Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
BALATONVIDÉK K O6. július I. kássággal fáradozó munkatársaink diszes seregében. Bontz József. Tájékozásul. Lapunk három éven át volt szellemi vezetőjének, Magasházy Antal dr. felelős szerkesztőnek e tisztségétől való megválása után a lap szellemi vezetését én vettem át. A szerkesztőség tagjai tovább is ugyanazok lesznek, kik eddig voltak , csupán a felelős szerkesztő személyében történt változás. Midőn eme változást t. olvasóinknak és munkatársainknak becses tudomására hozom, nem mulaszthatom el, hogy elveinknek és gondolkozásunknak, miket a lap vezetésében irányadónak tartok, ez alkalommal kifejezést ne adjak . Következetesek és hívek leszünk programmunkhoz, melyben Keszthely és az egész Balatonvidék anyagi és szellemi fejlődésének előmozdítását tűztük ki legfőbb célul. Városunk és vidékünk boldogsága, jóléte, szellemi és anyagi haladása volt zászlónkra írva. Ezt a zászlót lobogtatjuk ezentúl is magasan, állandóan és kitartással, annyival inkább, mert szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy e zászló alá sorakoztak nemcsak a helybeli, hanem a vidéki irodalmi számottevő munkások javarésze, s az előfizetők oly nagy számban, aminő vidéki lapnál szinte ritkaság számba megy. Megőrizzük fiii/(jelli')ish/ii)il/i t anyagilag és erkölcsileg, tudva azt, hogy az érdekek által behálózott s a mások szemhunyorításaitól függő sajtó nem mozog szabadon. Szabad sajtó szabad vezetés alatt adhat igazi irányt és képviselheti a közvéleményt. Egyedüli cowwrai lapunknak: a tisztesség és becsület, mindenekfölött pedig az igazsiíj és szeretet. Miként eddig, úgy ezután is száműzve lesz e lapból: a hitvány személyeskedés, a durvaság, az ízléstelenség és az áldatlan hírlapi polémia. Nem hurcoljuk nyilvánosság elé az egyesek és családok magánügyeit, nem gyanúsítjuk mások törekvéseit és szándékait. Tért nyitunk azonban a közjó előmozdítására szolgáló, személyeskedést kerülő vélemény-nyilvánításoknak, mennyiben azok valamely ügy megvilágítására szolgálnak. A tárgyilagos megvitatások által tér nyílik arra, hogy a közügyek különböző oldalról ismertekké legyenek, miáltal a közvélemény tisztul, erősödik, jegesedik s a jó ügy könnyebben diadalra jut. Szükséges, hogy ismerjük egymás nézeteit, véleményét és tapasztalait, így kevesebb lesz a csalódás, tisztább a számítás, határozottabb az irány, válogatottabbak az eszközök a közjólét előmozdításában. Kerüljük a terrorizáló irányt, nem adunk helyet az ilyen tartalmú dolgozatoknak. őrizkedünk mindattól, ami gyűlöletet szit, mert ha ez vegyül az irodalomba, akkor épen a jobbérzésüek véleményszabadságát nyomnók el. Védjük a valást, rr/.öcsöt, az egyén, család és az igazság szabadságát s mindazt, ami a társadalom testének szabad, egészséges fejlődését elősegíti. Küzdünk elveinkért, meggyőződésünkért tiszta szándékkal, erős akarattal s változhatatlan kitartással az okoknak meggyőző erejével s az igazság hatalmával. Ingadozást nem ismerünk, a megkezdett munkában ki nem fáradunk s a zászlót, melyre elveinket irtuk, erős kézzel tartva munkálkodunk , mert tudjuk, hogy a változatlan, kitartó erő nem vesz el : er/1 ér. Reméljük ezt, annál inkább, mert erősségünk van egyrészt a mi lelkes olvasó közönségünk ragaszkodásában