Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
1986. április 4. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Erőt ad munkánkhoz a 41 év tapasztalata Hodossi Sándor ünnepi beszédei Legújabbkori történelmünk legnagyobb sorsfordulójának 41. évfordulóját ünnepeljük 1986. április 4-én. Az esemény jelentősége csak a honfoglaláséhoz hasonlítható. A két dátum közötti nagy próbálkozások: Dózsa György parasztjainak felkelése, Rákóczi seregeinek harca a szabadságért és az ország függetlenségéért, az 1848—49-es szabadságharc fellángolása a nemzeti önállóságért és a társadalmi haladásért,, és végül 1919, a magyar munkásosztály és parasztság Tanácsköztársasága, mind-mind az egyetemes haladás egy-egy kiemelkedő eseménye volt. Része annak a folyamatnak, amely végül is hazánknak a fasizmus igája alóli felszabadításában teljesedett ki. Hogy mindez bekövetkezhetett, abban meghatározó szerepük volt a hazánk felszabadításában részt vett Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjának, továbbá a jugoszláv, román és bolgár egységeknek, amelyek nehéz harcok árán verték ki országunk területéről a német fasiszta csapatokat. Hazánk katonai felszabadításában azonban, ha nem is számottevő erővel, de részt vettek a magyar progresszió legjobbjai is. Népünk nem passzívan fogadta a felszabadítókat. Erre utalnak már a hadműveletek idején kibontakozó népi kezdeményezések és a Budai Önkéntes Ezred megalakulása is. 1945. április 4-e egyszerre a régi államgépezet szükségszerű, mondhatnánk törvényszerű összeomlásának a napja, és a magyar nép szabadságának a születésnapja. Nem egyszerűen a magyarországi hadműveletek befejezésének napja, hanem az új Magyarország megszületésének kezdete is. Ne tartjuk feleslegesnek ezúttal is megemlíteni: ennek az újjászületésnek, ennek a politikai-társadalmi megújulásnak a magyar kommunisták és más baloldali erők voltak elindítói és szervezői. Ma felszabadulásunk 41. évfordulóját ünnepeljük. Negyvenegy év történelmi mércével nagyon kevés idő, de egy ember életében már jelentős, hiszen alkotó munkásságának korszakát jelenti. A ma élő nemzedék nagy részének a 41 évvel ezelőtt történtek már történelmi események, nem átélt sorsok, nem fájó emlékek. De az idősebbek számára is ma már az idő sodrában megszépülő, ifjúságot idéző, nagy cselekvések korszakaként maradt meg az emlékezetben. Ezért is kötelességünk a tanulságok összegzése, az eltelt időszak értékelése, visszatekintés az eltelt 41 évre, hogyan sáfárkodtunk a lehetőséggel. Megállapíthatjuk, nem volt könnyű a felszabadulás óta eltelt több mint négy évtized. Nem volt mentes sem az ellentmondásoktól, sem a súlyos rpályá'VHIÖ.htatárljOiklu is. Mérlege azonban vitathatatlanul pozitív. Nincs még a magyar történelemnek olyan időszaka, amely az elmúlt 41 évhez hasonlítható társadalmi és gazdasági fejlődést tudott volna felmutatni. A magyar társadalom és gazdaság korábban évszázadok alatt fejlődött akkorát, mint most, az utóbbi négy évtized alatt. Nem lehet mindent nem felismerni, hiszen statisztikai adatok, szőkébb és tágabb környezetünk fejlődése, életmódbeli változásaink mind ezt támasztják alá. Az elmúlt 41 év eredményeit akkor értékelhetjük csak reálisan, ha nem feledjük a magyar népgazdaság 1945 előtti elmaradottságát. felszabadulás előtt Magyarország kevésbé fejlett agrár-ipari ország volt. A felszabadulás óta eltelt 41 év fejlődését három jelentős tényező fémjelzi az újjáépítés után: a szocialista ipar megteremtése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a gazdaságirányítás reformja. A társadalom életében is jelentős változások következtek be. Megszűnt a magántulajdon, ezzel az elosztásban is gyökeres változások történtek, megszűnt a kizsákmányolás lehetősége. A megtermelt javakból sokkal több jut nálunk az azt előállító dolgozó embernek, mint bármikor. Társadalmunk humanitását jelzi, hogy az egészségügyi és szociális ellátásban is jelentős mértékben előreléptünk. E területen elért vívmányainkat a nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országok is büszkén vállalnák. lek Az utóbbi években sok szó esett a külső feltétejelentős romlásáról. Népgazdaságunk — nyitott gazdaság lévén — nem