Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. • 76. szám­ára: 1,80 Ft 1986. április 1. hétfő KOSZORÚZÁS, KITÜNTETÉS, AVATÁS F­elszabadulásunk évfordulójára készülünk A felszabadító hősökre emlé­kező koszorúzásokat, női ünnepségeket, baráti intézmé­talál­kozókat rendeznek a napokban országszerte következő nemzeti ünnepünk, április 4-e tiszteleté­re. A főváros és valamennyi te­lepülés utcáit, tereit zászlódísz­be öltöztették már, s felkerültek a színes dekorációk a középüle­tek, állami intézmények hom­lokzatára is. Budapesten díszki­világítást kapnak a középületek és a műemlékek. Április 3-án ünnepi külsősé­gek között, katonai tiszteletadás­sal felvonják az állami zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköz­­társaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászla­ját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én délben ze­nés őrségváltás lesz a Parlament előtt. A felszabadulás évfordulója alkalmából az Országházban át­adják a művészet területén el­ért kimagasló eredményekért a Kiváló és Érdemes Művész cí­meket, valamint az Elnöki Ta­nács kitüntetéseit eredményes munkásságuk és közéleti tevé­kenységük elismeréséül az álla­mi és gazdasági élet különféle területein dolgozóknak. Az ün­nep előestéjén az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben, meghívottak között lesznek a po­­­litikai, az állami, a társadalmi élet képviselői, üzemek, válla­latok, intézmények kiváló dolgo­zói. Országszerte koszorúzási ün­nepségeken tisztelegnek a ha­zánk szabadságáért vívott har­cokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái em­léke előtt. Április 3-án az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tö­­megszervezetek és mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri szovjet emlékművét és a magyar hősök hősök emlékművét a Hősök terén. El­viszik a kegyelet koszorúit harkányi bolgár hősi emlékmű­­­höz, Beremenden a jugoszláv ka­tonák temetőjébe, a hajdúböször­ményi román katonai sírkertbe, a solymári angol katonai teme­tőbe és a Budaörsi útra, a fa­sizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák em­lékművéhez. Az évforduló alkalmából szá­mos intézményt avatnak fel: a fővárosban átadják, a Margit Kórház-Rendelőintézet új­ épü­letét; Várpalotán megnyitják az Országos Vegyészeti Múzeumot, Visontán pedig üzembe helyezik a Mátra Gázbetongyárat. A hagyományoknak megfele­lően ünnepli Bács-Kiskun lakos­sága is hazánk felszabadulásá­nak negyvenegyedik évforduló­ját. A megye városaiban, közsé­geiben megkoszorúzzák a fel­­szabadulási emlékműveket, szovjet hősi emlékműveket. Áp­­­rilis 3-án Kecskeméten, a Sza­badság téren 10 óra 30-kor, a tavaly felavatott, Május 1. téri emlékműnél 11 órakor lesz a megyei koszorúzási ünnepség. Tiszakécskén is virágokat he­lyeznek el a román hősök em­lékművénél. A munkahelyeken ünnepi gyű­léseken emlékeznek meg április 4-ről. A megyei nagygyűlés áp­rilis 3-án délután 3 órakor kez­dődik Kalocsán, az I. István Gimnáziumban. E napon rende­zik a városi ünnepséget Bácsal­(Folytatás a 2. oldalon.) Az ünnepek alatt is dolgoztak a földeken A húsvét vasárnapján is dol­goztak a mezőgazdasági nagyüze­mekben és a kiskertekben. A kedvező időjárást kihasználva előkészítették a talajt, és vetették a tavaszi növények magját. Vas megyében, a homokos te­rületeken a tavaszi árpa és a zöld­borsó, néhány szövetkezetben pedig a zab, a napraforgó, és a kukorica szaporítóanyaga került a földbe. A Bács-Kiskun megyei határban szintén a tavaszi árpát, a borsót vetették, s ültették az előcsíráztatott burgonyát. Kecs­kemét környékén lucernát telepí­tettek, Mélykút, Kiskunfélegy­háza és Harta környékén repülő­gépekről szórták a műtrágyát. Csongrád megyében, a Dél-Al­föld híres burgonyatermő