezőgazdaság keresett talajmeg­munkáló gépei, a kultivátorok töltik ki. A vegyes hasznosítású típusból 1100 darabot gyár­tana­k, s megkezdik az előállítását egy újabb, zöldségtermesztési célok­ra tervezett típusnak is. A gyáregység néhány éve gyorsan növekvő exportot is folytat. Új partnerük az idén egy nyugatnémet vállalat, melynek megrendelésére az első negyed­év folyamán 10 ezer darab tö­rőhengert szállítanak. A tőkés export növelése A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat kecskeméti gyárának kol­lektívája a múlt évben 243 mil­lió forint értékű árut állított elő. A népgazdasági érdekekkel és a vállalati elképzelésekkel össz­hangban növelték a tőkés expor­tot. Ausztriába, Angliá­ba, Svéd­országba és más nyugati orszá­gokba mintegy 47 millió forint értékű terméket, döntő hányadá­ban széket szállítottak. Az előző esztendőhöz mérten 13 millió fo­rinttal növekedett az export ér­téke. Mint Borsos György, a gyár igazgatója tájékoztatott, a hazai bútorértékesítés nem ment tavaly zökkenőmentesen — a kereske­delem miatt —, de ennek elle­nére belföldre is több árut gyár­tottak, mint egy évvel korábban. A gyár tizenhat millió forint nyereséget ért el. Az igazgató elmondta, hogy a­­ kollektíva fő feladata az idén is a tőkés export bővítése —amely­hez a vállalat hitelt vett fel —, s a gyártás gazdaságosságának fokozása. A 273 millió forintnál magasabb idei előirányzatból csaknem 57 milliót tesz ki a kül­földi megrendelésre gyártandó termékek értéke. A hazai szükségletek kielégíté­sére, a választékskála szélesíté­sére új termékek, franciaágyak, tévé­fotelek, Oberon és Linda nevű kárpitozott garnitúrák elő­állítását kezdik meg. A gazdasági eredmény növelé­sére takarékoskodnak az anya­gokkal — az asztalosoknál új szabászati módszert vezettek be —, jobban kihasználják a mun­kaidőt, korszerűsítik a munka- és üzemszervezést. A munkakörül­ményeket több területen javítot­ták már az év elején. Az első félévben orvosi rendelőt nyitnak. Zs. Á. — A. T. S. • A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában nagy telje­sítményű gépekkel formálják a széklábakat. * Érdek és érdekeltség Egy évtizedre visszatekint­ve ugyan nem meglepő, de figyelemre alig méltatott ada­tokra bukkanhatunk az álla­­mi ipar önálló egységeinek számáról. Ebben az időszak­ban a száz munkásnál keve­sebbet foglalkoztató vállala­­tok aránya az állami iparon belül 15,7 százalékról 7,1-re csökkent, ugyanakkor az ipar­telepek számának apadása szerény, már-már elhanyagol­ható. Az történt tehát, hogy a korábban önálló kisebb vál­lalatok többsége beolvadt egy nagyobb szervezetbe. Ez nem baj, sőt, esetleg előnyt kínál­hat mind az érintetteknek, mind a népgazdaságnak, ám a jogi, formai beolvasztást legtöbbször nem követte szere­pés egy beépülés. A bekebelezés úgy zajlott le, hogy a létszám, a terme­lői képesség, azaz a kapaci­tás bővülését tárt várta az új gazda, karokkal cserébe azonban — tisztelet a ritka kivételnek — nem adott sem­­mit, már ami az érdekek ös­­­szehangolását, egészséges dif­ferenciálását illeti. Márpedig kézenfekvő: a több egységre tagolódó vállalatoknál az össztársadalmi, valamint a csoportérdekeket csak akkor lehet igazán jól érvényesíteni, ha hathatósan serkent itt is — ott is az érdekeltség, vállalati belső szervezet töké­­­letlensége, az elmaradó köve­telményektől általában aka­dálya a haladásnak, s még inkább igaz ez a több gyárra, gyáregységre tagolódó cégek­nél. Decemberben fogadta el az országgyűlés az állami válla­latokról szóló törvényt, amely — gyakorlati tapasztalatokból leszűrt intő jeleknek engedve — a vállalatok belső irányítá­si, elszámolási, érdekeltségi rendszerének előírásain kívül kitér a területileg más helyen levő vállalati egységek hely­zetére. Csupán érzékeltetésül a két alapvető adat: az álla­mi ipar vállalatainak száma — 1976-ban — 737 volt, ám ezek 5250 ipartelepet működ­tettek! Durva számtani átlag­ban ez vállalatonként hét telephely, azaz — mert ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy két vagy kilenc gyáregy­sége van a cégnek — fontos és érzékeny helyet tapintott ki gazdaságunk szervezetében a törvény. Az, ami eddig csupán óhaj volt, most törvény előírta kö­telezettség; a vállalatoknak, működési és szervezeti sza­bályzatukban, valamint kol­lektív szerződésükben a terü­letileg másutt elhelyezkedő, azaz nem egy telephelyen le­vő egységeik számára külön elszámolási és ösztönzési rendszert kell megállapítani­­ok. Ennek a kikötésnek az a célja, hogy közvetlenné tegye az eddigi, közvetett, s ezért sűrűn elmosódó érdekeltséget, véget vessen az eredmények­től függetlenített egyenlősdi­­nek. Célja a törvénynek ugyanakkor az is, hogy meg­felelő gazdálkodási önállóság­hoz — és felelősséghez! — juttassa a szóban forgó gaz­dasági egységeket. Hasonló utat jelöl ki a törvény a tröszti kereteken belül tevékenykedő vállalatok számára is, azaz kívánatosnak tartja az eddigi, merev, sok tekintetben visszahúzó erőkkel terhelt szervezeti formák, ér­dekeltségi rendszerek tágabbá tételét. Az érdek természete­sen — alapvetően — a válla­lati, tröszti szervezet egészé­ben azonos, a nagyobb vállalati hatékonyabb, eredményt hozó munka. Most az érde­keltség olyan módszereit kell megtalálni, amelyek ötvözik a konkrét telephely, s a válla­lat, valamint ezek együttesé­nek és a népgazdaságnak ér­dekviszonyait. A törvény ezt — hangsúlyozni szükséges — csak lehetővé teszi, de nem teremti meg: ez a termelőhe­lyek dolga, kötelessége. L. G.

Next