Petőfi Népe, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
i st PETŐFI NÉPE • 1983. július 19. Műanyagfeldolgozás a lajosmizsei Béke Szakszövetkezetben A kedvezőtlen adottságú lajosmizsei Béke Szakszövetkezetben nyolc évvel ezelőtt létesítettek műanyagfeldolgozó üzemet. Azóta egyre nagyobb a árbevétellel járul hozzá a közös eredményekhez, s • ma már ötven dolgozónak — közöttük 36 nőnek — ad állandó elfoglaltságot és biztos jövedelmet. A napokban Mucha József üzemvezetővel és Vilmossal, a szakszövetkezet főkönyvelőjével Gáspár beszélgettünk az év első felének eredményeiről. — A múlt év első hat hónapjában 7 millió forint volt az árbevételünk, az idén pedig június végéig elértük a 9 milliót— mondja az üzemvezető. — Köszönhető ez elsősorban annak, hogy dolgozóink egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert, és a kezük alól kikerült termékek minősége kiváló, így azután gyártmányaink jó híre terjed, s egymás után jelentkeznek régi ügyfeleink mellett újak is. — Melyik a főbb termékeik? — Üzemünk háromféle tevékenységgel foglalkozik. Ezek közül a legfontosabb az üvegszálas poliészter feldolgozása. Egyik nagy partnerünk — immár három éve — a balatonkenesei Sirály Ipari Szövetkezet, amely évente mintegy 5 millió forintos megrendelést ad 2,3 és 4 köbméteres permetezőtartályokra. Tavaly óta már vállaljuk a tartályok felújítását és javítását is. Ez elsősorban a közeli gazdaságoknak kedvező, mert azelőtt Gyálra, Budapestre vagy Tatabányára kellett vinniük a javítanivalóit. Mi két-három nap alatt elvégezzük ezt a munkát, és a megrendelő jelentős szállítási költséget takarít meg. Mindemellett Balatonkenesére évente 3 ezer darab — ClaaS Dominátor kombájnhoz szükséges — fülketetőt szállítunk. Ott készre szerelik, majd Kiskunmajsára küldik, ahol beépítik a nyugati exportra kerülő fülkébe. A jelentősebb megrendelők közé tartozik a Finommechanikai Művek esztergomi gyára. Részükre antennavédő Radom kúpot gyártanak. Tavaly 63-ra volt szükségük, az idén is várhatóan ennyire egészítjük ki a már leszállított 25-öt. A kecskeméti MEZŐGÉP Vállalattal az idén vették fel a kapcsolatot, az általuk gyártott pasztőröző gépsorhoz kilencféle védőburkolat-elemet szállítanak. Vegyitermékgyártó részlegük évente 400 ezer tábla alágyújtást készít. A Higiénia fertőtlenítőszerből 200 ezret, a levegőillatosítóból 300 ezret gyárt. Az UNIVER ÁFÉSZ belényegyházi konzervüzeme is régi megrendelőjük, évente 50 ezer műanyag tégelyt vásárol tőlük. — Elismerés illeti üzemünk minden dolgozóját a szorgalmas munkáért, és a terv túlteljesítéséért — jegyzi meg a főkönyvelő. — Sajnos, az alaptevékenységgel kapcsolatban nem sok a dicsekedni valónk. Az aszály jelentős terméskieséseket okozott. Alacsony a búza és a rozs termésátlaga, s még tudjuk, hogy mennyit terem majd a kukorica és nem a napraforgó. Természetesen az alaptevékenységben dolgozók sem ülnek ölbe tett kézzel, mindent elkövetnek a károk pótlására. A nyáron kihasználatlan istállókban tavaly kezdtük meg a pecsenyelibák nevelését, ők idén is folytatjuk, és június végén 10 ezer naposcsibe érkezett, ezeket 7 hetes korukban adjuk el. Így az ágazati bevételt várhatóan 800 ezer forinttal tudjuk növelni. Az idén 300 hízott szarvasmarhát szállítunk exportra, s ez is növeli majd a bevételt. Áprilisban érkezett Lengyelországból bérhizlalásra 200 darab 230 kilogrammos bika. Ezeket 500 kilogrammnál nehezebb súlyra hizlalva decemberben küldjük vissza a baráti országba. Az eddigi hízási eredmények biztatóak, reméljük megtaláljuk mi is a számításunkat. O. L. # • Nagy Mária betanított munkás csiszolja az antennavédő Radom kúp felületét. Jubilál a rádiházi ménes t Harmincöt évvel ezelőtt, 1948-ban hozták