Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
ÖTSZÁZ VENDÉGMŰVÉSZ HAZÁNK KÜLÖNBÖZŐ TÁJAIN A szovjet kultúra napjai A hazánk és Szovjetunió közötti szellemi kapcsolat a két világhháború között lényegében abból állít , hogy kölcsönösen nem vettünk tudomást egymás kultúrájáról. Az általános érdeklődés demarkációit ott vonták meg, ahol az általános műveltséghez tartozónak deklarált orosz klasszikusok — Csehov, Lev Tolsztoj, Csajkovszkij, Puskin és mások — ismerete véget ért. Kölcsönös szellemi kapcsolat legfeljebb csak a munkásmozgalomban volt, s 1945-ig szó sem lehetett arról, hogy a Szovjetunióban megismerjék hazáink kultúráját, nálunk pedig a Szovjetunióét. A kezdeti sematikus tendenciák leküzdése utáni, a hatvanas évektől datálódik az a kétoldalú kulturális tevékenység, amelyből napjainkra mánkét tudományos-művészeti területre kiterjedő, folyamatos és aktív kapcsolatrendszer fejlődött ki. A nagy orosz és a modern szovjet írók -költők műveit olyan klasszisok ültették át magyarral, mint Illyés Gyula, Németh László. Számuunkra addig ismeretlen, világot és világszemléletet vetített elénk a szovjet némafilmművészetnek, majd a kortárs szovjet filmterv más javának bemutatása. Napjainkban a magyar színházak átlagosan évi húsz orosz és szovjet darabot — operát, balettet, zenés vígjátékot, prózai színműveit — mutatnak be, csak Csajkovszkij Anyeginjét, és a Diótörőt csaknem fél-nélmillióan tapsolták meg hazánk nézőterein. Gyarapodik a magyar—szovjet színházi és operatársulatok cseréje. A Kodály■ metódus érvényesíti hatását a szovjet zenepedagógia, zeneszerzés és a zene-népszerűsítés területén. A Corvina Idegennyelvű Könyvkiadó és a szovjetunióbeli testtvérvállalatok missziónak tekintik az egymás által kiadott művek saját országukban való népszerűsítését. A piackutatást, forgalmazást végző Kultúra Külkereskedelmi Vállalat — amely öt világrész több száz cégével tart fenn élő kapcsolatot — áruforgalmának 70 százalékát a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal bonyolítja le. A legutóbbi színház vendégjáték-csere eseménysorára emlékeztetünk: a szovjetunióbeli Magyar Dráma Fesztivál, majd az ezt követő Szovjet Dráma Szemle Magyarországon termékeny visszhangra talált nemcsak a közönség, a kritika, a szakemberek sorában, hanem mindkét ország sajtójában is. És miután a magyar társulatok odakinn, a szovjet együttesek nálunk arattak sálként, itt és ott egész évben tovább játszottak orosz és szovjet, illetve magyar színműveket, repertoárdarabként. Rendszeressé vált a társulatok, színészek,rendezők, díszlet- és jelmeztervezők kölcsönös meghívása; a két testvér-szövetség közös munkatervet dolgozott ki a kulturális és művészeti szakemberképzésre és nevelésre. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Kulturális Napok rendezvényei arattak sikert Szovjetunióban. Ezúttal pedig — november elején — Magyarországon rendezik meg a Szovjet Kultúra Napjait. A ma már hagyományos eseménysor nyitánya az október 30-i Erkel Színház-beli díszelőadás volt. A hazánk számos helyszínén lejátszódó programban ötszáz vendégszereplő lép fel. A sok színpadi-pódiumi műfajt felölelő események közül csak néhányat említhetünk meg. November elején tíz kiváló szovjet szólóénekest láthatunk viszont, köztük Archipovát, Nyeszterenkót , hogy csak a legismertebbeket említsük. Budapesten és Miskolcon ad koncertet a 120 fős Moszkvai Szimfonikus