Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 204. szám Arat 1,20 forint 1979. szeptember 1. szombat PETŐFI NÉPE Az Elnöki Tanács ülése A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel újraszabályozta a bí­rósági végrehajtást. A korszerűsí­tés egyrészt összhangba hozza a bírósági végrehajtás szabályait továbbfejlődött társadalmi-gaz­dasági viszonyainkkal, másrészt egyszerűbbé, és gyorsabbá­ teszi a vagyonjogi, családjogi és munka­jogi követelések hajtását. Többek bírósági végre­kötött: meg­könnyíti a tartásdíj behajtását, a gyermek elhelyezésére és átadásá­ra vonatkozó határozat végrehaj­tását, hatékonyabb eszközöket biztosít a bírósági döntésből fa­kadó kötelezettségeiket nem telje­sítő állampolgárok és szervek el­leni hatékonyabb fellépésre, ezzel szilárdítja az állampolgári és ál­lami fegyelmet. A törvényerejű rendelet 1980. január 1-én lép hatályba. Az El­nöki Tanács ezután személyi kér­désekben döntött: Zara Lászlót, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság tagját — nyugállomány­ba vonulása miatt — felmentette tisztségéből, ezzel egyidejűleg Ba­logh Istvánt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai sorá­ba beválasztotta. Az Elnöki Ta­nács végül bírákat választott meg és mentett fel. (MTI) Hétfőn kezdődik Havannában a csúcsértekezlet Tárgyszerű légkörben, a napi­renden szereplő kérdésekre össz­pontosítva tartották meg első na­pi tanácskozásukat az el nem kö­telezett országok külügyminiszte­rei. A hétfőn megnyíló csúcsértekez­letet előkészítő külügyminiszteri konferencia csütörtökön ünnepé­lyes aktussal kezdődött. Szahal Hamid, Sri Lanka külügyminisz­tere, aki az 1976-ban Colombóban tartott csúcstalálkozó óta az el­nöki tisztet ellátta, a következő három évre a Kubai Köztársaság képviselőjének, Isidoro Malmier­­ca külügyminiszternek adta át az elnöki széket. Az érdemi munka megkezdése előtt, mint már a nagyköveti ta­nácskozáson is, Malaysia felvetet­te a kambodzsai képviselet kér­dését. Vitára azonban ezúttal nem került sor, a csütörtöki ülésen er­ről a témáról más nem tett emlí­tést. A tanácskozás résztvevői ez­után — a napirendnek megfele­lően az el nem kötelezettek moz­galmához csatlakozni kívánók fel­vételi kérelmével foglalkoztak. El­fogadták Nicaragua, Bolívia, Suri­nam, Grenada, Irán, Pakisztán és a Zimbabwe Hazafias Front ké­rését a mozgalom teljes jogú tag­jául történő felvételre. Az új ta­gok felvételével — amelyet a jö­vő heti csúcsértekezlet minden bizonnyal jóváhagy — az el nem kötelezettek mozgalma tagjainak száma 95-re növekszik. A külügyminiszterek úgy hatá­roztak, hogy a Fülöp-szigetek, Dominica, Santa Lucia és Costa Rica a jövőben felszólalási jog­gal rendelkező megfigyelőként, Spanyolország pedig meghívott­ként vehet részt az el nem köte­lezettek tanácskozásain. Befejeződött a Biztonsági Tanács libanoni vitája NEW YORK Andrew Youngnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnöké­nek fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával közép-európai idő szerint péntekre, virradóan befe­jeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél-libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. Ismeretes, hogy a testület összehívását a bejrúti kor­mány kérte, tekintettel a soroza­tos izraeli támadások miatt ki­éleződött helyzetre. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács tagjai előtt aggodalmát fejezte ki a libanoni események alakulása miatt. Kije­lentette, hogy a dél-libanoni vál­ság kihat az egész közel-keleti po­litikai helyzetre, és nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy maradék­talanul be kell tartani a jelenlegi fegyverszünetet, és a helyzet ren­dezését célzó ENSZ-határozatokat. Waldheim leszögezte, hogy Tel Aviv semmivel sem tudja igazol­ni Libanon ellen intézett támadá­sait. A Szovjetunió képviselője a közel­­keleti válság megoldásával kap­csolatos szovjet álláspontot kifejt­ve rámutatott, hogy a helyzet rendezésének előfeltétele az iz­raeli csapatok kivonása a meg­szállt területekről, a palesztinai arab nép jogainak — köztük az államalapításhoz való jog — ér­vényesítése és annak elismerése, hogy a térség valamennyi orszá­gának joga van biztonságos hatá­rok között élni. A szovjet ENSZ- diplomata éles szavakkal bélye­gezte meg a libanoni célpontok ellen irányuló izraeli támadáso­kat. Andrew Young, a BT soros el­nökének minőségében tett záró­­nyilatkozatában azzal a kéréssel fordult a dél-libanoni válság által érintett felekhez, hogy vessenek véget az ellenségeskedéseknek, és tartsák be a Biztonsági Tanács 425. számú határozatát. Az ENSZ székhelyén elterjedt értesülés szerint Waldheim külön­­megbízottat küld a térségbe dél-libanoni probléma rendezésé­n­­ek elősegítésére. A küldött va­lamennyi érdekelt féllel, így Iz­raellel és a PFSZ-szel is érint­kezésbe kíván lépni. (UPI DPA, ADN, AFP, TASZSZ) Nicolae Ceausescu fogadta Gáspár Sándort BUKAREST Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Szakszervezetek Országos Taná­csának főtitkárát, aki a Román Szakszervezetek Általános Szö­vetségének meghívására tartózko­dik Romániában, pénteken fo­gadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnö­ke. (MTI) Falusi öregek Bevittek a kórházba egy nyolcvankét éves férfit. A mentők, az ápolók, az orvosok így szólították: papa, járó bakancs volt rajta. Mezőt fa­kult, kék kötény volt a dere­kára kötve, karja, arca sok napot szírt magába a türel­metlenül várt nyarak során. Az ilyeneket így hívják: papa. „Papa, miért csinálta?” — kérdezte az orvos. „Nem volt más, aki. ..Fejét csóválta. Az öreg meg se szólalt. Ak­kor kezdett üvölteni, amikor megpróbálták helyrerángatni a vállát. Azt mondta, hogy inkább öljék meg, így úgysem érdemes élni. „Nincs olyan nagy baj” — mondta az orvos, és elérzés­telenítették a vállát, amen­­­nyire lehetett. Derékig gipsz­be rakták, bent akarták tar­tani a kórházban, de az öreg hazament. Az orvos sokáig forgatta a kezében a kis kar­tonlapot, amelyre az volt ír­va, hogy X. Y. nyugdíjas, be akart fogni, s ahogy vezette ki a tehenet az istállóból, az valamitől megijedt és elrán­totta, majd tíz méteren ke­resztül maga után húzta. Mért fog be egy nyolcvan­két éves ember? Hová akart indulni? Mért nem ült a kis­­padra, az öregasszonyok mel­lé, hogy legalább egy kicsit emlékeztessenek megválto­zott, saját házuk régi homlok­zatára? Mért kell nekik ma is ka­szálni, kapálni, befogni, gyűj­teni, rohanni zöldért, kiásni, elültetni, átrakni, meszelni... S ha este mégis odaülnek a padra (ha van), fejüket csó­válni, amikor arra veri fel a porfelhőt a kombájn? Valami kimeríthetetlen múlt csorog a ráncokból. Valami, amit beléjük gyötört a sorsuk: cselédség, szolgaság, zsellér­­ség, napszámosság, SAS-behí­­vók, őrmesterek futásról, Do­­berdo, elpusztult kisgyerekek, föld — a másé —, majd újra