zárkózhat el a világpiaci hatások elől, fel kell vennünk a versenyt azokkal is, akik nálunk kedvezőbb feltételek között dolgoznak, hiszen előrehaladásunk záloga csak munkánk javítása, a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelése lehet. „A következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést. Az intenzív gazdálkodás erőteljes kibontakoztatásával, a tartalékok teljesebb hasznosításával olyan megalapozott növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését” — mondja ki az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. Csak az emberi alkotóképességre, a termelés legnagyobb és legjobban bővíthető tényezőjére alapozhatunk a jövőben is. Jobban kell differenciálni a jövedelmekben a munka eredményessége alapján, de ez nem jelenthet igazságtalan hátrányos helyzetet, a lehetőséget mindenki számára egyformán kell biztosítani. Feladataink nagyok a gazdaságban. Az adottságokhoz és a külpiaci kereslethez jobban igazodó termelési szerkezetet kialakítani a termékek minőségét javítani, a műszaki-technikai színvonalat emelni és közelíteni a nemzetközi élvonalhoz csak a természeti erőforrások jobb hasznosításával, a gazdálkodás jövedelmezőségének fokozásával, a munkakultúra javításával, a munkafegyelem megszilárdításával lehet. Pártunk megyei bizottsága is értékelte az elmúlt év novemberében a VI. ötéves terv teljesítését, és meghatározta a VII. ötéves tervidőszak társadalmi-gazdasági fejlődésének fő irányait. E fontos dokumentumból is érzékelhető, hogy a szigorodó körülményekhez való igazodás folytatódik, bár nem mindenütt a kívánt mértékben. A határozat megállapítja, hogy a VI. ötéves tervidőszakban az irányítási rendszer korszerűsödött, több önálló gazdálkodási egységgel gyarapodtak településeink. A személyes jövedelmek és a munkateljesítmények jobb összhangja érdekében szükség is van ilyen decentralizációra ott, ahol erre a feltételek már megteremtődtek. Arról is szól ez a határozat, hogy a megye ipara öt év alatt a tervnél valamivel lassúbb ütemben, 13—14 százalékkal növelte teljesítményét. Ami azonban ennél is kedvezőtlenebb jelenség, hogy a termékszerkezet a kívánatosnál las A megye mezőgazdasága a VI. ötéves terv időszakában — jórészt a kedvezőtlen természeti és közgazdasági hatások következtében termelését a tervezettnél mérsékeltebb ütemben növelte, a tervezett 12—15 százalékkal szemben csak 6—8 százalékkal. Ennek ellenére jó színvonalon biztosította a belső ellátást, és jelentős mértékben járult hozzá az exportfeladatok teljesítéséhez. A VII. ötéves tervidőszaki feladataink fő irányáról is határozott pártunk megyei bizottsága. A gazdasági építőmunkában — összhangban a központi törekvésekkel — a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása a fő cél, a minőségi tényezők előtérbe kerülésén keresztül. A megye VII. ötéves tervidőszakra szóló területfejlesztési tervében kiemelt helyen szerepel a lakásépítés, a középiskolai tanteremhálózat bővítése és az egészséges, jó ivóvízzel történő ellátás. Fontos feladatunk továbbá a gazdálkodó egységeken belül a szervezettség, munkafegyelem javítása, az irányítási és szervezeti rendszer korszerűsítése. Olyan belső érdekeltségi és ösztönzési rendszerre van szükség, amely elismeri a tényleges teljesítménykülönbségeket, és erősíti a munkahelyi közösségek és a dolgozók tulajdonosi szemléletét. Azzal is számolnunk kell, hogy a megye munkaképes lakossága csökken, továbbá azzal is, hogy a teljes foglalkoztatottság fenntartása érdekében bizonyos létszám-átcsoportosításokra is sor kerülhet. Az ipari termelés szerkezetének korszerűsödése mellett a terv 14—16 százalékos termelésnövekedést irányoz elő. Különösen dinamikus fejlődés várható a megyében a gépipari ágazatokban. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbra is meghatározó ágazata lesz a megye gazdaságának. Az elmúlt öt év átlagához viszonyítva 10—12 százalékos termelésnövekedés a cél. A nagyüzem terrmelésének fejlesztése mellett továbbra is fontos programunk a kisegítő gazdaságok fejlesztése, a nagyüzem és a kisgazdaságok közötti együttműködés szélesítése és tökéletesítése, ezért így a két szektor munkamegosztásában fellelhető előnyök is termelés szolgálatába állíthatók. Ha végiggondoljuk lehetőségeinket, megállapíthatjuk, hogy a termelési viszonyok szocialista jellege következtében a mezőgazdasági nagyüzemeink egyedülálló módon, konfliktus nélkül is képesek ilyen együttműködések koordinálására. Ezt az adottságukat a jövőben jobban ki kell használnunk. A termelés eredményeire építve — összhangban a központi elképzelésekkel — itt, a megyében is érezhető mértékben kell növekednie a lakosság életszínvonalának, a lakossági szolgáltatásoknak. Javulniuk kell a lakáshoz jutás feltételeinek elsősorban a kisjövedelmű, sokgyermekes családok számára. Feladataink tehát — akár országos, akár megyei, akár helyi nézőpontból vizsgáljuk is azokat — nagyok. A külső körülmények sem kedvezőek számunkra, de a szocializmus felépítését tűztük ki célul magunk elé. Erőt adhat munkánkhoz, a további helytálláshoz annak a 41 évnek a tapasztalata, amelyet a felszabadulás óta eltelt időszak jelent. Kitüntetések április 4-e alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából kiemelkedő közéleti, gazdasági munkája alapján a SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT ÉRDEMREND kitüntetésben részesítette Brachna Jánost, a MÉSZÖV nyugdíjas elnökét, dr. Szalóky László nyugalmazott megyei rendőrfőkapitányt. ÁPRILIS 4. ÉRDEMREND kitüntetést kapott Ablaka István, a Petőfi Nyomda igazgatója, dr. Greiner József, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke, dr. Nagy Károly, a volt bajai járási hivatal nyugdíjas elnöke, Neményi Antal, a Ganz-Electric üzemvezetője, dr. Sümegi József, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese, Szakonyi János, a Fémmunkás kecskeméti gyára üzemvezetője, a dr. Szalai Imre rendőr alezredes, kiskunhalasi rendőrkapitányság vezetője, dr. Sz. Tóth Imre, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság gazdasági igazgatóhelyettese. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG CSILLAGRENDJE kitüntetésben részesült Király Lajos, a Fémmunkás kiskunhalasi gyára üzemvezetője. KIVÁLÓ ÉRDEMRENDET SZOLGÁLATÉRT kapott: Jász Sándor rendőr alezredes, maa kiskunhalasi rendőrkapitányság osztályvezetője, dr. Tóth Antal rendőr ezredes, a megyei rendőrfőkapitány helyettese. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY fokozata kitüntetésben részesült dr. Árvay Árpád, Bács-Kiskun Megyei Tanács v.b- a titkára, Bense Ferenc, a Dél-alföldi Állattenyésztési Fejlesztő Vállalat főmérnöke, dr. Hegedűs István, a megyei tanács költségvetési elszámoló hivatala nyugalmazott vezetője, Hugyecz Pál, a kecskeméti Mezőgép műszaki igazgatóhelyettese, Magó Ferenc, az MSZMP Kecskemét Városi Bizottságának nyugdíjas politikai munkatársa, Valach István, megyei tanács kereskedelmi osztályának nyugalmazott osztályvezető-helyettese, Várnagy István, az MSZMP Baja Városi Bizottságának titkára. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST fokozatát kapta: dr. Abonyi József, a bajai kórház tüdőbeteg-gondozó intézetének vezető főorvosa, Árva Károly, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság műszaki vezetője, Balogh János, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz autószerelője, Ballus Tivadar, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének osztályvezető-helyettese, Budainé Stirb Irén, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanszékvezetője, Bednár Lajosné, az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetőhelyettese, Böröcz Sándor, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, dr. Csanádi Lajosné, a kalocsai Hámán Kató Leánykollégium igazgatója, Dobó Endre, az Április 4. Gépipari Művek termelési főmérnöke, Hajdú Kornély a megyei pártbizottság politikai munkatársa, Hegedűs Ferenc, a kecskeméti Alföld Áruház igazgatója, Horváth János, a Kunság Volán esztergályosa, dr. Kovács László, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának helyettes vezetője, dr. Körmendi László, a kalocsai kórház-rendelőintézet onkológiai gondozó vezető főorvosa, Lantos Mihály, a megyei tanács közlekedési osztályának főmunkatársa, László András, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát állatgondozója, Lombos Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főmunkatársa, Mészáros