Bácsbodrog Népe, 1950 (2. évfolyam, 1-18. szám)

1950-01-05 / 1. szám

4 *n Dolgozó kisparasztjaink készülnek a termelési szerződés megkötésére Nagy az érdeklődés a megyében az eddg még nem termelt magvak iránt Mezőgazdaságunk fejlesztésének, termelésünk minőségi megjavításának és tervszerűbbé tételének egyik igen jelentős eszköze a szerződéses termelés. Termelési szerződéseket régebben, a felszabadulás előtt is kötöttek. A falu dolgozói jól emlékeznek arra, hogy ezek a szerződések milyen busás jövedelmet biztosítottak a kulákoknak, földesuraknak. A felszabadulás után is még jó ideig tőkés magánvállalatok tartották kezükben a szerződéses termelés ügyét. Az elmúlt év őszén államosítottuk a különféle termeltető magánvállalatokat s a szerződéses termelést Magtermeltető Nemzeti Vállalaton keresztül a dolgozó nép állama vette kezébe. A szerződéses termelés nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai feladat is. Megyeszerszerte most folynak — a termelőszövetkezeti csoportokban befejezett termelési szerződések megkötése után — az előértekezletek, dolgozó kisparasztságunk termelési szerződéseinek megkötése ügyében. Jánoshalmán a DÉFOSz-ban megtartott parasztgyűlés keretében Adonyi Péter a Földművesszövetkezet vezetője ismertette a szerződéses termelés nagy jelentőségét és a most bevezetendő prémiumos rendszert, ami azt jelenti, hogy aki többet, jobbat termel, annak arányában magasabb árat kap terményeiért. Adonyi Péter elvtárs ismertette a Jánoshalmára érvényes és szerződéses termelésre váró növénytermesztést. Napraforgóból 820 kát. hold, ricinusból 50, olajlenből 10, mustármagból 10, étkezési borsóból 5, somborából 10, cukorrépából 320 és dohányból 10 kát. hold. A DÉFOSz helyiségében megjelent dolgozó kisparasztság nagy érdeklődéssel hallgatta az ismertetést. Az érdeklődést mi sem jellemzi jobban, minthogy az értekezlet előtt a ricinus termésre vonatkozó szerződéses termelésre már annyian jelentkeztek, hogy az 50 hold kevésnek fog bizonyulni az összes jelentkezők kielégítésére. Pedig tavaly még nagy idegenkedés volt a ricinus termelése. A kulákok különböző rémhírekkel riasztották a dolgozó kisparasztság sorait. A szerződéses termelők eredményei azonban beigazolták, hogy a kulákok nem bírják elviselni, hogy most dolgozó parasztságunk élvezi a szerződéses termelés előnyeit és így igyekeztek őket a ricinus szerződéses termeléséről távol tartani. Jánoshalma dolgozó parasztsága az értekezleten nagyfokú érdeklődést mutatott még azok iránt a termelvények iránt is, amelyeket Jánoshalmán eddig nem honosítottak, meg, így a mustármag és a csomkoló termelése iránt. Nem egy jelentkezés történt már az ismertető értekezleten is, akik máris bejelentették, hogy ezeknek a növényeknek termelését szerződésileg vállalni fogják. Szakács Károly az ismertetés utáni felszólalásában megvilágította a sokkoló termelését. Jelentős és eredményes, mert a nagy gazdaságok ezt minden esetben folytatták. Hegyi András, aki már az elmúlt esztendőben is szerződéses termelést folytatott, az idén nemcsak újabb szerződéses termelést vállal, de újabb termények termelését is vállalja. Péntek Pongrác is örömmel vállalja a szerződéses termelést, de ugyanakkor kéri, hogy a cukorrépa felszedés korai időpontját az idén későbbre halásszák. A