Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

fi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V mOFA I---|M AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 51. szám Ára: 1,20 Ft • IQSO. március 1., szombat wtpm 77 Imáll öt esztendő, és lám ,7/ újra elérkezett az idő, hogy összeüljön a legmagasabb megyei politikai fórum, a párt­értekezlet. Hosszú hónapok készü­lődése előzte meg ezt a napot no­vember közepétől egészen máig. Munkahelyi pártszervezetek, üze­mi pártvezetőségek, községi, majd járási-városi pártértekezletek hal­lattak magukról, s egyengették a vélemények, és az azt képviselő delegátusok útját erre a mai, fél­évtizedenként ismétlődő alka­lomra. • Ha csupán az ellenforradalom leverése utáni időket vesszük, ha­todszor ül össze és készül újabb kérdésekben dönteni ez a megye eredményekben gazdag, de gon­dokkal is küszködő közéletét tel­jes mértékben kifejező fórum, összhangban az időközben kiala­kult, s megváltozott helyzet igé­nyeivel.­­Az elmúlt más-más kérdésekre alkalmakkor kellett vá­laszt adni. Helyrehozni az ellen­­forradalom okozta károkat; a bi­zalomra építve, a társadalom tel­jes „átkarolásával” szocialista távlatú utat nyitni a szétszórt parcellákon nyűglődő parasztság­nak; lerakni a szocializmus alap­jait; feltárni a fejlett szocialista társadalom felépítésének lehető­ségeit, és most — továbbmenve az úton — ugyanezért a célért küzd­ve, nehezebb körülmények kö­zött biztosítani az ország és megye népének szocialista előre­­­haladását. A párt csaknem ne­gyedszázados egyenes vonalú poli­tikájával nagy általánosságban, és a kisebb részletekben egyaránt azt bizonyította, hogy eleget tesz — és mint ahogyan azt program­jában is elhatározta — továbbra is eleget fog tenni történelmi kül­detésének. Tervez, épít, lelkesít, és a magyar népben naponként újítja meg azt a szilárd hitet, amely nélkül nem beszélhetnénk magyarországi szocializmusról. Miből jutottunk erre a megálla­pításra? A tények özönéből. A szavak hitelét a cselekvés adja. Országépítő munkásságunk fundamentuma: az összhang tervek és az azt követő tettek kö­­­zött. A népbizalom erről a tőről fakad, kötelességet teljesítünk, összhangban lehetőségeinkkel, mindent megtenni az országfej­lesztés és a nép jó sorsa érdeké­ben. Nem vágyunk illúziókra, nem táplálunk megvalósíthatatlan szi­várvány­vágyakat, de tesszük azt, amit az ország teherbíró képessége vállalhat. Az elmúlt öt év ered­ményei is minden lépés megtéte­le előtti józan számvetés nyomán születtek. S annak ellenére, hogy a gazdálkodás feltételei a korábbi időszakhoz képest lényegesen megváltoztak, szinte minden hét­re tehető valami új, valami olyan­nak a megszületése, ami a megye­lakókat szolgálja. Mondhatni, megszokottá vált az építés, az al­kotás, kiváltképp, ha összehason­lítást teszünk korábbi történel­münk csupán ebben az­ évszázad­ban lezajlott évtizedeivel. Ez utóbbit azért is említjük, mert a megyei pártértekezlet és a pártkongresszus lezajlása szinte egybeesik hazánk felszabadulásá­nak harmincötödik évfordulójával. Ez alkalommal megyénk népe is nagy elégedettséggel és büszkeség­gel tekinthet körül szűkebb pát­riájában, hiszen az emberrel együtt szinte minden megválto­zott. Szinte varázslatos ez a há­rom és fél évtizedes összegezés: egy jó célokért küzdő, szorgalmas nép áldozatos munkájának gyü­mölcse. A legutóbbi hónapok az át­­lagostól eltérő belpolitikai mozgása sok mindent rög­zített, amely felöleli az eredmé­nyek „elkönyvelése” me­llett, fo­gyatékosságainkból származó gondjainkat, s mindazt, amit me­­gyeszerte a szocialista építés terén tennünk kell.