Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évf. 127. szám Ára: 1,20 Ft 1980. Június 1. vasárnap VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kecskeméti gödrök, aknák, kátyúk A csengődi tűz 1. oldal és tanulsága 3. oldal Alapkőletétel Kunfehértón Diószegi Balázs 4. oldal műhelyében 5. oldal Sport 7. oldal Hazánkba érkezett az osztrák kereskedelmi miniszter Szombaton dr. Josef Kacher osztrák kereskedelmi szak­- és iparügyi miniszter Ságihy Vilmos belkereskedelmi miniszter meghí­vására hazánkba érkezett. Az osztrák miniszter ma délelőtt részt vesz a BAH-csomópontnál épülő új szálloda alapkőletételénél. (MTI) FOTÓK A KÁRPÁT-MEDENCÉRŐL A légkört és a földfelszínt vizsgálták az űrhajósok MOSZKVA A szokásosnál 50 perccel később volt ébresztő szombaton a Szal­­jut–6 űrállomáson dolgozó nemzetközi űrexpedíció részére, mert a kísérleti programban szereplő feladatok teljesítése miatt pénteken este valamivel később mentek aludni is. Míg az állandó személyzet tagjai, Leonyid Popov és Valerij Rju­­min a szombati könnyített munkarendnek megfelelően viszonylag több szabad időt kapott — bár természetesen el kellett végezniük a berendezések ellenőrzését és a számukra igen fontos tornát, emellett néhány kísérletet is —, a látogatókra sok munka várt: az űrállomá­son töltött napok alatt nem sok idő jutott pihenésre. A délelőtti munkarendben a Föld megfigyelése és filmfelvételek el­készítése szerepelt: Valerij Kubászov és Farkas Bertalan napi prog­ramja mintegy féltucat kísérletet irányzott elő, főként az atmosz­féra és a bioszféra vizsgálata terén. Az űrállomás lakói együtt ebé­deltek és vacsoráztak, s együtt készítettek elő, tartották meg napi te­levíziós riportjukat is, amelyben beszámoltak a szombati esemé­nyekről. A szovjet—magyar űrexpedíció programjában szereplő „Bioszfé­ra—M” program célja az érdeke­sebb földfejlszini képződmények és a természeti jelenségek t­anul­­mányozása. E kísérletben az űr­hajósok személyes döntésük, sza­bad szemmel végzett megfigyelé­seik­­ alapján készítenek kézi ka­merájukkal színes fényképfelvéte­leket. A „Bioszféra—M” program négy egységből áll. A „Kárpát” kísér­letben geomorfológiai célból fény­képezik a földfelszín meghatáro­zott területeit —­­köztük a Kárpát­­medencét; a „Metamorf” kísérlet­ben a geológiai határvonalak és törésvonalak területét, s az át­alakulás s­zakaszaiban levő geoló­giai képződményeket (vulkánokat, fiatal medencéket stb.) fényképe­zik; az „Okeán” kísérletben az óceánokról készítenek felvétele­ket; vizsgálják a partvonal alaku­lását, a nagy kiterjedésű óceáni örvényeket, a víz mozgását, tisz­taságát, a plankttonfelhalmozódá­­sokat; a „Ciklon” kísérlet célja pedig az űrkomplexumról megfi­gyelhető meteorológiai jelenségek (ciklonok, időjárási frontok) fény­képezése. A „Bioszféra—M" program ke­retében vizsgálni kívánt területek­ről és jelenségekről az űrhajósok térképvázlatokat és részletes le­­­­írást vittek magukkal, ezeken be­lül azonban sajátt megfigyeléseik alapján szabadon választhatják ki a­­ megfigyelési objektumokat. Far­kas Bertalan és Valerij Kubászov a többi, kísérletnél is nagyobb kedvvel hajítja végre ezt a prog­ramot, hiszen — mint az eddigi rádiókapcsolatok során kiderült — mindkettőjük kedvenc foglala­tosságai közé tartozik a földfelszín megfigyelése és fényképezése. A Szojuz—36 űrhajósai szomba­ton is folytatják a légkör kutatá­sát. E célt szolgálja a „Polarizá­­sérzet — mindkettő a navigációs ciő—1” és a „Polarizáció—2” kí­­feladatok végrehajtásához kap­csolódik. A navigációs optikai készülékek által végzett mérések adatai at­tól függően változnak, hogy az űrhajó milyen távolságban repül a földtől, s hogy az adott térség­ben milyen a légtér állapota. A „Polarizáció—1” kísérlet cél­ja a különböző atmoszferikus hely­zetek hatásainak kutatása azokon a pontokon, ahol a napfényt