Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-08 / 32. szám
TŰNŐDÉS EGY RÖPIRATRÓL Agonizál-e a falu? JÓ TÍZ ÉVVEL ezelőtt még lecsapolatlan mocsár fogadta az érkezőt Kiskunsmajsán. Ma ugyanott emeletes házak magasodnak. Amikor „milliomos falvak” kerülnek szóba, a társalkodó felek egymást licitálják felül azon igyekezetükben, hogy ki tud többet felsorolni: néhány esztendeje Soltvadkert, esetleg Kecel volt „a” példa,ma voltaképpen mindegyik az. Olyan mértékben változott az életmód, a hétköznapi életvitel a falvakban, amit akár tizenöt éve még mindenki képtelenségnek gondolt volna, legkiváltképp pedig maguk az érintettek. Az ezerszámra villamosított tanyákban könnyebb, hatékonyabb a termelés, s maga a villamosítás költségeinek vállalása egyben voksolás arra is, hogy a tanya — és a tanyai ember — marad: potyára senki sem fizet tízezreket. Anyagi ellátottságát tekintve a falu alighanem lehagyta a várost. Biztos vagyok benne, hogy — mondjuk — fagyasztóládából nemcsak több van a falvakban, de használata is mindennaposabb, mint városon. Jó két hónapja császártöltési asszonyok adták föl — lapunkban is — egymásnak a szót: egyik így, másik amúgy tekinti helyesnek a mélyhűtőládában eltett zöldborsó elkészítését. Summázva: ha van társadalmunkban olyan kör — az osztály vagy a réteg megjelölést a kétlakiság miatt kerülöm — amely a nehezebb gazdasági időikben is tudott gyarapodni, akkor az a falvak népe. SENKI SEM irigyli ezt tőlük! A fólia úgy fial pénzt, hogy nincs szabad idő; a liba akkor hoz ezreket, ha minden másról lemond a gazda. A mezőgazdaságban a munka a forrás, nem az ügyeskedés. A jelek szerint — a tények szerint — a falvak ezért virulensebbek is. Mert igaz ugyan, hogy az 1971-ben elfogadott településfejlesztési koncepció a városinak adott prioritást, s azt sem lehet tagadni, hogy (emiatt) a falvak népességmegtartó képessége csökkent. Emellett azonban az is igaz, hogy a szűkösebb lehetőségek a legtöbb helyen kihívást jelenítettek. Ha úgy tetszik, megoldandó leckét. A tények alapján azt mondhatjuk: a falu csillagos ötösre oldotta meg a leckét. „Bács-Kiskun megyében az V. ötéves tervben pályázatot hirdettünk tornatermekre és csarnokokra, s azt mondtuk, hogy aki összeszedi az 50 százalékot, annak a másik felét a megyei, központi alapból adjuk. A 34 tornateremből és csarnokból huszonötöt a községek vittek a pályázat során. Tehát van egy hatalmas erő most, amelyik vállalkozik, amelyik ott élni akar és elviselhetővé akarja tenni az életét” — mondta. Gajdócsi István megyei tanácselnök 1983 őszén a televízió Szegedi beszélgetések sorozatában, s a Forrás 1984/11-es számában. Kell-e több érv vitába szállni Csengey Dénessel, aki a Forrás rá következő 12-es számában nem kevesebbet állít, mint hogy falvaink agonizálnak, s a vidék kiábrándítóan elmaradott,sőt: a magyar értelmiség úgy érzékeli, hogy az ország négyötöd része az ő számára lakhatatlan vidék. , s Csengey Dénesnek — természetesen — meglehet a maga külön bejáratú véleménye e kérdésekről (a jelek szerint meg is van). Kár volna azonban elhinni, amit mond. Éspedig azért, mert egész egyszerűen nincs igaza. HOL JOBB ÉLNI? A nagyváros levegőtlen betonlakótelepén, ahol az átadás után évekkel késik az út, a járda, vagy a valóságos családi szükséglet szerinti nagyságú kertes házban, falun? Nem kell Bács-Kiskunba jönni, mert bárhol az országban ugyanazt látja a szemlélő: szebbek a falvaink, mint a városaink, bár ez a minősítés, megengedem, lehet ízlés, dolga is. Nem tudom azonban, hogy a magyar értelmiségnek az a része, amely vidéken alkot, úgy érzékeli-e, hogy tényleg lakhatatlan az ország négyötöde? Kiskunmajsán — a helyi termelőszövetkezet támogatásával — hoztak