Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! hbbMhhhm AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. I. szám Ára: 4,30 Ft 1989. január 2., hétfő Népi ellenőri vizsgálatok 3. oldal Sajtóposta 4. oldal Nyereség van,s pénz még sincs? . 5. oldal m Kölcsönös türelemmel tenni vágyással Straub F. Brúnó újévi köszöntője 'Tisztelt Honfitársaim! • Straub F. A Ahogy letéptük az Brúnó, az Elnöki 1988-as naptárról az utolsó Tanács elnöke újlapot, és ránk néz 1989. ja évi köszöntőjét már elseje — mi is, mint mondja, más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához,a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet—nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egykét éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk— az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti, etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz—valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városi polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma—a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre, a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Tisztelt Honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tennivágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, — emberséget, boldogságot hozó — új esztendőt! M ■ H ijr EXPORTMÉRLEG 1988-RÓL Vezetett a könnyűipar Agrártermékeink kevésbé voltak keresettek A kormány tavaly decemberi beszámolójából már ismeretesek a számok: a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérleg egyenlege év végére 600-700 millió dollárral lett kedvezőbb, mint 1987-ben. A stabilizációs program egyik fontos célkitűzése így valóra vált, sőt, a tervezett 250 millió dolláros aktívummal szemben a többlet igen jelentős. Mindez azt jelenti, hogy lényegesen többet exportáltunk, mint importáltunk, bár a tőkés behozatal is növekedett némileg, országosan mintegy két százalékkal. Bács-Kiskun megye exportmérlege az országoshoz hasonlóan alakult, kivéve az élelmiszeripart, amely tavaly sem tudott előbbre lépni. Az elmúlt év utolsó két hónapjának adatai még hiányoznak, ám ez már aligha változtat az alapvető tendenciákon, arányokon. Dr. Bányáiné Bajzik Magdolna, a Kereskedelmi Minisztérium megyei képviselőjének tájékoztatása szerint megyénkben a tőkés kivitel 21 százalékkal nőtt, a szocialista országokba irányuló export több mint tíz százalékkal csökkent — legnagyobb mértékben a könnyűipari termékeket illetően. A tőkés piacokon azonban könnyűipari vállalataink 1988-ban is megőrizték pozícióikat. Az exportösztönző pályázat változatlanul érezteti hatását, elsősorban azok a vállalatok növelték konvertibilis elszámolású kivitelüket, amelyek a pályázat révén jelentősebb fejlesztésekbe fogtak néhány éve. A Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezet megkétszerezte exportbevételeit, a parkettagyár ugyancsak kétszeres dollárjövedelemmel számolhat, a Kiskun Cipőgyárban is hasonló a növekedés az előző évihez képest. Ugyancsak eredményes esztendőt zárhat Baján a Blévisz és Dunapatajon a Vegyesipari Szövetkezet, amely háromszorosára növelte tőkés kivitelét A gépiparban is szép eredményekről számolhatunk be, a konvertibilis export több mint hetven százalékkal emelkedett. A Kecskeméti Agrikon és a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek megkétszerezték árbevételeiket a tőkés piacokon. Bács-Kiskun megyében az összes kivitel több mint hatvan százalékát teszik ki az élelmiszer-ipari termékek. Exportjuk 1988-ban az előző évi szinten maradt, sem a tőkés, sem a szocialista piacokra nem sikerült növelni szállításainkat. A megyei bortermelő vállalatokat, állami gazdaságokat érzékenyen érintette a szovjet vásárlások csökkenése, jelentős kieséseket okozva. A harmadik negyedévben mégis megélénkült a piac, a külkereskedelmi vállalatok kiegészítő szerződéseket kötöttek nemcsak a Szovjetunióban, hanem az NDK-ban és Csehszlovákiában is, pezsgő valamint palackos bor szállítására. Mivel az éves szállítások mintegy fele Bács-Kiskunból származik, ez kedvező hatással volt a megye exportjára. A külföldi működő tőke „importját” 1988-ban sem tudtuk a megyében meggyorsítani. Vegyes vállalataink száma nem gyarapodott, maradt az eddigi három: az Olympos, a Hungarokork- Amorim (amely tulajdonképpen csak félig megyei a Kecskeméti Borkombi (iWmi nát révén, maga a vállalat Budapesten van) és a Soltvin Kft. Vállalatalapítási törekvések természetesen voltak, a Szakmán Petőfi Termelőszövetkezet a Dunai Vasművel és egy NSZK-beli céggel folytatott tárgyalásokat kohászati szigetelőanyagok gyártásáról, a Csávolyi Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, a Téeszker és néhány bank ugyancsak nyugatnémet partnerrel kíván vegyes vállalatot létrehozni szárítmányok előállítására. A szállodaszakma is megélénkült a megyében, a végleges szerződések