Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 31. TUDOMÁNY - TECHNIKA Ariane-siker és kudarc Egy évtizedet kellett várni arra, amíg megszületett a közös európai űrkutatás (ESA) háromlépcsős hordozórakétája, az Ariane. Fejlesztésének oroszlánrészét a franciák vállalták, a nyugatnémetek, belgák, hollandok, dánok, olaszok, angolok, svédek, svájciak és írek mellett. A nyolcvanas évtizedben a közös európai űrkutatás erre a rakétatípusra alapozza űrkutató programjainak tetemes részét. A nyolcvanas évek közepéig kb. 14 mesterséges hold fellövését tervezik Ariane-rakétával a francia-guayanai Kouru bázisról. Az Ariane-program a hetvenes évtizedben műszaki problémák , többek között a Viking rakétamotor turbószivattyújának csapágyazási problémái miatt húzódott el. 1979 decemberében került sor az Ariane első sikeres kilövésére az előbb említett bázison. A második kilövés totális kudarccal végződött 1980. május 23- án. A kilövés után a rakéta első fokozatának motorja felrobbant. Ez az esemény azután történt, miután a rakéta 108 másodpercet töltött a levegőben. A szakértők szerint üzemanyag- és gyújtáshiba együttes fellépése okozta a robbanást. Még ebben az évben várható a harmadik Ariane indítása. Jelenleg több mint 10 mesterséges hold várja az Ariane-rakétától, hogy megkezdhesse működését a világűrben, többek között az Intelsat 5., a Marecs és Telecom hírközlő holdak, a Meteosat időjárás-kutató műhold, a Spot földi erőforrás-kutató mesterséges hold, és a TV Direct televíziós műhold. Képünkön: állványon a rakéta. A biztonságosabb repülésért A polgári repülés irányítását szolgáló navigációs és hírközlő berendezések bemérésére, ellenőrzésére alkalmas műszerekkel szereltek fel egy repülőgépet a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság szakemberei. A szovjet gyártmányú JAK—40-es sugárhajtású gép fedélzetén elhelyezett korszerű berendezésekkel jelenleg a műszeres leszállító rendszer beállítását végzik. Papírgyártás - A papírgyártás történetét az alapanyag szüntelen keresése jellemzi. Kezdetben kizárólag rongyból készült a papír. A rongyokat először vízben áztatták, majd — fehérítés céljából — mészoldatban addig főzték és kalapálták, amíg minden rostjuk különvált, és sűrű tejszerű pép lett belőlük. Ebből a pépből a papírkészítő mester egy farámával meregetett, amelyre rézdrótból készített szita volt feszítve. A rámának fedele is volt. Amikor a mester a rámát kihúzta a folyadékból, és ráhajtotta fedelét, a szita alján kicsurgott a felesleges víz. Az így nyert papirost lepréselte, hogy nedvességét teljesen eltávolítsa, majd kiteregette száradásra. Száradás után enyvvel vagy keményítővel kezelte, hogy csökkentse a papír vízfelvételét. A készített papír nagysága az alkalmazott ráma nagyságától függött. Az igények növekedésével egyre kevesebb lett a papírgyártásra felhasználható rongy, ezért új alapanyag után néztek a szakemberek. Az 1800-as évek elején egy német szövőmester arra lett figyelmes, hogy a facsiszolattól zavaros lesz a víz. Rövidesen kiderült, hogy a köszörűkővel előállított, vízzel vegyített fareszelék ahhoz hasonló pépet ad, mint a foszlatott rongy. Így lett az asztalkendőre terített, majd megszárított, s lepréselt faköszörületből papír. A fa már olyan papíralapanyagnak bizonyult, amelyből jóval több állt rendelkezésre, mint rongyból. Persze, idők során a gyártástechnológia modernizálódott, s a papírgyártás hatalmas kapacitású iparággá vált. régi módon Ám van még a világnak néhány olyan üzeme, ahol — restaurációs és muzeológiai célokra, illetve érdekességként, különlegességként — ma is a régenvolt módszerrel készítik a papírt. Egy ilyen manufaktúra található például az NDK-beli Eberswaldeban. Képünk: e kis üzembe nyújt bepillantást, az előtérben a fa keverőkádak, a háttérben pedig a rostanyagot elemi szálakká szétbontó ún. hollandi (foszlató) látható. A takarékosság: Ügyesen kiaknázzák ésszerű választás az exportlehetőségeket AZ ÖSSZES fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer és gyorsan nő a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. Az életszínvonal általános emelkedését jelzi, hogy növekszik a háztartások gépesítettsége, korszerűsödik energiastruktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, nő a szabad idő. Az egy főre jutó fogyasztás évi átlagos növekedése a felszabadulást követően meghaladta a 4 százalékot, lényegében megegyezett a hasonló fejlettségű országok fejlődési ütemével A különböző társadalmi rétegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz, növekszik a magasabb rendű szükségletek kielégítési aránya. Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3200 kalóriát. 1978-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 75 kg, a háború előtti 34 kg volt. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5- szeresére nőtt. Jelentősen megnőtt a háztartási energiafelhasználás, összetétele átalakult. 1978-ban a háztartások összes energiafogyasztásában a korszerű energiahordozók (a gáz, a tüzelőolaj, a távfűtés, a villamos energia) mintegy 75 százalékos részarányt képviseltek; 1960-ban ez az arány még csak 25 százalékos volt. Az egy lakosra jutó 1978-ban villamosenergia-fogyasztás 7-szer nagyobb volt, mint 1960-ban, a gázfogyasztás pedig ez idő alatt 10-szeresére emelkedett.. SOK MINDEN megváltozott a világban, az országban, ám a régi életvitel, a korábbi fogyasztási szokások, olykor szinte változatlanul tovább élnek. Mintha képzeletbeli teleszkópjaink távol- és kívülállókként fognák fel a világgazdaság üzenetét. Az ésszerű takarékos fogyasztás igénye ugyan ismételten megfogalmazódott, már-már jelszóvá vált, de érdemi változás nem történt Úgy tűnik, nem élünk takarékosabban, mint egy-két évvel, vagy akár hatnyolc esztendővel ezelőtt. Az áremeléseket, a megélhetési költségek növekedését, a mérsékelt jövedelemgyarapodást nem fokozott takarékosság, hanem a fogyasztás, a vásárlások élénkülése követte. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedett meg 1979 utolsó negyedében. Mivel a kínálat nem tartott ezzel lépést, az előrehozott szükségleteket csak részben sikerült kielégíteni. A hiány még nagyobb hiányt szül. E bűvös kört áttörni csak az árukínálat növelésével, a vásárlóerő lekötésével, a takarékosság fokozott ösztönzésével lehet. Amíg alacsony az életszínvonal és szűk a választék, addig a vásárlói döntéseket szinte diktálják, kényszerpályán terelik, a létfenntartási ösztönök és az elosztási viszonyok. Valóságos választási lehetőség, igazi döntési alternatíva elé akkor kerül a vásárló, amikor a jövedelem- és áruviszonyok gyökeresen átalakulnak. Amikor a technika — a hűtőszekrény, a mosógép, a magnó, a televízió, a gépkocsi — bevonul a háztartásainkba, megkönnyítve és egyben megdrágítva életünket. Az igények mind magasabb szinten újulnak meg (hétvégi ház, automata mosógép, színes televízió stb.) és néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a kielégületlenség, a hiány érzetét keltik. Egyre több dologról kell lemondanunk ahhoz,hogy új szükségleteinknek akár csak egy részét is kielégíthessük. Gyakran a presztízs, a külsőségek eltúlzása, az eszköz céllá magasztosulása