Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ———>———__ XXXV. évf. 1. szám Ára: 1,20 Ft 1980. január 3. csütörtök lgíszí tfíCto, Losonczi Pál VíS« újévi köszöntője Elhangzott január 1-én a rádióban és a televízióban Tisztelt honfitársak! Az új év első napján számvetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Számot vetünk az elvégzett munkával, és egyben előrenézve, megszabjuk a jövő feladatait is. A közösségi és az egyéni számvetés jól megfér egymással a mi társadalmunkban, és jól össze lehet hangolni azokat a feladatokat, melyek a haza sorsának további alakulását meghatározzák. Milyen évet hagytunk mögöttünk? Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egyetemben is — alapjában eredményesnek ítélhetünk. Fejlődésünk kézzelfogható eredményei öltenek testet abban, hogy új gyárakkal, lakóházak tízezreivel, iskolákkal, óvodákkal, kulturális, egészségügyi intézményekkel gyarapodtunk. Népünk békében, nyugodt körülmények között élhetett és dolgozhatott. Eredményeink értékét csak növeli, hogy nehezebb külső és belső feltételek közepette értük el azokat. Sikereinkben népünk egészének tudatos erőfeszítése, akarata és igyekezete ölt testet; a munkások becsületes és fegyelmezett helytállása, a természet erőivel is megbirkózó parasztok munkája, az értelmiség mind hatékonyabb erőfeszítése. Más szavakkal: népünk közös akarata és erőkifejtése áll a teljesítmények mögött. Népünk a gazda szemével nézi dolgainkat, felelősen mérlegel, józanul ítél. Politikai érettségéről, a szocializmus eszméihez való ragaszkodásáról tesz tanúságot, amikor fegyelmezetten és megértően vállalja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldására irányulnak, jóllehet ezek áldozatot is követelnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és politikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializmus építése nem mentes a gondoktól sem. De erősíti hitét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvonalában a szocializmus építésének útján halad. Igaz, terveink az idén szerényebb célokat tűznek ki, de valójában nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldanunk. Mindezek arra irányulnak, hogy megvédjék eddigi eredményeinket, amelyeket a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. Érdemes értük dolgozni, érdemes értük cselekedni! Kedves barátaim! Teljes joggal mondhatjuk: nem gondtalanul, de reménykedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos feltétele ma, hogy minden területen fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk, hogy takarékosabb gazdálkodással, a hatékonyság és a minőség javításával növeljük népgazdaságunk ereményeit. Meg vagyok győződve róla, hogy eleget tudunk tenni a követelményeknek, hiszen történelmünk során nem egy esetben, a mainál rosszabb körülmények közt is úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. Jó alapot adott ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő tennivalókra. Népünk abban a tudatban végezheti nyugodt alkotó munkáját, hogy a párt következetesen folytatja azt a fő politikai irányvonalat, amely a múlt évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan eredményeket és vívmányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határozott eltökéltséggel, elemi érdekeitől vezéreltetve kell dolgoznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, akinek drága a haza üdve és további felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemzetet szocialista egységbe tömörítő összefogásra! A társadalom egésze és a kisebb közösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sorskérdéseit és a rá váró tennivalókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy ,támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását.” Kedves elvtársak és elvtársnők! Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal tisztában vagyunk, de tudatában vagyunk annak is, hogy békés alkotó munkánknak fontos nemzeti feltételei vannak. A világ eseményei ellentmondásosak és bonyolultak. Sőt, feszültséggel, néha fenyegetésekkel terhesek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemrégiben elfogadott veszélyes európai rakétafegyverkezési döntésére. De mindezek ellenére is az a meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő, hogy tovább szélesedik a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nemzetközi küzdőtéren. A nemzetközi viszonyok kedvező alakulásában növekvő szerepet játszik a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalom. Ezért tartjuk külpolitikánk alapjának, hogy erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralomtól megszabadult népekkel. A békés egymás mellett élés elveitől vezéreltetve, a kölcsönös előnyök alapján, tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. (Folytatás a 2. oldalon.) Az új esztendő első munkanapja Már jó előre felkészítettek bennünket arra, hogy nem lesz könnyű az idei esztendő. Mégis amerre jártunk az új év első munkanapján, optimista emberekkel találkoztunk. Nyilvánvalóan azért, mert az üzemek, gazdaságok, intézmények dolgozói korábban is sok nehézséget küzdöttek le a munkában, s ettől az idén sem riadnak vissza. Már azért sem, mert a szocialista építőmunkában eddig elért eredményeink megszilárdításáért érdemes még jobban dolgozni. Január 1-én nulla órakor összecsendülő poharak köszöntötték az új esztendőt. Nem mindenütt volt azonban kéznél a pohár, helyenként az éppen szolgálatban levők ekkor is munkájukra összpontosították a figyelmüket. Január 2-án a szokott időben kezdődött az év első műszakja a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárában. A varrógépek mellett ülő asszonyok, lányok arcán még visszatükröződött a vidám szilveszter derűje, ujjaik azonban fürgén jártak, s gyorsan teltek a műanyag ládák a szovjet exportra kerülő velúr és pavilon leánykaruhákkal. A gyár az első negyedévre már el van látva megrendeléssel, sőt külföldi partnerei részére előszállításként december 20-ig már 30 ezer darabot el is küldött. Ily módon dolgozói ott kezdhették a munkát, ahol tavaly abbahagyták. Lánykaruhát, női blúzt, velúr férfiinget szovjet megrendelésre, nylon iskolaköpenyeket, női hálóingeket, műselyem női nadrágokat, a belkereskedelem igényei alapján gyárt a kecskeméti gyár, valamint a kerekegyházi és após tagi üzeme. Az óesztendő természetesen nem múlt el, s az új sem kezdődött koccanás nélkül. Ezt bőven konstatálhatta Pető Lajos, az Állami Biztosító gépkocsi-kárbecslője kecskeméti AFIT-szervizben. Míg a műhelyben serényen folyt a sérült Trabantok, Polski Fiatok, Ladák, Wartburgok „gyógykezelése”, addig vagy huszonöten sorakoztak a kárbecslő üvegfülkéje előtt. — A váratlanul beköszöntött — most már igazi — tél csúszóssá tette az utakat — mondotta Pető Lajos. — Ahogy elnézem, legalább harminc kocsit hoznak be ma, legalább is annyit tudok egy nap alatt elintézni. A sérüléstől függően 15—20 gépkocsi kijavításáról lehet szó. Érdemes tehát jóval óvatosabban, az útviszonyoknak megfelelően vezetni. Lendül az egyengetőkalapács, villognak a hegesztők. Beljebb kerülve az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi gyárának I. számú, hatalmas üzemcsarnokába, Dobó Endre főmérnök egymás mellett sorakozó termetes gyártmányokra mutat. — Ezek ioncserélő szűrők, atomerőműveknél használatosak. Az idén összesen 42 darabot állítunk elő, ezt a négyet még januárban kiszállítjuk a Szovjetunióba. Különleges munkanap itt január 2-a, mert mától hivatalosan Kiskunfélegyháza a székhelye az Április 4. Gépipari Művek vállalati központjának. Ennek egyelőre még semmi külső jelét nem látni, kell még egy-két hét ahhoz, hogy a vezérigazgatóság Budapestről teljesen leköltözzön. .. A központ áthelyezésének az áll a hátterében, hogy a