és szeretetében, másrészt az odaadó min t néptanítók. — A sümegen tartandó tanítói közgyűlés különös figyelmébe ! — Az igazságot az emberek általában csak akkor ismerik el, ha valaki szavakba foglalja. Addig vagy nem veszik észre, vagy nem törődnek vele. Megesik azonban, hogy a leghatározottabban kifejezett igazság sem tud feltűnést kelteni. Egy szellemes francia nagyobb ember mondása szerint azért, mert túlságosan igaz. Ezek közt a túlságosan igaz mondások közé tartozik az a régi sententia is, hogy akire az istenek haragasznak, abból tanítót csinálnak. Igaz mondás, de hát meg van az a nagy hibája, hogy túlságosan igaz. Ezért nem tud olyan feltünést kelteni, amelyiknek valami lett volna a vége. Pedig nemrégiben a nagy francia verő Moltke is segítségére jött azzal a kijelentéssel, hogy a porosz-francia háborút a német tanítók nyerték meg. Nekem úgy tetszik, hogy ez is túlságosan igaz. Minélfogva nem is igen való egyébre, mint hatásos bekezdésnek vagy befejezésnek a különböző tesztokhoz. Legalább nálunk ugy van. Pedig hát ez nagy baj, hogy ugy van. Mert jól meg kell azt jegyezni, hogy még a legműveltebb nemzeteknél is a lakosságnak csak a legkisebbik része végez közép és felső iskolát. A többség műveltsége és tudása tehát a néptanítók kezében van. És hogy ez a többség nálunk igen erős többség, azt nem kell bizonyítani. A dolog tehát úgy áll, hogy a magyar nemzet nagyobb részének szellemi és lelki világát a magyar néptanítók alakítják. Úgy, ahogy nekik tetszik, úgy, ahogy ők tudják. Vagyis a szerint, amilyenek ők maguk. Mert az világos dolog, hogy a pánszláv tanító növendékéből nehezen válik jó magyar ember; a szocialista érzelmű tanító semmiképen sem szaporítja a társadalom békés elemeit; vallástalan tanító nem nevelhet istenfélő embereket; a tudatlan tanító nem terjeszthet sem tudást, sem műveltséget. Nagyfontosságú, a nemzet életébe vágó kérdés tehát az, hogy milyen a tanítóság helyzete ? Meg van-e a helyes arány a tanítóság üdvkiáltás és lap . Ekkor, abban a pillanatban elfogta szivünket annak a megmagyarázhatatlan érzésnek előjátéka. Isten a megmondhatója, mi volt az. Elszorult, a szivünk, 110111 a fájdalomtól, nem a bánattól, nem a félelemtől, hanem valamitől, ami öröm is volt, lelkesedés is, meghatottság is, izgatottság is, megalázódás is és még sok más is egyszerre. Hatalmas, erős érzés volt. Száz féle gondolat villant át »gukon. Meglátom végre az egyház fejét«. »Meglátom azt, a kit látni nem adatott mindenkinek«. «Meglátom a világ leghatalmasabb fejedelmét. »Meglátom Krisztus helytartóját.« »Meglátom a legdicsőségesebb foglyot,• >Meglátom a pipát. »Ali minő lesz? Olyan-e, a minőnek festik ?« »Olyan-e, a minőnek mondják ?« »Olyan-e a minőnek képzelem ?« iMeghallom-e hangját, ?t .Hát valóság*", hogy én most itt, vagyok és meglátom ö i. ? !