László, a Bácsbokod és Vidéke Áfész elnöke, Molnár Jenő, az Izsáki Állami Gazdaság osztályvezetője, Nagy Gábor, a kecskeméti Mezőgép gépszerelője, Netoleczky János, a Finomposztó Vállalat osztályvezetője, Pesti Józsefné, a fülöpházi községi tanács elnöke, Pribelszky Márton, a Ganz-Electric vezető szerelője, Simon Jánosné, az Alföldi Cipőgyár osztályvezetője, Szendi István, a Kiskőrösi Állami Gazdaság párttitkára, Szeverényi István, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészetvezetője, Probstner János, a Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetője, Váradi Károly, a kiskunmajsai Jonathán Tsz elnökhelyettese. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ fokozata kitüntetésiben részesült: dr. Bódogh Jánosné, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság bírója, Bor Sándor, az érsekcsanádi Búzakalász Tsz gépszerelője, dr. Csikai Zsolt, a BÁCSÉPSZER Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Csontos János, a megyei pártbizottság gépjárművezetője, Deli Ferenc, a Hajós-Érsekhalmi Általános Iskola igazgatóhelyettese, Dervaderics Mátyás, a volt Kunbaja-Bácsszőlősi Állami Gazdaság gépszerelője, Faragó László, a lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat vezető szerelője, Farkas István, a kecskeméti földhivatal hivatalvezetője, Fehér Béláné, megyei tanács kereskedelmi osztályának főmunkatársa, Fiedler János, a Finomposztó Vállalat festője, Gara József, a Kecskeméti Konzervgyár szakmunkása, Göbölös Antal, a Kecskeméti Erdőfelügyelőség igazgatója, dr. Halász István, a megyei pártbizottság politikai munkatársai, Horváth Gáborné, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz elnökhelyettese, Havasi Ernő, kaskantyúi Homokgyöngye Szaka szövetkezet nyugdíjas gépjármű-előadója, Kapornyai Mihály, a vaskúti Bácska Tsz ellenőrző bizottságának elnöke, Kiss Sándor, a Datép művezetője, Kövesvári Zsolt, a kecskeméti „Ezermester” Ipari Szövetkezet elnöke, Magyar Ferenc, a kecskeméti Közúti Építő Vállalat követő szakmunkása, Mikosovics Jánosné, a NETT Konfekcióipari Vállalat minőségi ellenőre, Nagy István, a bajai Csökkent Munkaképességűek Vegyesipari Szövetkezete műszaki vezetője, Nagy István, a Bács-Kiskun Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége főelőadója, dr. Nagy István, a bácsalmási Petőfi Tsz jogtanácsosa, Nagy Zoltán, a kiskunhalasi Sütő- és Édesipari Vállalat sütőipari szakmunkása, Nyúl Ferenc, a lajosmizsei Népfront Tsz elnökhelyettese, Pálmai Lajosné, a mátételki községi tanács vb-titkára, Papesch Béláné, Bács-Kiskun Megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat személyzeti vezetője, Szabovik Györgyné, a kecskeméti UNIVER Áfész osztályvezetője, Szántó Béla, a Petőfi Nyomda osztályvezetője, Szőke Pálné, a harkakötönyi Egyesülés Tsz baromfigondozója, Tatár László, a szabadszállási Aranyhomok Tsz állatgondozója, Tóth Imréné, a Bácska Kereskedelmi Vállalat vezetője, kecskeméti boltcsoportVribinszki Józsefné, a nyárlőrinci községi tanács elnöke, IFJ UÜAUERT ERDEMEKMET kapott dr. Csernyus István, a kecskeméti Városi Ügyészség vezető ügyésze, Farkas Ferencné, a lakiteleki Szikra Tsz személyzeti vezetője, dr. Ivanics Lajos, a kiskőrösi városi pártbizottság első titkára, Leviczky József, a 607. Számú Gáspár András Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára. KISZ ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesült Dániel László, a kecskeméti Mezőgép géplakatosa, dr. Fehérváryné Albert Judit, a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ügyintézője, Galicz Zoltán, a tataházi Petőfi Tsz kerületvezetője, Horváth Gábor, a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat üzemvezetője, Meződy Péter, a bajai BLÉVISZ üzemeltetési vezetője, Tóth Ádám, a tiszakécskei Vegyépszer tmk-vezetője. GYERMEKEKÉRT ÉRDEMÉRMET kapott Váradi Lajosné, a bajai Pedagógus Szakszervezet .ara. ÚTTÖRŐ VEZETŐ ÉRDEMÉREMBEN részesült Haincz Józsefné, a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítója. Kollár Mária, a bajai József Attila Általános Iskola tanára, Molnár Istvánná, a Solti Általános Iskola tanára, dr. Szentendrei Lászlóné megyei