Zenekar, Budapest, Debrecen és Dunaújváros, látja vendégül Szovjetunió Állami Filharmonikus Zenekarát. a A fővárosban és Győrben mutatkozik be a Leningrád Akadémiai Nagy Drámai Gorkij Színház társulata, Budapesten és Szombathelyen a Rajkin vezette Leningrádi Miniatűr Színház, az Ukrán Állami Táncegyüttes pedig Budapesten, Székesfehérváron és Szombathelyen. A Baltettiszólisták Együttesét Budapesten, Salgótarjániban, Tatabányán, Kecskeméten tekinthetik meg, a Miskov Folklor együttest és Esztrád együttest pedig Dunaújvárosban, Csepelen, Győrben, Sopronban, Tatán, Szekszárdon, Debrecenben, Diósgyőrben és Gyulán. Kiemelkedik az eddigiek közül az idei Szovjet iFilmek Fesztiválja is. Budapesten nyolc új szovjet film premierjére kerül sor, s országszerte mgprizben adják az utóbbi évtizedek legsikeresebb filmjeit — köztük van a Ballada a katonáról. A negyvenegyedik, A félkegyelmű, az Emberi sons. Az új filmek közül kiemeljük az Őszi Marathon-t és a Szibériádét, amely az 1979-i Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját. Andrej Tarkovszkij — a Solaris alkotója — rendezte a Stalker, és a Tükör című új filmet, mely utóbbi világsikerű.Eisenstein kezdte 1931—35-ben, és Alexandrov fejezte be a híres Viva, Mexico !-t. A Műcsarbföban a szovjet tájképfestészetet, iparművészetet és fotóművészetet reprezentáló tárlat nyílt október 31-én, a Szépművészeti Múzeumban, XVI—XVII. századi orosz ikonokat mutatnak be november 4-től. A fővárosi Vörösmaty téri HangOlemezboltban, valamint Egerben, Komáromban és Zalaegerszegen szovjet haragi"lemezkiállíítás — a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában, s a Gorkij -Könyvtárban szovjet könyvkiállítás nyílik. A felsorolás nem teljes. De ennyi is érzékelteti, hogy nemcsak nagy esemény ez a sokrétű művészi bemutatkozás, hanem szerves része is annak a folyamatnak, amely az egykor nyugati orientációjú, s emiatt némileg egyoldalú, elfogultságokkal terhes kultúránk perspektívájának kiszélesedéséhez vezet. Száz éve született Pór Bertalan 1880. november 4-én született Pór Bertalan, a festő, akire annyi sematikussá koptatott jelzőt aggatott a kor: elkötelezett, konsttruktív(lstaj, expresszív, forradalmi stb., stb. S bár e jelzők illenek Pór festészetére, emberi magatartását,"életét és életművét" nem körvonalazza kellő súllyal e jelzők összessége sem. A Felvidéken — a mai Salovária területén — született, Rábaszék faluban, sokgyermekes tisztviselőcsalád korán önfenntartásra, majd családfenntartásra kényszerülő fiaiként A századfordulón érettségizett, majd a Mintarajz-iskolába került, ahol olyan mesterek voltak, mint Lotz Károly,Benczúr Gyula, Székely Bertalan — de mert a tanárjelölt-képzést a névtelenekre bízták, Pór Bertalan mindössze egy évet töltött Itt. Béklyók közé később sem szoríthatta semmiféle tanmenet. Munkácsyban, az akkori haladó irányzatok vezércsillagában látta példaképét, de inkább az életlátását követte, amint ezt az 1899- ben festett Koldusasszonya is bizonyítja, Münchenbe vágyott, pénz híján. — gyalog is nekiindult volna. Aztán, még ugyanebben az éviben — egy portré-megbízás jóvoltából szerzett pénzen — eljutott Miünchenbe. De ott sem azt találta meg, amit remélt. Hazajött. Megfestette azt az ifjú ikon önarcképét, amelyet kiállításra fogadott el a Műcsarnok, s amely — az 1901-ben megrendezett nemzetközi tárlaton, sikert, ösztöndíjat hozott számára, így hát az irány: Párizs,ahonnan kétévi tanulás után tért ismét haza. Megbízásokkal árasztják el, remek portrék sorát festi, majd újabb ösztöndíjjal Olaszországba utazik. München akadémizmusa, Olaszország örök művészetet lehelő légköre, Párizs szabad szelleme — életreszöló impressziók. De a végső meghatározó mégsem a külföldön szerzett élmények sokasága. Akárcsak Európa-szerte, Magyarországon, is megmozdult valami, gondolkodásban,,művészetben. A kis-félről 'hazatért legjobb magyar művészek csoportokba verődtek. A nagybányaiak friss, természetelvű puktúrája máig érezteti, pozitív hatását, s a szolnoki i művésztetep tagjainak mélyebb változásokat kifejező törekvései még lépőieljesen hatottak Pór művésziére. Közben pedig eljött 1919, Pór Bertalan emberi-művészi, alakulását életreszólóan kijelölve. A Tanácsköztársaság 133 napja az ő számára a szó teljes értelmében1 vett aktivitást hozta. Mindenben kivette részét, szervezett Cslkiesülit és lelkesített,, vezette a Művészeti Direktórium festőszakosztályát, és ez időben festette remek agitatív plakátjait.A Tanácsköztársaság bukása után mindenki menekült, aki kiállt mellette, ki Párizsba, ki Bécsbe. Pór Bertalan feleségével a szlovákiai Szliácsra, szülőföldjére költözött s onnan — csaknem húszévi ott-tartózkodás után — 1938-ban Párizsba. De bármilyen sikeresek voltak párizsi szereplései, 1948-ban visszajött Budapestre. Sokféle irányzat, sokféle élmény, visszhang, hatás kereszttüzében alakult ki utánozhatatlan önmagává. Alkotott sok száz festményt sok ezer grafikát.A virtuozitás jegyeit felmutató ceruza- és ecsetvonásain túl valami örökké lobogó,rendíthetetlen -belső erőt fejezi ki életművének egésze. Kiragadni egyet-egyet lehetetlenség, és értelmetlen is lenne. Az azóta sem utolért etementaritású Adypoiatréja, remek Károlyi Mihályaromája, agiitatív plakátjai, köztük a „Villáig -proletárjai, egyesüljetek!” mindmáig a magyar képzőművészet maradandó produktumai. 1948-tól a Képzőművészeti Főikoló tanáraként érvényesíthette pedagógusi képességeit is, tovább adhatta élettapasztalatait, humanitását, és művészetéből azt, ami átadható. 1950-től kezdve minden nagy hazai tárlaton szerepelt;több gyűjteményes kiállítását rendezték meg.1979-ben — a Tanácsköztársaság 60. évfordulóján — már posztumusz tárlatának művei előtt -tiszteleghettek egykori tanítványai, s a művészetét mindinkább értők-szeretők tömege.Elért minden lehetséges elismerést: Munkácsy-díjas, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Hagyatékának gazdagságán — a rembrandtos—munkácsys kezdetektől a viharosan Pór Bertalan-os önarckép-sorozatig, a Dózsa-téma számos megközelítéséiig, csodálatosan finom, mégis elemi erőt sugárzó ibiika rajzaiig — gyönyörű életút bontakozik ki előttünk. F. G. MONOK, LONDON, CHICAGO Egy brigád példát mutat Találó megállapítás, kár lenne kihagyni. Valaki — ismerve a telkes kis közösség szorgoskodását — így jellemezte a jánoshalmi Petőfi Tsz Kossuth Lajos brigádját: a költő szellemében ápolják a nagy forradalmár — a névadó kultuszát. Petőfi és Kossuth neve így forr össze az utódok tudatában, egy igazán példamutató kis közösség nagyszerű igyekezete által. A kezdet Nyolc esztendővel ezelőtt alakult meg a brigád, Laczkóczi Antal vezetésével. A kicsi munkaközösségnek hét tagja van: lakatos, villanyszerelő és raktáros, meg magtáros dolgozik együtt. Már a kezdet kezdetén elhatározták, hogy igyekeznek minél jobban megismerni annak a nagy történelmi férfiúnak az életét, életútját, akinek a nevét zászlajukra tűzték. Kezdték felkutatni a Kossuth-emlékhelyeket: szobrokat, épületeket stb. S hogy ez jobban sikerüljön, levelezni kezdtek a szülőfalu — Monok — vezetőivel, múzeumokkal, szerkesztőségekkel. Így ért el a szavuk Londonig, sőt az amerikai Chicagóig. Az emlékek néhány év eltelte után már ott tartottak, hogy kiállításon mutathatták be — ott helyben — a felkutatott dokumentumokat, fényképeket, újságkivágásokat, emlékbélyegeket, egykori pénzeket — Kossuth-bankókat —, reprodukciókat és könyveket. Érthetően nagy volt az örömük a siker láttán. Hát még, amikor a Képes Újság, a Szabad Föld és a Lobogó után más lapok is észrevették, méltatták remek törekvéseiket. Mi van a gyűjteményükben ma már? Íme, néhány példa: Legalább száz újságkivágás; nyolcvannál több fotómásolat Kossuthról: egykori hazai angol, olasz, francia és olasz metszet, litográfia, fotó és festmény másolata; több beszédes térkép, sok könyv, pénzdarab és egyéb dokumentum. A kapcsolatok felvették a kapcsolatot több hazai , Kossuth Lajos nevét viselő brigáddal. Ilyen tekintetben Monokig, Komáromig, Borotáig terjed a levelezésük. S kapcsolatban állnak a ceglédi, a sárospataki, a gyulai és a monoki múzeummal. Értő szakemberek válaszoltak kezdeményező levelükre, jelentkezésükre. Néhány név ezek közül: Zsuffa Tibor múzeumvezető (Monok); Hursány István Kossuth-kutató (USA); Szilbereki Bélelné született Kossuth Ibolya nviigridas (Nagykanizsa); Sárkány Pál (Mohács), a ceglédi Kossuth múzeum egykori alapítójának a fia. A jánoshalmi brigád tagjainak nemes törekvését a napokban így foglalta össze Laczkóczi Antal: — A brigádtagok — de nem csupán ők, hanem a tsz dolgozói általában — szeretnék minél jobban megismerni Kossuth életét, hatalmas munkásságát. Az ilyen nagy hazafi élete példa kell, hogy legyen az utódok előtt. Ez erőt adhat a ma élő embereknek is. Nekem leginkább a nagy államférfi küzdeni akarása, a haladásért folytatott küzdelme tetszik. Jó érzés így utólag látni, hogy a forradalom vezérét mennyire megbecsülték.világszerte Varga Mihály KÜSSKTN LAJOS születésének 175. évfordulója 1102 szeptember 19. 1977 SZ.B*I*SAG! EGYENLŐSÉG! TESTV ÍR ISfA.l • Egy szép darab a gyűjteményből. I El a portré Amerikában készült. a t>r.n.kCE>ít HAtAságjv. • Emlék 1849-ből. JLA 1080. november 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Vizsgázik a fakultáció Beszélgetés az igazgatóval • A fakultatív szó minden A* napi értelmében annyit jelent, mint tetszés szerinti, szabadon választható, nem kötelező dolog. A pedagógiai jelentősége viszont jóval több. Eddig is léteztek fakultatív tantárgyak a magyar oktatásban, de csak a főiskolákon és egyetemeken. Jövőre a gimnáziumokban is megjelennek. A jelenlegi első és másodikos növendékek már aszerint tanulnak, hogy a harmadévtől fölvehessék órarendjükbe azokat a tárgyakat, amelyeknek az elmélyültebb ismerete a továbbtanuláshoz vagy a munkába álláshoz fontos. Ezzel későbbre tolódik a pályaválasztási döntésük is. A fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy tizennégy helyett tizenhat éves korukban kötelezzék el magukat egy-egy hivatás mellett, s a továbbiakban jórészt erre készülnek fel. Az oktatási kezdeményezés középiskolai szinten sem számít a legújabb vívmánynak a világon. Nálunk viszont a frisseség erejével hat. A bevezetését