Föld különböző szögek alatt tük­a­rözi. A kísérletet az űrhajósok polarizációmérő eszköz segítségé­vel hajtják végre. A különböző navigációs felada­tok végrehajtása során az űrha­jósoknak követniük kell a „földi horizontot”. A Föld megvilágítá­sának különböző körülményei kö­zött a „földi horizont” megfigye­lésének feltételei is változnak, s egyes esetekben a megfigyelés erősen megnehezül. A „Polarizá­ció—2” kísérlet célja a „földi ho­rizont” megfigyelési feltételeinek javítása speciális fényszűrők se­gítségével. Lényege a földfelszín kontrasztjának növelése a termi­­nátor (az úgynevezett árnyékha­tár)­­ közelében, polarizációs fény­­szűrő alkalmazásával. A kísérlet során az űrhajósok az illuminá­­torokon át és a műszerek segít­ségével tanulmányozzák a kont­rasztot, s összehasonlítják a ka­pott adatokat. (MTI) sikeres. Nyitány A könyv ünnepe Jánoshalmán Az újabban kialakuló szép szo­kásnak, néhány sikerült jánoshal­mi rendezvény kitűnő visszhang­jának és a meghívottak irodalmi tekintélyének tulajdonítható, hogy az ünnepi könyvhét megyei meg­nyitójára a hivatalosokon kívül többen is ellátogattak a nagyköz­ségbe Kiskunhalasról és a környe­ző községekből. A Magyar Nép­hadsereg jánoshalmi helyőrségi művelődési otthona ezúttal is jó házigazdának bizonyult, kitettek magukért a helyi szervezők, így zsúfolásig megtelt nagyteremben köszönthette dr. Jeneiné Páli Nagy Sarolta gimnáziumi igazga­tó, a nagyközség általános elnök­­helyettese az írókat, a közremű­ködő művészeti csoportot, Gerő Sándort, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, a megyei tanács és könyvtár, a járási hivatal és könyvtár képviselőit és dr. Hónig Ferencet, az MSZMP KB­­ tagját, a jánoshalmi pártbizottság titká­rát, Harcos János tanácselnököt A vendégek nagy érdeklődéssel hallgatták Jánoshalma múltjáról, jelenéről adott tömör, szemléletes tájékoztatóját. Fábián Zoltán Jó­­zsef Attila-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének titkára, az ol­vasó népért mozgalom egyik irá­nyítója meggyőzően bizonyította a­­ könyvek, a­­ könyvgyűjtemények hasznát: „A könyvtár az a mű­hely, ahol mindenki kedvére for­málhatja magát, felfedezheti a vi­lágot, tudatosíthatja saját helyét a társadalomban.” Vasy Géza iro­dalomtörténész egyetemi oktató mutatta be a megyei megnyitón szereplő írókat. Megállapította, hogy jól válogatott a Bács-Kiskun megyei Könyvbarát Bizottság. A meghívottak valamennyi fonto­sabb irodalmi műfajt képviselik, találhatóak közöttük fiatalabbak, idősebbek. Ezt követően Buda Ferenc József Attila-díjas költő, Hatvani Dániel költő, Horváth Péter­­ prózaíró, Pintér Lajos költő és Zám Tibor szociográfus adott elő műveiből. Hatásos kulturális műsor kere­tezte a jánoshalmi rendezvényt. Jó hangulatot teremtett a Ger­hard László és Karsai Péter ve­zényletével fellépő nagyközségi vegyeskar. Megérdemelt tapsot kapott a befejező részben Fü­löp György őrnagy vezetésével tevé­kenykedő Kiskunság öntevékeny művészeti csoport. A Magyar Néphadsereg magasabb egységé­nél szervezett együttesből a kiskő­rösi Kóló együttes, a 37. Budapesti Forradalmi Ezred ezüstdiplom­ás tánccsoportja, egy aranyjelvényes kalocsai kórus, a Szép Ernő- és Weöres Sándor-verseket tolmá­csoló folk-country együtteseken kí­vül Vajda János, Gerencsér Lajos, Pál­fi József előfelvételis színmű­vészeti főiskolai hallgató bizonyí­totta tehetségét. Egész nap élénk érdeklődés mu­tatkozott a helyi könyvesboltban és a könyvsátoroknál. Csupán a helyszíni árusításon kétezer-né­­hányszáz forintos forgalmast bo­nyolítottak le. Még ennél is na­gyobb lett volna a bevétel, ha né­hány könyv — így Moldova György nagyon keresett új kötete, a Nagy László-válogatás, a Kör­kép — nem fogy el pillanatok alatt. H. N. FEJLŐDŐ ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Öt kertészeti mintatelepülés a megyében Hazánk 130 ezer hektáros zöld­­ségtermő­­ területének több mint 15 százaléka Bács-Kiskun megyé­ben van.