létre méltán híres néprajzi gyűjteményt, s rendeznek kéti három havonta értéket közvetítő, élményt adó kiállítást. A keceli állatorvos Vasarelyvel levelezett, hogy a község kompozíziót kapjon a művésztől — el is érte a célját. Vajoh a „kiábrándító elmaradottságot” jelzi-e, hogy közösséget teremtő újságot hoznak létre havonta Tiszakécskén ? Példát tucatszámra sorolhatnék tovább. Kiskunmajsai körzeti orvosról, hartai téeszelnökről, fülöpházi íróról akik szerint egyáltalán nem „lakhatatlan” ez a vidék. Sem a falvak, sem a vidéki városok népessége nem érzi azt,hogy „internálták a huszadik századból”, bár Csengey siet a következtetéssel: „a szó szoros értelmében lefegyverző attitűd ez”. LELKE RAJTA, ha ezt hiszi, ezt vallja, mert aligha van nehezebb föladat, mint tényeket kétségbevonni, a valósággal vitatkozni. És a valóság — a mi szerencsénkre —merőben, más, mint amit Csengey Dénes tár elénk. Ballai József m ám PÁLYAVÁLASZTÓ HALASI GIMNAZISTÁK Az erőpróba még hátravan...! Továbbjutás — számokban A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola továbbtanulási mérlegét Salay Sándor igazgató vonja meg: — Középiskolánkban mintegy száz diák végez évente, közülük általában nyolcvanan folytatják tanulmányaikat valamelyik felsőoktatási intézményben. A harmincöt végzős egészségügyi szakközépiskolás közül négyen-öten szeretnének orvosi egyetemre vagy egészségügyi főiskolára bejutni. Tavaly készítettünk egy statisztikát az elmúlt évtizedről. Ez idő alatt 1047-en végeztek iskolánkban. Az érettségi évében 7311-an pályáztak tovább, s közülük ötszázat vettek fel. Később még 136 növendékünknek sikerült a felvételije. Szakmát 170- en tanultak, munkába pedig 241-en álltak, kikerülve az iskolapadból. Tehát: 61 százalékos a továbbtanulás aránya. Tíz esztendő alatt 350 szakközépiskolás végzett nálunk. .Negyvenheten folytatták tanulmányaikat,heten orvosi egyetemen. Nyolcvanöt százalékuk szakképesítésének megfelelően helyezkedett el. A mostani pályaválasztók körében a reáltantárgyak a népszerűek, a biológia, a matematika, a fizika. Szép eredményeket érnek el a humán érdeklődésű gyerekek is. Sőt: minden évben külföldre is jelentkeznek a halasi gimnazisták. „Úgy érzem, sikerült” Gyenizse Gyöngyvér már túl van a felvételi erőpróbán, így meséli élményeit: — A Szovjetunióban szeretnék tanulni, orosz—irodalom szakra jelentkeznem. A felvételi tájékoztató nem közli, hogy melyik városban nyílik erre mód. Régóta tanulok nyelveket, az oroszt és a németet. Tavaly nyáron részt vettem a Gorkij nyelviskola tanfolyamán, Pesten. Ott leningrádi és moszkvai tanárok tartották az órákat a Radnóti gyakorló iskolában. Biztattak: ne hagyjam abba a nyelvtanulást. Úgy gondolom, hogy majd a Szovjetunióban, a fiatalok között könnyebb lesz megszereznem a nyelvi gyakorlatot. A felvételire nyár óta készülök. Már megvolt a vizsga, az ELTÉ-n. Féltem tőle, de kellemesen csalódtam... A szóbelin alaposan kifaggattak, az orosz és német irodalomról kérdezgettek. Boldog voltam, amikor kijöttem a felvételiről, mert úgy érzem, sikerült... sőt:Dobodai Ágnes elképzelés Kicsi korom óta azt hajtogatom, hogy orvos leszek. Kitartok gyermekkori elképzelésem mellett. Édesanyám itt tanít a gimnáziumban édesapám olajbányász. Ők nem szóltak bele ... Szegeden, a FEB- táborban készültem már a felvételire, most a tavaszi szünetben szintén meghívtak az egyetemi városba. Biológiából, fizikából minden hétvégén tartanak előkészítő órákat Szegeden, amelyeken rendszeresen részt veszek. Sokat tanulok. Hurtony Zsolt mozdonyvezető lesz. — Közepes tanuló vagyok. Tizennyolc évesen lehet jelentkezni erre a pályára, alapos orvosi vizsgálat után. Gimnáziumi érettségi vagy ötéves vegyipari szakmai