megkötése után két, külföldi tőkével felépülő hotel várja majd Kecskeméten a vendégeket, egyik a városközpontban, a másik a Szélmalom csárda közelében. Mint a Kereskedelmi Minisztérium képviselője elmondta, valamelyest megyénkre is érvényes a gazdasági szakértők megállapítása: bár konvertibilis elszámolású külkereskedelmi mérlegünket aktívummal zárhatjuk, ez elsősorban a külpiacokon végbement kedvező változásoknak — a konjunktúrának és a cserearányok javulásának — köszönhető, nem pedig a késlekedő, honi szerkezetátalakításnak. Ehhez egy országos adat: a tőkés export összes növekedéséből a gépipar csupán 17 százalékkal részesedett. M. Á. • A Kecskeméti Aluszöv kerti bútorai 1988-ban is keresettek voltak Európa nyugati felén; képünkön a szövetkezet festőüzeme. (Méhesi Éva felvétele) Ma is él Megemlékezések Petőfi Sándor születésnapjáról Megyénkben, ahol tucatnyi település dicsekedhet a költőt idéző mementókkal, nem múlhat el szilveszter, hogy ne emlékezzenek meg Petőfi Sándor születésének évfordulójáról. A kiskunsági településeken 1988. december 31-én is ezrek tisztelegtek a magát mindvégig idetartozónak valló poéta emléke előtt. A rendezvénysorozat központja ez alkalommal is a szülőváros, Kiskőrös volt. Hagyomány már az emlékhelyen, hogy a születésnapra a társművészetek tisztelgését is megszervezik. Az ország legkiválóbb grafikusainak tavalyi bemutatkozása után az idei ünnepen egy tehetséges, lírai érzékenységű alkotó, Losonczi Lilla festőművész huszonnyolc, Petőfi-versektől ihletett tájképének bemutatóját ajánlhatta az érdeklődőknek Sinkovicz László, a városi művelődési központ igazgatója. A születésnapi megemlékezés közvetlenül a tárlatnyitás után kezdődött a Petőfi téren. Gyertyák világítottak a múlt század elején épült, zsalugáteres parasztház ablakaiban, Bem tábornok emlékművénél és a Petőfi-verseket anyanyelvükre átültető német, olasz, szovjet és kínai poéták szoborkertjében. A város nagy szülöttéről elnevezett általános iskola kórusának és szavalóinak műsora után az Országos Petőfi Sándor Társaság képviseletében Losonci Miklós főiskolai tanár emlékezett arra a 166 évvel ezelőtti éjszakára, amikor a Petrovics család első fia megszületett. A jeles tudós beszédében mindenekelőtt a „hiteles helyről”, a gyermeket fogadó hajlék egy nemzet által óvott romolhatatlanságáról szólt Majd néhány vers — a többi között a Reszket a bokor, mert... című — elemzésével Petőfi világirodalmi zsenijére hívta fel a figyelmet, majd utalt azokra az erőfeszítésekre, amelyeknek célja a költő sírjának fölkutatása. Véleményem szerint — mondotta Losonci Miklós^- sosem a sír, a halál fontos igazán, hanem az élet. És azt mindenki tapasztalhatja itt, a Kárpát-medencében, de másfelé is a világban, hogy Petőfi ma is él, és hisszük: élni fog, míg magyar szó hangzik föl a földön. A műsor további részében a város állami és társadalmi szervezeteinek vezetői, valamint a helyi és az országos Petőfi-társaságok képviselői koszorúzták meg a szülőház emléktábláját. Végül, a mintegy félezres közönség elénekelte a Szózatot. December 31-én természetesen a megye többi „Petőfivárosában” is megemlékeztek az évfordulóról. Kiskunfélegyházán és Dunavecsén a kora esti órákban rótták le kegyeletüket a tisztelgők a Petőfi-szobornál, illetve a „kis lak”-nál. Kecskeméten, Kunszentmiklóson és Szabadszálláson az emlékezés mécsesei világítottak az emlékhelyeken. A szalkszentmártoni Petőfi Kör tagjai vendégeikkel mintegy ötszázan együtt töltötték az óév éjszakáját a helyi művelődési házban. Éjfélkor, a Himnusz eléneklése után, onnét indult a gyertyafényes felvonulás az egykori vendégfogadó és mészárszék parkjában felállított szoborhoz, Marton László alkotásához. Az emlékműnél Vajda Márta tanár, a baráti kör titkára emlékezett a Duna menti településen 112 verset írt poétára. F. P. J. KEVESEBBÉRT TÖBBET FIZETETT A LAKOSSÁG Csökkent az élelmiszer-forgalom Évtizedek óta nem fordult elő, hogy az élelmiszer-forgalom egyik évről a másikra mérséklődjön. A Konzum Kereskedelmi Vállalat üzleteiben — mint ahogyan erről Bessenyi István igazgató tájékoztatott — a forgalomcsökkenés mintegy háromszázalékos, vagyis mennyiségben ennyivel kevesebbet vásárolt a lakosság 1988-ban a megelőző évhez képest. A vállalat bevételei viszont több mint tíz százalékkal növekedtek, ami egyértelműen az áremelkedésekből adódik. Csaknem huszonöt százalékkal visszaesett a tőkehúsvásárlás és a magasabb árú tejtermékek, szalámifélék, borok iránti kereslet is csökkent. Elsősorban az olcsó árukat vásárolta a lakosság, például töltelékárukból a virsli, krinolin és a párizsi, tejtermékek közül a tejföl, túró fogyott legjobban. (Folytatás a 2. oldalon) • A Konzum és a Bácshús közösen üzemelteti Kecskeméten a húsáruházát, ahol az év utolsó napjaiban nagy forgalmat bonyolítottak le. (Tóth Sándor felvétele)