Petőfi Népe, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) vezetője fogadta, aki 1976, vagyis a diploma megszerzése óta dolgozik itt. A pánt első titkárát lépten-nyomon virágcsokorral, kézfogással, öleléssel köszöntötték a dolgozóik, jó egészséget, hosszú életet kívánva neki. A vendégek útja ezután a varrodába vezetett: kalauzuk Pálya Franciska részlegvezető volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Az itt tevékenykedő, mintegy 35—40 asszony, lány fürge kezei nyomán szabadidő- és felsőruhák, blúzok, szoknyák, pólók kerülnek le a gépekről. Munkájukat, annak eredményeit, vagyis a kész darabokat látva, s hallván, hogy az itt dolgozók valamennyien törzsgárdatagok, 45 százalékuk párttag — Kádár János így buzdította a részlegvezetőnőt: rá!— Vigyázzon erre a jó csapatBesztercán Jánosné, az üzemrész Előre szocialista brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látogatását bejegyzéssel tegye emlékezetessé a brigádnaplóban. A vendég a többi között a következőket írta a lapokra: „Örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szorgalmas munkával, kiváló minőségű terméket gyártanak, olyat, amelyre a hazai fogyasztóknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van”. Hasonlóan szíves szavak kerültek — Tuska Kálmánné brigád, vezető kérésére — a lánchurkoló üzem Lenin brigádjának könyveibe is. Ez az üzem az egyik „klasszikus” gyáregysége a vállalatnak, hiszen itt is az alaptevékenységgel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz jéges kelmék előállításával szükfoglalkoznak. Az itteni kalauz, Ujj Gábor művezető régi emléket elevenített fel: hajdanán a Parlamentben egy fogadáson autogrammot kért Kádár elvtárstól kisfia számára. A kisgyerek azóta szakmunkás lett . Kádár János gratulált az apának a fiához és a fiúnak az apjához. Őszintén az örömökről, gondokról Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés helyszínére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében •mintegy harmincan várták a Központi Bizottság első titkárát, hogy beszámolhassanak neki sikereikről, gondjaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója kiemelkedett szólásra, elmondva: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájához: csatlakozzanak a kongresszus, valamint felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munkaverseny-mozgalomhoz. Ennek során mindenekelőtt jobb minőség elérésére törekednek, maradéktalanul eleget kívánnak tenni exportszerződéseiknek, százalékkal növelni szeretnék belföldi szállításaikat. Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt náluk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd minden nap húst kapni az üzletekben — addig mára általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy-egy ABC szinte terülj-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: békében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb piaci árakat is. Ágh Lajos géplakatos a textiliparban dolgozó vasasok helyzetét, főleg utánpótlásuk gondjait elemezte, mondván: érthetetlen, vajon miért „zsenáns” a fiataloknak, hogy lakatossá, maróssá legyenek. Úgy vélte, a szakközépiskoláknak az általános műveltség fejlesztésén túl többet kellene törődniük a szakmai felkészítéssel. Kecskeméti vélemény: egész ember kell Ugyancsak a fiatalok helyzetéről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6—7 ezer forintos átlagfizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. ■Az ifjúság legnagyobb gondjaként Macsók János, a kikészítőüzem dolgozója — akinek családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásproblémát említette: bürokratikusnak minősítette az engedélyezési eljárást, és szóvá tette visszásságait.az építőanyag-ellátás A kecskeméti gyár immár nyugdíjas dolgozója, Farkas Lászlóné, rámutatott: a könnyűipar egyáltalában nem könnyűipar, még a félautomata gépek is egész embert kívánnak. Nem kevesen könnyebb munkát, több pénzt keresve elvándorolnak a vállalattól, szakmából. Módler üzemvezető-helyettes úgy László vélte: nem mindenütt használják ki azt az egészséges lendületet, amely a főiskolákról, egyetemekről vült fiatalok legtöbbjének kikesajátossága; a nem képességeikhez méretezett munkák hamar elcsüggesztik őket. Elmondta: pesterzsébeti gyár fiatal műszkijai elhatározták, mindent elkövetnek azért, hogy gépparkjukat különösebb beruházás nélkül, saját munkával, újítással a jelenlegi szinten tartsák. — Mi, adminisztratív dolgozók, ha szükséges, lemegyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánná statisztikus —, emellett társadalmi munkát végzünk, és ellátjuk családunkat. Ez utóbbiban társadalmunk sokat próbál segíteni: bölcsődével, óvodával, egyéb szolgáltatásokkal, félkész ételekkel. Ám sajnos a konzervek, a mirelit- termékek, a vegytisztítás ára emelkedett, így a sokgyerekesek, a gyermeküket egyedül nevelő nők mindinkább