gyakorlat a követelmény. Úgy gondolom, nem lesz nehéz ez a munka. Igen, ünnepnapokon és éjszaka is dolgozni kell, de vállalom. A vasútállomáson már részletesen tájékoztattak arról, milyen feladatok várnak majd rám. A fizetésemről annyit tudok, hogy az első időszakban 2700 forint lesz. „Furcsállották a döntésemet” Tölgyes Rita: — Az állatorvosi egyetemre jelentkeztem. Sokan furcsállották a döntésemet, hiszen a lányok kevesebben vannak ezen a pályán. A szüleim orvosnak szántak, de ott a biológia és a fizika a felvételi tantárgy, és én a fizikával eléggé hadilábon állok ... Az állatorvosin a kémiát kell tudni, s ez sokkal jobban megy nekem. Budapestre adtam be a jelentkezési lapot, bár a tájékoztatón azt hallottam, hogy a fővárosi egyetemre kevés diákot vesznek fel. Milyenek az esélyeim? Én derűlátó vagyok. Király nem nagyon Brigitta szülei lelkesedtek, amikor közölte velük, hogy pedagógus akar lenni. Ugyanis lányukat külkereskedelmi pályára szánták. — A magyar—német szakot választottam. Édesapám jogász, ő természetesen azt szerette volna, ha én is a nyomdokain haladok. Szüleimmel mindent megbeszélek otthon, ez nálunk így szokás ... Gyarmati Zoltán a műszaki pálya iránt vonzódik.: — A műszaki egyetem villamosmérnöki próbálok szerencsét. karán Pontos elképzelésem még nincs, hogy melyik szakon, miután a felvételi tájékoztató eddig nem jutott el hozzám. Sokat jelentett, hogy a FEB-táborban részt vehettem Komáromban, illetve Salgótarjánban. Ott olyan volt, mintha már egyetemista lennék ... Persze addig még lesz küzdelem . .. Borzák Tibor A diákok között most ismét beszédtéma a pályaválasztás. Annál is inkább, mert a továbbtanulási lapokat február 20-ig kell beadni. Az a bökkenő, hogy a háromkötetes pályaválasztási útmutató csak a napokban került ki a nyomdából. Az első két kötetet a postán, a harmadikat pedig a könyvesboltban szerezhetik be a tanulók és a tanárok. S nincs elegendő belőle ! Kiskunhalasra például öszszesen tíz darab érkezett... Nem tehetnek mást az érdekeltek, minthogy egymás kezéből kapkodják ki a számukra fontos kiadványt. • Király Brigitta • Gyenizse Gyöngyvér (Straszer András felvételei) A NEMZET FESTŐJE Barabás Miklós emlékezete Barabás Miklósnak, nemzeti festészetünk klasszikusának 175. születésnapját ünnepeljük február 10- én. Az ő ecsetje, karcolótűje nyomán alkotunk képet magunknak a reformkor nagyjairól, Széchenyiről, Kossuthról, Deák Ferencről,Wesselényi Miklósról, Eötvös Józsefről, Petőfiről, Arany Jánosról, Jókai Mórról, shogy csak a legnagyobbakat említsem. Életműve a reformkor képeskönyve — egy európai rangú művész szemével nézve. Erdélyiben, Háromszékben, Márkusfalván született elszegényedett székely nemesi családból. A nagyenyedi kollégiumban tanult. Itt nyert alapvető műveltsége, melyet egész életén át fejlesztett, kiváló nyelvtudása,elhivatottságot sugalló magatartása tette alkalmassá arra, hogy a magyar művészeti élet későbbi vezetői közé emelkedjék, s hogy rangos feladatát, a magyar nemzeti festészet megalapozását betöltse. Már a kollégiumban elkezdett festegetni, majd Neuhauser Ferenctől elsajátította a festészet alapelemeit. Bécsiben rövid ideig J. Ender tanítványa volt, mégis főként autodidaktaként tartjuk számon. Jószerencséje és szakmai kíváncsisága mindig összehozta olyan festőkkel, akiktől művészeti felfogásiban és technikában is sokat tanulhatott. Ráday gróf meghívására a fővárosiba utazott, ahol a világtatott, hat nyelven beszélő nemesi értelmiségi hamar kapcsolatot talált a pesti szellemi élet vezérkarához, Bajzához, Vörösmartyhoz, Toldy Ferenchez, Tasner Antalhoz, Széchenyi István gróf titkárához. Hírnevének kibontakozásához Széchenyi is hathatósan hozzájárult, aki