válik döntő tényezővé. Társadalmunkhoz hasonlóan gondolkodásunk és fogyasztásunk is magán viseli az átmenetiség bélyegét. A megoldást nem valamiféle elméleti fogyasztási modell megalkotásától, hanem az előremutató gyakorlati tapasztalatok istápolásától, a nyilvánvaló vadhajtások határozott nyesegetésétől várhatjuk. AZ ÉSSZERŰ fogyasztási szerkezet nem lehet uniformizált. A különböző szükségletek általában természetes módon rangsorolódnak. Hétvégi házat általában az épít magának, akinek van már lakása. A jobb lakás igényét azonban — elsősorban a nagyvárosokban — esetenként már elnyomja a kevésbé fontos, a könnyebben elérérhető. A hétvégi ház némelykor pótszer, a jobb lakás, a családi ház iránti nosztalgia kifejezője Célszerű lenne a társadalom anyagilag tehetős részét arra ösztönözni, hogy átlagon felüli lakással és ne átlagos üdülővel gyarapítsák a nemzeti vagyont, saját javaikat. A szűkkeblűség, a minőségi lakásigények felébresztésének és a kielégítés lehetőségének hiánya elsősorban azokat sújtja, akiket így kellő anyagiak híján tartósan albérletre, vagy messze anyagi erőiket meghaladó teherviselésre, kényszertakarékossággal párosuló építkezésre kárhoztatnak. NINCS MINDEN HELYZETBEN megoldást ígérő csodaszer, mégis az értelmes célok elérhetősége, a választási lehetőség, az ésszerű döntések, esetenként a szükséges visszalépések bátorítása, a takarékos fogyasztói közszellem kialakítása sokat segíthet. A takarékosság végeredményben ésszerű választás, tudatos döntés, sajátos optimalizálás azért, hogy a fogyasztók minél teljesebben, minél magasabb szinten és lehetőleg napi gondoktól, feszültségektől mentesen elégíthessék ki szükségleteiket. K. J. c A szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben is sok gondot okoz a változékony időjárás. Befolyásolja a gazdaság pénzügyi bevételeit is, hiszen a növények későbben élnek, elhúzódik az aratás. Emellett a termelési költségek is emelkednek, hiszen a mezőgazdaságnak szükséges ipari termékek ára egyre magasabb. Deli Károly, a szövetkezet főkönyvelője, elkészítette a félévi gazdálkodási mérleget, és bizony az árbevétel jelentősen alacsonyabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában, ugyanakkor a költségek is csaknem 3 százalékkal emelkedtek. Szükségessé vált a termelés alaposabb elemzése. A ráfordítások és a termelési eredmények arányának figyelése egyébként napi feladat ebben a szövetkezetben. Kiszámították például azt is, hogy a másodvetéseknél csak a zöldbab kiesése egymillió forint kárt jelent." Ugyanis az volt a terv, hogy ha időben learatják a búzát, akkor ezt a zöldségnövényt vetik az először letakarított kalászosok után. Most már nem érdemes kockázatot vállalni, hiszen jóval később állhattak munkába a kombájnok, mint ahogy azt tervezték. Ezért szükségessé vált, hogy a termelési érték növelésére, költségek csökkentésére megfelelő intézkedéseket hozzunk. Már az idei terv készítésekor gondolkodtunk azon, hogy miképpen tudnánk tartani a tavalyi nyereségszínvonalat. Úgy véltük, hogy számos exportlehetőséget nem aknázunk ki eléggé. Most, hogy az időjárás is okozott kieséseket, különösen szükség van arra, hogy minden lehetőséget megragadjunk a bevételek növelésére — mondta a termelőszövetkezet főkönyvelője. Ezért határozták el többek között, hogy a Binder-rendszerű zöldségszárító berendezésüket jobban kihasználják. Korábban ugyanis csak addig működött, amíg a fűszerpaprikát szikkasztották. Az idén már spenótot, petrezselyem- és zellerlevelet is szárítanak, ami három hónappal meghosszabbítja a berendezés kihasználását. A