háború, s újra föld, most már az övék, aztán padlássöprés, meghasonlás, hitetlenség, és végül a bizonyosság, hogy így jó, most jó... de már öregek, öregek. Elfogadják? A korukat, azt, ami ehhez adható? Mit­­ szólnak az intézményes gon­doskodáshoz? A szociális ott­honokhoz, az öregek napközi otthonjaihoz? És mi fölött uralkodtak a gyűrött vonások, amikor a szövetkezeti nyugdíjazásáról hallottak? tagok gyerekük, az unokájuk olvas­­­ta fel, vagy a rádióban, a te­levízióban hallották. Vagy a jogászhoz mentek el begom­bolt ingnyakkal... Megkér­dezték: hogy is van ez? Nyolcvantól már a hatvan­évesek is kaphatnak nyugdí­jat? Az arcokon a rendeletek­nek kijáró tisztelet. Igen, papa. A gondoskodásnak rengeteg formája van: karok, amelyek ölelnek, szoríthatnak is, gyen­­gédek is lehetnek. Róluk so­kat beszélnek. Kevés falu van, ahol ne lenne „napirenden" az öregek helyzete. Azoké, akik jogosultak — az emberek között válogató jogszabályok szerint — nyugdíjra, járadék­ra, kisebb-nagyobb segélyre. S azoké is, akik nem jogosul­tak ilyenfajta gondoskodásra. Hányan, vannak, akik későn léptek be a szövetkezetbe, s kérni sem tudnak, hiszen válasz az irodák hosszú vissz­a­hangjával ismételve: nem jár, nincs meg az éve. Hány as­­­szony van (özvegyek is), akik csak mint családtagok dolgoz­tak, nem pedig jogilag rende­zett tagsági viszony szerint? Hányan vannak? Egyáltalán jelentenek-e va­lamit a számok? S elég-e, hogy beszélünk róluk, s szívesen ültetjük őket megváltozott homlokú házuk elé, a kispadra? ■.. Az orvos a kartonlappal játszott. Miért csinálta? — kérdezte magában, s látta az ablakon át, hogy az öreg lo­bogó kötényét üldözve siet az állomásra.­­ Derékig gipszben. B. P. • A szüreti előkészületekről tanácskoztak Megyeszerte megkezdődtek az előkészületek a szőlőszüretre. Ez a munka nagy körültekintést, tervezést, szervezést és fegyelmezett végrehajtást igényel, mint általában az őszi betakarítás. Ezért kezdeményezte a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövet­kezetek Területi Szövetsége a Közép-magyarországi Pince­­gazdasággal közösen, hogy megvitassák a felkészülési, vala­mint a bor-, must- és borfelvásárlási árakat. A tanácskozáson Patyi László, a szövetség anyag- és áruforgal­mi bizottságának elnöke üdvözöl­te a megjelenteket. Jelen voltak a területi szövetséghez tartozó szőlőtermelő közös gazdaságok vezetői, valamint a pincegazda­ság képviselői, Nagy Jajos igaz­gatóhelyettessel az élen. Huszta János, a szövetség osz­tályvezetője elmondta, hogy a körzetben mintegy 30 ezer hek­tárról kell a szőlőt betakarítani. A szüreti munkák zökkenőmen­tes lebonyolítása elsődlegesen termesztő üzem érdeke, hogy el­­­kerülje a mennyiségi és minősé­gi veszteségeket. Ügyelni kell a minőségre a feldolgozásban, a borászatban is. A jól szervezett, szüret és a feldolgozó kapacitás helyes összhangja, illetve a szál­lítás megfelelő ütemezése nagyon fontos. Mindehhez szükséges egy megalapozott termésbecslés, és az erre épülő szüreti kampányterv. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évek egyik legígéretesebb termése van a tőkéken. Ez elsődlegesen a mi­nőségre becslések vonatkozik. A termés­szerint a megyében 2,5—2,6 millió mázsa szőlő vár betakarításra, amelyből a kis­kunsági szövetkezetek üzemi sző­lőiből mintegy 500 ezer,­ a tagi, háztáji szőlőből 1 millió mázsa származik. Az üzemi szőlők ma­gasabb termést ígérnek, mint a háztájiak. Az idén két héttel előbbre va­gyunk az érés ütemében, amely a napsütéses óraszámra vezethe­tő vissza. Az idén a sok évi át­lagnál 10 százalékkal­­ több volt a napfényes órák száma. Az előrehozott szüret majdnem min­den fajtánál az alma, a paradi­csom, a paprika betakarításával ütközik. Ez egyúttal nehezíti a munkaszervezést a mezőgazda­­a­sági üzemekben. Szükség van tehát ismét külső munkaerőkre. Az iskolákkal és más szervezetekkel való együtt­működés rendkívül fontos. Az üzemek általában megkötötték már a megállapodásokat. A ha­tékony munka érdekében szállí­tási és étkezési lehetőségeket körültekintően kell megszervezni.is A szőlő és a borágazat az utóbbi időben sokat fejlődött. A szüret sikerén a termesztőknek, a feldolgozóknak és a forgalma­zóknak együtt kell fáradozniok. Harcolni kell a jobb minőségért, mert csak így tudjuk értékesíteni a termékeinket. Hasonló szellemben nyilatko­zott Nagy Lajos, a Közép-ma­gyarországi Pincegazdaság igaz­gatóhelyettese is. Megjegyezte, sajftos az árszinten nem tudnak emelni, legfeljebb a minőséget tudják jobban megfizetni. Az utóbbiról élénk vita alakult ki. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a termelés drágul, az ipar által gyártott gépek, vegyszerek ára egyre emelkedik, ugyanakkor a felvásárlási ár marad, sőt a kadarkát kiemelték a vörösborok közül és a vegyes kategóriába so­rolták. Emiatt alacsonyabb áron veszik át. Ezzel több felszólaló­­ nem értett egyet, mivel van­ olyan gazdaság, ahol a szőlőter­més jelentős részét ez a fajta ad­ja. Az árak ily módon való meg­állapítása a körzetben 30—35 millió forint kiesést jelent a gaz­daságoknak. A szakemberek vé­leménye szerint az idei kadarka­­­termésből megfelelő minőségű vörös bort lehet készíteni. Tehát nem indokolt ez az árcsökkentés. A boripar képviselője elmond­ta, hogy sajnos, nincs megfelelő kékszőlőfeldolgozó-üzemük és emiatt is kénytelenek a kadarkát a vegyes kategóriába sorolni. A termelőüzemek képviselői ezzel nem értettek egyet, mondván azt, hogy­ a hagyományos módszerek­kel is lehet jó vörös­bort készí­teni az idei termésből. Végül­ is úgy döntöttek a ta­nácskozáson, hogy a kadarka árával kapcsolatos észrevételeket továbbítják az illetékes felsőbb intézményekhez. K. S. • A képeken: a Közép-magyarországi Pincegazdaság feldolgozója és kecskeméti pincéjének részlete. izsáki szőlő­ ÓVODA, ISKOLA, JÁRDA, PARK... Területfejlesztés társadalmi munkával Jószerivel a kibontakozás ele­jén tartunk, de ha egy cikkben foglalkozunk a kérdéssel, máris csak ilyenformán kell tömöríte­­nünk, hogy: „többek közt” vagy „ízelítőül néhányat”. Igen , azokról a felajánlásokról van szó, amelyeket a városi, községi taná­csok, népfrontbizottságok tesznek a lakosság egyetértésével, a XII. pártkongresszus és hazánk fel­­szabadulása 35. évfordulójának tiszteletére, a településfejlesztési célkitűzések megvalósítására. Pél­dákként sorakoztassunk fel sze­melvényeket a megyénkbeli kez­deményezők vállalásaiból. Kiskunfélegyháza: lakótelepi játszóterek, szociálisott­hon-bőví­­tés. Harta: tornaterem-építés, kör­nyezetvédelem. Kiskunhalas: le­gyen minden utcában szilárd bur­kolatú út és járda; új lakásépítő közösségek alakulnak. Bácsalmás: 10 millió forint értékű társadalmi munka a kommunális fejleszté­sekre. Lajosmizse: kongresszusi park, s benne kiállítás. Felső­­lajos: ötvenszemélyes óvoda. Vas­kút: új, hattantermes