szakfelügyelő, kecskeméti Zrínyi Ilona Általáanos Iskola tanára, Városi József, a Tompai Általános Iskola igazgatója. EÖTVÖS LORÁND-DÍJJAL tüntették ki Hegedűs Lajost, hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnökét. AZ MSZBT ARANYKOSZORÚS jelvényét kapta Halász Ferencné, a kecskeméti Kertvárosi Általános Iskola szaktanára. A MAGYAR NÉKXÖZTÁRSASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE , tüntető címet kapta Tóth István Balázs Béla-díjas és SZOT-díjas fotóművész, a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat nyugdíjasa. Tatár László, a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet állatgondozója a községi művelődési házban vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát. (Pásztor Zoltán felvétele) SZERETI A TENGERT — EGYÜTT TARTOTTA A CSALÁDOT A harkakötönyi baromfigondozó — Ezt a kitüntetést nagyon megérdemelte Szőke Pálné — mondta beszélgetésünk elején Torday Zsolt, a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnöke, majd folytatta: — A munkában élenjáró, de ha társadalmi vagy szövetkezeti megbízásról van szó, akkor sem sajnálja idejét, energiáját. — Kislányt korom óta ismerem — fűzte hozzá az elnök szavaihoz Rácz Antalné, a téesz személyzeti vezetője. — Férje az egyik jogelőd szövetkezet, a Vörös Csillag alapító tagja. Mi mindig csodáltuk Teriké munkabírását, azt, ahogy a gondjaira bízott állatokkal bánik. Az előzetes bemutatás után a szokásosnál is kíváncsibb voltam arra az asszonyra, aki példamutatóan látja el munkáját, s 51 évesen is motorja — az unokákkal együtt — tizennyolc tagot számláló családjának. A baromfinevelő telep pihenőhelyiségében találkoztunk. Zömök asszony. Haját itt-ott már fehér szálak ezüstözik. Szeme sarkában — mint meggyőződhettem róla — mindig ott csillog a mosolygás. — Talán kezdtük a párommal — idézte fel a több mint 35 éve történteket. — Akkoriban nem ment túl jól a parasztembernek. A szövetkezettől akkor kaptunk a munkánkért fizetséget, ha volt mit osztani. Ezen a homokon meg — mutatott ki az ablakon — inkább csak lelkesedés volt. Hamar meglett a négy gyerek, három lány, egy fiú. Mára családos mind,összesen kilenc unokám van. Na, hogy viisszakanyarodjunk, elvállaltam én minden munkát. Száz disznója volt a téesznek. Jött a kukorica, a férfiak meg mind elszeleltek, maradtunk egy páran, asszonyok. Erősnek éreztem magam. Fel a hátamra a hetvenkilós zsákot és kapaszkodtam padlásra. Mondta is egy idős emaber: Megállj, Teriké, érzed te még a lábad! Igaza volt, de akkor nem hallgattam rá. Az, hogy Szőkéék mindig dolgoznak, nem volt szokatlan, szedtünk mi még pünkösdkor is zöldborsót, így aztán össze is jött a kétszázötven kötelező helyett 300—400 munkaegység. Amikor az első fizetést kaptam, emlékszem, hatszáz forintot vittem haza. Persze, boltba mi csak cukorért, meg sóért jártunk.. Munka, spórolás, meg a gyerekek. Nagy boldogságunk volt, amikor a tanyáról beköltözhettünk a faluba, egy kis házba. — Jaj, a legtöbb pénz, amit együtt láttam, tizenkét éve volt, a Zsigulink ára. Amikor kivettük a takarékból, mert másnap menni kellett a kocsiért, Pali fiam szépen lerakta a nagy, kihúzható rekamiéra. Múltkoriban eltakarta az egészet, kiszámoltuk, hogy aminek itt most gondját viselem, a tizenegyezer féroének, egymillió forint az értéke. Hogy ez mekkora összeg, azt nem tudom elképzelni. Úgy két éve (nem ez, a másik öl) kigyulladt, hát engem úgy vittek haza, annyira zokogtam. — Utazni szereted — mondta, szinte szégyenkezve. — Egyszer a téesz jutalomérta Moszkvába küldött repülővel. Hát, amit én ott láttam, mind csoda volt. Utána elmentünk magánúton Csehszlovákiába, Romániába, Lengyelországba, ezt követte a rokonokkal egy több mint egyhónapos nyugat-európai körút. A tengert nagyon megszerettem. Tavaly az IBUSZ-szal Bécsben voltam. A párom az nem jön. Azt mondja, elég neki, ha átmegy Szánkra a rokonokhoz... A Munka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett Szőke Pálné megismeréséhez hozzátartozik, hogy mind a négy gyermekének, nem kis áldozat árán, biztosította a továbbtanulást. És úgy nevelte őket összetartó családdá, hogy mind Harkakötönyben építettek házat, s ott telepedtek le. Czauner Péter 1