Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI PÉPE AK MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 181. szám Árai 1,40 Ft 1983. augusztus 2. kedd Hollai Imre ®'"®* felszólalása Genf­ben Hollai Imre az ENSZ-közgyűlés jelenlegi, 37. ülésszakának elnö­ke hétfőn felszólalt a faj­üldözés, és a faji megkülön­bözteté­s elleni II. világkonferen­cián. Beszédében kiemelte annak jelentőségét, hogy a világ számos népe és kormánya a fajüldözés ás faji megkülönböztetés elleni harcnak szentelt évtized alatt elkötelezte magát az apartheid minden formá­jának megszüntetése mellett. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ va­lamennyi tisztességes emberét mozgósítsák erre a küzdelemre. A fajüldözés és a faji megkülönbözte­tés időnként a faji felsőbbrendűségre vonatkozó el­képzelésekben, vagy a faji alapon, illetve a bőrszín, vallás, illetve nemzeti identitás alapján történő el­zárkózásokban nyilvánulhat meg. A megkülönböz­tetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etnikai cso­portok, illetőleg idegen munkások ellen is. Minden­nek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hol­lai Imre —, mert léteznek olyan kényelmes illúziók, mintha a faji megkülönböztetés csak a Dél-Afrikai Köztársaságban, az intézményesített fajüldözés bás­tyájában léteznek. Ez távolról sem igaz — mondotta. A fajüldözés, illetve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti és etni­kai hovatartozás alapján történő megkülönböztetés sajnos mindennapos jelenség számos országban, több magasan fejlett országban is. Sportolókat, sportvezetőket köszöntöttek A Kecskeméti SC férfi röplabdacsapata figyelem­re méltó eredményeket ért el az utóbbi években. Az egyesületben folyó jó szakmai munkát dicséri, hogy a kék-fehér színeket viselő együttes 1979-ben a ma­gyar bajnokságban negyedik, a Magyar Népköztár­sasági Kupában második lett. Egy évvel később mindkét versenysorozaton az előkelő harmadik he­lyet szerezte meg, tavaly pedig a másodikat. Idén — amint már mi is több ízben megírtuk — a baj­noki cím mellé a Magyar Népköztársasági Kupát is megnyerték a kecskemétiek. Ennek eredményeként ősszel már harmadik alkalommal vehetnek részt a nemzetközi kupaküzdelmekben. A KSC férfi röplabdacsapatának egyenletes­­ fej­lődését a megye első számú vezetői is elismerték azon a fogadáson, amelyet tegnap délelőtt adtak a játékosoknak, a szakosztály és a klub vezetőinek. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte a szép sikereket elért csapat képviselőit, és sportvezetőiket. Kovács Ferencnek, a szakosztály vezetőjének elismerő levelet nyújtott át. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a csapat tovább öregbíti majd Kecskemét és Bács-Kiskun megye jóhírét az országban és a nemzetközi küzdőtéren is. Dr. Gaj­­dócsi István, a megyei tanács elnöke Pálfy Gusztáv egyik alkotását adta át a szakosztály képviselőjének. 