Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
kiflejelzés az ország területén ma V nAKÍDIO estre: Elsősorban ■ nyugati és ax ÍUHJAKAS északi országrészben — mér többfelé erősen megnövekszik a gomoly-.__ felhőzet. Több helyen várható zápor, zivatar. A legnagazabb nappali hőmérséklet északnyugaton néz M fok, a Báxutt ti éa II fok között alakul. AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS Utasítás a munkaidőalap védelmére A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács tegnapi ülésén — figyelemmel az Országgyűlés ügyrendjére — határozatot hozott arról, hogy az államigazgatási szerveknek milyen módon kell segítséget nyújtaniuk a képviselői feladatok ellátásához. Ennek keretében részletesen szabályozta az államigazgatási szervek tájékoztatási, adatszolgáltatási kötelezettségét, a képviselők által tett javaslatok, bejelentések elintézésének rendjét. A Minisztertanács jelentést hallgatott meg a munkaidőalap védelmére és a munkafegyelem javítására az utóbbi években, tett intézkedések végrehajtásáról. Megállapította, hogy a helyzet valamelyest javullt, de az előrehaladás nem kielégítő. Ezért további, a munkaidőalap védelmét szolgáló központi és helyi intézkedések kidolgozására és életbe léptetésére adott utasítást. A kormány megerősítette az Állami Tervbizottságnak az építőipar eredményesebb működése érdekében teendő intézkedésekre vonatkozó határozatát. Ennek értelmében rendezni kell a veszteséges és alaphiányos vállalatok helyzetét, az alacsony hatékonysággal működő vállalatoknak pedig programot kell kidolgozniuk gazdálkodásuk megjavítására. (Háttérinformációnk a 2. oldalon.) Másodvetésű zöldbab Dusnokon B A dusnoki Munkás—Paraszt Termelőszövetkezetben szépen fejlődik a másodvetésű zöldbab. Várhatóan augusztus végén kezdhetik meg a betakarítást. A korszerű francia permetezővel 250 liter vegyszert juttatnak egy hektárra, és naponta 10 hektáron végzik el vele a munkát. (Pásztor Zoltán felvétele) Negyvenéves a forint (3. oldal) Család — otthon — szabadidő (4. oldal) Létérdek a szerkezetváltás (5. oldal) JÓTÉKONYAN HATOTT A SZOCIALISTA ORSZÁGOK JAVASLATA Előrelépés Stockholmban Tamássy Sándor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: MOSZKVA A szocialista országok július 18-án előterjesztett javaslata óta előrelépés tapasztalható a stockholmi értekezleten, javult a légkör, lehetőség nyílott az értekezlet sikeres befejezésére — jelentette ki Moszkvában Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője az európai biztonsággal és bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó értekezleten. A szovjet diplomata a helsinki záróokmány aláírásának 11. évfordulója alkalmából tartott sajtókonferencián adott értékelést az európai folyamat szerves részét képező konferenciáról. Grinyevszkij külön kiemelte, hogy sikerült haladást elérni a légierők hadgyakorlataiból való értesítés kérdésében, oly módon, hogy az érintett államok a szárazföldi hadmozdulatok kapcsán információkat szolgáltatnak a légierők tevékenységéről is, valamint a partraszállási és légideszant-gyakorlatokról is. Ez a megállapodás jelenleg a légierőik tetvékenységének 90 százalékát érinA kompromisszum jelentőségét méltatva utalt arra, hogy ez a jövőben a flottagyakorlatokkal kapcsolatban is megvalósítható lenne. Kitért arra, hogy a szocialista országok javaslata értelmében már a 18 ezer főnél nagyobb létszámú hadmozgásokról is értesítést kellene küldeni, a NATO azonban erre nem adott konkrét választ. Nem született még megállapodás arról, hogy az érintett államok tájékoztatást adjanak a más kontinensekről Európába történő csapatszállításokról, valamint hadgyakorlatok további létszámbeli korlátozásáról. A szovjet diplomata hangoztatta, hogy a bizalomerősítő intézkedések betartásának szigorú és következetes ellenőrzése megoldható, s ennek kapcsán utalt a budapesti felhívásra, amelyben egyebek között javasolják a helyszíni ellenőrzés megszervezését is. Grinyevszkij végezetül szólt arról, hogy az érintett államok felelősségteljes politikájára van szükség, kölcsönös engedményekre, hogy jelentős megállapodások megkötésével záruljon az értekezlet első szakasza. Viktor Tatarnyikov nagy, a szovjet fegyveres vezérőrerők vezérkarának képviselője kijelentette: a stockholmi értekezleten további bizalomerősítő in(Folytatás a 2. oldalon.) Xu. évi. 180. «im Ars. 1,80 