Bácsország, 2006 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám
Bácsföldvár a XIX. században (VI. rész) Néhány szó a Tiszai Korona-kerületről Egy település múltját elsősorban annak lakói érdeklik. A Tiszai Korona-kerület története viszont a Martonostól Bácsföldvárig húzódó helységek valamennyiét, hiszen mind e kerülethez tartoztak. A törököktől visszahódított gazdátlan területek a kincstár birtokát képezték. Ezeket a bécsi Udvari Haditanács vagy az Udvari Kamara kezelték. A jószágokat eleinte bérbe adták, s a bácsi birtokok legnagyobb részét 1721-1728 közt Billard Ferenc Mihály császári főhadbiztos bérelte. Miután feloszlatták a Tiszai határőrvidéket és nagyszámú szerb család Oroszországba költözött, az itt maradottak sebeit gyógyítandó alakult meg a Tiszai korona-kerület a kincstári kiváltságlevél alapján. Az 1751. június 28-ai keltezésű kiváltságlevél értelmében kamarai (kincstári) uradalom felállítására kerül sor a volt tiszai határőrvidék 14 községéből. Ezek: Martonos, Ókanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Péterréve, Óbecse, Szenttamás, Túria, Bácsföldvár, Csúrog, Boldogasszonyfalva, Alsó- és Felsőkovil; a Csajkás kerület megalakulásával azonban csupán az első tíz maradt véglegesen a Tiszai kerületben. Az utóbbi négy települést 1769-ben a Csajkás kerülethez csatolták. A kiváltságlevél biztosítja, hogy ez az uradalom nem adható el, tehát koronabirtok marad, lakosságának halászati és nádalási joga van, az itteni lakosság engedélye nélkül idegenek nem telepedhetnek le, a kerület székhelyén, Óbecsén, börtönt építenek, a terület lakóinak bizonyos adókedvezménye volt, mentesek a robotmunkától, a görögkeletiek vallásgyakorlása, az egyházi ünnepek megtartása és a templomépítés továbbra is szabad. Az oklevél rendelkezése szerint a települések csak szerb nemzetiségű bírót választottak, de az elöljáróság tagjai (esküdtek, ülnökök) is ezen nemzetiségűek lehettek, akik többek között arról is döntöttek, hogy kik telepedhetnek le a faluban. A magyarság és a németség betelepülése folytán ezért volt szükség a második kerületi kiváltságlevél kibocsátására 1774. augusztus 1-jén. A korona-kerület megszűnésének pontos dátumát nehéz meghatározni. Gyetvai szerint az Óbecsén 1870. február 26-án aláírt váltsági szerződés tekinthető a Tiszán inneni korona-kerület megszüntetésének, amikor a tíz község egymás között rendezte a birtokviszonyt és elosztották a váltságdíj összegét.3 S végül idézzük ismét Gyetvait: ...zárjuk le a Tiszai korona-kerületről szóló ismertetésünket stílszerűen néhány szórványos telepítéstörténeti adattal. Kétségtelen ugyanis, hogy a XIX. században a kerületről nagy kirajzások történtek éppen Bács-Bodrog vm. más tájaira, hiszen nagyon felszaporodott a magyar lakosság. Érdújhelyi Menyhért Újvidék város történetírója, kimutatta, hogy a város magyar munkás lakossága elsősorban az Ókanizsától Bácsföldvárig terjedő vidékről jött. Érthető, hogy e város élénk forgalma vonzotta a tiszai szegénységet.4 Amilyen nagy esemény volt a Ferenc-csatorna kiépítése a falu északi felén, olyan jelentős a Tisza szabályozása is a velejáró természet-, gazdaság- és környezetformáló jelentőségével. A csatorna megnyitása után felélénkült, felgyorsult az élet Földváron, megszaporodott a lakossága, fejlődésnek indult mezőgazdasága, kisipara és ipara, de nem egészen egy évszázad múltán, a XX. század fordulóján elvesztette mozgalmas vízi forgalmát sőt kedvenc szőke folyóját, a Tiszát is. A csatorna és a folyó holtággá szelídült, amit majd a zakatoló vasparipa vált fel a síneken robogva. E vidéken tehát a XIX. század derekától ismét egy jelentős tevékenység folyik, a Tisza szabályozása, a Nagykanyar átmetszése, védőtöltések építése. A Kiss fivérek után, akik a Bácskát szabadították meg a mocsár és ingovány bűzös vizeitől és tették bőtermő földdé a vidéket, Széchenyi István volt az, aki a Tiszát zabolázta meg az Alföldön, mert az ő ...nagy eredménye a kanyargó, mocsaras Tisza folyó szabályozása volt, ami nagy területeket tett termővé. A Tisza szabályozása ismét lázba hozta a környék lakosságát. Nemzedékek munkája kellett ahhoz, hogy a szabályozás, amit egy időre a 48-as forradalmi évek leállítottak néhány esztendőre, végül is megvalósuljon. Az IL/W.»т ц A Tisza szabályozása Weissenbeck József, Bácsföldvár