0 Romány Pál köszöntötte a sportolókat. A bensőséges hangulatú találkozón részt vett Lockmajer György, az OTSH főosztályvezetője is. (Pásztor Zoltán felvétele) Kivirágzó zománcművészet Kiállítás az Erdei Ferenc Művelődési Központban Kedves, ha kell szigorú szavú Pap Gábor bizony bennünk is „megindult valami” vasárnap délelőtt a megyei művelődési köz­pont­ emeleti kiállításán, örül­tünk! Annak, hogy így is megcsi­nálható valami, annak is: jól terveztek 1975-ben a kecskeméti zománcművészeti alkotótelep ki­gondolok­­ s annak is, hogy az elő­készítés, a táborozás, a munka gyönyörű küzdelmeit, örömeit ilyen kiváló kiállítás koronázza. „Legyünk büszkék arra, amit itt láthatunk" mondotta boldogan a tárlatot rendező és megnyitó művészettörténész. Igaza­­ van. Ritkán csodálható ilyen színvona­lú bemutató, mint a kilencedik kecskeméti zománcművészeti al­kotótelep összegező tárlata! Má­sutt is ritka ünnep ennyi kitűnő alkotás egyetlen kiállításon. Csak egy példa a rendezők köz­művelő törekvéseire, önműködő diavetítőn szemlélhető a zománc­kép készítésének folyamata. Túri Endre festőművésznek és Kiss Bé­la fotográfusnak köszönhető az ügyes összeállítás. Jó ötletnek bi­zonyult a Hegedüs-együttes meg­hívása is. Ugyanúgy a népművé­szet ősi forrásaiból merítettek, mint a hat hétig a híres városban dolgozó művészek. Az élményért, e tartós művészi ösztönzésért, biztatásért, a munka egyre jobb feltételeinek a megte­remtéséért sokak illetékesek a köszönetre. A megyei tanács — amelynek a megnyitón is megje­lent elnöke hivatali kötelezettsé­gén messze túlmenően segíti az­ immár külföldön is számon tar­tott tábort —, a szálast, műhelyt adó Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, a szakmai tá­mogatásban serény Kecskeméti Kádgyár, a pályázat kiírásával a fölhalmozódott szellemi energiá­kat termékeinek szépítésére is hasznosítani óhajtó budafoki Lampart Gyár, a látogatókat az előzményekkel is megismertető katalógus szerkesztői, kivitelezői mind részesei a kilencedik nem­zetközi zománctábor sikerének. És még nem szóltunk a maga mű­vészetét is megújító Kátai Mihály megyei művészeti díjas telepveze­tő érdemeiről, a képző- és ipar­­művészeti szövetség sokféle köz­reműködéséről. Valamennyi résztvevő neve idekívánkoznék; a műveket elemző cikkből tud­hatják meg olvasóink, hogy kik kísérleteztek, kik, mit alkottak 1983. július 5-től Kecskeméten. Minden közreműködőt köszöntött a szokatlanul népes közönség — soraiban ott láttuk Gera Sándort, a megyei pártbizottság osztályve­zetőjét, a megyei és a városi ta­nács képviselőit — elismerő tap­sa. A megnyitóra vonatkozó infor­mációk továbbításán túl csak ar­ra vállalkozhat e tudósítás, hogy megpróbálja érzékeltetni: miként lett képzőművészeti életünk ese­ménye egy szokványos rendez­vény. Jó lenne, ha minél többen egyetértenének Kerényi József három esztendeje írt figyelmez­tetésével: „A kiállításoknak is megvan a maguk archimédesi törvénye: minden kiállítás annyit ér, amennyit szellemileg és anya­gi valóságban mindennapi nyezetünkben fölhasználunk kör­be­lőle." H. N. 3t ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]HiI ÖTEZER VENDÉG HETVEN ORSZÁGBÓL Megkezdte munkáját az eszperantó világkongresszus Vasárnap délelőtt a Bu­dapest Sportcsarnokban az eszperantó himnusz hang­jaival megkezdődött a 68. eszperantó világkongres­­­szus. A nagyszabású talál­kozót Grégorie Maertens, az Eszperantó Világszövet­ség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a 70 országból összegyűlt mintegy ötezer­­eszperantistát, valamint a kongresszus elnökségében helyet foglaló vendégeket, köztük Gáspár Sándort, az Elnöki *130005 helyettes elnökét, a rendezvény fő­védnökét és Sarlós Istvánt, a