naplójának tanúsága szerint műtermének gyakori látogatói közé tartozott. Portréját is megfestette. A Magyar Tudományos Akadémia megrendelésére is több portrét festette ő volt az első magyar festő, aki hivatásából nálunk meg tudott élni. A különféle sokszorosító technikákat is magas színvonalon alkalmazta. Az almanachok számára kedvvel rajzolt, a sajtóportrét például ő honosította meg Magyarországon. Fő műfaja a portré. Kiváló jellemábrázoló képessége volt. Általában a megnyerő vonásokat emelte ki képein az akkor divatos finom naturalizmussal, az arc részleteinél sokat időzve. Koloritján virágkorában az erős színek, a párizsi kék, a bordó és a mélybarna uralkodtak. Képeivel nagy sikert aratott, huszonhat éves korában a Tudományos Akadémia levelező tagja lett. A kor kedvelt műfaját, életképét keveset festett, bár ezekkel is nagy sikere volt, mint a többször megfestett Galambpostával, vagy a Vásárra ballagó erdélyi béres oláhokkal, amely Vásárra induló oláh család címen vált ismertté. A reformkor minden jelentős eseményében részt vett, megörökítette például a Lánchíd alapkőletételét. Kiemelkedő jelentőségűek apró tájképvázlatai, melyekben hegyi ember létére az alföldi táj megkapó szépségét is felfedezte (Alföldi táj gémeskúttal).Naplójegyzetei szerint az 1848- as forradalom és szabadságharc bukása mélyen megrendítette. Az abszolutizmus éveiben lelki válságon esett át, képeinek színvilága megsötétült. Művei fáradtabbak, de egy-egy gyöngyszem azért akad köztük, mint Bittó Istvánná leheletfinom arcképe. Bár továbbra is övé a „Nemzet festőjének” büszke címe, megrendelői megfogyatkoztak. Talán anyagi nehézségei ösztönözték arra, hogy 1863-ban az akkor új fényképezés területére is kiránduljon. Haláláig a haladás tántoríthatatlan képviselője volt. 1898 februárjában hunyt el, a nemzet gyászától kísérve. B. I. •önarckép j • Vásárra induló oláh család 198S. február 1. • PETŐFI NÉPE • I A SZÖVETKEZETESÍTÉS SOKSZÍNŰSÉGE* V. Bátorítás és példaadás A mezőgazdaság szocialista átszervezése során és után szoros együttműködés alakult ki a kertészeti egyetem különböző tanszékeivel, főleg a zöldség- és a szőlő-, valamint a gyümölcstermelés korszerűsítése terén. Kiemelten segítette munkánkat Somos András, Kozma Pál, Tamássy István, Boros Rezső és Probocskay Endre professzor. Hasonló együttműködés alakult ki az agráregyetem egyes tanszékeivel az öntözéses termesztésben, valamint a rét- és legelőgazdálkodásban; személy szerint Cselőtey László és Basiky Tóth Bertalan professzorokkal. Dutra és a műanyag cső Gépesítési problémáink megoldásához közvetlenül segítséget nyújtott a megyének a Kohó- és Gépipari Minisztérium és Csergő János miniszter; negyven darab nagyhidas traktort gyártottak le a szőlő gépi permetezésére. A homoki szántóföldi gazdálkodás gépi segítésére Korbuly János nyugalmazott főmérnökkel megterveztették a D4K 70-es (Dutra) négykerék-meghajtású traktort. A Czottner Sándor által irányított Nehézipari Minisztérium az öntözés segítésére különböző műanyag csövet és armatúrákat gyártatott. A kutatóintézetek mellett bátorították az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek legjobb szakembereit, hogy tudományos igénnyel összegezzék a legjobb tapasztalataikat és bocsássák a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek rendelkezésére. Ebben kiemelkedő szerepet játszottak az állami gazdaságok. A Helvéciai Állami Gazdaság igazgatója, Petőfi Sándor dolgozotta ki az első nagyüzemi telepítési rendszert, és a szőlőtermelés gépesítését; az Izsáki Állami Gazdaság és igazgatója, Borsodi Miklós az öreg szőlők nagyüzemi átalakítását és gépesítését oldotta meg; a Hosszúhegyi Állami Gaz* Részletek a szerző „A szövetkezetesítés