létre Rádiházán a magyar lósport bázisát jelentő, azóta már világhírűvé vált ménest. Az itt tenyésztett lovaknak külföldön is jó hírük van: Rádiházának több országból van rendszeres vásárlója. (MTI fotó: Arany Gábor felvétele ( KS) BRIGÁDOK A KALOCSAI ÉPGÉP-NÉL Tisztes hagyományokkal, új utakon Kalocsa, hétköznap délelőtt. Schöffer gó tükrein tornyának forgómoziel parázslanak, majd megsemmisülnek a fények. Innen kőhajításnyira áll az Építőgépgyártó Vállalat gyára. Az irodaépület előcsarnokának falán függő MUNKAVERSENY-HÍRADÓ arról tudósít, hogy a szocialista brigádok új jesítésén dolgoznak,vállalások telVessünk egy pillantást ide. A gyár 1983-as célkitűzései a fő helyen. Eszerint a kalocsai ÉPGÉP- esek a termelési tervüket december 20-ra megvalósítják. A gyári program mellett az újítási feladatterv olvasható. Úgy hírlik,’ a Delta brigád szerepel a legeredményesebben az újítómozgalomban. „Kitüntetett brigádjaink” — ez a címe a következő tudósításnak. Megtudhatjuk belőle, melyik közösség lett a Vállalat Kiváló Brigádja, kik kaptak arany-, ezüst- és bronzjelvényt. Újabb érdekes faliújságcikk. „Bemutatkozunk” — közli az arra járókkal a Termelés brigád. Amit ott látunk: brigádtörténet, nesen megírva, sok fotóval szíillusztrálva. Ezt az anyagot havonta cserélik. S végül: a vállalható társadalmi munkák Tessék, tessék, amíg a lajstroma készlet tart! Jelentkezés: Halásznénál, aki oktatási előadó és munkaverseny-felelős. Mire ezt megtudom tőle, vendége érkezik: Süli László, a szakszervezeti bizottság titkára. A legjobbkor. Megkérem, tájékoztassa a Petőfi Népét a munkaversenymozgalom helyi eredményeiről, gondjairól. — Nálunk — áll rá a dologra — jelentős hagyományai vannak a szocialista munkaversenynek. A gyár 1960-ban alakult, legrégebbi brigádjaink több mint húsz évesek. A szocialista közösségek termelést segítő tevékenysége megmutatkozik az eredményeinkben. Az ÉPGÉP kalocsai gyára eddigi fennállása alatt tizenhatszor volt élüzem. A vállalati munkaversenyben az elmúlt években háromszor végeztünk az első helyen. Hogy milyen erőfeszítések vannak e sikerek mögött, annak az üzemben jártunk utána. Halász Istvánnéval először a Delta brigád „főhadiszállására” bukkantunk be. — Németh Károlyné a Delta brigád vezetője vagyok. Arra kíváncsi, hogyan vettünk részt a féléves hajrában? — Igen. Úgy hallottam, hogy önök mind a heten műszakiak, és ennek ellenére a műhelyben dolgoztak. — Nem először és nem is utoljára. Ilyenkor úgy van, hogy kicsit korábban kelünk, aztán irány a műhely, nekilátunk a szerelésnek. Később feljövünk ide, a műszaki osztályra, elvégezzük a dolgunkat, s délután folytatjuk a munkapadok mellett. — Némethné szerénykedik — véli utóbb az szb-titkár. — Arról sem szólt, hogy már másodszor érdemelték ki a Vállalat Kiváló Brigádja címet. S a műszaki könyvtárat sem említette, amelyet ugyancsak ők tettek rendbe. Egyébként én is csak úgy mondom a dolgokat, ahogy éppen az eszembe jutnak. Hiszen napestig sorolhatnám a kollektívák vállalásait, tetteit. Említhetném a Vibrátor I. brigádot, amelyik iskolavilágítást korszerűsített, vagy az ifjúságot, amelynek tagjai — valamennyien fiatal szakmunkások — betegeskedő, nyugdíjas munkatársukat segítik. S itt van Bors József brigádvezető, aki most, az építők napján kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Voltaképpen három dologról van itt szó — készül összegzést tenni Süli László szb-titkár. Brigádjaink segítik a termelést, s az eredmény: 1982-ben 108,5 százalékra teljesítettük gyártási tervünket. A másik dolog: a szociális körülmények. 1978 óta úgy képzünk szociális alapot, hogy annak forrása a gyári dolgozók társadalmi műszakban végzett termelőtevékenységének munkabére. Telkünk van a Szelidi-tónál, 1975-ben állítottuk föl rá az első faházat, s az idén már a negyediket helyezhettük el a szocialista brigádok jóvoltából. A harmadik: a város — azazhogy megint csak a magunk — megsegítése. Brigádjaink óvodákat, iskolákat patronálnak. Nemcsak adnak, kapnak is szocialista közösségek: 1982-ben a például tizenegy kirándulást, színház- és múzemlátogatást szerveztek számukra. Az ÉPGÉP társadalmi munkában készült salakos és bitumenes kézilabdapályája egy kicsit a városé is, és nem ritka a közös kulturális rendezvény sem. Ami pedig a gyárkapun kívül végzett társadalmi munkát illeti, Fogas Antal, gyárfejlesztési osztályvezető kimutatása szerint az tavaly 1260, az idén május végéig 520 munkaórát tett ki. Halász Istvánnétól búcsúzóul megtudom, hogy márciusban új munkaverseny-szabályzatot készítettek, és a korábbitól eltérő vállalási rendszert vezettek be. A korszerűbb módszerek jövőbeni alkalmazásáról, továbbfejlesztéséről hat hónap tapasztalatai alapján szeptemberben dönte- NINCS BIZTOS RECEPT Érdekeltség és szabályozás a mezőgazdaságban Milyen legyen a mezőgazdaságban a bér- és keresetszabályozás? Szakmai körökben évek óta parázs vita folyik erről a kérdésről. A vélemények mind mai napig a lehető legnagyobb mértékben eltérnek egymástól. Egy dologban, azonban nagyjából egységes álláspont alakult ki: a többirányú igényeket egy típusú keresetszabályozással nem lehet kielégíteni. A mezőgazdasági nagyüzemek termelési szerkezete, az ipari és mezőgazdasági tevékenység aránya, a munkaerő struktúrája, képzettségi szintje nagyon eltérő. E sokszínű, formagazdag és csaknem másfél ezer gazdálkodóegységből álló ágazat továbbfejlődése a nyolcvanas évtized elején elodázhatatlanná tette a központi keresetszabályozás korszerűsítését. Egyes gazdaságokban például (főként, ahol nagyobb az ipari, vagy a szolgáltató tevékenységek részaránya) több helyütt megvannak a munkatermelékenység növelésének a feltételei. Hasonló helyzetben vannak azok a gazdaságok is, ahová jól felkészült, dinamikus vezetők kerülnek, és viszonylag rövid idő alatt kijavítják a korábbi gazdálkodási hibákat. Az öröklött bérszínvonal korlátját azonban nem tudják áttörni. Nem kívánom tovább sorolni az átlagbér-szabályozás hátrányait, hiszen azok közismertek. Van viszont egy — jelenlegi gazdasági helyzetünkben — nem elhanyagolható népgazdasági előnye is: a vásárlóerő-kiáramlás leginkább ezzel a formával tartható kézben. Erre persze rögtön kontrázhat bárki, hogy ez igaz, de egyúttal visszafogja a teljesítményeket is. Ez pedig céljainkkal ellentétes. Kétségtelenül így van, de látni kell, hogy minden keresetszabályozás örök dilemmája: vásárlóerő-kiáramlást szabályozzon-e, vagy pedig ösztönözzön. A mindenkori gazdasági helyzet függvénye, hogy melyik élvezhet elsőbbséget. További nyitott kérdés a szabályozással kapcsolatban, hogy a kereseteket központilag meghatározott fajlagos mutatókhoz kell-e kötni, vagy nagyobb mértékben kell a vállalati önállóságra támaszkodni. Az év közben kifizetett munkabért kell-e megadóztatni, vagy csak az év végit, esetleg együtt kell szabályozni a jövedelmeket? A jövedelemnövekményben kell-e érdekeltté tenni az üzemeket, vagy az egész jövedelemben? Már néhány felvetett kérdés is azt bizonyítja, hogy nincsenek biztos receptek, egyedül üdvözítő módszerek. Örvendetes, hogy a nyolcvanas évek elején meg is kezdődött az útkeresés. A mezőgazdasági üzemek 80 százalékára ugyan továbbra is a bérszínvonal-szabályozás érvényes. De az is igaz, hogy a fennmaradó 20 százalékhoz tartozó üzemek kísérletképpen a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodás vagy pályázat nyomán a legkülönbözőbb típusú keresetszabályozási formákkal próbálkozhatnak. Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a kísérletezés az üzemek számára sem kockázatmentes. Az ugyanis, hogy a szabályozás a bérkiáramlást összekapcsolja teljesítményekkel, magában hordaja annak veszélyét is, hogy teljesítménycsökkenés esetén csökkenni fog az üzem dolgozóinak a keresete. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az üzemek tudtak a legjobban élni az új formák adta lehetőségekkel, amelyek már az átlagbér-szabályozás keretei között megtették az első lépéseket belső érdekeltségi rendszerük tökéletesítésére. Ebből máris látszik, hogy bármilyen új keresetszabályozás csak akkor hozhat az üzem számára előnyöket, ha az üzem belső munkaszervezési megoldásai és érdekeltségi rendszere alkalmas központi keretszabályok befogadására, s az általa közvetített követelményrendszer továbbadására. B. K. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Kártalanított turisták Az Egri Közúti Építő Vállalat a múlt évben a Volán 4. számú Vállalattal szerződést kötött. Ennek értelmében négy alkalmazottja személyenként 7500 forint részvételi díj ellenében a Volán utazási iroda által rendezett hatnapos autóbuszos ausztriai társasutazáson vett részt. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a csoport későn érkezett Salzburgba. Az idegenvezető javaslatára az utasok — a négy vállalati alkalmazott kivételével — úgy döntöttek, hogy a városnézés maradjon el. A négy ellenvéleményre tekintettel, rövidebb autóbuszos városnézést rendeztek. Innsbruckban és Grazban azonban ez elmaradt. Mindezek miatt a vállalat az alkalmazottai által kifizetett összegből a Volántól 10 ezer forintot visszakövetelt. Az Egri Megyei Bíróság az idegenvezetőn kívül, két utast, és két autóbusz-vezetőt hallgatott meg. Ennek alapján az derült ki, hogy a salzburgi és az innsbrucki városnézés formális volt, Grazban pedig teljesen elmaradt. A bíróság azonban azt is megállapította, hogy a programváltozás az utasok többségének elhatározása volt, ezért ítéletében kimondta: a Volán nem követett el szerződésszegést, és a keresetet elutasította. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság a Volánt 5 ezer forint megfizetésére kötelezte. A döntés indokolása rámutat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében, az utazási iroda felel a szerződésben vállalt szolgáltatások teljesítéséért. Amennyiben ezt nem tartja be, a részvételi díjat arányosan le kell szállítania. Nem fogadható el a Volán és a megyei bíróság álláspontja, hogy a program a résztvevők többségének szavazata alapján módosult, tehát szerződésszegés nem történt. Az utazási szerződés ugyanis az abban megjelölt programmal, az egyes utasok és Volán között jött létre. A kötelezettség teljesítése a résztvevők szavazatának többségétől nem tehető függővé. Tehát a Volán a megállapodást megszegte. A visszatérítés összegének megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság azt tartotta döntőnek, hogy az ilyen társasutazások elsődleges célja valamely ország történelmi, kulturális és egyéb nevezetességeinek megismerése. Volán szerződésszegése, éppen abban áll, hogy az építőipari vállalat négy alkalmazottját e nevezetességek megtekintésétől megfosztotta. Ezért — a részvételi díjhoz arányítva — személyenként 1250,— összesen 5000,— forintot köteles visszafizetni. Meszes gödörbe esett — megvakult Tragikus szerencsétlenség történt egy községi tanács udvarán. A községházát tatarozták, és az udvaron frissen oltott mésszel teli gödör tátongott. Nem fedték le, nem kerítették körül, és így történt, hogy egy lakatos beleesett. Egyebek közt oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét szemének látását nyolcvan százalékban