­­Ez az arány a Duna—Ti­sza­­ közi mezőgazdasági üzemek tevékenységének a jelentőségét mutatja. A Kiváló Szövetkezet címmel közelmúltban kitüntetett gazdaságok többsége éppen a ker­tészeti ágazat termelésének növe­léséért, a korszerű eljárások be­vezetéséért, elterjesztéséért része­sült országos elismerésben. A dusnoki Munkás-Paraszt Tsz, mint hazánk legnagyobb fű­szerpaprika-termesztője, méltán érdemelt kitüntetést sok éves kertészeti ágazatfejlesztő munká­jáért, s növekvő eredményeiért. Hasonló érdemei vannak a miskei Március 15., a fajszi Kék Duna, a solti Szikra, a tiszakécskei Bé­ke és Szabadság, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság és Tö­rekvés, a kiskunhalasi Vörös Ok­tóber Tsz-nek is ugyancsak a pap­rika, valamint a paradicsom, a burgonya, s a többi kerti vete­­mény termelésének fokozásá­ban. E gazdaságok a kitüntetett szövetkezetek közé tartoznak. Jórészt gépesítették a zöldség­­termesztést, új eljárásokat honosí­tottak meg a művelésben, táp­anyag-gazdálkodásban, zöldségfajok betakarításában egyes is. Gépek, vegyszerek nélkül jóval nagyobb alkalmazású területen kellene megtermelni a hazai fo­gyasztásra, a tartósítóipari fel­dolgozásra és a külföldi értékesí­tésre szánt fűszer- és zöldségnö­vényt. A leginkább munkaigényes ker­tészeti kultúrák művelésében, rendkívül nagy a háztáji és kis­gazdaságok szerepe. A téesz és szakszövetkezeti, valamint a he­lyi áfész szervezésében működő kistermelők országos átlagot meg­haladó eredményt is fel tudnak mutatni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium még 1977-ben több­­ mintaközséget je­lölt ki, amelyek a zöldség-, gyü­mölcstermesztésben jeleskednek és figyelemmel kíséri tevékenysé­güket. Bács-Kiskun megyéből öt tele­pülést soroltak ebbe a csoportba, jóllehet a Homokhátságon, Bácskában és a Duna mentén en­n­nél jóval több községben folytat­nak magas színvonalú dálkodást. Mintaközség kertgaz­dugac, ahol új ágazatként honosították meg a spárgatermesztést, s évente tekintélyes­­ mennyiségű és kiváló minőségű spárgát szállítanak kereskedelemnek hazai, valamint a külföldi értékesítésre. Csólyospá­los az étkezési paradicsom ter­mesztéséiben jeleskedik, bár pap­rikát, káposztát, uborkát is nagy arányban termelnek a helyi Kun­sági Szakszövetkezet gazdái. A községből évente 8 ezer tonna pa­radicsomot szállítanak a ZÖLD­­ÉRT-nek a szövetkezet közvetíté­sével. Jánoshalma és Mélykút a hazai pritaminpaprika-termesztés egyik bázisa. A két nagyközség­ben évente átlagosan 10——11 ezer tonna pritaminpaprikát adnak át a kereskedelemnek. A jánoshal­mi Jókai és a mélykúti Lenin Tsz az idén ismét Kiváló Szövetkezet kitüntetésben részesült. Az elis­merés a kertészeti ágazatot méltán illeti, hiszen üzemi terü­­­­leten és a háztájiban annyi pri­­taminpaprikát termesztettek Já­noshalmán és Mélykúton, ami az országos kínálatnak 44 százalékát teszi ki. Kiskunfélegyházát re­tektermesztéséért sorolta a MÉM a kertészeti mintatelepülések kö­zé. A kiskun város határában és a szomszédos községekben évente 12 millió csomó retket termelnek fólia alatt, ami az ország terme­lésének 48 százalékát teszi ki, és a kiváló minőségű kertészeti ter­mék legnagyobbrészt exportforga­lomba kerül K. A. • A Tataháza-mátételki szövetkezetben palántázzák a dinnyét. A zyo­­mosodástól és kiszáradástól sikfólia takaróval védik a növényzetet. • Rabi György csólyospálosi szakszövetkezeti gazda 17 éve kertészkedik. Családjával együtt a korai káposztát szedi a fólia­sátor alatt. Minden terméket a ZÖLDÉRT-nek ad át. • Kerti véleményt öntöznek Dusnokon, az ország legnagyobb fűszerpaprika-termesztő gazdaságában. Június első vasárnapja sok éve a nevelők ünnepe. Óvó­nőké, tanítóké és tanároké az általános iskolákban csakúgy, mint a középiskolákban, vagy az egyetemeken, főiskolákon. Jelzi az ünnep, hogy közel már a vakáció — ismét maga mö­­göt tudhat a nevelő és a tanít­vány egy tanévet. Nem könnyű tanévet, tesszük hozzá mindjárt. 