iskola, tan­medence-kialakítás, napközi kony­habővítés. Rém: szocialista brigá­dok óvodát, iskolát patronálnak. Szánk: járdaépítés, víz- és föld­gázhálózat-bővítés, dűlőutak gon­dozása. Ismételjük, mindezeket csupán kiszemelgettük a Társadalmi munkafelajánlások sorából, de eb­ből is kitetszik a lehetőségek sok­színűsége és sokrétűsége. Az ös­­­szest számba véve felfedezhető az a közös vonás is, hogy ezúttal a tervezettnél több társadalmi munkát vállal a lakosság, mint­egy „rálicitálva” a tervbe vett igényekre, kérésekre. Az is meg­figyelhető, hogy egyes — úgy­mond — régi társadalmi munka­fajták is felélednek, ahol ezt a fejlődés megkívánja, illetve a la­kosság jónak látja. így például Szánkon 5 kilométerrel hosszab­bodik a villanyhálózat belterületi utcákon és tanyák között. Szánkról szólva még egy új ak­cióról is említést kell tennünk, már csak azért is, mert a legfris­sebben jutott eszükbe a felaján­lásoknak ez a területe. Emlékez­tetünk rá, hogy 1977. január el­sejével látott napvilágot több mi­nisztérium együttes rendelete a nagyüzemileg nem hasznosítható külterületi állami földek tartós használatba adásáról. Jóllehet, je­lentős mennyiségű föld van erre a célra kijelölve, kedvező felté­telek mellett, a tartós használat­­baadás, -vétel — csak vonta­tottan halad. Ennek egyik oka, hogy az állampolgárok nagy ré­sze még nem, vagy nem kellően ismeri ezt a lehetőséget. A szankiók kezdeményezése ürügyén — itt a tanács és az Új Élet Tsz közösen intézi új zárt­kert nyitását, s máris 45-en je­lentették be igényüket ilyen terü­letre — ismertetjük az erre vo­natkozó legfontosabb tudnivaló­kat. A nagyüzemileg nem haszno­sítható külterületi állami föld tartós használatba vétele iránti kérelmet a föld fekvése szerinti városi, községi tanács vb szak­­igazgatási szervéhez kell írásban benyújtani. Az egy-egy személy részére használatba adható föld­terület 1500 négyzetméternél (41- nél) kisebb nem lehet A szer­ződést a használatba vevő ma­gánszemélyekkel a már említett szakigazgatási szerv köti meg. Állami föld tartós használatba csak olyan állampolgárnak adha­tó, akinek a tulajdonában, vagy használatában levő összes föld — a tartós használatba adott föld­del együtt — nem haladja meg a 6000 négyzetmétert. A földet legkevesebb 50 évre kell hasz­nálatba adni (ezért tartós). Az így kapott földön­­ az Országos Építésügyi Szabályzatban meg­határozott épület (12 négyzetmé­ter alapterületű szerszámkamra, illetve terménytároló) létesíthető. Az így felfogott földért a hasz­nálónak egyszeri használatba­vételi díjat kell fizetnie. Ez azon­ban nem haladhatja meg a föld helyben kialakult forgalmi érté­kének a felét. Adott esetben le­hetőség van egészen minimális díj megállapítására is A szociális kö­rülményei folytán rászoruló föld­­használónak 10 évig terjedő rész­letfizetési kedvezmény adható a díj megfizetésére. A huzamosabb ideje nem művelt (parlag) föld használatba vételi díjának meg­fizetésére pedig 5 évi halasztás nyújtható. A díj 50 százalékának megfize­tésére a három és ennél több gyermekes családok, fizikai dolgo­zók, valamint fiatal házasok ese­tében — kérelemre — 3 eszten­dőre kamatmentes részletfizetés engedélyezhető. A tartós használatba adott föl­dön a használó mezőgazda­­sági termelést köteles folytatni. az A tartós földhasználati jognak ingatlannyilvántartásba való bejegyzéséről a használatba adó, tehát a tanács gondoskodik. T. I.

Next