kísértetek előzték meg. Az egyik „próbaidős” intézmény a kecskeméti Katona József Gimnázium volt, ahol hatszázhuszonheten tanulnak húsz osztályban. Az idejüket és erejüket nem kímélő pedagógusok vezetésével olyan utat jártak be, amelyre — immár kitaposottabb állapotában — mások is rálépnek. — Hogyan kezdődött? — A Katona-gimnázium mindig ismert volt kísérletező kedvéről — válaszolja Mester Barna igazgató. — Az elsők között honosodott meg a szakosított tantervű orosz oktatás, majd az angol, ének-zenei és matematika, fizika tagozatokat vezettük be. A fakultációval elsőnek a budapesti Radnótigimnázium próbálkozott, majd átvette a kezdeményezést Szolnokon a Tisza-parti gimnázium is. Az Országos Pedagógiai Intézet irányításával további tíz iskola csatlakozott hozzájuk, s kísérletet szervezett Szegeden a József Attila Tudományegyetem pedagógiai tanszéke is. — Milyen alapon általánosíthatók a tanulságok? — Kezdettől fogva lényeges volt az iskolák tanulóinak összetétele. A tatai gimnázium az ipari bányászváros közelében vizsgálta a lehetőségeket, a ceglédi, nagykőrösi, békéscsabai és más iskolák a mezőgazdasági környezet hatásával számolhattak, a Dél-Dunántúl ipari területeit Zalaegerszeg képviselte. A párhuzamos osztályok száma három és öt között váltakozott. A budapesti Kölcsey vagy a Ságvári gyakorló gimnáziumot főleg értelmiségi szülők továbbtanulására pályázó gyerekei választják... — Mi a helyzet Kecskeméten? — A tanulók fele fizikai dolgozók gyermeke, kétharmad részben ipari foglalkoztatású családokból érkeznek. A nyolcvan—nyolcvanöt százalékuk elméleti tárgyakat választott. A többieket viszont a gyakorlati ismeretek vonzották. Gyors gépírást, számítógép-programozást tanultak. Jelenleg könyvtárosi tudnivalókkal és gépészeti műszaki rajzzal lehet megismerkedni. Terveink között szerepel a postaforgalmi ismeretek és a számítógép-kezelés megtanítása. Az elhelyezkedéssel nem volt gond. — Ezenkívül mit lehet választani a gimnáziumokban? — A tantervek gazdag kínálatot nyújtanak: idegenvezetés, nevelési alapismeretek, muzeológusi, államigazgatási,telexkezelői tudnivalók. A másik csoportba a reál érdeklődésű fiataloknak szánt gyakorlati tantárgyak tartoznak: gépjárművezetés, számítógép-kezelés, műszaki rajz, kémiai anyagvizsgálat ... — De ha valahol minden évben könyvtárosokat képeznek, nagyon gyorsan telítődnek a könyvtári munkahelyek. — Aki például orosz és angol nyelvet tanul többlet-óraszámban, s kiegészítésként a magyart vagy történelmet választja, nagy eséllyel pályázhat vendéglátóipari főiskolára, külkereskedelmi és nyelvszakos pedagógusi pályákra, a tanító- vagy óvónőképzőbe. — A fakultáció felváltja a tagozatos oktatást. Jó, vagy rossz dolog ez? Ha kiderült, hogy elhibázott volt a tagozat kiválasztása, a tanuló visszaléphetett az általános tantervű osztályba, de ezzel a lehetősége is csökkent annak, hogy valami kiugrót produkáljon. tagozatos osztályok létszáma ráadásul igen magas volt, s a továbbtanulási esély növekedése egy-egy tárgyra korlátozódott. A fakultációs rendszerben a harmadik osztálytól kezdve nyolctizenötös létszámú csoportokban folytatódik az oktatás. Sikerült elérni, hogy valamennyi tanulócsoport a szakosított tantervű osztályok színvonalára emelkedett. A továbbtanulásra jelentkezők hatvanöt-hetven százalékát rendszeresen felveszik. Ez csaknem húsz százalékkal jobb az országos átlag. Az iskolavezetésnek