Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

3 első, 6 második, 9 harmadik dij, 15 díszokle­vél VHU kitűzve a versenyben részt vevő tárgyak díjazására. A dijak művészi bevü értékes arany és ezüst, vagy másnemű iparművészeti emlék­tárgyak a kiállításnak s a dij fokozatának meg­jelölésével. 6. A kiállításra szánt­ tárgyak 1901. december 10-ig a kiállítási bizottság cimkére (Egyetemi kör. Kossuth Lajos utca 10. sz.) be­eöltendők. 7. A kiállítók köte­lesek a tárgyak beküldésére kitűzött, időpontig (december 10 ig) belt dij fejében az első négyszögméter árában 2 kor, min­de n további négyszögméter árában 1 koronát, a kiál­ítási bizottságnak befizetni. Ennek fejében a kiállítók egy belépő­jegyet, is kapnak. 8. A kiállított­ tárgyak elárusíthatók. Az eladást a kiállítási iroda közvetíti, a vételár 10 száza­léka a kiállítás pénztárát, illeti. A kiállításra vonatkozó írásbeli vagy szóbeli felvilágosítással köV­.ségesen szolgál a kiállítás rendező bizottsága (E­­etem­i kör, Kossuth Lajos utca 10. szám el­nöki iroda.) Kolozsvárt., 1901. október 15-én. A műkedvelők kiállításának rendező bizottsága. — Előfizetési felhívás. T. műkedvelő kö­zönség ! A midőn «Versek és Elbeszélések" címü könyvemmel a nyilvánosság elé lépek, indíttatva érzem magam újra a t. műkedvelő közönség szíves pártfogásához folyamodni. Könyvem 8 iv terjedelemben, a legújabb és legcsinosabb kiál­lításban jelenik meg 1902. évi január hó elsején, Várnay L. kiadásában. Előfizetési ára fűzve 2 korona, diszkötésben 4 korona. Munkámat ismé­telten a t. műkedvelő közönség sz.ives pártfogá­sába ajánlom támogatásukat előre is köszö­nöm. Szeged, 1901. október hó. Palat­inusz József — Megvadult bival Nagy riadalmat oko­zott m. hó 28-án este Simon Alfréd mészáros udvaráról elszabadult bivaly, melyet a főutcán sokáig hiába hajszoltak nagy sétáló sokaságnak. A megvadult riadalmára az ott állatot csak a késő éjjeli órákban sikerült­ elfogni. — Szölőojtvány tolvajlás. A mult éjszakák egyikén a zalakoppan­i gazdasági ismét­lő iskola szaktanítójának, Békefi Eleknek ojtvány telepé­ről eddig ismeretlen tettesek 600 drb gyökeres fásojtván­­t felszedtek és elloptak­. A gonosz és vakmerő tetteseket a csendőrség erélyesen nyo­mozza.­­ A Bakacs utcában 2 csinos utcai szoba, konyha éleskamara és pince helyi­séggel folyó évi november 1-ére bérbe adó. Bővebbet e lap kiadóhivatalában. — Ház eladás ! A Balaton ut­cában egy ház, tágas úri lakással és csinosan parkírozott kerttel szabadkézből eladó. Bővebb fel­világosítás lapunk kiadóhivata­lában nyerhető. Minden hurutos bántalmaknál a legjobban ajánlható. (E rovatban közlöttekér nem vállal felelősséget a Szerk. NYILTTÉR. CSARNOK. Leszámolás, álom volt életem, Káprázatos Jött a hajnal, csalfa álom , fölébredtem, S szertefoszlott, nem találom. BALATON VIDÉK Hova lett a pajzán kacaj, Gond nélküli aram/ napok ? Elkergette őket a baj, Melynek megtört rabja vagyok. Az ifjúság éltetője Kiszáradt a csontjaimból, Nyugodt szélesen is vájjon jó­e, Ha a vihar már nem tombol ? Ifjúságom .gyors Lassú folyó árjába patakja vesz, Kavicsait mind lerakja, És átlátszó többé nem lesz. Egy maradt meg életemnek, Mikor ledőlt kártyavára : Az emléke szerelmemnek, Lenyugvó nap végsugára. Alföldi, 1901. október 20. A paradicsom postása*) Közli : Szafián Lajos III. éves gazd. hallgató. Szabadságra jött hazafelé a katona, ron­gyosan, éhesen. Egy falucskához érve, betért a legelső házba. A gazdasszony maga volt. » Adj' Isten jó reggelt, asszonyom !« kö­szöntött be a katona. • Adjon Isten, katona uram ! Honnan jön, hová való ?« kérdezősködött az asszony. »Eu biz' Badacsonyba.» • Paradicsomba ?« »Oda, oda lelkem«, volt a felelet. »Oh, katona uram, az én emberem 2 éve halt meg, hogy az Isten nyugosztalja haló föld­jében. Ha a paradicsomból jön, akkor tudja, mi­lyen sora van ott neki.­­ • Hát bizony, lelkem, nagy szegénységben van, mert szent Péter kanásza. Mezítláb szalad­­­gál, pedig ott hűvösebb idők járnak, mint erre.« >Jaj,­­íK.Íi H. Isten áldja meg, ha lenne olyan szíves, küldenék neki egy kis ruhaneműt.« • Nagyon szívesen elviszem neki, hisz' ke­nyeres pajtásom.« • Hát, azután ott enni is szoktak ?« • Ép ugy, mint a földön.­ • Van a második emberemnek egy pár uj csizmája, uj subája, legyen szíves vigye­ el az első uramnak, meg egy pár fehér ruhát, meg egy kis harapni valót.« • Nagyon jó szívvel kezéhez szolgáltatom. Csak ham­arossan­ végezzen, mert nagyon rövid szabadságra vagyok bocsájtva.« Az asszony a mondott holmikat, rövidesen összekötötte egy abroszba s átadta a katonának. • Ugyan katona uram, volna még egy kér­désem. Pénzre nem volna ott szükség ?* • Volna biz­­arra, mert nagyon szűken van ott ! • Legyen szives, van itt 30 frt, azt is oda adom, majd ad nekünk az Isten.• A 30 forintokat lájbli zsebébe dugta a ka­tona, bajszát, kétfelé törölte, kezet nyújtott, s Istennek ajálta a gazdasszonyt. »Isten áldja, katona uram, máskor is ke­ressen föl !« »Máskor is, ha alkalmam nyílik !» A katona elhagyta a házat s a falu szélén kezdődő ritkás erdőbe vette útját. Alig távozott el, megérkezett a gazda a mezőről, 3 jó lóval a kocsi előtt. Az asszony még akkor is a pitvar ajtóban állott. *) Ezt az „intoriá"-t idős földműves szájából hal­lottam. Annak régen mondották el, hogy ki és mikor, arra nem emlékszik. Kérdezősködtem eredetéről, de homályban maradt az előttem. Plágium vádjával senki sem léphet föl ellenem ily körülmény mellett. Címét én adtam neki. A betűszedőt kérem, apró betűkből rakja ki előbbi mondatomat, mert gazdász kollégáim szemébe ötlik s „keresztelőt"-t tartatnak velem. Szaflán Lajos: A tér szűkének köszönheti uram, kérése teljesül­tet. Mert én inkább a többség javáért dolgozom, mint egy emberéért. Hiszen tudja, h­ogy mindig többet ér 2 liter jó bor, mint 1 liter rosz. Sapienti sat 1 Betűszedő. • No anyjukom, nincs valami baj, hogy áll a ház tája ?­ • Nincs, kedvesem. Isten hozta ! Ép most volt itt, egy katona. Gondolja csak, a paradi­csomból jött. Kérdeztem, ismeri-e­­ meghalt em­beremet. Azt mondta, hogy kenyeres pajt­ása s hogy az nagy szegénységben van. Odaadtam a ken­­us csizmáját,, új ruháját, 2 pár fehér ruhát, meg a 30 forint,ócskánkat,. Nagyon jó ember, azt, mondta, hogy pontosan beszámol az uram­nak.­ A gazda leugrott, a kocsiról. »Nem tudod, merre vette útját, ? Én is sze­rettem volna pár szót váltani vele . »Azt nem tudom, mert hamarosan itthagyta a házat,, örömömben nem is kérdeztem, merre megy.« • No asszony, fogd ki a lovakat, !« A gazda felült a lógósra, megsarkantyúzta s az erdő felé nyargalt, mert gondolta, hogy a katona nem igen kereste a kocsiutat. A mint, az erdőbe ért, meglát­ott a távolban egy embert. A lesz, a kit keresek, gondolta s megszorította lovát. Le a katonának is volt, hátra gondja, ő is észrevette az ügető lovast. »Ez engem keres,« beford­ult hat, egy sűrűbe s ott, hagyta a batyut. Avval a legtisztásabb helyen haladt, a legbátrab­ban. Pár perc múlva utolérte a gazda. • Adjon Isten jó napot !­ • Adjon Isten, barátom uram !« • Nem látott egy kapatos embert, erre ?« • De láttam, most, ment be abba a sürübe !­ • Hej, oda nem tudok lóval bemenni !« • Tán azt keresi ?« • A­zt !­ • Úgy vettem én is észre, mintha valakitől félt volna, mert­ nagyon sebesen haladt.« A gazda megáll, gondolkozik. • Ugyan barátom, legyen szives, fogja meg a lovamat, míg beméri a sürübe.« • Nagyon szívesen.« A gazda leszállt a lóról s a mint behatolt a sürübe, a katona elment, a batyuért, felült, a lóra s más irányban elemeltette irháját. Mikor a gazda eredmény nélkül kijött a­­ sűrűből, lovának csak lába nyomát lelte. Meg­vakarta fejét. > Most már engem is becsapott a katon­a és szomorúan baktatott hazafelé. Otthon felesége fogadta. • Nohát, kedvesem, utolérte a katonát ?« • Ut­ál, anyjukom, hanem nagyon megsaj­náltam. Alig bírta szegény a nagy batyut, oda adtam hát neki a lovat.« • Oh, kedves apjukom, de jól tette. Isten áldja meg érette !«*­ Szerk.­ ­) Régi néphagyomány. De minthogy azok is a kor műveltségi állapotát tüntetik fel, mig élnek a né­pek ajakán, készséggel adunk neki helyet. Szerkesztői izenetek. K. K. Örömmel vettük szives igéretét. R. E. Zala-Szent-Balázs. Ajánlatát nem fogad­juk el. Őszi dal, Hangulatos kis dalát a második szak átdolgozásával közöljük. — A cím jól volt használva. — Felajánlott munkásságát szivesen látjuk , s óhaját készséggel teljesítjük. F. Hahót. Csak abban az esetben tesszük meg, ha szorgalmas levelezést tapasztalunk. Amit senki nem tudott. Beválik. Némely dolgot a leirásban csak sejtetni kell. A papírnak csak egyik oldalára tessék írni. Az idegen kifejezéseket lehetőleg kerülni kell. Piaci gabnaárak 1901. okt. 25. Buza. . Rozs . Árpa. Zab . . . Burgonya Kuk. tujás Tűzifa . 15 K. 40 fii. 13 K. 40 fii. 12 K. 40 fii. 14 K. 80 fii. 5 K­ . fii. 2 K. 60 fii. 32 K. — fii.

Next