Állami Községi Polgári Leányiskola, Balassagyarmat, 1917
az 1917—18. tanévről. Négy hosszú éve zúg már nemzetünk felett ez a szűnni nem akaró világháború, mely nemcsak az ó-világot alkotó Európa nemzeteit állította velünk és hű szövetségeseinkkel kibékíthetetlennek látszó háborúba, hanem az új világ szabadságot hangoztató nagy köztársaságait is ellenségeink közé sorakoztatta. Ez a méreteiben és borzalmaiban eddig elképzelhetetlennek látszó háború áthatotta s átalakította az ország, az állami élet, a társadalom és az egyéni élet minden mozzanatát és a dolgok természetes folyománya, hogy nem hagyhatta érintetlenül a nevelés és oktatás ügyét sem. 1914. év augusztus havában alig hangzott el a felsőbb hatósági rendelkezés, hogy az iskolák szükség esetén katonai kórház céljaira átengedendők, városunk elöljárósága iskolánkat — kórház céljaira annyira alkalmas voltánál fogva — az igazgatói iroda, 1 könyvtár, 2 szertár és a szolgalakás kivételével igénybe vétette s 3z éven át részben mint Vöröskereszt kórház, utóbb mint a városunkban állomásozó 85. cs. kir. gyalogezred üdülőháza szolgálta harcosaink egészségügyét. Iskolánk újabb rendeltetését az áll. el. népiskola akkori igazgatója méltányolván, készséggel nyújtotta segítő kezét ahhoz, hogy a testvérintézet tanulóinak iskolájában ideiglenesen otthont adjon. Itt munkálta a kultúrát nehéz körülmények között intézetünk 372 éven át, még a folyó tanévet is ott kezdtük meg. Múlt tanévi értesítőnk lapjain számoltam be ama körülményekről, melyek nevelői és tanítói munkánk sikerének, főleg iskolánk jövője érdekében kívánatossá tették eredeti helyiségeinknek mielőbbi visszanyerését. Valamennyiünk lelkét, akik iskolánk felvirágoztatása és közvetve városunk, majd a nagy vidék kulturális fejlődésének művelői vagyunk, — de még azokét is, kik tantestülettel vállvetve egyéb hivatalos elfoglaltságaik mellett is szeretettel karolták fel iskolánk visszaszerzésének kérdését — a teljes