szárítmányok exportjára a HUNGAROFRUCT-tal kötöttek megállapodást. Számos intézkedést tettek ezenkívül a költségek csökkentésére, az ésszerű gazdálkodásra, például az energiatakarékosságban érdekeltté tették a szövetkezet tagjait. Az állattenyésztésben a kacsatenyésztést fejlesztik, méghozzá mintegy ötezer darab pézsmakacsát szándékoznak exportálni. Ezenkívül 25—30 ezer vadkacsát is tenyésztenek. Gondolnak a következő esztendőkre is, hiszen a gazdálkodás egyre bonyolultabbá válik, szükséges keresni a jövedelmezőség útjait. Ezért is határozták el, hogy halastavat létesítenék. — Száz hektárnyi használatlan területet akarunk tenni, mégpedig úgy, termékennyé hogy ha megkapjuk a szükséges állami támogatást, 1982-ben már 180 tonna halat szeretnénk érétkesíteni. Ennek jelentős része exportra menne. A Binder-szárító további kihasználására tárgyalásokat kezdtek arról, hogy zöldbabot, almát és szilvát is aszalnának. Ezzel megoldanák azt, hogy a berendezés mintegy 8—9 hónapig üzemelne. Az említett cikkek jól értékesíthetők külföldön is. A Lenin Termelőszövetkezet fontos paprikatermesztő gazdaság. Tavaly például fűszerpaprikából 18,1 tonnát termesztett hektáronként, zöldpaprikából pedig 26,5 tonnát. Ez utóbbi kiváló mény. Tovább kísérleteznek eredaz étkezési paprika gépi termesztésének megoldásával, amely szintén növelné a közös gazdaság bevételét. K. S. Bútorfa a Bakonyból min A Veszprémág Erdőgazdaharmincnyolcmillió forintos költséggel bővítette zirci fafeldolgozó üzemét. Az új gépekkel felszerelt üzemben évente huszonötezer köbméternyi fát dolgoznak fel a bútoripari igényeknek megfelelően. Képünkön: rakodógéppel helyezik a rönkfát a görgősor elejére. Ipari üzemek Kunszentmiklóson Ipartelepítés: egyes ipari üzemek és egész iparágak térbeli, területi (földrajzi) elhelyezése, a területi (tájak, vidékek közötti) munkamegosztás egyik fontos formája. (Új Magyar Lexikon) Kunszentmiklós—Tass vasútállomás és Budapest között 60 kilométer a távolság. A menetidő 45—80 perc. Hajnalban óránként indulnak, oda délután hasonló sűrűséggel érkeznek" a vonatok. Viszik, hozzák az ingázókat, akik ma már sokkal kevesebben vannak, mint a hatvanas évek közepén. 1964-ben felépült az első ipari üzem Kunszentmiklóson. A vállalkozásnak nem sokkal utóbb követői akadtak. Részlet a nagyközségi pártbizottság jelentéséből: „Az ipari termelő üzemek kunszentmiklósi létrehozása (betelepülése) alapvetően megváltoztatta községi adottságainkat. Szükségszerű volt az iparosítás, mert a korábbi mezőgazdasági tevékenység is változott, módosult termelési szerkezete és létszámigénye. Már nem tudta a lakosság teljes foglalkoztatottságát biztosítani, így ugrásszerűen nőtt a Budapesten munkát vállalók száma (1967- ben 1000 fő), ami a munkaképes lakosság 25 százalékát adta.” Melyek voltak az idetelepülő üzemek? A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat üzeme (később és ma: a Villamos Berendezési és Készülék Művek VÁV- gyáregysége), a Csepel Autógyár telepe (jelenleg a VBKM Akkumulátor- és Szárazelemgyárának telephelye), valamint a TEMAFORG üzeme. A három csoport A pártbizottság jelentése három csoportba sorolja a kunszentmiklósi üzemeket. A felsorolás elején az ipari terméket, illetve alkatrészt előállító termelő egységek kaptak helyet. A fővárosból idetelepültek mindegyike ebbe a kategóriába tartozik. Ide sorolandó továbbá a Háziipari Szövetkezet, a Hazai Fésűsfonó üzeme, és a kunpeszéri Minta Ktsz. A második kategóriába az élelmiszeripari jellegű termelő egységek tartoznak. Ezek : a Sütőipari Vállalat üzeme, a Tejüzem, és