Ft me. »aguixtu« i. péntek HÉTMILLIÓS PELTON-KERÉK, SZIVATTYÚK EGYIPTOMBA Több tőkés export a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárából Hitelkamat-fizetési kötelezettségeinek felfüggesztése nyomán a Ganz- MÁVAG tavalyi nyeresége meghaladta a 200 millió forintot, amihez a kiskunhalasi gépgyár 89 millióval járult hozzá. A nagymúltú vállalat Bács-Kiskun megyei gyára ebben az esztendőben nem számít ilyen szép eredményre, ám a kollektíva előtt álló feladatok sikeres teljesítése esetén az előző évinek várhatóan háromszorosa lesz majd a tőkés exportja. A dollárelszámolású kivitel elsősorban Egyiptomba irányul, ahova szivattyúkat szállítanak, de a legfontosabb célok között szerepel egy Indiában összeszerelendő turbina Pelton-kerekének elkészítése is. Csányi József igazgató és Mónik Katalin főkönyvelő elmondták, hogy a gyár kapacitását jelenleg 26 százalékkal kötik le a vállalatom belüli kooperációs munkák. Ezekkel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy a motorvonat-alkatrészek és hegesztett vázA július végi szárazság immár olyan mértékű, hogy az ország számos vidékén a termésátlagok csökkenésével fenyeget A kapásnövények, amelyek a nyár derekán igen erőteljes vízutánpótlásra szorulnak, nem tudják fölvenni a talajból a szükséges nedvességet. Sokfelé senyved a hőségtől a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa. Azokban a kertészetekben, ahol nincsen lehetőség az öntözésre, a fák, a növények is mindinkább érzik a szárazságot. Már júniusban is csapadékadósságban volt a természet, és a júliusi előzetes összesítések szerint is lényegesen kevesebb esőt kaptak a földek, mint amennyi az évnek ebben a hónapjában dukált volna. Július 20. táján voltak esőzések, ezek eloszlása azonban nem volt egyenletes, és viszonylag kevés helyen oldották meg a mezőgazdák gondját. Az agrometeorológiai mérések szerint különösen rossz helyzet, igen nagy a szárazság a Győr-Sopron, Komárom, Pest, Hajdú-Bihar, Veszprém megyében és Békés megye egyes vidékein. Ezeken a területeken a talaj felső 50 centis rétegében mindössze 35—50 százalékos a nedvességtartalom. Kecskemét környékén július 21-én 40 százalékos volt. Ez az érték, amely a legutóbbi összesítésiek alapján mutatkozik, a növények számára jóformán felvehetetlen vízmennyiséget jelent. Az alig valamivel 30 százalék feletti érték ugyanis lényegében a kiszáradt talajra jellemző, ennek a vízkészletnek a hasznosítása olyan nagy energiát venne el a növényektől, aminek leadására nem is képesek. Különösen rossz a helyzet például Mosonmagyaróvár, Győr, Vác, Martonvásár és Budapest körzetében, itt 35 százalékos telítődést mértek. Másutt az országban 50—60 százalék a felső földréteg nedvességtartalma, mivel azonban ezeket az értékeket mintegy tíz nappal ezelőtt mérték, s azóta csak tovább romlott a helyzet, megállapítható: szinte alig van az országban olyan hely, ahol ne lenne szükségük a növényeknek az azonnali esőre. (Néhány kivétel azért akad: szerkezetek időben a vasúti járműgyár rendelkezésére álljanak. Kötelezettségeiknek 1986 első félévében maradéktalanul eleget tettek a kiskunhalasiak. A külső felhasználók részére végzett mun(Folytatás a 2. oldalon.) nagy záporok voltak korábban Békéscsabán, Polgáron, Homokszentgyörgyön, Siklóson, Szigetváron, itt 40—80 milliméter csapadék hullott, és a nedvességutánpótlás átmenetileg éltető erőt ad a kapásoknak.) Nem sokkal jobb a helyzet a talaj mélyebben fekvő rétegeiben sem, már ami a vízkészletet illeti. A 0,5—1 méteres szelvényben ugyan valamivel nagyobb százalékos értékeket mértek, de az itteni víztömeg is lényegesen kevesebb a szükségesnél. Hogy ez így van, jelzik a gyümölcsösök és a szőlő; a mélyebb gyökérzetű ültetvények sem találnak nedvességet az alsó rétegekben, pedig nagy szükségük lenne a vízre a termés érleléséhez. A TERMÉSZET ADÓS A CSAPADÉKKAL A kapásnövények megérzik a szárazságot • Szivattyúház megmunkálása horizontál esztergon a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gépgyárában. (Gaál Béla felvétele.) Iránban nő a feszültség nyilvános kivégzések KABUL A TASZSZ szovjet hírügynökség az afgán fővárosba érkező jelentésekre hivatkozva tegnap arról számolt be, hogy folytatódnak a fegyveres összetűzések a beludzs nemzetiség és a kormánycsapatok között az iráni Sistan és Beludzsisztán tartományokban. Mirjaveh térségében a beludzs