Bács-Kiskunban” című tanulmányából. dóság és igazgatója, Magyar Ferenc termőkáros almafákat és nagyüzemi őszibarackost, valamint magasművelésű szőlőt telepített; a Kunfehértói Állami Gazdaság és igazgatója, Körmendi Géza, a Kunbajai Gazdaság és annak igazgatója,Czeglédi János a nagyüzemi szőlőtelepítésben és a korszerű pinceépítésben tűnt ki. Nagyszerű eredményeket értek el a csőkutas öntözés lehetőségeinek feltárásában a Csengődi Állami Gazdaságban Mohácsi Károly igazgató, valamint az Izsáki Állami Gazdaság és igazgatója, Borsodi Miklós, továbbá dr. Fekete István, a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságok megyei megbízottja, öntözési csoportvezetője, együttműködve a Szarvasi Öntözéses Takarmánytermesztési Kutatóintézettel. nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermelés üzemi problémái megoldásában jelentős szerepe volt Katun Károly elvtársnak, az állami gazdaságok megyei igazgatósága akkori vezetőjének. Tanulnak a vezetők A II. és a III. ötéves terv keretében mintegy 60 ezer kh erdőtelepítésre került sor. Ennek megszervezésében elismerést érdemlő munkát végzett a megye két erdőgazdaságának vezetője, Csontos Gyula és Erdélyi János, valamint munkatársaik. A mezőgazdaság korszerűsítéséiben, rendkívül nagy szerepe volt a szakmai és politikai felkészültségnek, a szakemberképzésnek. Törekedtünk ezért következetesen érvényesíteni a megyei pártbizottságnak azt az állásfoglalását, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók, és a mezőgazdaságban dolgozók sajátítsák el a munkájukhoz szükséges szakismereteket. E téren is példamutatással élt a párt megyei v.b. A megyei pártbizottság titkárai közül ketten elvégezték a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát, illetve az Agráregyetemet. Daliás Ferenc és Szalóki László jogi egyetemet, Varga Jenő közgazdasági egyetemet végzett, Szabó Lajos és Borsodi György felsőfokú politikai képzettséget szerzett. Szakdolgozatuk, disszertációjuk témájának a megye megoldandó problémáit választották. A megyei pártbizottság első titkára doktori disszertációjában a homoki szőlőtermelés korszerűsítéséről írt, a munka könyv alakban is megjelent 1961-ben. Dallos Ferenc a tanácsi vezetés korszerűsítését dolgozta fel, Varga Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese a BácsA-Kiskun megyei községfejlesztés lehetőségeit és problémáit elemezte, megfelelő javaslatokat téve. Szerettük volna, ha a Szőlészeti és Kertészeti Egyetem, valamint az Agrárgazdasági Kutatóintézet Budapestről Kecskemétre települ, ám az érdekeltek merev elzárkózása miatt erre nem kerülhetett sor, megépült azonban a Kertészeti Főiskolai Kar. Az ipar igénye hívta életre a Gépipari és Automatizálási Műszak Főiskolát is. Újra: Hírős Napok *A széles körű tapasztalatcsere érdekében felújítottuk a kecskeméti Hírős Napokat, amelynek keretében tudományos tanácskozásokra került sor a homoki gazdálkodás aktuális, tudományos kérdéseiről, egyidejűleg kiállításokat szerveztünk a kertészeti termelés eredményeinek bemutatására. Sokoldalú segítséget nyújtott számunkra a Petőfi Népe és a megyei filmhíradó. Makk Károly a Megszállottak című játékfilmjét készítette el Bács-Kiskunban, alapmotívuma a csőkutas öntözésért vívott harc. Kovács András A nehéz emberek című filmjének egyik alakját ugyancsak a megyéből vette,bemutatva azt az embertípust, aki rendületlen fáradsággal és elszántsággal dolgozik elgondolása megvalósításán. Szabó Pál — aki ebben az időben Bács-Kiskun egyik országgyűlési képviselője volt — több szép írásban adott hínt a homokvilág embereinek küzdelmeiről. Erről szól a kevésbé ismert, meleg hangú regénye, A szépülő szegénység is. (Vége.) Dr. Molnár Frigyes !