­ A tapasztalt szóki­mondás, holnap iránti határozott elígérkezés biztos garanciát jelent. Mindennek alapja az, hogy a párt­­politika nem változott, hanem a tapasztalatokkal felvértezetten folytatódik, kiegészülve a mindig változó helyzet igényelte elemek­kel. Ez a politika nagy elismerést és tekintélyt vívott ki magának nemcsak a hazai közvéleményben, hanem Európa-szerte. A politikai fővonal változatlansága jelentős fegyver az országépítés kezében, eszköze az egész társadalom to­vábbi egybekovácsolódásának. A kettős cél — mármint politi­kai stabilitás és dinamikus fejlő­dés — tulajdonképpen el­ sem vál­­asztható egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást. A politikai stabilitás alapvető feltétele min­denfajta haladásnak. Csak a szo­cialista demokráciában kifejlődő szilárd munkáshatalom és annak tömegtámogatása biztosíthatja a kiegyensúlyozott munkát, az alko­tó, építő tevékenységet. Ugyanak­kor a fejlődés dinamizmusa révén jönnek létre azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik a töme­gek sokoldalú szükségleteinek nö­vekvő kielégítését. Enélkül hos­­­szabb távon elképzelhetetlen bár­milyen politikai stabilitás. E kölcsönös feltételezettségi kapcsolatban a két oldal nem azo­nos súlyú. Tapasztalatból is tud­juk, hogy a politikai stabilitásnak elsődleges meghatározó szerepe van. Ez azonban csak a kettő kö­zötti összhang fenntartására irá­nyuló erőfeszítések keretei között állja meg a helyét, és tartósan semmiképpen sem érvényesíthető a fejlődés dinamizmusának rová­sára. Egy hosszan tartó stagnálás a társadalmi élet bármely terüle­tén elkerülhetetlenül aláássa a legszilárdabbnak vélt politikai vi­szonyokat is. Napjainkban az egyik legfonto­sabb feladat — és ez vörös csík­ként húzódott végig a lezajlott pártrendezvényeken — a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének helyreállítása. Ez az erők és esz­közök olyan­­ átcsoportosítását igényli, amely átmenetileg csak egy mérsékeltebb fejlődési ütemet tesz lehetővé. Ezen belül azonban a visszafogottság és a dinamizmus viszonylag tág teret kap. Egyes ágazatokban mérséklés, esetleg visszafejlesztés, míg másutt éppen az erőteljes és gyors fejlesztés szolgálja a jobb egyensúlyi viszo­nyokat. A korszerűbb és hatékonyabb termék- és termelési szerkezet — általános tendenciaként — jobban kedvez a szakképzettebb, a ma­gasabb termelési kultúrát képvise­lő munkának, előnyösebb­ feltéte­leket teremt a munkaerő értéke­sülésének. Az új, vagy legalább­is módosult értékrend új viszonyo­kat hoz létre az emberi, a cso­port- és rétegkapcsolatokban. Ez nem mindig megy végbe simán, konfliktus nélkül. Illúzió lenne azt képzelni, hogy akár a legjob­ban átgondolt, égetően szükséges intézkedésekhez is mindenki egy­forma lelkesedéssel viszonyul, egyformán támogatja azokat. A társadalomirányító szerveknek, intézményeknek ezért nemcsak e folyamatokkal, hanem az ezzel összefüggő tendenciákkal is­ fel­tétlenül számolniuk kell. Megfele­lő tudatossággal, előrelátással szükséges felmérni a várható kö­vetkezményeket. f T­gy kell befolyásolniuk a­­­­ gazdasági döntéseket, hogy az a lehető legkisebb el­lenállással és a lehető legteljesebb egyetértéssel találkozzon, s ugyan­akkor a fejlődés követelményei­vel is. A párt- és az egyéb társa­dalmi-politikai szerveknek ilyen szempontból mérlegelve kell tá­mogató bizalmukat megadniuk, il­letve a politikai felelősséget ér­vényesíteniük. A kongresszusi irányelvek vi­tája az őszinteség, a nyíltság je­gyében, a bizalom légkörében zajlott le. Nyilvánvaló, hogy ez alkalommal is, mint a politikai életben bármikor,­­ adódtak olyan kérdések, amelyekben a teljes egyetértés nem rögtön alakul ki. Ez szinte természetes, hiszen ép­pen ez a viták lényege. Rendel­tetése pedig, hogy megteremtse a nézetazonosságot. Elmondható, hogy az