vállalat termelési súlypontja is ide helyeződött át, az atomerőművi berendezések készítésének felfutásával — ad magyarázatot a főmérnök. — Ebben az évben már az első negyedben 30 millió forint értékben állítunk elő ilyen termékeket. — Jó kedvvel és fegyelmezetten kezdtük az új évet — tájékoztat az ioncserélő szűrők gyártására specializált Ságvári szocialista brigád vezetője, Cserép István.. . A gyár túlteljesítette a tervét, a gazdaságosság szempontjából is jó évet fejeztünk be. A brigád az utolsó negyedévi késztermékeket időben kiszállította. Az újabb gyártmányokhoz idejében megérkezett az anyag, s így folyamatosan házhatunk, jól előkészültünk holúj évre. Ha jól megszervezik az termelést, van kedvük az embereknek a munkához és nincs szükség fegyelmezésre. — A mi szakmánkban az évnek egyetlen napján sem lehet lazítani — mondja Bényi Zoltán, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szanki üzemének helyettes vezetője. — A kőolaj- és földgázkitermelést, valamint a kutatófúrást három műszakban és folyamatosan végezzük, így aztán nálunk még karácsonykor és újévkor sem volt szünet munkában. Így most az első jaanuári munkanap nálunk már a másodiknak számít. Az elmondottak alól csak a halasi beruházáson és egyéb, kiszolgáló területen foglalkoztatott embereink képeznek kivételt A tavalyi földgáz- és olajtermelési tervünket a fúrási feladatunkkal együtt valamelyest túlteljesítettük, sikerült pótolnunk a zsanai gázkitörés miatti kiesést. A jó eredmények jó alapot adnak az idei, még nagyobb tennivalóunk elvégzéséhez. Az ez évi feladatokat már december közepe óta ismeri az üzemben mindenki. N. O.—A. T. S. • Lánykaruhákat varrnak a Habselyem Kötöttárugyárban. 0 Seres Sándor és Rábai Ferenc ellenőrzi a műszereket a szanki földgázüzemben. 0 Egy Ladával koccant az IF 42—96-os Wartburg. Ennek a találkozónak következményeit becsüli fel Pető Lajos. (Tóth Sándor és Straszer András felvételei) Amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közzétette kongresszusi irányelveit, azzal bocsátotta a párt tagsága, a magyar nép elé, hogy afölött vita induljon és széles körű eszmecsere bontakozzon ki. „Az irányelveket a kommunisták taggyűléseken, pártértekezleteken vitassák meg, kérjék ki a pártonkívüliek, a szövetségesek véleményét is, tegyék meg észrevételeiket, s közöljék állásfoglalásukat.”Ez a véleménycsere, egy hónap elmúltával, mondhatjuk, kibontakozóban van, de természetesen még a március második felében sorra kerülő kongresszusig van idő az elmélyítésére, sokoldalúvá tételére. Most, januárban kerül sor a pártalapszervezetekben azokra a taggyűlésekre, melyek egyrészt a kongresszusi irányelvek megvitatását szolgálják, másrészt a vezetőség újjáválasztását, a pártértekezleti küldöttek megválasztását teszik lehetővé. A napirend mindegyik pontja önmagában véve is fontos, s nem könnyű az előterjesztést végző alapszervezeti vezetőségek dolga, ha megalapozott, jó munkát akarnak végezni. Ezért is jelentős a szerepe a taggyűlést megelőző tevékenységnek, ami a pártcsoportokban zajlott és zajlik le. Fontos munkát végeztek a jelölő bizottságok is, amikor előzetes beszélgetést folytattak a párttagsággal, kikérték véleményüket, hogy az új vezetőségre ajánlottak valóban arra érdemes személyek legyenek, s könnyebb legyen a taggyűlés dolga, amikor a választásra kerül a sor. A pártcsoport előzetes tanácskozása pedig ahhoz nyújtott segítséget, hogy a párttagok még jobban, tüzetesebben megismerkedjenek az irányelvekben foglaltakkal, hiszen annak tömör fogalmazása, egy-egy mondata mögött rengeteg tapasztalat rejlik, melyek kibontása, továbbgondolása a taggyűlési vitát ösztönözheti. A gondos előkészítés tehát a pártdemokrácia erősítését szolgálja, és akkor éri el célját, ha a tagság véleményalkotó kedvét és önbizalmát növeli. Tudvalevő ugyanis, hogy akadnak még a párttagok között, talán