fel kell készülni a nagyobb gimnáziumokban arra, hogy legalább két humán és két reál gyakorlati tárgya elsajátításához teremtsék meg a személyi és tárgyi feltételeket. S ezeket legalább kétévente váltani kell, mert előbb-utóbb elhelyezkedési gondok adódnak. — Mit bizonyít az elmúlt hét esztendő? — A gyakorlati tárgyakkal ismerkedő fiatalok közül nem mindenki helyezkedett el azonnal valamilyen termelői, vagy hivatali munkahelyen. Az előzetes választásuk tehát nem zárta ki őket a továbbtanulásból. A számítógépprogramozók közül például többen műszaki jellegű főiskolákon folytatták a tanulmányaikat. A gyakorlati tárgyakat választó nyolcvan fiatal közül negyvenen viszont azonnal munkába álltak az érettségi után. A felkészítő ismeretek birtokában sokkal könnyebben sikerült beilleszkedniök az új közösségbe. — Igazolódtak tehát a fakultáció előnyei? — Ma már nem sokat lehet kezdeni egyszerű gimnáziumi végzettséggel, ha valakit nem vesznél. Valamilyen külön csodaszert is alkalmaztak? — Ha tizenkét tanulóval foglalkozom, és valamennyien nagyon szeretnék megtanulni azt a tárgyat, amelyet ők választottak, máris hatékonyabbá válik a pedagógiai munka. Ezt az első és második osztályban kell megalapozni, s lehetőség is van rá, mivel belépett a tantervbe a pályaorientáció. Sőt, rögtön megkezdődik a felzárkóztatási folyamat azzal a céllal, hogy a különböző színvonalú iskolából érkező tanulók esélyei a lehetőség szerint kiegyenlítődjenek. Az előnyök egyébként meg is sokszorozhatók az egy városban levő gimnáziumok órarendjének összehangolásával: ily módon bővíthető a fakultatív tárgyak kínálata, kedvezőbb létszámú csoportok alakulhatnak ki. A fakultációval együtt integrációs folyamat megy végbe, s a tantárgyak szorosabb egymásra épülése, a szakosodó tanulás és az életre való jobb gyakorlati felkészítés együttesen közeli évek megújuló iskolatípusát rajzolja ki. Halán Ferenc (Folytatjuk) nek fel az egyetemre, vagy főiskolára. Mindenképp előrelépést jelent, hogy az érettségi bizonyítvány mellett olyan igazoló okmányt is tudunk adni, amely tanúsítja a gyakorlati pályán való alkalmazhatóságot. — A tartalmi változások nyilván szerkezeti-szervezeti vonzatokkal jártak. — Új tantervet és órabeosztást kellett kidolgozni — a korábbi évek ismeretanyagának csökkentése nélkül. Az első két osztályban mindenkire egyformán érvényes előírások szerint tanítunk. A harmadik osztályban lép be a fakultáció lehetősége, amikor heti hét, majd végül kilenc órát kapnak a fakultációs tantárgyak. — Sikerült oldani a tantervi rendszer kötöttségein? — A fakultáció azt sejteti, hogy szabad választásról van szó. Ez a választás ugyanakkor kötelező. Ami mellett dönt valaki, azt végig kell vinni. A második osztálytól ugyanakkor létezik hetikét olyan óra, amely nem feltétlenül kötelező. Ebben a keretben viszont elmélyíthetne a matematikai, orosz, vagy második idegen nyelvű és biológiai ismeretek. Az úgynevezett szabad sáv a harmadik és negyedik osztályban kiegészítő, illetve ellensúlyozó szerepet tölt be. Például: a műszaki pályára készülő fiatal többletként a felvételi tárgyait választja, ráadásul a második idegen nyelvet tanulja nagyobb óraszámban, aminek a haszna majd a szakdolgozat írásához szükséges kötelező irodalom tanulmányozásában jelentkezik. Az egyoldalúság ellensúlyozására jó lehetőség a történelem tanulása is. — Ezek szerint bővül a variációs lehetőségek köre?