vidé­kén sok ezren munkálkodtak a földeken, ültették a korai burgo­nya csíráztatott gumóit. Ahol a talajviszonyok megengedték, mint­egy félszáz géppel szórták az őszi kalászosokat serkentő mátrá­(Folytatás a 2. oldalon.) KECSKEMÉTI GÉPELEMEK VILÁGSZÍNVONALÚ NYUGATI TERMÉKEKHEZ Gyorsaság, kifogástalan minőség FIAT, Volvo, Valimet, Hassiton. Valamennyi világhírű cég. Kevés honi vállalatunk büszkélkedhet azzal, hogy rendszeresen szállít ilyen igényes partnereknek. Nem­­ könnyű ugyanis megfelelni ezen nyugati vállalatok magas minősé­gi követelményeinek.­­Az Újpesti Gépelemgyár — ezen belül a kecs­keméti kollektí­va — munkáiét di­cséri, hogy a svéd Volvo például már tizenöt esztendeje szerepel megrendelői között. Dömötör Tibortól, a megyeszék­helyi gyáregység igazgatójától­­ megtudtuk: az elmúlt évben nyolcvannyolc millió forint ter­melési érték elérés­ét tervezték. Az előirányzatot 14,5 millió forint­tal sikerült túlteljesíteniük, gyártmányok tíz százalékát pneu­­­matikus fékberendezések, mun­­k­ahengerek és lengéscsillapítók formájában francia, svéd, finn, NSZK és olasz megrendelőknek szállították. Közvetett export for­májában — Ikarusz buszokba építve — lengéscsillapítóik elju­tottak a Szovjetunióba is. Tavaly rekordösszegű nyereséget, száz­­hat­vankétm­illió forintot könyvel­hetett el a vállalat, amelyhez har­mincmillióval járult hozzá a kecskeméti gyáregység. Az idei esztendő első negyed­évében nem ilyen kedvezőek a számok. Az erre az időszakra eső harminckét—harminchárom mil­liós rendelésállományból csupán hus­zonnyol­cm­i­llió forintnyit tud­tak kielégíteni. Az elmaradás el­sődleges oka, hogy soronkívül több nyugati megrendelést is el­vállaltak. Az NSZK Kleine cég cukorrépa-betakarító gépéhez gyártott ötféle munkah­enger pro­totípusát például tavaly augusz­tusban készítették el. A szántó­földi próbákat követően a konk­rét megrendelés idén, január má­sodik felében futott be a vállalat­hoz, a­­ munkahengerek e­lső darab­jait ennek ellenére a napokban már ki is szállították. A FIAT Allis részére szintén három új, kettős működésű mun­­kahengert kell gyártaniuk. Az NSZK Kinshofer ugyancsak új partner. Számára szintén kettős működésű munkahengereket ké­szítenek. Az új tennék előállítása egy sor újkeletű problémát vet fel. A FIAT Állás mezőgazdasági gépekhez rendelt kétféle munka­­hengerhez például még hiányoz­nak a tömítések. A dörzs hegesz­­ítési technológia alkalmazása köz­ben pedig műszaki nehézségek adódtak.­­ A lemaradás elsősorban egyik legnagyobb belföldi partnerüket a Kapós gépet érinti. Ám, szeren­csére a szállítás késése nem okoz (Folytatás a 2. oldalon.) • Kertész János a Kleine cégnek gyártott munk­ahengerek dugattyúi­nak fejelt munkálja meg programvezéreit esztergagépen. Mihail Gorbacsov csúcstalálkozót javasol Újabb robbantás lesz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szom­baton este elmondott tévébeszédében közölte: már a közeljövőben kész Londonban, Rómában, vagy bármely más európai fővárosban találkozni Ronald Reagan amerikai elnökkel, hogy megállapodást érjenek el a kísérleti atomrobbantások morató­riumáról. A szovjet vezető bejelentette: ha az Egye­sült Államok március 31. után nem hajt végre újabb nukleáris kísérleti robbantást, a Szovjetu­nió továbbra is fenntartja nyolc hónappal ezelőtt életbe léptetett, eddig a dátumig érvényes egyol­dalú moratóriumát az atomrobbantásokra; ellenke­ző esetben azonban a Szovjetunió felújítja atom­kísérleteit. Mihail Gorbacsov bevezetőben emlékeztetett ar­ra, hogy az Egyesült Államok néhány nappal ez­előtt újabb nukleáris robbantást hajtott végre. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása nem volt véletlen, az egyoldalú szovjet moratórium le­jártának közeledtéhez időzítették. Pénteken ismert­té vált, hogy az Egyesült Államok a közeli napok­ban még egy atomrobbantást szándékozik végre­hajtani. Ez a hír — mondotta az SZKP KB főtitkára — felháborodást keltett a Szovjetunióban és világ­szerte. Az SZKP Központi Bizottságához számos az amerikai válasz? levél érkezett, amelyeknek szerzői a helyzet érté­kelésére kérik a testületet, s felteszik a kérdést, hogy mit szándékozik tenni ilyen körülmények kö­zött a szovjet vezetés. Nyíltan megmondom, hogy az amerikai kormány cselekedeteit provokációnak tekintjük, kihívásnak, amely a Szovjetunió és az egész világ, minden nép, köztük az amerikai nép ellen irányul. Olyan kö­rülmények között, amikor a világban nukleáris fűtőanyagból egész hegyek halmozódtak fel, a nuk­leáris kísérletek beszüntetésének kérdése óriási je­lentőségű. A nukleáris kísérletek beszüntetése — mondotta Mihail Gorbacsov — a fegyverkezési hajsza be­szüntetéséhez vezető legreálisabb út. Ilyen kísér­letek nélkül nem lehet tökéletesíteni a nukleáris fegyvereket és nem lehet új atomfegyver-fajtákat létrehozni. Röviden szólva, ha az Egyesült Álla­mokkal, más nukleáris államokkal együtt, megál­lapodnánk az atomrobbantások beszüntetéséről, ez lehetővé tenné, hogy elmozdítsuk a nukleáris le­szerelés egész folyamatát a holtpontról. A nukleáris kísérletek folytatása hatalmas, ta­lán teljes egészében még fel sem mért károsodást (Folytatás a 2. oldalon.) Másodszor is élenjáró magasabb egység a kiskunhalasi határőrkerület Szombaton már jóval tíz óra előtt sok százan igyekeztek Kiskunha­lason a határőrkerület laktanyájába, hogy tanúi legyenek az ifjú határőrök eskütételének és a kerület parancsnoksága kitüntetésének. Szülők, menyasszonyok, barátok állták körbe a laktanya alakulóte­rét, amikor 10 órakor felhangzott a díszjel, amely az ünnepség kez­detét jelentette. A vezénylő parancsnok jelentett Vasmanszki Károly határőr ezredesnek, majd a Himnusz hangjai töltötték be a teret. Dr. Szabó János határőr alezre­des, a kerület politikai osztályve­zetője köszöntötte a vendégeket, köztük dr. Szabó Miklóst, a vá­rosi pártbizottság első titkárát, Tihany Jánost, a megyei pártbi­zottság munkatársát, Kiskunhalas állami vezetőit, illetve a társfegy­veres testületek képviselőit. Ezt követően felolvasták a határőr­ség országos parancsnokának pa­rancsát, amelyben — 1985 után — másodszor ítélte oda a kiskun­­halasi határőrkerület vokságának a Határőrség parancs­Élen­járó Magasabb Egysége címet, az ezzel járó zászlót és oklevelet. A zászlót Máday András határőr al­ezredes, az MSZMP a határőrség bizottságának titkára adta át Vas­manszki Károly határőr ezre­desnek, amit a határőrök fergete­ges hajrája köszöntött. Máday András alezredes beszé­dében elmondta, hogy a magas kitüntetést a határőrkerület a ki­képzésben és a határőrizetben ki­magasló érdemei elismerésekép­pen kapta meg. Ez arra kötelezi a határőröket, hogy úgy, mint ed­dig, őrizzék, védjék a Magyar Népköztársaság államhatárát. Vas­manszki Károly határőr ezredes, kerületparancsnok válaszbeszé­dében ígéretet tett arra, hogy a politikai, katonai, harcászati ki­képzés feladatait, a határőrizetet továbbra is magas színvonalon látják el. Az ünnepség kedves színfoltja volt, amikor Szatmári Szilveszter határőr édesanyjával és édesapjá­val együtt lépett az egység előtt álló mikrofonhoz. (Szatmári Bé­la, az apa Kecskeméten a Kon­­zum Kereskec­­em­ Vállalatnál áruforgalmi előadó, felesége a sütőipari vállalat számlázója. Két gyermekük van, a fiú, Szilveszter Szegeden érettségizett a Vedres István Építőipari­ban, s bevonulásáig Technikum­az Észa­k- Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vál­lalat technikusa volt. Lányuk a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola utolsó éves hall­gatója.