Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2. szám
Konstantin Mihály - Konstantin Mihailović Avagy: egy korabeli szerb krónikás török oldalon, a nándorfehérvári csatában Drakulics Pál 130 évvel ezelőtt, a Századokban (1876. május 10. V. füzet) közölt tanulmányában (Konstantin Mihály török krónikája a XV-ik századból) hívta fel a magyar történészek figyelmét Konstantin Mihályra, egy XV. századi krónikásra és szemtanúra, aki a török oldalán harcolt a janicsárokkal együtt, s aki megélte a török nándorfehérvári vereséget is 1456-ban. Drakulics szerint Konstantin Mihály (Konstantin Mihailovic) 1430 körül született a szerbiai Ostrovicában és szerb nemzetiségű volt. 1455-ben került fogságba, amikor a törökök elfoglalták Novo Brdót. Azt követően eltörökösödött, janicsár lett belőle. 1456-ban már ott volt II. Mehmed csapataiban a nándorfehérvári ütközetben, később (1458-1460) részt vett a Morea elleni hadjáratokban, és más fegyveres összetűzésekben, s mindezen eseményekről krónikájában is beszámolt. Ezért is hangsúlyozza Drakulics, hogy műve reánk nézve különös érdekkel bír, hiszen a túloldalról kísérte végig a történteket, melyeknek aktív résztvevője is volt. 1463- ban Konstantin a boszniai Zvecaj várának (török) parancsnoka lett, melyet a Boszniába betörő magyarok ellen védelmezett. Még az évben Mátyás király elfoglalta Jajcát, s amikor Zvecaj alá ért hadaival, Konstantin feladta neki a várat. Feltehetően azon 500 rabságba ejtett török között lehetett, kiket Mátyás király fogolyként magával vitt Budára. Később Cseh- és Morvaországba jutott, majd Lengyelországba, ahol nemességet is nyert. Konstantin krónikáját eredetileg lengyel nyelven írta, majd cseh nyelvre is lefordították, s 1565-ben jelent meg először (csehül) nyomtatásban (História neb kronika turecka, od neuakeho Rbca neb Vosnjicka jmenem Michala Konstantina z Ostrovice, nekdu od Turkuov zajateho a mezu sencare daneho, weme a pgawe sepsana. A wudana od Alexandra Rujezdskeho w Lutomišli leta 1565). Az eredeti lengyel kéziratot csak 1828-ban lelték meg Berdicev kolostorban, s csakhamar Varsóban nyomtatásban is megjelentették. Konstantin műve Drakulics szerint a lengyel irodalom egyik legbecsesb s legrégibb eredeti emlékei közé tartozik. Európa-szerte ismert mű volt, több nyelvre is lefordították. 1865-ben dr. Janko Šafarik fordította le szerb nyelvre. Egyébként Šafarik mellett Josif Jiricek, különösen pedig dr. Đor [UNK]e S. Živanović foglalkozott behatóbban e művel és annak szerzőjével. A krónika, amely a szakemberek becslése szerint 1490 és 1516 között keletkezhetett, eredetileg előszóból és 49 fejezetből állt, s a maga idejében igen népszerű mű volt, melyet kéziratos formában is terjesztettek. Nemcsak a törökök, hanem a magyarok, bolgárok és szerbek történetével is foglalkozik, s Drakulics szerint alig támaszthatni itt-ott kételyt hitelessége iránt, különösen midőn saját korára érvén, a törökök harczait a magyarok s szerbekkel (I. Ulászló, illetve Hunyady János és Brankovics György alatt) írja le. Kötetének 29. fejezetében a nándorfehérvári csatáról is szólt, amelyben török oldalon harcolt. Az ő munkája nyomán derült fény például arra, hogy II. Mehmed eredeti szándéka 1456 nyarán az volt, hogy előbb hadseregét átszállítja a Dunán Nándorfehérvár alá, melyet ott elsáncolt volna, hogy az által meggátolja az esetleges magyar erősítés érkezését, de a szultánt (vesztére!) hadvezérei erről lebeszélték. Utóbb bánta is erősen, mert a magyar csapatok így erősítéshez juthattak. A nándorfehérvári ostromról szóló részben Konstantin még leírja miként esett el Karadža pasa, továbbá, hogyan került sor arra, hogy a janicsárok idő előtt elkezdjék ostromolni Nándorfehérvár falait, ami miatt vissza is verték őket; hogyan égett el az ágyúzáshoz szükséges hadfelszerelés stb. Végül leírta azt is, a csatavesztés után hogyan eredtek futásnak a janicsárok. Konstantin kötete egy korabeli szemtanú értékes és hiteles feljegyzéseinek gyűjteménye. NoZ4Q I 45 Németh Ferenc, Újvidék