megye községeiben dolgozó parasztságunk nagy érdeklődése kíséri a folyamatban levő szerződéses termelésre szóló felhívást. Kisszálláson, ahol pedig az előértekezlet megtartására csak a napokban kerül sor, máris jelentős azoknak a száma, akik egyéni szerződés megkötésére jelentkeztek. Röviz Gusztáv termelési felelősnél nap-nap mellett történnek már előjegyzések. — Az érdeklődés nagyobb a tavalyinál, — mondja Böviz elvtárs. Dolgozó parasztságunk rájött arra, hogy a szerződéses termelés az ő előnyeit szolgálja. Főleg a rostkender, a ricinus, az olajlen és a napraforgó termelés iránt mutatkozik a tavalyinál is nagyobb érdeklődés. A kisszállási határban most kezdünk el gyapottermelést is, egyelőre 5 hold területen. A megye községeiben az elmúlt év tapasztalatainak felhasználásával folyik a felvilágosító munka. Jelentősen kiküszöbölődött a szerződéses termelés ügyének intézéséből az elmúlt évben sokhelyütt tapasztalt bürokratizmus. Dolgozó parasztságunk ma már tudatában van annak, hogy a szerződéses termelésen keresztül emelhetjük minél gyorsabban mezőgazdaságunk termelési színvonalát, élelmiszer és ipari nyersanyagszükségleteink ellátását és a dolgozó falu boldogulását. Schopper úr Madarason plébános, a községben igen „jól” ismerik. A plébános úr a minap Böjtös elvtársunknak, a bácsalmási járás munkás főjegyzőjének azt a kérdést tette fel:— „Kinek a kormánya ez, ami most van, mert ő nem tudja. A nép kormányának nem lehet mondani, mert hiszen mindenki nyomorog." Schopper úr nyilván nem azért tette fel a kérdést, mert nem tudja a feleletet, hanem valószínűleg azért, mert nagyon is jól tudja. És éppen ezért a kérdés feltevése kimeríti annak provokatív jellegét. Schopper úr érdeklődése nyilván nem mondható a tudatlan kérdezősködésnek, a felvilágosulatlan tudakozódásának, de feltétlenül az ellenség hangjának, a Mindszenty-szellem örököse leplezetlen, nyílt támadásának. Schopper úrnak ez nem az első esete. A felszabadulás óta az uszítás a kenyere, azóta, amióta a dolgozó nép fokozatosan vette birtokába az országot. Nemrégen még arról prédikált, hogy a nyár folyamán egy fiatal madarasz diák azért fulladt bele a Dunába, mert nem ment el papnak, hanem a népi kollégiumba jelentkezett felvételre. Térjünk át a Schopper által kétségbevont kérdésekre felelni. Elért eredményeink mindenki elé óriásként emelkednek és dolgozó népünk ennek tudatában is van. Hatalmas eredményeinket lehet eredménytelenségnek is nézni, mert hiszen az eltelt öt esztendő az ellenség eredménytelen kísérletezésének, próbálkozásának színtere. Azok számára eredménytelen minden, akik Schopperhez hasonlóan tőrt a kezükben tartva leselkedve kémlelik azt a pillanatot, amikor népi demokráciánk hátába döfhetik. Vegyük sorra a tényeket. Az állam és egyház szétválasztását alkotmányunk kimondotta, mégis a költségvetés évi 78 millió forintot fordít az egyházak támogatására, amelynek nagy része a római katolikus egyháznak jut. Tehát több tízmillióról van szó és ezt a nép állama, a dolgozók hatalma adja. Ezenkívül a római katolikus egyháznak 66.372 hold föld van a kezén, aminek jövedelme nem lebecsülendő. Ebben önnek is van része, nemde Schopper? Az egyéb bevételekről, melyek „szegényes" megélhetését biztosítják, ugye inkább ne beszéljünk. Az ön számára