Minisztertanács elnök­­helyettesét, a védnöki tes­tület elnökét. Gáspár Sándor, a Ma­gyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a magyar dolgozók és az eszperan­­tisták világtalálkozójának otthont nyújtó főváros la­kosságának nevében kö­szöntötte a 68. eszperantó világkongresszus vala­mennyi résztvevőjét, majd arról szólt: nem tudni, hogy Bábel legendájának van-e történeti alapja, de az tény, hogy az emberiség egész történelme során nyelvi megosztottságban élt. E helyzet megváltozta­tásának szándéka vezette azokat, akik csaknem száz esztendeje lerakták egy közös nyelv, az eszperantó alapjait. Az eszperantóét, amely a kölcsönös megis­merés és megértés nyelve, s elősegítheti, hogy a vilá­gon létrejött valamennyi szellemi és kulturális érték az egész emberiség köz­kincsévé váljék. sül Gáspár Sándor befejező­alkotó, eredményes munkát kívánt a kongres­­­szusnak. A vendéglátó ma­gyar eszperantisták nevé­ben Baráth Endre, a Ma­gyar Eszperantó Szövetség főtitkára köszöntötte mozgalomnak a világ min­­­den tájáról összesereglett tagjait. Elmondotta: né­pünk joggal érezheti meg­tisztelőnek, hogy a világ­­szövetség Budapestet vá­lasztotta a kongresszus színhelyéül. Ez a magyar eszperantó mozgalom elis­merése, de ezen túl meg­becsülése hazánk nyitott, a békés egymás mellett élés jegyében párbeszédre, köl­csönösen hasznos kapcso­latokra törekvő politikájá­nak is. A tanácskozás fő téma­(Folytatás a 2. oldalon.) FIATALOK A­ BÉKÉÉRT Ifjúsági találkozó Szelíden Nem túl szerencsés időpontban, a szegedi ifjúsági fesztivállal egyidőben rendezték meg a hét végén a szelidi ifjúsági találko­zót. A remek időjárás kedvezett a programnak. Szombat délután a sportpályán gyűltek össze a kü­lönböző versenyszámokban indu­ló fiatalok. A legnépszerűbb, mint mindig, most is a foci volt. A kispályás bajnokságra például 26 férficsapat nevezett. Az érdek­lődők serege egy pillanatra sem lankadó izgalommal figyelte a négy női csapat játékát. Hiába, a mulatságos helyzeteket produká­ló női foci még mindig kurió­zumnak számít. Az erős emberek, a víztorony­nál, a kellő távolságban figyelő közönség gyűrűjében, rünkhají­­tásban mérhették össze erejüket. Sokan voltak kíváncsiak a­ kara­te- és judo-bemutatóra, ahol harzaiak jóvoltából a nálunk ke­­­véssé ismert aikido egyes ele­meiből is ízelítőt kaptak a né­zők. A délután folyamán druk­kolhattunk­­ még azoknak, akik zsákban vagy gólyalábon próbál­tak célba érni, vagy akik a há­rom kilométeres tó melletti futó­versenyen startoltak. A nap csúcspontja mindenkép­pen az esti koncert volt. A mint­egy háromórás program főszerep­lője a V’ Moto Rock és a Delfin együttes volt, az utóbbi, kalocsai illetőségű zenekart kitörő lelkese­dés fogadta hazai pályán. Akik még nem tombolták ki magukat eléggé a rendkívüli jó hangulatú koncerten, a szabadtéri diszkó­ban folytathatták a szórakozást. Az előző nap kimerítő esemé­nyei ellenére vasárnap reggel ki­lenc óra tájban, a kiskempingben már szép számmal összejöttek a békemenet résztvevői. A háború­ellenes jelszavakat hirdető táb­lákkal felvonuló csapathoz a strandolók közül is többen csat­­lakoztak. A végállomáson, a tó melletti szabadtéri színpadon ke­rült sor ezután a békenagygyű­­lésra, ahol fellépett a dusnoki tamburazenekar, Ács Enikő, Do­­lák-Saly Róbert, a