meggondolják, hogy költsenek-e ezekre. — Ne vegye panaszkodásnak Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Úgy veszem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról számolt be, hogy mind nehezebben tudja tartani korábbi életszínvonalát az, akinek nincs módja mellékjövedelemre szert tenni, márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára, őket különösen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése. KÁDÁR — Megismerkedve önökkel, munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem vezetőinek, párttagságának, valamennyi dolgozójának gratulálni ahhoz a tisztes és becsületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfontosabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi munkában tanúsítottak. Az eredményeket jelzi az a sok magas kitüntetés is, amelyet a kollektíva kapott. Persze, azt hiszem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is összhangban lehetnek, és bátran nézhetnek a tükörbe. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dolgozónak a Központi Bizottság elismerését, és az én személyes gratulációmat, üdvözletemet is. Minden kérdés rendezhető — Kedves elvtársak! — Ezen a találkozón megosztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban foglalkozunk. Ezek közül elsősorban a nemzetközi helyzetet említem, amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és békéje. — A nemzetközi helyzetben bekövetkezett feszültséget az Egyesült Államok azon köreinek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölénybe kerüljenek. — A Varsói Szerződés országai világosan állást foglaltak: erőfölényre nem törekszenek, de az erőfölény megszerzését a szembenálló félnek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés valamennyi tagállama, így a Magyar Népköztársaság is azt vallja, hogy a jelenlegi helyzetben is minden kérdés rendezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem porhintésre, a népek félrevezetésére, hanem érdemi, valódi tárgyalásokra van szükség. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés többi országa ilyen megbeszélésekre bármikor kész. Érdemi választ várunk A Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesztettek. Tavaly januárban nagy hangsúlyt adtak annaka kezdeményezésüknek, hogy Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek olyan megállapodást, amelynek értelmében lemondanak az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyümölcsöző kapcsolatokra törekednek. Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy említhetjük ,a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások befagyasztásában, majd csökkentésében. Ez ésszerű javaslat, amelynek megvalósítása minden nép javát szolgálná. A Szovjetunió több javaslatot tett, így például kiemelkedő jelentőségű volt, hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezettséget vállaljon minden olyan nukleáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szovjetunió állást foglalt a vegyifegyverek betiltása mellett, s kiemelkedően fontos az Kiskunfélegyházi kérés a párttól . Nekünk pedig nemigen telik borravalóra, bár jövedelmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, a konfekcióüzem dolgozója mondta, hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fizető, könnyebb munkát ajánló kisebb üzemek, szövetkezetek, kisiparosok csábítása. Juhász Józsefné, a kazincbarcikai gyár dolgozóinak képviseletében egyebek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Weiner Jánosné, a pesterzsébeti gyár meósa, aki szerint jó lenne, ha nagyobb mennyiségű jó hazai szálból dolgozhatnának. Tamásiné Gondi Edit, a kiskunfélegyházi gyár munkaszervezője gondolatait mintegy kolléganője kiegészítve beszámolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a budapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták maradéktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő kongresszusától azt várjuk XIII. — folytatta —, hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy továbbra is a jó célokat szolgáló, az egyszerű dolgozó által is érthető politikáját folytassa. Köpe Istvánná, a felvetőüzemrész munkatársa megfontolandónak vélte: a kötőiparban sem lenne haszontalan nyugdíjkorhatárkedvezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. A gyárban 33 éve dolgozó Dolgos Lászlóné kötőnő szerint a vállalat munkásai tudják, a legújabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a világűr militarizálásának megtiltásáról. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai kézzelfoghatóak és konkrétak. Ha ezekre a javaslatokra érdemi választ kapunk, lehetséges a tárgyalás és a megegyezés az Egyesült Államokban esedékes elnökválasztás időpontjától függetlenül is. Sajnos, ezek az érdemi válaszok még késnek. Mi várjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert ez felel meg érdekeiknek. Csökkenjen a feszültség — Hazánkban a párt, a kormány, a társadalmi szervezetek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetőségeink is megvannak. Magyarország ma bizonyos nemzetközi tekintélynek örvend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, tanácskozások. Mi azért dolgozunk, hogy fejlődjenek a keletnyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a világban, amelyben létrejöhetnek a valódi nemzetközi tárgyalások és megegyezések. A Magyar Népköztársaság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsülést. Mi minden partnerünknek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocialista ország vagyunk, szocializmust építünk, a társadalmi fejlődés útján járunk, és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető érdekeinknél fogva a békéért harcolunk, és ebben a törekvésünkben egységesek vagyunk a Varsói Szerződés, KGST többi országával, együtta működünk a béke minden hívével. Célunk, hogy a feszültség csökkenjen, és a világ alapvető problémáit tárgyalások útján oldják meg. Mint kommunisták, szocialista elveket valló felelős emberek, meggyőződéssel valljuk, hogy nincs az emberiségnek más útja, mint a béke. A XIII. kongresszus előtt — A belpolitikáról is szólok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos értelemben az országos helyzetnek is tükre. A belpolitikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, államunknak tekintélye és népi becsülete van. Ennek tudatában és szellemében készülünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás, és módot ad az áttekintésre, mit csináltunk, hogyan éltünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jövőben. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII. kongresszusát. Országgyűlési ési tanácsválasztások lesznek, hiszen lejár a mandátummuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Milyen szellemben akarunk a kongresszusra készülni? — Először is az eddig végzett munkánkat és helyzetünket kritikusan, a valóságnak lgen akarjuk áttekinteni, megfeleAmikor azt mondom, "kritikus”,akhogy a piac által igényelt természetes alapanyagokkal nagyobb a feladat, a felelősség és ezt belátva valamennyien mind odaadóbban dolgoznak. Mi is képesek vagyunk — Úgy 10—12 évvel ezelőtt nyugalmasan éltünk — kezdte felszólalását Takács Sándor részlegvezető, mire Kádár János közbevetette: — Csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmasnak! — Valóban — mondta Takács Sándor —, ám azóta egyre keményebbek lettek a feltételek, és arról is el kellett meditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonstrukció során 10—12 évvel ezelőtt megvásárolt, nyugati berendezések alkatrészeit saját erőből pótolni. Megoldottuk e feladatot, és az anyagi hasznon túl ennek erkölcsi sikere is van: rájöttünk, hogy mi mindarra is képesek vagyunk amire a külföldiek. Ezek a sikerek el is gondolkoztatnak bennünket, ugyanis mintha mostanában több gondról hallanánk, mint örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszélnénk az eredményekről, hiszen ezek újabb sikerek elérésére ösztönöznek. Ezt a gondolatot több felszólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunkról, társadalmi fejlődésünkről. S kiemelték, milyen jelentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén beszélhettek örömeikről, gondjaikról. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelkedett szólásra, kár arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és választási előkészületek során is a a Hazafias Népfrontba egyesült kérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoznunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresszus legfontosabb határozatait a Hazafias Népfrontban egyesült társadalmi erők elfogadják. Az elmúlt hónapokban széles körű kezdeményezések bontakoztak ki a felszabadulás 40. évfordulójának tiszteletére. A dolgozók szocialista munkaversenyfelaj áldásokat tettek, amelyeket a pártkongresszusra is kiterjesztettek. Olvashattuk a sajtóban, hogy üdvözli ezeket a kezdeményezéseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Élve az alkalommal, a párt Központi Bizottsága nevében csatlakozom ehhez. Nagyra értékeljük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dolgozók felajánlásaiban megnyilvánul. Meggyőződésem, hogy ez a szocialista munkaverseny valóban megtiszteli a nagy eseményeket, amelyekre készülünk, ugyanakkor a felajánlások a mindennapi kérdések megoldásában is segíteni fognak. Nemzeti összefogással — Azt várjuk, hogy a párt, egész népünk, a választás kapcsán is megerősíti majd politikánk alapvető és lényegi vonásait. Meggyőződésünk szerint politikánk elvi alapokon nyugszik, fő irányának helyességét a gyakorlat valamennyi területen igazolta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a végrehajtás gyakran már kevésbé sikerül úgy, mint a célok meghatározása. A gyakorlatot kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntéseket is, amelyeket mi magunk hoztunk, de a gyakorlatban nem egészen váltak be. Ezeket ki fogjuk javítani, így készülünk a kongresszusra, azzal a kötelességtudattal, amelyet népünk ügyének a becsületes szolgálata megkövetel. — Azt gondoljuk, hogy ennek a politikának a megerősítése tovább szilárdítja majd nagy vívmányunkat: azt a társadalmi összefogást, szövetségi politikát, amely eddig is nagyszerű eredményeket hozott. Azt az egységet, amelynek keretében a dolgozó osztályért a kommunisták és a pártonkívüliek az alapvető nemzeti célokban egyetértenek, olyan módon is fejleszteni kell, hogy tovább erősítjük, bővítjük rendszerünk demokratizmusát. Minél többen tudnak érdemben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben, az üzemben, nagyvállalatnál, a kerületben, egy fővárosban és az országban, annál nagyobb a tömegtámogatás politikánk megvalósításához. 1 — Is Magyarországon sikerült olyan nemzeti összefogást létrehozni a szocialista célok érdekében, amire a történelmünkben nem volt példa. Ennek az egységnek a munkások, a parasztok, a kommunisták, a pártonkívüliek és az egyházak egyaránt részesei. Azért is említettem külön az egyházakat, mert az is hozzátartozik a társadalmi közmegegyezéshez, hogy Magyarországon lelkiismereti szabadság van, senkit sem bántanak a meggyőződéséért, az egyházak normálisan működnek. Nagyon fontos esemény volt az idén tavasszal, hogy valamennyi magyar egyház és felekezet képviselői — saját elhatározásukból — tartottak egy értekezletet, amelynek nagyon szép nevet adtak. Felelősséggel a hazáért és az emberiségért. Megtisztelő a Lutheránus Világszövetség döntése is, hogy most először egy szocialista országban, hazánkban tartják nagygyűlésüket. Megvalósulnak az alapcélok . Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott felszólalások is sok nehézségről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban, így például az első félév eredményei az iparban, mezőgazdaságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. És ez nem kevés az adott körülmények között. t . _A minap részt vettünk egy Komárom megyei aratási gépbemutatón. Láttuk, hogy az iPa r szerű kukoricatermelési rendszer szép eredményeket ér el, és a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát is jól gazdálkodik. Tapasztalhattuk, hogy — s ebbe az időjárás is besegített — javultak a kalászosok terméskilátásai. Most a szakértők a kukoricáért izgulnak, amely több csapadékot kíván. Nekem különösen tetszett, hogy a mezőgazdasági szakemberek nem pihennek a babérjaikon, a jövőbe néznek. Az iparban is így van ez, hiszen a bemutatott gépeket is jórészt a magyar ipar állítja elő. A népgazdasági megszigorítások a mezőgazdaságra is érvényesek, de azért a technika fejlesztésével is foglalkozni kell. _ Népgazdaságunk első féléve biztatóan alakult. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a Xll. kongresszuson nyíltan beszéltünk, és azt mondtuk: ezeknek az éveknek az első számú kérdése hogy a külföldi adósság növekedési üterhét állítsuk meg, sőt, ha lehetséges, csökkentsük terheinket. Később, az ország fizetőképességének fenntartása vált központi kérdéssé. Eközben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság, nem növekedett, sőt ,csekély , mértékben, csökkent is. Itt szeretnék válaszolni arra a kérdésre, szükség volt-e ilyen mértékű eladósodásra? A magyarázat egyszerű. Először és 1974 óta jelentős cserearány-veszteségeket szenvedtünk. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért az importért ma 20 százalékkal többet kell exportálnunk, mint 10 esztendővel ezelőtt. Tény az is, hogy bizonyos kedvezőtlen nemzetközi gazdasági tendenciákat mások is, mi is csupán átmenetinek tartottunk. Kiderült, hogy tartósan kell számolni velük. Hiba volt — s ezt is nyíltan meg kell mondani —, hogy az 1974-et követő években, jó néhány esztendőn át többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk. Még az életszínvonalra is több ment el, mint amennyi tulajdonképpen rendelkezésünkre állt. Ebből következtek az adósságok. Nagy tartalékok vannak . A fizetőképesség fenntartása mellett minden erőnket kellett összpontosítani, hogy arra az elért életszínvonalat megőrizzük. Ez nagyon bonyolult és nehéz nemzetközi feltételek között sikerült, az életszínvonal szintjét társadalmi átlagot tekintve, bizonyos egyenetlenségekkel megtartottuk. Én azt hiszem, az emberek a mindennapi hogy panaszaiik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is érzik, tudják, hogy a jelenlegi életszínvonal olyan, amelynek sóért érdemes küzdeni. t megtartá— A mi politikánknak van egy sajátossága, amit meg kell őriznünk majd a XIII. kongresszuson is: a realitásokból indul ki, és nem vágyainkból, elképzeléseinkből. Amikor az álmainkat valóságnak véltük, drága árat fizettünk érte. — Iparunk, mezőgazdaságunk sok tekintetben állja a nemzetközi összehasonlítást. De tudnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban 30 százalékkal több anyag és 20 százalékkal több energia kell az egységnyi termékhez, mint a legfejlettebb tőkés országban. Ez adja föl nekünk a leckét, s ennek nemcsak a nehéz körülmények között kell éreznünk a súlyát. Nagy tartalékaink vannak a gépkihasználásban, az anyag- és energiatakarékosságban, valamint a munkaerő ésszerű hasznosításában? ■ — Ilyesfajta programot kell hirdetnünk, mert szocialista viszonyok között rendnek kell lenni, dolgozni kell, hogy azután még tartalmasabban tölthessük a szabad időt, és még jobban élhessünk. Ehhez rendelkezünk szükséges eszközökkel is. Gazdaaságirányítási rendszerünk működőképes, és most továbbfejlesztjük az ésszerűség, a nagyobb demokratizmus irányába. Nagy erőforrásunk a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés. Élni fogunk továbbra is a KGST-országok együttműködésében rejlő lehetőségekkel. Ezzel együtt a kölcsönös előnyök alapján folytatni és fejleszteni akarjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett kapitalista államokkal is. A nemzetközi forgalomban biztató perspektívája van a könnyűiparnak is. Ezek kiaknázásához persze megfelelő színvonalú árut kell termelni. Az önök üzemének egyik érdeme, hogy első osztályú árut állít elő, s ez megkönnyíti helytállásukat az egyre nagyobb konkurencia közepette. A termelést támogatjuk . Nagyon sok, a munkával, a bérrel, az árral kapcsolatos kérdés vetődött fel, amire én természetesen nem tudok most részletesen kitérni. Ezek közül a bérek és az árak viszonyáról szólnék. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk elsősorban nem a fogyasztást, hanem a termelést kell támogatni, mert csak azt lehet felosztani, amit megtermelünk. Én annak híve vagyok, hogy a bérek ott javuljanak, ott növekedjenek, ahol emögött tényleges termelés van. Aki többet termel, az többet is keressen. Ezt a programot nem lehet öt perc alatt végrehajtani. De ezen a csapáson járunk, s így előre jutunk. Az a célunk, hogy a becsületesen dolgozó ember kapja meg tisztességes bérét. Az állam csak szolgáltatásokat, a legalapvetőbb közszükségleti cikkeket dotálja. Egyre inkább el kell jutnunk oda, hogy aki amit elfogyaszt, annak az értékét fizesse meg. — Nyugaton azt hallani néha, hogy mi azért boldogulunk Magyarországon, mert kapitalista módszereket alkalmazunk, így „dicsérnek” minket. Az igazságot nem mondják meg: Magyarország éppen azért boldogul, mert szocialista módszereket alkalmaz. Amikor igyekszünk megtanulni, hogy rugalmasabban és hatékonyabban dolgozzunk, akkor a szocializmus alapintézményeit, azok működését akarjuk tökéletesíteni. Szükségünk van a kisvállalkozásokra is, hogy a nagyüzemi gazdálkodást kiegészítsék, segítsék, de a nagyüzemek helyett semmiféle munkaközösség nem fogja megoldani :a, mngevá1" népgazdaság pppljtémáját.. .Egyszóval nekünk 'az'a 'törekvésünk, hogy a mi társadalmunk a szocializmus alapintézményeire támaszkodva boldoguljon és tanuljon meg rugalmasabban, ésszerűbben gazdálkodni. Közös feladataink — Sokat hallhattunk itt a fiatalokról is. Általános véleményt nem mondhatunk róluk, mert különbözőek, éppúgy, mint a többi korosztály tagjai. Az ifjúság alapjában rendben tanul és dolgozik, bár bizonyára jobban is , lehetne tanítani. Én például gyakran szóvá teszem, hogy nem neveljük eléggé munkára a fiatalokat, pedig az emberi társadalom alapja a munka. És nagyon rosszul cselekszik az a szülő, aki a világon mindent megad a gyerekének, de nem ismeri fel, hogy micsoda örömöt ad a jól elvégzett feladatért kapott dicsérő szó. A családnak is egy kicsit másként kell nevelni, az iskolában is szükség van változásra, és a fiatalok formálásába be kell kapcsolódniuk az üzemeknek is. Közös feladataink ezek, amelyeknek megoldása nem holnap, hanem tíz—húsz év múlva hozza meg gyümölcsét. Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmányunk, amelyet a hétköznapokon nem is veszünk számba: az emberek biztonságban, törvényes rendben élnek. Aki nem vétett a törvény ellen, annak nincs mitől félnie, de aki vétett, annak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhasson. — Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak továbbra is az eddigi lendülettel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fejlődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítéssel dolgozunk, akkor a szocialista építés újabb, lendületes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendeiben — fejezte be beszédét Kádár János.♦ A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyártmányszerkezetét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat : a gyári gyártmányfejlesztők tervezők és munkája alapján készült, számos nagy- és nívódíjjal kitüntetett női és gyermekruházati cikket. JÁNOS BESZÉDE