« E gondolatok, feleletre váró kérdések zaja többször is végigfutott agyunkon, mig a szentségét a valósággal szüntelen örömrivalgások közt lassan hozták. Izgatottságunk a tetőpontra hágott, amint a közvetlen mellettünk levő tömeg kiabálta a maga nyelvén az éljent. Mi magyarok már előre megbeszéltük, hogy teljes szívből s főleg teljes tüdőből fogjuk harsogtatni az »éljen”-t, hogy az elnyomja az összes többi nyelvűt. Talán sikerült volna, (lehet hogy sikerült is különben), ha az említett érzés legelementárisabb erővel le nem fogja sziveinket és ajkunkat. Egy asszonyság állt mellettem, a ki egy negyedóráig folyton azt hajtotta, hogy ő mily szörnyű hangos éljeneket, fog kiáltani. Az ám ! A mint a pápa látókörünkbe ér , a jó asszonynak torkán akadt a szó, az érzés mélyéből fakadt kövek elfojtották hangját, — így ép szót, nem tudott a jó lélek kimondani az egész audiencia alatt, — csak sírt — sin.. — És sírtak sokan, nagyon sokan, — nem cs ak asszonyok én is — nem szégyenítem. — Tollát a pápa ,szemünk Imiókoréno jött. Magasan az liongó, tapsoló, kiabá ó, kalap és kendő lobogi.Miő tömeg fölöi.1., Iordószékeben húzták neme- vivői. »Ez hat. XIII. Ló pápa! — Térdem megcsuklott; — h. elsó pillanatokban egy szónak után jön. ki belőlem nem volt.au ura, csak azaz »éljen», a mint csak t ellett,. Kezem gépiesen nyúlt, az «niéktárgyak Után zsebembe s tanon.a fii1, hogy az Egyház földi fejedelmének a idusát, fogadj" .elem. »Ez hát XIII. Leó hápa !« Istenem, valóban, a szó teljes értelmében feledhetetlen, leírhatatlan, csodálatos, megható, fönséges, lesújtó, gyönyörű, megrázzó, költői, megmagyarázhatatlan hatású, elképzelhetetlen látvány. A mint, az a kicsinynek látszó, fehér alak félig fölemelkedik a hordószékben s szívig haló tekintetét körülhordozva, örök mosolygásával osztogatja jobbra balra az áldást, közbe, közbe a fehér kapuciumos, galambősz fürtü fej megmeghajlik a kupolát csaknem fölvető örömriadal köszönetéül, s azok a gyönge kezek az áldást osztó keresztvetéseket néha váltják föl ; — a mint, aztán üdvözlő intésekkel elfáradva a ké 113 elmet.se 1 félig álló helyzettől, ismét visszadül a trónba, de onnan is mindegyre csak az a csodálatos tekintet, az a mosolyy, az az üdvözlő le/,!»gyjiu,és*k örvendeztették meg a zarándokokat. — Midőn az oltár elé értek, letették a hordozószéket. Ő szentségével, s elénekelték a Mindenszentek litániáját, az agg egyház fejedelmet, trónállói fölvezették az oltárhoz, hol Őszentsége csodálatraméltó erős hangon adta apostoli állását. Azután következett a kihallgatás, a miről a lapok akkoriban részletesen szóltak. Nem is ismétlem azokat. A kihallgatás alatt a nemzetek pápai himnusokat az „Egek énekeltek ; mi meg éppen másodszor él esssgé'l-fr kezdtük meg, midőn ismét fölemelte. I-11. r. hordozószék a nagy pipával, kitört a, -né künket túlharsogó üdvrivalgás s most. a személy másik oldalát, (mifélénk) kerülték meg vele s újra ismétlődött az a páratlan jelenet, midőn a nemzetek ünnepelték szeretettel, hódolattal, ragaszkodással a legnemesebb fogoly fejedelmet . . . Éljen a pápa király, hangzott, minden nyelven jövet is, menet is, — és én elgondolkoztam, vajon melyik királynak van ilyen fogadtatása, ilyen hivőserege és — ilyen kevés — világi hatalma ? . . . . . . És nem feledem el soha 1900 április 29-át! . . Kollarik Kálmán. Az ezredéves kiállítás orvosi juryre a 0—10 A Ferencz József kel kapható : Marton Mór, Wünsch Ferenc és Vas Sándor urak üzletében, valamennyi hasonnemü víz között,,egyedül Ítélte oda a Nagy Milleniumi Ermet, továbbá egyedül tiszteltetett meg O Felség" által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferenc József keserű vizből mind rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges