Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
V. évfolyam. Keszthely, 1901. január 6. I. szám Beszámoló. A mai napon lapunk az ötödik évfolyamba lépett. Az emberi gyengeségekre támaszkodó vagy üzleti szem alakitott és fenntartott vidéki lapok könynvei szoktak tovább haladni.hite g nélkül való életüknek egyetlen határköve mellett. S valóban l . z^>eo'v 'VÍorduio — a zaro szamadi<ok szokasos terhén kivül — mit sem je ent, mire sem int, mire sem buzdit Ámde nekünk, kik kezdettől óta önzetlen buzgósággal ru sunk javával, a tisztesség teljességével szolgáltuk és szolgáljuk a vidék szent ügyét; minekünk, kik abban nem az üzletet szerettük, hanem az es ment becsültük meg ; minekünk, k . az édes küzdelemben — anagi nehézség ellenére is — olyan sok fényes diadalt arattunk : óh minekünk ez az évorduló a naptári dátumnál sokkal többet jelent ! Nekünk egy uj oáz ez a viaskodás pusztaságán, hol a buzditáni ]•'• 3;re kapás életadó forrása buzog. Nek ink egy uj nyert csata ez, melyre vi.»za i • lufiezni mindenkor éde s leend. Ki kii uj alkfdom ez, hogy zászlónkra !elesküdjünk,, készek levén érte ^juffes — ha kell — meghalni is, S t-pi n ezért, h "l^tt az ötödik évfolyammal ujolag m<'L-íiditanók a magyar n"i.i.- v jaasgrafc ŐS scissvidékünk érdekében* szf . r harcunkat : vessünk egy pillanatot a múltba, .négy' küzdelme,v de egyúttal diadalmas évnek történetére. A lalatinii it', * társadalmi, gazdasági és szépirodalm lapnak indult s e négy év előtt adott programmiához mind mai napig hű is maradt. Tisztelt olvasóink őszinte tudásához, eleven emlékezetéhez feljlebbezzünk, azt állitván, hogy soha más cél előttünk nem lebegett ; a Bulohnnich ' minden eszes sorát, ez a hármas nagy ce irányította és sugalmazta. Példát óhajtottunk 11 uj^ani arra, hogy mint lehet az eszközeiben szerb vidéki sajtó is hatalmas támasza és emeltyűje nemcsak a közművelődésnek, hanem egy-egy országrész gazdasági fellendülésének, társadalmi tisztességének s ízlése nemesbbülésének. Nem volt becsületes társadalmi mozgalom, melyet férfias kritikával, de együttérző s odaadó munkássággal tőlünk kitelhetően ne gyámolítottunk volna , s nem volt társadalmi életünknek emudon . rákfenéje), a legkisebb fonáksága sem, melyre sietve és több izben gyakran az ügy érdekében ostorfutás közben is. a figyelmet fel nem hivtuk volna s ellene körömszakadtig nem küzdöttünk volna. S jól tudván hogy szabad és nemes nép csak a vagyonilag független lehet : városunk és vidékünk anyagi érdekei bennünk mindenkor a legodaadóbb tanácsadót és oltalmazót találták. Gazdasági cikkeink — magukban kitesznek egy vaskos kötetet — messze vidéken is visszhangra találtak és szerkesztőségünkben sok írott bizonyságát őrizzük az elismerésnek, melyvel magasabb., elmek Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«gjel«mik hetenkint ETCYSZMI: I«»JI 5». KliJIilCliUS K/.liltlC HsZTO BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. tgdai évre Ftil évre . . Negyet! évre . I c fs,'l«'< HHII1 ír 10 korona 5 „ 2 „ iu mié? ... 20 ,. Nyilttér petitsora alku szerint. SZERKESZTŐS&G ÉS jg líl ADŰ.HIVATAL. a volt gazd. tanintézet < pilletében. Kévirat okul a cikurkeg.loség <. ni·re, pénzes utalványukat, és reklumAoiúkut » I.hkIóIií > i 1 iIIkjz kérit.ilc. ' KailratoHat mm ad • itt vi»»/.a J.A PTILA IDONOS SZERKESZTŐSÉG. Előfizetési árak : A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Életbölcseségem, Nem irigyem gazdagságát Senkinek e világon, Szegény raggal, net kétség gond Nem zavarja az álmom ! Nem törekszem hirnév után,— Mely kábits nem boldogif, Maradandóbb a babérnál, A becsület és a hit, Nem vágyódom a magasba, Kielégít kis köröm, Itt is nyílnak szép virágok S kínálkozik sok öröm. A kincset, bírt, fényes állást Másolniuk add Istenem, Szegénység, hit és szerénység Ezek valók énnekem ! Nagy Lajos. Gróf Zrínyi Miklós a költő fékezete. — Történeti tanulmány. — Irta : Branner Lajos. A sárguló lpvelek évszakában, lombhullató ősznek idején, midőn a szép természet is levetette tengernyi virággal hímzett köntösét és lassú haldoklással hullott az enyészet ölelő karjaiba . 1664. november hó 18-án omlott vére aemzetünk azon nagy férfianak, ki mig élt, karddal és lanttal szolgálta a hazán. A mult év november hó 18-án volt 236-ik évfordulója azon gyászos emlékezetű napnak, midőn Zrínyi Miklós gróf kora legnagyobb magyarja, jeles költője és írója, európai jelentőségű egyénisége, a szép Muraköznek egyik erdejében kilehelte nemes lelkét. Nem a harcmezőn, hol annyiszor kereste a halált, hunyt el a csaták hőse. De a zugó, mély erdőben: »Angyali legio ott azonnal leszáll, Dicsérik az istent hangos muzsikával, Gábriel bán lelkét két tized magával Földről felemeli gyönyörű szárnyával.« * Nincs Muraköznek egy talpalatnyi helye, mely az ő fáradhatatlan tevékenységére, munkás életére és nagyságára ne emlékeztetne. Hiszen mindennap láthatjuk Csáktornyán az ős Zrinyi-várat, melyet ő megyszentelt. Ali még a kis imaház, melyben ő annyiszor fohászkodott a magyarok Istenéhez, hogy ne hagyja el árva hazánkat. Nincs messze tőlünk az a történelmi nevezetességű hely, a zrinyifalvai, (kuisándfi) erdő, hol az ő nemes szive a fenevaddal való küzdelemben megszűnt dobogni. Még állanak az óriási tölgyek, melyeknek viharedzett koronái mint egy szemfödéllel borítják be a rémes helyet. E tölgyek voltak néma tanúi ama rettenetes küzdelemnek, mely gyászba bobta a magyar hazát. A Dráva mélabús morgása még most is hallatszik, mely mintha csak érezné a gyászt, sietve rohan tovább a szomorú helyről. A helyet, — hol a borzasztó katasztrófa történt, — most még egy emlékkő jelöli ; de az emlék gondozásával senki sem törődik, s igy részint az idő kérlelhetetlen vasfoga, részint pedig a Dráva folyó sebes árja nemsokára majd elemészti, elmossa azt is s nem lesz majd az utókor előtt intőjel, mely mintegy figyelmezteti a vándort, hogy megemelje kalapját, ha a azt. hely előtt elhalad s ha lábai azt a földet tapodják, melynek porszemei a hazáért dicsőn meghalt poraival vegyültek össze. Nem lesz em-