­ A fiatal katona elsőként mondta az eskü szövegét, amelyet társai megilletődött arccal is­mételtek utána; a Szózat hangjai adtak zenei aláfestést. Az esküt tett katonák nevében Berkó Fe­renc határőr tett ígéretet a szü­lőknek, parancsnokoknak, hogy esküjükhöz híven teljesítik köte­lességüket. A katonai ünnepség a fiatal ha­tárőrök díszmenetével fejeződött be. G. t­. • Mád­ay András határőr alezredes átadja a zászlót Vasmanszki Ká­roly határőr ezredesnek. • Szatmári Szilveszter határőr szüleivel. Társadalmi vezetőség A jogszabályok segítenek, figyelmeztetnek: ne feled­kezzünk meg kötelességeink­ről. Intik például a műve­lődési intézmények fönntar­tóit és vezetőit, hogy ötéven­ként— vagyis mostanában — válasszák újra a társadalmi vezetőségeket. Hiába azon­ban az írás — tűnik ki egy megyei fölmérésből — csak nagyon kevesen foglalkoztak a kérdéssel. „A­­ társadalmi vezetőség — vélik sokan — csak púp a hátunkon. Hiába volt a sok korszerűsítés és egyszerűsítés, a formalitások nem szűnnek soha." Miben téved az, aki így vélekedik? Mindenekelőtt talán abban, hogy úgy hiszi: egyes „formaságokat’’ meg kell szüntetni, s nem pedig tartalommal megtölteni. Úgy gondolom, hogy ma, amikor oly sokat beszélünk demokra­tizmusról, a társadalmi ve­zetőségek szerepének növelé­­sére lenne szükség. A helyi lakosság szolgála­tára létrehozott és mene­dzselt művelődési ház soha és sehol nem működhetett jól a társadalom — a csoportok, a tömegek — érdekeinek, ér­deklődésének figyelembevé­tele nélkül. Ahol a közműve­lődési létesítmény kong az ürességtől, és a munkahely, vagy a lakóközösség a ren­dezvényekről való távolma­radással jelzi, hogy az ille­tékesek nem azt kínálják, amire a „t tulajdonosoknak” valóban szükségük lenne, nos az ilyen helyeken ége­tően fontos lenne a valóban működő tanácsadó véleményközvetítő testületre. Ennek segítségével a pénzt emész­tő tehetetlenségből haté­kony, valós igényekre figye­lő közművelődést próbálhat­nának meg életre hívni. Hány helyen panaszkodnak, nem érdekelnek bennünket az unos-untalan kínált, rá­adásul számunkra idegen és érthetetlen kiállítások, tudo­mányoskodó előadások; azt sem vesszük jónéven, közpénzen néhányaknak hogy ba­lettoktatás dukál, de szóra­kozni, egy jóízűt nevetni,­­nótázni, vagy beszélgetni nem lehet a közpénzen fönn­tartott, társadalmi munká­ban kiglancolt épületben. A társadalmi vezetőség munkája természetesen csak ott tud igazán kiteljesülni, ahol a rábízott intézmény működik is. Mégpedig jól. Mert azt már nem mondja ki semmiféle jog- vagy alap­szabály, hogy a dési tevékenység közművelő­szervezése is a társadalmi vezetőség feladata lenne; a testület tagjai elsősorban javítanak, módosítanak, saját környeze­tükben propagandát fejtenek ki és tanácsot adnak. Rend­szerint ott szokott e munka merevvé, formálissá válni,­­ ahol már eleve eldöntött kérdésekben kérik ki a se­gítő testület véleményét. Ma — amikor a jogsza­bály szerint újra kellene szervezni, megújítani az ef­féle közösségek munkáját — azt mondhatjuk: az ilyen jellegű társadalmi képviselet •nem működik igazán. Van­nak olyan intézmények —, ahol talán éppen az ellenőr­zés hiánya miatt — bejelen­tés nélkül maguktól fölosz­lottak a vezetőségek, vagy a kezdetben megszerkesztett és elfogadott ügyrendtől eltérően, egyre kisebb gyakorisággal üléseznek. Pedig ma a segít­ségre — kivétel nélkül min­den intézményben — óriási szükség van. A jövő, a fej­lődés csak fokozott demokra­tizálódással képzelhető el. A megváltozott gazdálkodási körülmények között az ilyen testületeknek arra kellene vigyázniuk például, hogy az új jogszabályok ne csak az anyagiak — az egyéni ha­szon — megszerzésére, ha­nem a minőség növelésére ösztönözzenek. Farkas P. József

Next