a Gabonaforgalmi Vállalat telepei. Végül építőipari tevékenységet folytat a BÁCSÉPSZER építésvezetősége, az Építő- és Szolgáltatóipari Szövetkezet, valamint a nagyközségi tanács költségvetési üzeme. Az iparban foglalkoztatottak száma e három kategóriában együttesen több, mint ezerhétszáz, azaz Kunszentmiklós munkaképes korú lakossága 45 százalékának az ipar nyújt megélhetést, örvendetes — mutat rá a pártbizottság jelentése —, hogy a fizikai dolgozók fele 30 év alatti fiatal. Adottságok és lehetőségek A nagyközség ipari üzemeinek termelési adottságai 1975—79 között tovább fejlődtek. A munkáslétszám 11 százalékkal, az eszközállomány 204 millió forinttal nőtt. Mindez — további termelésszervezési intézkedésekkel, együtt — meghozta gyümölcsét: 5 év alatt 42 százalékkal emelkedett a termelési érték, így Kunszentmiklós ipara ma már 715 millió forint értékű terméket állít elő egy esztendő alatt. Ennek kétharmada — 473 millió forintnyi készáru — a három úgynevezett „kulcsüzem’’, a VÁV, az AKKU és a TEMAFORG gyártósorairól kerül le. Ezek a termelőegységek adják az export döntő többségét is. (1980- ban 33 millió forint értékben készítenek korszerű termékeket a határokon túlra.) Jelentős az előrelépés az élelmiszer- és építőipari ágazatokban is. A Sütőipari Vállalat bővítette a tésztaféleségek választékát, három és félszeresére nőtt a tejipar termelése (a Paranyica sajttal országos igényt elégítenek ki), az ÉPSZER bevezette a paneles építési technológiát, s a kisebb építőipari üzemek is gépesítették a nehéz fizikai munkát. A nagyközség legnagyobb beruházása a VÁV-gyáregység 300 millió forintos tervidőszaki fejlesztése. Ennek célja: korszerű acélszerkezeti üzem létrehozása, valamint új típusú villamosenergia-elosztó berendezések sorozatgyártásának bevezetése. De a többi üzem is képes — nagyságrendjének megfelelő eszköz- és technológiafejlesztés révén — bővíteni termékválasztékát. Az iparosítás hatásai A szocialista munkaverseny szervezésében — a pártalapszervezetek ösztönzésére — élen járnak az állami ipar üzemei, szocialista brigádjai. Hozzájuk csatlakoznak a tanácsi, szövetkezeti kollektívák. A szocialista közgondolkodás fejlődését jelzi, hogy a brigádok 1979. évi felajánlásukat (9 millió forint értékű társadalmi munka) egyharmadával túlteljesítették a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. Az 1980-ra tett társadalmi munkavállalásuk értéke pedig meghaladja a 13 millió forintot. Példás a szocialista brigádok részvétele a községi feladatok társadalmi megvalósításában. Az ipari üzemek megjelenése, dinamikus fejlődésük nélkülözhetetlenné tette a nagyközség közintézményeinek fejlesztését, bővítését. Az ABC-áruház, az új kenyérbolt és a középiskolai leánykollégium átadása után immár újabb létesítmények használatba vételéről adhat számot a községi pártbizottság jelentése. A fiatalok letelepedésének segítése érdekében a tervidőszakban befejeződik 60 célcsoportos állami beruházású lakás építése, közmegelégedésre működik a 2000 adagos központi konyha, és a 100 személyes óvoda. Megépült a víztorony, új gázvezeték és a szennyvízhálózat a gerincvezetéke. Végül hadd jegyezzük meg: nincs híján gondoknak sem Kunszentmiklós ipara. Az üzemek munkaerőhiánnyal küszködnek, a termelőberendezések több helyütt korszerűtlenek, a beruházások elhúzódnak. A nagyközség pártbizottsága ismeri ezeket a tényezőket, és már meg is határozta mindazokat a feladatokat, amelyeket a jelenlegi, s az azt követő tervidőszakban meg kell oldani Kunszentmiklóson , a továbbfejlődés kibontakoztatása érdekében. Sitkei Béla