nem is kevesen, akik úgy vélekednek, az okos határozatok kidolgozása, megfogalmazása a vezetőség dolga, s a döntés jogát is leszűkítik a szavazásra. Az irányelvek kidolgozása, és a teljes nyilvánosság elé bocsátása — mint bevált módszere a párt Központi Bizottságának — ’bizonyítja, hogy a magas szintű határozatok sem nélkülözhetik a lehető legszélesebb körű véleménycserét, s a pártdemokrácia érvényesülése ezt a kollektív bölcsességet’ is jelenti. A döntések előtti nyílt és őszinte vita, majd a határozatok meghozatala utáni egységes és fegyelmezett cselekvés — ez a mindenkori előbbrejutás feltétele. A most sorra kerülő taggyűlések alkotó munkájára is érvényesek ezek az alapelvek és módszerek. Csak így alakítható ki a kölcsönös bizalom, melyet a párt az előző kongresszus óta végzett munkájához is megkapott az ország népétől, s a további cselekvő támogatás kulcsa is csak ez lehet. A taggyűlések feladata természetesen nem az, hogy valamiféle leckefelmondásként elismételje az irányelveket, s netán annak kivonatát adja a vitaindító. A közös „visszaigazolás” tényén túl arra kell törekedni, hogy a helyi feladatok, tennivalók, tapasztalatok tükrében alkossanak véleményt, amivel a közös nagy munkát, az országos irányvonal kijelölését is segíthetik. Ez a nyílt és őszinte eszmecsere csak úgy jöhet létre, ha bátorítást nyer a felelősségteljes szókimondás, s kialakul a közös álláspont is a vitatott kérdésben. S ha érzik a felszólalók, hogy észrevételeiknek, a helyi munkát is jobbítani szándékozó törekvéseiknek van és lesz foganatja. Az újonnan választott vezetőségek, minden bizonnyal, útmutatást kapnak ettől a taggyűléstől. Hiszen újabb öt esztendőre szól a megbízatásuk, s nem lesz könnyű — hányszor elmondtuk már ezt is, de most valóban így van — a rájuk váró feladat, az elkövetkező időszak munkája. Érezniük kell tehát a segítő szándékot, a cselekvő együttműködés akaratát és készségét megbízóik részéről, ahhoz, hogy ennek a követelménynek meg is feleljenek. S tudniuk kell a magasabb pártszerv tanácskozására delegált küldöttnek is, mit visz a tarsolyában, hogy mit mondhat és mit abban a testületben.képviselhet Ezért nagy minden egyes alapszervezeti taggyűlés felelőssége. Amit jó, ha át is éreznek a jelenlevők, hogy az ország lüktető, egészséges vérkeringését adják tovább a megfogalmazott állásfoglalások és munkaprogramok. T. P. Waldheim Teheránban közvetít Bár az amerikai diplomácia nagy sikerként könyveli el az iráni kérdésről hozott ENSZ-határozatot, hogy Waldheim főtitkár próbálkozzék közvetítéssel a szembenálló felek között, tulajdonképpen nincs szó sikerről. Maga Carter is azt mondta, hogy „anélkül, hogy túl sokra számítana, reméli, hogy Waldheim küldetése sikerrel fog járni, vagy lehetővé teszi az előrelépést. Maga Waldheim Párizsban úgy nyilatkozott, hogy nem számít a bonyolult túszprobléma megoldására. Az iráni vezetők azt sem hajlandók elismerni, hogy a főtitkár közvetít. Ghodhzadeh külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Waldheim nem Irán és az Egyesült Államok közötti közvetítőként érkezik Teheránba, hanem csak azért, hogy „felmérje a helyzetet”. Teheránba érkezésekor az ENSZ főtitkárát arról faggatták, számít-e Khomeini ajatollahhal való találkozóra, erre azt válaszolta, hogy iráni programjának megszervezésében a teheráni kormány az illetékes, amelynek meghívására érkezett. Hozzátette, hogy abban a reményben érkezett, hogy látogatása hozzájárulhat az iráni—amerikai kapcsolatok válságának megoldásához. A tárgyalások meg is kezdődtek az iráni külügyminiszter és Waldheim között. Ghothzadeh szerint kizárólag arról van szó, hogy Waldheim megismerkedjen az iráni állásponttal. Az első, tegnapi tanácskozás után semmit sem közöltek a megbeszélés részleteiről. Ellentmondóak az értesülések arról, hogy találkoznak-e az „iszlám diákok” (Folytatás a 2. oldalon.)