nemzetiségi törzs tagjai és az „Iszlám Forradalmi Gárdisták’’ nevű szervezet csapatai között voltak összecsapások. A harcokban „gárdisták” kilenc fegyverest veszítettek. Zahedán térségében a beludzsok katonai teherautót támadtak meg. A rajtuk tartózkodó csendőrök közül kettő életét vesztette, többen megsebesültek. Az iráni hatóságok — válaszul a beludzs akciókra — Zahedánban nyilvános kivégzést rendeltek el. Tizenöt embert felakasztottak. ■ Vajon csak önáltatás, vagy valóban igaz a mondás, hogy Helsinki él? Csak jelszó-e, amelyet hamis remények táplálnak, vagy politikailag helytálló megállapítás? Ez utóbbi felel meg a valóságnak. De hogy mi se essünk az indoklás nélküli jelszavak hangoztatásának a hibájába, okoljuk meg a fenti állítást: miért érvényes máig is az a részletes — politikai, gazdasági, kulturális, emberi kapcsolatokat szabályozó — vastag okmány, amelyet harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú vezetői írtak alá jó egy évtizeddel ezelőtt, s miért lenne kívánatos a további hasznosítása. Nézzünk körül ma a nemzetközi terepen a tanácskozások sikeressége szempontjából. Vagy zsákutcába jutott, vagy kínos-keservesen húzódó, megállapodást nem, vagy alig hozó üléseket látunk. Az 1975- ös helsinki záróokmány aláírása azonban azt bizonyítja, hogy ez nem eleve elrendelt valami, nem a nemzetközi ellentétek elkerülhetetlen velejárója. Meg lehet egyezni, mégpedig nemcsak valamely részletben, hanem a világkapcsolatok átfogó, békésen együttműködő rendszerét illetően is. Helsinki tehát bizonyíték, érv, hogy ami egyszer megtörtént, az másodszor is bekövetkezhet, sőtz okmányban foglaltak ismét uralkodóvá lehetnek a kelet-nyugati viszonyban. A harmincöt magas rangú vezető azért ülhetett össze akkoriban olyan jelentős ünnepélyes alkalomra, mert előzőleg nyilvánvalóvá lett, hogy a két tábor között erőegyensúly van, a kétségtelenül meglévő problémák, ellentétek fegyveres megoldása lehetetlen, az erőszak csak katasztrófához vezethet. Ennek a logikai sornak a végén tehát csak ez állhatott: ha így van, akkor a másik változatot, a békés együttműködés útját kell választani. S ha ma vannak is olyan politikai erők, amelyek meg szeretnék változtatni ezt az erőegyensúlyt, és ebből politikai, gazdasági, ideológiai hasznot húzni — tévedésük nyilvánvaló, a piros nyíl megint az egyetlen józan változat: ,„Helsinki” felé mutat. Ne felejtsük el azt se, hogy ,,Helsinki” nemcsak egyetlen nagy aláírási aktus volt, amelynek emlékét most őrizgetjük, hanem folyamat: harmincöt aláíró kormány kisebb rangú küldöttei azóta sokszor összeültek már a záróokmány egy-egy fejezetéről, egy-egy témakörének teljesüléséről, s a további teendőkről tárgyalandó. Igaz, sok haladásról nem számolhatnak be. De ezek a mindig újra és újra összeülő szakértekezletek maguk is jelzik: a dokumentumba foglalt politikai, gazdasági, kulturális, emberi együttműködési problémák napirenden vannak, továbbfejlesztésüknek, megvalósításuknak újra és újra nekirugaszkodunk. Volt olyan nemzetközi mélypont-időszak — például a nyolcvanas évek elején —, amikor az egyetlen fórum, ahol Kelet és Nyugat képviselői egyáltalán asztalhoz ültek, egy-egy ilyen „Helsinki utáni" konferencia volt. Gondokkal terhelten szemléljük a nemzetközi állapotokat, de azért tudjuk, és jó érzéssel számításba vesszük, hogy Európa még a nyolcvanas évek elejének lehűlési időszakában sem esett vissza a hidegháborús állapotba. Azok a kapcsolatok, amelyek a földrész államai között a hetvenes években — s Helsinki jegyében — kialakultak (gondoljunk a kereskedelmi csere fellendülésére, a turistaáradatra, a politikusok sűrű utazásaira) lényegében nem gyengültek. Egyetlen területen azonban — igaz, a rendkívül fontos katonai problémakörben — nem sikerült lépni, sőt a helyzet rosszabbodott. A záróokmány ugyan nem foglalkozik a fegyverkezés kérdéseivel, de ha a fegyverkezési hajsza a mai tempóban folytatódik, tönkremennek Helsinki gyümölcsei és távlatai is. Ezért lett ma a békés együttműködés fejlesztésének, megőrzésének kulcsa az atomfegyverek és a hagyományos eszközök felszámolása — mindenekelőtt pedig a szovjet—amerikai viszony megjavítása. S ha ma a fegyverkezés korlátozása áll is a követelmények első helyén, a példa, amelyet Helsinki a nemzetközi megállapodások lehetőségére nyújtott, nem halványul el. Tatár Imre Rhmhhhhhhhhhmh * j0.... ...L.: