Petőfi Népe, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIX. évf. 102. szám Ára: 1,40 Ft 1984. május 3. csütörtök A KISTERMELŐK BANKJAI Kiváló takarékszövetkezetek A megye huszonkét takarékszövetkezete az elmúlt évben eredmé­nyesen tevékenykedett. A betétállományuk csaknem 12 százalékkal emelkedett, a forgalom pedig több mint 18 százalékkal haladta meg az előző esztendeit. Tavalyi eredményei alapján a nagybaracskai takarékszövetke­zet elnyerte a kiváló címet. Hét települést érint a szövetkezet te­vékenysége, ezenkívül 5 kiren­deltséget létesített. Szolgáltatá­sait egyre bbővíti. Több­­ mint 7800 tagja van, a lakosság mintegy 50 százaléka bellépett a szövet­kezetbe. Megállapodást­­ kötött a körzetéhez tartozó tsz-ekkel, hogy a háztájiból felvásárolt áruk értékét, az ügymenet meg­gyorsítása érdekében, a terme­lőknek a takarékszövetkezet azonnal kifizeti, a közös gazdasá­gokkal pedig utólag számol el. Az elmúlt évben 81 millió forint­tal segítette ily módon a zökke­­nőmentesebb felvásárlást.­­ A kiváló cím­átadó ünnepséget az elmúlt hét végén tartották a nagybaracskai halászcsárdában. Az oklevelet Hrebik Ferenc, a MÉSZÖV elnökhelyettese adta át Szalai Imrének, a Nagybaracs­­ka és Vidéke Takarékszövetke­zet elnökének. A megye másik kiváló taka­rékszövetkezete a kiskunfélegy­házi. Még 1976-b­an alakult. Ak­koriban a megyében az első vá­rosi takarékszövetkezet volt. Taglétszáma jelenleg megha­ladja a 6600-at. A betétállomány az alapítás óta ötvenszeresére emelkedett. A kölcsönök folyó­sítása bizonyítja, hogy a tagság jelentős része foglalkozik mező­­gazdasági termeléssel. A megyé­­ben az összes termelési hitel egy­­harmadát a kisgazdaságok kérték, a kisikunfélegyhá­zi takarékszö­vetkezetnél ez az arány eléri az 50 százalékot. Főként a zöldség, gyümölcs-termesztés és az állat­­tenyésztés fejlesztésére vesznek fel kölcsönt. A kitüntetéssel járó oklevelet tegnap a kiskunfélegyházi Kis­kunság étteremben Erdélyi Ig­nác, a MÉSZÖV elnöke nyújtotta át át a takarékszövetkezet elnö­kének, Bondor Lászlónak. FELLENDÜLŐBEN A MOZGALOM -VERSMONDÓK ÉS DIÁKSZÍNPADOK Területi verseny Kecskeméten Több mint két évtizedes hagyomány már, hogy Kecskeméten ren­dezik meg az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szakmunkáskép­ző intézetek és szakközépiskolák országos versmondó versenyét és a diákszínpadok találkozóját. Ezúttal Bács-Kiskun, Csongrád, Pest és Szolnok megye, valamint a főváros legjobb együttesei és szólistái mérték össze tehetségüket, felkészültségüket. Az Központ Erdei Ferenc Művelődési színháztermében va­sárnap Papesch Béla, a kecske­méti városi pártbizottság­ra nyitotta meg a k­erületi titká­ver­senyt. Dicsérőn szólt­­ a kecske­méti intézetek hagyományőrző tevékenységéről, arról a nemes törekvésről, amellyel a fiatalok­ban ébren akarják tartani a szép iránti vonzalmat, a versek sze­­retetét.. Örvendetesnek mond­ta, hogy e régebben szélesebb kör­ben elterjedt mozga­lom ismét fellendülőben van. Ezután mutatták be népes ér­deklődő közönség előtt a produk­ciókat. A változó színvonalú diák­­színpadi műsorok között a kecs­keméti 607. számú Autószerelő Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet együttese bizo­nyult a legjobbnak, őket­­ követ­ték a sorban a 601. számú Szak­munkásképző Intézet (Makó) Szabadkígyósi Mezőgazdasági és a Élelmiszeripari Szakmunkáskép­ző Iskola, valamint a kecskemé­ti 623. számú Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző és Szakközép­­iskola szereplői. A vers- és prózamondók közül az alábbiak szerepeltek a leg­színvonalasabban. Első helye­zettek: Huszka Edit (15. számú Vámos Imre Szakmunkásképző Intézet, Budapest), Szenteczki Zsolt, Békéscsabai Kereskedel­mi Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet) és Simon Mi­hály (202. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet, Gödöllő). Má­sodik helyezettek: Both Gabriel­la (606. számú Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet, (Jászberény) és Horváth Margit (Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás­­képző Intézet). Harmadik helye­zettek: Erdei Piroska (51. számú Mező Imre Ruhaipari Szakmun­kásképző Intézet, Budapest) Ma­kul­a Zoltán (Jászberény) és Kocz­­kás Erzsébet (Ceglédi Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Intézet). V. M. mi i» niiiiim—amamawcae—Maaagai—u KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak: — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a te­levízió nézőit, dolgozó népünket május elseje alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, ami­kor a munkásosztály minden ország­ban hirdette céljait és azok mellett tün­tetett. Azóta bővült a május 1-4 ünnep tartalma. Amióta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szo­cializmus világrendszerré vált, s a né­pek széttörték a gyarmati rendszer bi­lincseit, azóta május elseje a nemzet­közi munkásosztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadsá­gukért és a békéért küzdő népek szoli­daritásának napja, közös ünnepe. Eh­hez a naphoz most már elválaszthatat­lanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a társadalmi haladás és a szocializmus fogalma.­­ Az idei tavasz borús, hűvös, sze­les, ilyen a mai nap is. De éppen a most látható budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biztonságban él, eredménnyel folytatja szocialista or­szágépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szo­cialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekintünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott szo­cialista céljain­k vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgo­zik. Nem szoktunk a nehézségekről,­ a problémákról sem hallgatni, ezért vív­mányaink továbblépésre ösztönöznek. — A párt Központi Bizottsága a kö­zelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzetközi helyzetről és szocialista építőmunkánkról volt szó. A nemzet­közi helyzettel kapcsolatban hangsú­lyoztuk : annak ellenére, hogy a múlt esztendő végén megkezdték az Egye­sült Államok közép-hatótávolságú ra­kétáinak telepítését Európában és helyzet feszültebbé vált, mi mégis vál­a­tozatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megoldások szü­­l­lessenek. A mai viszonyok közt is azt­­ valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell­­ folytatni. Minden nép közös érdeke, s hogy gátat vessünk a fegyverkezési ver­­­­senynek, s megtaláljuk a minden nép­­ számára egyenlő biztonságot jelentős tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk,­­ hogy az emberek békében élhessenek,­­ és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb­­ szintjén valósuljon meg. — Ami a hazai munkát illeti: aki a­­ Központi Bizottság üléséről kiadott­­ közleményt figyelmesen elolvasta, az­t látta, hogy mi az alkotó, a szocialista­­ építőmunkához az eddiginél még jobb­ kibontakozási lehetőségeket akarunk­­ teremteni. Ez azt jelenti, hogy a ter­­­melőeszközöket, a munkaerőt, szellemi­­ tartalékainkat maximálisan mozgó­­­sítsuk, az alkotó munkának új lendü­­­letet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki­­ többet és jobban dolgozik, az többet és­­ jobban kereshessen, aki pedig nem­­ produkál, az a rendszer előnyeit ne él­­­­vezhesse. Érvényesüljön a társadalmi­­ igazságosság a teherviselésben, s aki­­ nehéz helyzetben van, az megfelelő tá­mogatásban részesüljön.­­ Ilyen álláspontot fogadott el Köz­ponti Bizottságunk a további munká­ról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességgel dolgozva, jó érzéssel te­kinthetünk a jövő év elé, amikor ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új mun­kasikerekkel ünnepli meg. — Május elsejénk, ahogyan azt né­pünk ünnepli, egyben üzenet a világ­­­­nak, a szovjet népnek, a­ szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erők­­nek, valamint azoknak a józan polgári köröknek is, akik megértették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség számára. Üzene­tünk úgy szól: népünk becsülettel dol­gozik, szocialista céljai mellett szilárdan kitart, eltökélten halad előre szövetsé­geseivel, helytáll és helyt fog állni a jö­vőben is. — Még egyszer szívből minden jót kívánok népünknek, a munkásoknak, a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az alkalmazottaknak, az értelmiségieknek, a kultúra munkásainak, mindenkinek, aki tisztességgel és becsületesen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta befejezésül Kádár János. (MTI) NÉPÜNK BÉKÉBEN, BIZTONSÁGBAN ÉL Sokszínű seregszemle május 1-én Ünnepeltek kedden az ország minden városában, a nagyobb te­lepüléseken, és a kicsiny falvak­ban: a munkásmozgalom vörös zászlaja, nemzeti lobogók, fel­pántlikázott májusfák alatt vo­nultak az utcákon az üzemek, a gazdaságok, az intézmények dol­gozói. Fiatalok és idősebbek nagygyűléseken köszöntötték má­jus elsejét, és sokan vettek részt az utcákon, tereken, parkokban, s a kirándulóhelyek erdei tisztá­sain rendezett majálisokon. A budapesti Felvonulási téren 10 órakor fanfárok jelezték a fő­városi dolgozók május 1-i felvo­nulásának kezdetét. A díszemel­vényen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tag­jai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A felvonuló, csaknem negyed­­millió budapesti — a feliratok, transzparensek tanúsága szerint — demonstrációjával is arra hív­ta fel a világ figyelmét: Magyar­­ország szocialista társadalma épül, fejlődik, ám ahhoz, hogy a jövőben is így legyen, békére, tar­tós biztonságra van szükség. Ezt mindenekelőtt a közép-hatótávol­ságú amerikai rakéták nyugat­­európai telepítésének megszünte­­tése, a fegyverkezési hajsza meg­állítása, a leszerelés szolgálhatja. A budapesti tömegdemonstráció ezt a békevágyat szinte elemen­'Bács-Kiskunban a bujkáló nap és az időnként szemerkélő eső ellenére jó hangulatban köszöntöt­ték a dolgozók a munka ünnepét. Kecskeméten a vasútkerti nagygyűlésen mintegy húszezer ember vett részt. Ezt megelőzően munkásőr- és úttörő­zenekar szolgáltatta a város lakosainak a reggeli ébresztőt, majd tíz órakor fanfárok jelezték az ün­nepség kezdetét. A Himnusz és a szavalat után Kőrös Gáspár, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a né­pes közönséget, a kiváló címmel kitüntetett kollek­tívákat és a meghívottakat, köztük Szűrös Mátyást, az MSZMP KB titkárát, Nyers Rezsőt, a KB tag­ját, Kecskemét országgyűlési képviselőjét, Terbe Dezsőt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét, Molnár Frigyest, Kecskemét országgyűlési képviselőjét, Borsódy Györgyöt, az SZMT vezető titkárát, I. G. Balasov gárdaezredest és V. I. Balabuska gárdaalezredest, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csa­patok képviselőit. Ezután Szűrös Mátyás mondott ünnepi beszédet. Szűrös Mátyás beszéde A Központi Bizottság titkára beszédének be­vezetőjében utalt arra: kilencvenöt évvel ez­előtt határozta el a II. Internacionale kong­resszusa, hogy május első napját a világ pro­letariátusának közi ünnepévé nemzet­nyilvá­nítja, felidézne A továbbiakban az 1919-ben,­­ majd 1945-ben Kecske­méten tartott májusi ünnepségeket, megem­elí­tve,­­hogy az utóbbinak­ Molnár Erik­­ akkori népjóléti miniszter volt a szó­noka. Ezután belpolitikai kérdésekkel foglalkozott a szónok, s a következőket mondta:­­ “ Megtett utunk eredményeit akkor tudjuk iga­zán értékelni, ha nem feledjük, hogy honnan in­dultunk. A történelmi visszapillantás ezért is szük­séges, mert hazánk felszabadulása óta nemzedékek nőttek fel, és egyre ritkulnak azoknak a sorai, akik átélték a tőkés rendszer valóságát, vagy aktív résztvevői voltak a szabad Magyarország újjáépí­tésének. A ma már korosodó generáció országot építő, új társadalmi rendszert teremtő munkája a mai fiataloknak történelem. Négy évtized távlatá­ból most már higgadtan tudjuk megítélni, mi lett volna a helyesebb, mit­ kellett volna másként cse­lekednünk. De a történelmet —sem pozitívumait, sem rossz oldalait — utólag retusálni nem lehet. Ezt mi sem tesszük, de másoknak sem engedjük meg. Hasznosítjuk viszont mindazokat a tanulsá­gokat, amelyek nemzeti haladásunkat, a szocializ­mus ügyét szolgálják. A Magyar Szocialista Mun­káspárt immár több mint negyedszázada követ olyan elvi politikát, amely a múlt tapasztalatait szem előtt tartva építi a jelent és a jövőt. Ezután a gazdaságirányítási rendszer továbbfej­lesztésének szükségességéről, a szocialista demok­rácia vonásainak erősítéséről, a párt bevált szövet­ségi politikájának folytatásáról szólt Szűrös Mátyás. Külpolitikai kérdésekre rátérve elemezte az életünk minden területét átfogó magyar—szovjet kapcsola­tokat. Ünnepi beszédét a következő szavakkal folytatta: — Az utóbbi években mind gyakrabban voltunk kénytelenek megállapítani, hogy a nemzetközi helyzet veszélyesen feszült. Ma is igaz, hogy a vi­lágpolitikában a kedvezőtlen fejlemények vannak túlsúlyban. A kelet—nyugati viszonyt alapvetően befolyásoló szovjet—amerikai kapcsolatok változat­lanul mélyponton vannak. Az amerikai közép-ható­távolságú rakéták­ nyugat-európai telepítésének megkezdése tovább növelte kontinensünk fenyege­tettségét, csökkentette az államok közötti bizalmat. A nemzetközi feszültség okát abban látjuk, hogy a szélsőséges imperialista körök erőfölényre, a katonai erőegyensúly megbontására törekednek.­­ Az amerikai nukleáris fegyverek európai tele­pítésének ellensúlyozására a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés tagállamai válaszlépésekre kénysze­rültek. Ezek szükséges és elkerülhetetlen lépések, céljuk annak megakadályozása, hogy közvetlen háborús veszély alakuljon ki. A mi célunk az — és ezt szövetségeseinkkel együtt számtalanszor java­soltuk —, hogy a két katonai szövetség közötti egyensúlyt a fegyverzetek minél alacsonyabb szint­jén teremtsük meg. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban ele­mezte azokat a lehetőségeket, amelyek a feszült nemzetközi helyzet enyhítésének jó eszközei lehet­nének. Szűrös Mátyás ünnepi beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: E napon milliók ünnepelnek velünk együtt szerte a világon. A megemlékezések formája sok­színű : van ahol a munkát, a dolgozó embert ünnep­ük ; van ahol a munkához való jogért tüntetnek. Chilétől Dél-Afrikáig a világ nem egy országában a tilalmak, az önkény ellenére is megemlékeznek er­ről a pirosbetűs ünnepnapról. Internacionalista szolidaritásunk velük van, ezen a napon az ő har­caikra is emlékezünk. Az ünnepség az Internacionáléval ért véget, ezt követően a KB titkára felkeresett néhány pavilont , és találkozott a majálison részt vevő dolgozókkal. A pódiumon táncegyüttesek adtak műsort, grund­­birkózó-versenyeket rendeztek. A városi pályán és a széchenyivárosi szabadidő-központban az MHSZ sportolói szórakoztatták a közönséget, táris erővel sugározta.­ Kádár János a budapesti felvonulók körében. A HÉTVÉGE SPORTMÉRLEGE Nagyszerű magyar siker szü­letett Stockholmban, az első if­júsági uszonyos- és búvárúszó Európa-bajnokságon. A magyar válogatott a szovjet együttes mö­gött az előkelő második helyet­ szerezte meg a nemzetek csapat­­versenyében. S ennek a bravúr­nak két kecskeméti résztvevője is volt, Kecskeméti Krisztina és Zombori Katalin. Remek magyar győzelmeknek tapsolhatott a csaknem tízezer főnyi közönség egy másik nemzetközi versenyen. Kiskunhalas volt a házigazdája a már hagyományos lovasvetéleke­­dőnek, amelyen Varró József, a Kiskunhalasi Határőr Dózsa válogatott sportolója (felvéte­lünkön) remekelt. A megye élvonalbeli sakk­csapata ugyanezt a sikerélményt nem mondhatja magáénak, hi­szen csaknem „simán” kikapott az MTK-VM ellen. De NB II-es labdarúgócsapataink sem dicse­kedhetnek, a KSC a Szekszárd el­lenében csak egy „vérszegény” döntetlent csikart ki, míg a győ­zelemre esélyesnek tartott BSE-t hazai pályán fosztották meg a két bajnoki ponttól. Részletes sportbeszámolóinkat lapunk hetedik oldalán találhat­ják meg olvasóink.

Next