1968 és 1975 között évente 150—170—190 ezer csecsemő látta meg a napvilágot,­ ezt követően viszont ismét csökke­nő volt a gyermeklétszám. A görbe felfelé ívelése annyit je­lent: a nyolcvanas évek köze­péig a korábbi időszaknál mintegy 300 ezerrel több kis­diák koptatja majd az általá­nos iskolák padjait. (A hullám természetesen tovább később a középiskolákba halad is, előrevetítve már az ottani, ké­sőbbi teendők sorát.) Jelen pillanatban az óvodák és az általános iskolák bizo­nyulnak szőkéknek: az óvó­nők, illetve a tanítók helyze­te a legnehezebb a pedagógu­sok csaknem kétszázezres tár­sadalmában. A gyarapodó gyermeklétszám — örömünk forrása a telepü­lésstruktúra változásaival egy­idejűleg sokféle módon okoz problémákat, vet fel megoldan­dó kérdéseket az iskolai élet­ben. A nagyvárosok, illetve a nagyobb települések lakótele­pein már jelenleg is harminc­öt-negyven kisdiák kerül egy­azon osztályba. Szűkek az amúgy is szűkre tantermek, kevés a méretezett napközis helyük, s nem elegendő az ét­kezési lehetőség. Mindez hat­ványozottan tapasztalható az óvodákban is. Másutt, főleg a kis településeken, ugyanakkor az elnéptelenedő kisiskolák megszüntetése, módosítása okoz körzethatárok idei­g-óráig feszültségeket. A tantestület és a szülők is érzékelik a válto­zásokat és hatásait. Új, korszerű matematikaok­tatás, új tantervek, átdolgozott nevelési tervek, folyamatosan változó tankönyvek, mindez a csak néhány példa arra, hogy férőhelygondokkal együtt pezseg, forr, sok szempontból átalakul az oktatás. Tessék csak elgondolni: ezernél több új tankönyv kerül a „fogyasztók­hoz” ezekben az esztendőkben folyamatosan az általános és a középiskolákban. Fakultáció­ra kerül sor a gimnáziumok­ban, tizenegy napos tanítási rendet terveznek a középisko­lák számára is, átdolgozott tan­tárgyak és új­fajta tanítási módszerek, pedagógiai kísérle­tek jelentkeznek. Igen, már a felsorolás is sok­nak tűnik,­ pedig a teendők­nek még korántsem jutottunk a végére. Az elvégzendő mun­ka oroszlánrésze — rájuk, a nevelőkre hárul... Próbára tesz erőket és idegeket, teher­bírást és tűrőképességet. Mert az új tankönyv sok korábbi módszer és anyagrész változá­sát is jelenti. A fakultáció tö­mérdek szervezést, a módosí­tott tanítási ciklusok sürítettebb órarendet, a nagy létszámú gye­rekcsoportok nagyobb intenzi­tású tanórai munkát igényel­nek és még több odaadást, fá­radozást jelent mindez a pe­dagógusok számára. Nevelők egymás közt, sok­szor megvitatják helyzetüket, gondjaikat, teendőik alakulását. Most, a közelgő szakszervezeti kongresszust megelőző számve­tések során például a legtöbb tantestületben, szakszervezeti és más fórumon esik szó az oktató és nevelőmunka távla­tairól, a megoldásra váró kér­désekről. Természetes, hogy a tanév végére a fáradtság érzete is felerősödik, hogy nemcsak a diák várja a kiérdemelt vaká­ciót, hanem a tanító, a tanár is. A nevelőtársadalom minden törekvése, erőfeszítése azt jel­zi, hogy igyekszik megbirkózni a gondokkal. Az iskola és a család közös munkája nyomán — ha las­san is, de — formálódnak, tö­kéletesebbé lesznek a nevelés módszerei, a korszerű, világné­zetű, megfelelő erkölcsi ala­pokkal rendelkező ifjúság ala­kításáért egyre többet tesz a nevelők nagy tábora. A katedrákat borító virá­gok — • szeretetni és háláról tanúskodnak. Diák és szülő köszönetéről. Ifjú nevelőknek és évtizedek katedrái tapaszta­latait már maguk mögött tudó idős pedagógusoknak egyfor­mán kijut a figyelmességből. Fáradozásukat megköszöni, méltányolja az állam, a tár­sadalom is a legjobbaknak ki­járó jutalommal, kitüntetések­kel, a pedagógusok őszinte megbecsülésével. —i —t

Next