vitás és kifürkészhetetlen, hogy ki a tulajdonosa a kormánynak. Már eddig is érezhette és ezután még jobban fogja érezni, hogy a nép, a dolgozó, a teremtő, alkotó és az ellenséget eltipró nép, aki maga is részt vesz a kormányban, Zsefínyec Mihály vasmunkás, Ratkó Anna textilmunkás és sorolhatnánk még tovább. Persze, amióta nem önök a tulajdonosai a kormánynak a Telekiek, a Reményi-Schnellerek, az Imrédik személyében, azóta a meglévőt nem létezőnek tekintik és várják, remélik az alkalmat a „jogfolytonosságra”. Hogy kinek a kormánya a mai? Talán feleljünk Horváth Márton elvtársnak a képviselőház legutóbbi ülésén mondott beszédének egy részével: ,,Mérjék meg a hároméves terv alatt termelt acélt, a kibányászott szenet, számolják meg az újjáépült gyárakat és hidakat, rakják össze az egymásra helyezett téglákat és akkor megkapják azt a számot, amely kifejezi népünk bizalmát abban a kormányban — és a kormány mögött abban a Pártban, — amely kezdeményezte és megszerkesztette a hároméves tervet, amely megszervezte tervünk végrehajtását, amely vezette dolgozó népünket a mai békénk, a mai jólétünk és a mai szabadságunk felé. Ez a kormány bebizonyította, hogy a népet testesíti meg, bebizonyította: méltó arra, hogy népünk vezetője legyen." „Nyomorog mindenki" — mondja szemérmetlenül, — hát kapjon Schopper mindenki szeme láttára erre is feleletet. „Nyomorogtunk" —mi elmondhatjuk, de Önök miatt, akik dáridókat rendeztek az egymillió hold föld szédületes hasznából, az összecsilingelt péterfillérekből. Nyomorgott a paraszt az önök és a többi földesúrnak igája alatt. És igen érdekes, hogy akkor Schopper úr nem emelte fel szavát a nép nyomora ellen. Ma a múltban nyomorgók, felszabadult emberek és jólétük éppen az ön által kétségbevont kormány politikája következtében állandóan emelkedik. Kérdezzük, lehet-e nyomornak nevezni azt, hogy ma már üzemi dolgozóinknak 45 százaléka heti 200 forinton felül keres, nem is számítva azt az egyéb vonalon jövő juttatást, amely havonta több mint 200 forintot tesz ki. Lehet-e nyomornak nevezni a lóval, tehénnel, baromfival rendelkező, jóllakott, felöltözött dolgozó parasztok életét, akik a megyénkben is csak a karácsonyi vásárlások alkalmával milliókat költöttek el ? Az árak állandó olcsóbbodása, a kereset és bevételek növekedése nyomornak nevezhető ez Ön szerint valószínűleg az ötéves terv a nyomor fokozásának a terve! Nézzünk csak körül az első évben, a költségvetési adatok mondanak egyet-mást. 200 kilométer bekötőút, minden faluban villany, telefon, csaknem 450 millió a földművelésügyi tárca költségvetése míg a hároméves terv beruházásai: 800 millióval kezdtük, az 1950-es esztendőben 7.250 milliót ruházunk be. A dolgozók iskolájára a tavalyi 11 millió helyett 22 milliót költünk át. Ha ez nyomor Schopperéknál akkor mi a jólét? Nyilván a tőkések jóléte és a munkások, a dolgozók mérhetetlen nyomora. Hogy a nép ellenségeire milyen sors vár, azt néhány példából már láthatta Schopper. Nehogy azt higyje egy pillanatra is, hogy a papi tatár majd megvédi valamitől is. Jusson eszébe Mindszenty példája Alkalma volt tapasztalni, de méginkább alkalma lesz megtudni, hogy mit is jelent az ellenség számára a nép hatalma, hogy a kormány amelynek dolgozó népünk a tulajdonosa, nem tűri a „körön belül" az ellenséget, hanem „érdemei" szerint részesít mindenkit, így Schopper plébánost is. Schopper úr nem fér a bőrében Tompán is szabotálják a kulákok a tengeri begyűjtést A kulákok Tompán is szabotálják a tengeribegyűjtést, hogy dolgozó parasztságunk eredményeit a tengeribegyűjtés teljesítésében lerontsák. Az éberség és a kulákelszámoltatás azonban leleplezi a kulák mesterkedéseket. , Dolgozó parasztságunk Tompán is lelkesen tett eleget begyűjtési kötelezettségének. Gáspár Imre 6 holdas kisparaszt, akinek a begyűjtés során 52 kg tengeri begyűjtési kötelezettsége állott fenn mindössze, 185 kg tengerit szállított a Földművesszövetkezet raktárába. Gáspár István 6 gyermekes földhözjuttatott 136 kg helyett 5 mázsát, Gere Mihály 7 gyermekes földhözjuttatott 1,5 mázsa helyett 10 mázsát, Horváth B. Ferenc 5 holdas kisparaszt 35 kg helyett 7 mázsát. A kulákok viszont semmit, vagy éppen csak úgy tessék-lássék Dr. Faltum Antal 30 holdas kulák tengeri begyűjtési kötelezettségének még egyáltalán nem tett eleget. Csorba Ferenc 27 holdas kulák pedig úgy gondolta, hogy 9 mázsával félrevezetheti a begyűjtést végző szövetkezetét. Most az elszámoltatás során aztán egyszeriben kocsira került a még hiányzó 57 mázsa tengeri is. A kulákelszámoltatás egymaga 2 és félvagon tengeri begyűjtést eredményezett eddig. Ennyit akart a kulák elvonni és elfeketézni, hogy hasznot húzzon a dolgozó nép és a népgazdaság kárára. 1950 január 5., csütörtök Néznek is nagyot az emberek . . . Strohl Erzsébet kéményseprő tanonc. Most telt le egyhónapi próbaideje és a napokban köti meg tanoncszerzőklését a Kéményseprő Községi Vállalattal. Komolyan és szeretettel beszél új hivatásáról. Szőke haját teljesen elfedi a kéményseprősapka. Ruhája feszesen simul testére és álla egészen a szájáig kendővel van takarva. Derekán az ér egész elme kulcsot rejteget. A kéményajtók zárját nyitják velük. — Ugye furcsa, hogy nők is elmennek kéményseprőnek, —mondja mosolyogva. — Néznek is nagyot az emberek, mikor felmegyek a háztetőt*"' hogy a kéményt kitisztítsam. Bolebujtatja vállát a létra fokába. — Nagy kedvvel fogtam hozzá új mesterségemhez. Mikor a Szakszervezetben, meghallottam, hogy kéményseprőtanoncokat keresnek, azonnal jelentkeztem. — A kartársak szívesen fogadtak. Szeretettel foglalkoznak velem és a mesterség legapróbb részleteire igyekeznek megtanítani. Ez időszerint az én körzetem. Homok és Szállásvásár. Elárulja, hogy nem ő az egyedüli tanonc a szakmában. Kortársnőm is van, — mondja. Pallér Magdolna. Pallér Magdolna is a téglagyárban dolgozott azelőtt Boldog, hogy „férfias“ szakmát sikerült találnia. Büszke, hogy már önálló munkát is végzett. — A nők egyenjogúsításának egyik eredménye, hogy mi nők arra a pályára is léphetünk, mely eddig kizárólagoían a férfiak mestersége volt. Szeretem a szakmát és nagy kedvvel tanulom. Felnevetett, miközben felcsillannak fehér fogai. — A kémények söprése már megy. A kigolyózást most tanulom. Három hónap múlva a kéményseprés minden rejtett titkával megismerkedem. Pallér Magdolnának még nincsen „kerülete“. — Ott dolgozom, ahová, beosztanak. Bejártam már az egész várost. A tanyákat is. Nem nehéz a mentenség. Csak persze, itt is tökéletesen el kell sajátítani a szakmai tudást. Lelkiismeretes munkát kell végezni. Pallér Magdolna seprője és létrája most felkerül a vállára. Útnak indul, hogy a napi munkát elvégezze. — Ma egy kemence önálló kitisztítását akarom elvégezni, mondja búcsúzóul. Strohl Erzsébet és Pallér Magdolna nem sokáig lesznek kettesben, mint a szakma női úttörői. Már is akadnak követőik. Tizen jelentkeztek már a nők sorából kéményseprőtanoncnak. — Fel is vesszük őket. — mondja Dániel elvtárs a Községi Vállalat vezetője. Kell az utánpótlás. Az eddigi tapasztalat pedig az mutatja, hogy a női kéményseprők méltóak lesznek férfi kartársaikhoz. AZ ANYAGTERJESZTÉS nagy segítségére van a népnevelő munkának Az anyagterjesztés, a Párt kiadványainak terjesztése vonalán az utóbbi időben pártszervezeteinknél jelentős fordulat állott be. Az addig gondatlan, eléggé hanyag anyagterjesztést komoly, a kérdés fontosságának megfelelő munka váltotta fel. Az elvtársak megtanulták, hogy a Párt kiadványainak széles tömegben való elterjesztése segítségére van a felvilágosító munkának, könnyíti az egyes kérdéseknek a tömegekkel való megértetését. Különösen komoly eredményeket említhetünk a Sztálin elvtárs 70 születésnapjára kiadott könyvek, brossúrák eladásának területén. Szinte mindenütt elfogytak ezek a kiadványok s bár nagy tömegben küldtünk belőlük, egyes helyeken mégis kevésnek bizonyultak. Sztálin elvtárs művei II. kötetét, Sztálin elvtárs rövid életrajzát teljesen elkapkodták. Megállapítható, hogy pártszervezeteink népnevelői általában jó munkát végeztek. A munka azonban ezen a területen sem áll meg. Mint ahogy népnevelőink is újabb feladatot kaptak az ötéves terv megindulásával kapcsolatosan, úgy az anyagterjesztési munka vonalán a feladat az ötéves tervvel kapcsolatos kiadványok terjesztése. A népnevelő munkát nagy mértékben megkönnyíti Gerő elvtárs ,,Az ötéves tervvel a szocializmus felé“ c. brossúrája, melyben részletesen ismerteti az ötéves terv feladatait és jelentőségét. Pártszervezeteinknek fel kell használniuk az anyagterjesztésre a különböző megmozdulásokat, gyűléseket, piaci és vásári napokat, kisgyűléseket, olvasóköröket. A tévosztás munkáját ne csak a Párt népnevelői végezzék, hanem a tömegszervezeteket is kapcsoljuk be. A DÉFOSz, a szövetkezetek gyűlésein ne mulasszanak el foglalkozni a brossúrák terjesztésével. Az egyéni agitátorok házról-házra menve igyék kezükben Gerő elvtárs brosúráját, éppen ezért szükséges, hogy a népnevelők meg is kapják rendzeresen a kiadványokat és avégzett munkájukról a csoportértekezeteken be is számoljanak. Népnevelőink járjanak elől jó példával az anyagok terjesztésében, de azok ismertetésében is. Végezzék úgy munkájukat, mint ahogy az AMG bajai javítóműhelyében végzik a népnevelők. Ebédszünetben felolvasták az ötéves terv egyes részleteit és ott mindjárt meg is vitatták. kezdeményezés, a példaadás nagy segítségére van az anyagterjesztésnek, de a felvilágosító munkának is. Elvtársaink, népnevelőink helyes myagterjesztési munkával is járuljanak hozzá ahhoz, hogy egész dolgozó népünk nagy lelkesedéssel álljon csatasorba az ötéves terv megvalósításáért. Berta Kálmán. IS ELŐRE HÁROM HÓNAPRA LEVÁLTHATÓK A LISZTJEGYEK, a kiadott finomlisztjegyek január február, március hónapokra érvényes szelvényeinek egyszerre való beváltását 1949. évi december hó 20-tól kezdve engedélyezték.