Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1870
versenyt pályáznak a gyárak; az anyagi és hiterkölcsi élet elejtésének szolgájává szegődik az irodalom; a rágalom, a hazugság, a törvényszegés naponként undorítóbb alakokban tűnnek elő; és csoda-e, ha e társadalmi ragályos bűnök a tanuló ifjúságot is megmételyezéssel fenyegetik? Meglehet, hogy a szünnapokban, de a végkép eltávozó érett ifjak azon túl is oly körökben fordulhatnak meg, vagy oly könyvek olvasásához, vándor előadásokhoz juttatnak, melyekben a vallás nyílt megtámadása, a felületes tudákosság csábfénye az ifjút is tünékeny lelkesülésre tagadja, mert a vallás most az ármány és közönyösség korszakát küzdi; a tudatlanság és részakarat a komoly tudományok és jellem ellen, a tétlenségi nyugalom a munkás béke ellen szálltak síkra. Jóllehet egy protestáns tudós szerint: „Minden országbeli, minden véleményű tudósok megegyeznek ma már abban, hogy a kereszténység s jelesen a katholicismus alakja oly kevéssé ellenkezik az észszel és a tudományos kutatásokkal, mint a tudomány a kereszténységgel. „ ') —de azért mégis országokat, városokat bebarangoló bölcsek (?) az embert majomtól származtatni, az embert lelkétől, a népet hitétől, a teremtést a Teremtőtől megfosztani erőlködvén, a közelmúltban ezt is állították: „Ha végül mindazon természetadta tényeket összefoglaljuk, melyek immár rendelkezésünkre állanak s az ember őseit rekonstruáljuk, akkor ezek kétségkívül egykor szőrrel voltak fedve, s mind a két nem szakállal bírt. Hegyes fülei mozgékonyak voltak. Az ember lába akkor megragadásra volt képes, s ennél fogva őseink mindenesetre fákon élő állatok voltak, s meleg erdős földön éltek. A férfi erős szemfogai hatalmas fegyverül szolgáltak.“) De ezen igen alant feneklő (mély?) okoskodás után óriási képzeletükben az embernek még régiebb őseihez visszaszárnyalva ezeket vízben élő állatoknak jelezve mondják: „legrégibb őseink pedig, az ascidiák — szütykék, jelenleg a férgekhez tartozó tömlőalakú tengeri állatok.“ Úgy hiszem kedves ifjak, közületek egysem találkozik, a ki ily dicső majom- vagy szütykecsük atyafiságához tartozni vágyakoznék. — Ily tévedésekre vezetheti a fönelgő bölcsészt a hitetlenség. „A bölcsészethez közel áll az igazság, de közelebb a tévedés, ha égi pharos nem vezeti.“ 3) Gyakran nyilvánul a panasz, hogy a természettudományok a hitéletnek veszélyes szíknjei. A ki a természet tüneményeinek fenségében és a természetes testek feltűnő sajátságainak, meglepő ösztöneinek kutatásában, szóval Isten remekművének tanulmányozásában nem talál a Teremtő nyomaira, annak keble hideg sirhalom, melyben vallás a nagy halott. Az a felületességnek sivár ábrándozásaival hasztalan fogja forgatni a természet könyvét. Hitvilága nélkül soha abból bölcsebbé nem lesz, mert a bölcseség kezdete az Úr félelme. De tudományt sem fog abból meríthetni a hitközönyös, mert „a ki csak megizleli a tudományokat hitetlenné válik, ellenben ki mélyebben merit belőlök, megerősödik hitében.“ 4) — Miként a lantos is énekli: „És alattunk, és fölöttünk, És bennünk is menny volt, Szivünkben szent tűz lángolt.“ 5) A hamis természetlátnokok a test finom ideghálózatán végig párázó villany-delejes folyadékban keresik a gondolat lejmedrét; bonczkéssel keresnek lélekállományt; lélekkel nem, de kaczér ösztönséggel akarnak dicsekedni, hogy széttépjék a kapcsot, mely őket a túlvilág itélőszékéhez csatolja. Szeretnék: 1) Thiersch. 2) Darvinismus. 3) Jámbor P. 4) Cantu Caesar. 5) Kisfaludy.