elvesztette. Állapota véglegesnek bizonyult, és vaksági járadékot is folyósítottak neki. A bíróság a tanács teljes kártérítési kötelezettségét állapította meg, és baleseti járadék fizetésére kötelezte. Nemrég a rokkant ember a járadék felemeléséért pert indított. A járásbíróság abból indult ki, hogy a balesetet szenvedett lakatossal azonos beosztású dolgozók keresete jelenleg 4800 forint. A járadék összegének megállapításánál azonban figyelembe vette, hogy az illető havonként kétezer forint rokkantsági nyugdíjat kap, könnyebb fizikai munkával ötszáz forintot kereshet, és ezerötszázhuszonöt forint vaksági járadékban is részesül. Mindezek alapján havi 775 forintot ítélt meg neki. A megyei bíróság által jogerőre emelt ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: “ A balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetén, járadékul, az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell figyelembe venni. Kormányhatározat értelmében minden tizennyolcadik évét betöltött vak személyt — jövedelmi viszonyaitól és a vakság okától függetlenül — azonos összegű járadékban kell részesíteni. Ez a baleseti járadék szempontjából nem minősül társadalombiztosítási ellátásnak. Bevezetésével ugyanis a vakok szociális helyzetét kívánták intézményesen javítani, ezért a károkozó felelősségének enyhítésére nem szolgálhat alapul. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a vaksági járadékot csökkentő tényezőként vették figyelembe. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a baleseti járadék összegét 2300 forintra emelte. Naposlibavész Az egyik áfész részére egy vállalat nagy mennyiségű másodosztályú naposlibát szállított. Az átvételt után két hét sem telt el, és az állatok kétharmada elhullott. Az illetékes állategészségügyi intézet igazolása szerint a tetemek vizsgálata során több súlyos betegséget állapítottak meg. Ezek után az áfész a vállalat ellen kártérítési pert indított.A Legfelsőbb Bíróság marasztaló ítéletet hozott. Mint az ítélet indokolásából kiderül, a vállalat egyebek közt, azzal védekezett, hogy másodosztályú naposlibákért nincs szavatossági felelősség. — Kétségtelen — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a szabványban nem szabályozott, másodosztályú minőségű, gyengébben fejlett, kisebb súlyú naposállat csökkent értékű, ami árában is megmutatkozik. Az ilyennél nagyobb tartási költséggel és nagyobb elhullással kell számolni. A továbbtartásra azonban alkalmasnak kell lennie, nem szenvedhet súlyos betegségekben. Mindezekből következik, hogy a vállalat a kelésgyenge állatok szállításáért felelősséggel tartozik. Mentségére semmit sem tudott felhozni, tehát kártérítési kötelezettsége fennáll. Hajdú Endre Traktoróriások Sikerrel folytatódnak a leningrádi „Kirov-gyár” K—710 típusú új traktorának üzempróbái. A gyári tervezők fáradhatatlanul dolgoznak újabb alkotásuk további tökéletesítésén, a traktorosok munkájának könnyítésén. Az utolsó modelleken tökéletesítették a vezetőfülkét, kényelmesebbé tették a kormányművet, a vezetőfülke hőmérsékletét és páratartalmát speciális műszerek ellenőrzik. A K—710 típusú traktor egyesíti magában elődeinek legjobb tulajdonságait. Valóban óriási a teljesítménye is — ötszáz lóerő. A gyártás során több újítást vezettek be, amelyek megkönnyítik a gép kezelését és fokozzák a hatékonyságát. A traktor univerzális, legkevesebb ötven különböző művelet elvégzésére alkalmas — lehetővé teszi a munka termelékenységének jelentős mértékű növelését. A traktorgyártás a szovjet ipar egyik élenjáró ága. Az ország gépgyárai a tizenegyedik ötéves tervben (1981—1985-ig) egymillió 870 ezer traktort adnak a mezőgazdaságnak. Képünkön: próbaúton a Kirovok. Elöl a K—110- es.