Tolcsvay-trió, Dinnyés József és Gárdos András. A színes, szórakoztató műsor közben Mészáros András, az Or­szágos Béketanács ifjúsági bi­zottságának titkára mondott be­szédet, amelyben a nukleáris há­ború veszélyeire figyelmeztetve egyúttal kifejezte a nagygyűlés résztvevőinek békevágyát is. A találkozó ideje alatt egyébként aláírásokat gyűjtöttek a KISZ ka­locsai Járási és Városi Bizottsá­ga békefelhívásának a támogatá­sára. A röplapon egyebek mellett a következőket is olvashattuk: „Ide, a Szalidi-tóhoz is azért jöt­tünk el, hogy kifejezzük élni aka­­rásunkat, mert hiszünk a béke él­tető egységében, és tudjuk, hogy a Föld minden népe békét akar!" A kétnapos programban senki megtalálta a számára min­iz­galmas szórakozást. Volt még pol-kaszinó, a találkozó történe­tét bemutató fotókiállítás, lehetett mindenféle nyakba, csuklóra való csecsebecsét vásárolni, vattacu­kor, lángos, sültkolbász, hideg üdítő és sör kapható volt min­den mennyiségben. Délutánra azonban már úgy tűnt, elnézve a vízben hömpölygő tömeget, hogy csak a tó hullámaiban számíthat­­tak a fiatalok némi felüdülésre.­ ­ A békeménes résztvevőinek egy csoportja. ÜKÉ & D „Újra és újra, együtt hajolva.. . énekelte a népszerű szelíd­ dalt Dinnyés József. (Somos László felvételei) Újabb agrokémiai telepek épülnek Korábban a mezőgazdaságban használt vegyszereknek nem egy­szer az ötöde is tönkrement azért, mert hiányoztak a tárolók. A veszteségek csökkentésére or­szágszerte hozzáláttak az agroké­miai telepek hálózatának kiépí­téséhez. A MÉM összesítése sze­rint eddig 30 létesítmény készült el, a korszerű tárolókban gépesí­tették az anyagmozgatást, és gon­doskodtak a vegyi anyagok helyes kezeléséről. A kedvező tapaszta­latok alapján 12 helyen építenek újabb telepieket, ezek egy része még az idén elkészül. A telepeket a legtöbb esetben a környező gazdaságok és a for­galmazó vállalatok összefogásá­val hozták létre. A beruházási költség ugyanis elég magas, ese­tenként eléri a 80—80 millió fo­rintot, s ez egy egy üzem anyagi erejét meghaladná. A tárolókhoz vasúti vágány, illetve közúti há­lózat vezet, és így az beszállítása és szétosztása anyaguk nem okoz gondot. A legújabb adatok szerint a mezőgazdaság területé­nek már csaknem 30 százaléka tartozik valamelyik agrokémiai társuláshoz, a létesítmények be­fogadóképessége azonban egyelő­re még szűkös, és közvetlenül a terület 10 százalékát tudják el­látni. A további készletet a me­gyei AGROKER-telepekről, illet­ve a műtrágyagyárakból fuvaroz­zák a gazdaságokba az­ agroké­miai központok közvetítésével. A központok ráfizetéssel mű­ködnének, ha csak a műtrágya készletezésével foglalkoznának. Ezért a jövedelmezőséget szolgál­tatásokkal javítják, szállításra és rakodásra vállalkoznak, megren­delésre elvégzik a vegyszeres ke­zeléseket, szaktanácsot adnak. Több helyen egyéb feladatokat i­s ellátnak, például olajat tárolnak, vagy betont állítanak elő. Az újabb gyakorlat szerint a telepiek beruházási programját több sza­kaszban valósítják meg, így már az első egykét évben hasznosít­hatják az épületeket és az első­ként beszerzett gépieket. Később — az anyagi lehetőségek ismere­tében — újabb helyi fejlesztése­ket végeznek, kiegészítve a léte­sítményt p­éldául szolgáltató rész­leggel és korszerű laboratórium­­ma­l. (MTI)

Next