irányelvek vitája jelentős állomása volt a pártegység továb­bi erősítésének. Ez pedig értékét tekintve, ugyanolyan súllyal je­lentkezik, mint az a sokirányú, konkrét javaslat, melyet a párt­­szervezetek fórumain a kommu­nisták tettek. És a kommunisták nemcsak a maguk, hanem a kör­nyezetük, a pártonkívüliek véle­ményét is hangoztatták. Ez önma­gában is erősítője a kommunisták, és a velük együtt dolgozók kap­csolatának. És még annyit: van és lesz is vita — a jobbítás szán­dékával — a pártban. A párt­lét eme fontos vonása homlokegye­nest az ellenkezője annak, amit az ellenség, vagy az informálatla­­nok fölünk állítanak. Ki kell mondani: a pártot, és éppen ezért az egész közvéleményt a vitatko­zás szelleme hatja át. Enélkül egy lépést sem tehettünk volna — s a jövőben sem tehetünk — előre. Az előrelátás, az intézkedések várható következményeinek po­litikai megítélése lehetőséget nyújt a tudatformáló, a gondolkodást és szemléletet befolyásoló munka pontos megtervezéséhez. Annak felméréséhez, hogy a dolgozók mi­lyen csoportjánál számíthatnak támogatásra, kik azok, akiket közvetlenül nem érintenek az in­tézkedések, s hol kell ellenérzé­­­­sekkel, eltérő véleményekkel számolni. Kikre lehet támaszkod­ni a politikai agitáció­ban, a jó és szükségszerű kezdeményezések el­fogadtatásában, és kiket milyen érvekkel lehet és kell megnyerni az ügynek. A távlati és alapvető érdekekre épít a közvetlenebb és az általánosabb érdekek közötti eltérés ellensúlyozásához, meg­szüntetéséhez szükséges feltételek felvázolásával, ez utóbbiak számá­ra is, előbb vagy utóbb elfogadha­­tóvá válik minden konstruktív célkitűzés. . Kevés olyan ember van, akit jó érvekkel előbb vagy utóbb ne lehetne megnyerni az ér­­telmes céloknak, a jó ügyet szol­gáló törekvéseknek. Különösen, ha olyan törekvésekről van szó, mint például a hatékonyabb, jobb, a szakképzettebb munka na­­­gyobb megbecsülése, a korszerű, a piacon keresett termékek előál­lítása, a gazdaságosság, a munka jobb szervezettsége, a takarékos­ság stb. stabilitás Ily módon a politikai fenntartása mellett megvalósíthatók a dinamikus fej­lődés követelményei, kiszűrhető az ezzel kapcsolatos zavaró ténye­zők nagy része. Sőt, a politikai stabilitást magasabb szinten lehet megszilárdítani, továbbfejleszteni. A változó idő mindig új hely­zeteket teremt, új feladatokat szül. A felszabadulás utáni nem­zedékek olyan célokat tűzhettek maguk elé, amelynek nagy része kemény harcok, nehéz áldozatok árán, de viszonylag gyorsan meg­valósult. Az apák forradalma megalapozta a „házat", teljes felépítése, „bebútorozása” fiaikra vár. Mert valljuk meg őszintén, hogy a „ház”, a szocializmus épülete , amelyet sok ifjú már csak beren­dezni akar, tulajdonképpen még nem készült el. Alapjait leraktuk, falait­­ felhúztuk, sok tekintet­ben tető alá hoztuk, többé kevésbé felszereltük, de még korántsem kész. A párt XII. kongresszusa előtt bizakodóan vehetjük számba ennek az otthonépítésnek szám­talan nagyszerű eredményét. Tör­ténelmi mércével nehéz lemérni, milyen sokat tettünk ily rövid idő alatt, de ha az igényekhez, a saját szükségleteinkhez, és a kor követelményeihez munkánk eredményeit, viszonyítjuk mindjárt kitűnik, hogy mennyi még a ten­nivaló, mennyi feladat vár még ránk, idősebbekre éppen úgy, mint­­ a húsz-harminc­ évesekre, az is­kolák padjaiban nevelkedő fiata­lokra, a jövő nemzedékére. Övönk érdekében — minden bizonnyal — a megyei pártértekezlet is erre az ál­láspontra helyezkedik — napja­inkban különösen megnövekszik a szervezetű tervszerűen irányított, a konfliktusokkal is számoló, és azzal bátran szembenéző — első­sorban az emberre tekintő — jól felkészült politikai munka jelen­tősége. y 0 0 Afl iiüfHiiwfffwn

Next