Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
Jtw ü VII. évfolyam. % Keszthely, 1903. január 4. I. szám. A hetedik évfolyam küszöbén. Reklámvilágot élünk: sajtóban, irodalomban közéletben. De mi azt tartjuk, jó bornak nem kell cégér. Előizető közönségünket tehát nem kecsegtethetjük nagyhangú ígéretekkel. A tisztes, szolid sajtó a mi eszményünk. Reklám, szenzáció és ígéretek ez eszmény körén kívül esnek. Az igazság és közjó munkálásán kívül más célt nem ismerünk. A kereszténység alapján állunk, keressük az igazságot és szolgáljuk önzetlenül a közérdeket. Az igazság, a történeti mult, a hagyomány és a nemzeti érdek pedig azt kívánják, hogy a kereszténység magasztos tanai hassák át ismét az egyént, a családot, a társadalmat. Mert ezen az alapon nő, fejlődik és virágzik a minden ország támaszát és talpkövét képező tiszta erkölcs.* Ám hosszú évtizedeken ez a kettő szenvedett legtöbb sérelmet. A sajtó és az irodalom bizonyos része következetesen támadta. Célt értek. Mert elhomályosodott a hit szelíd fénye, varázsát vesztette a tisztes erkölcs. Divattá lett a vallástalanság, dicsekvéssé a léhaság; remény, biztos menedékké hitét vesztette az eses kétségbeismeretlen fogalommá a mindent összetartó szeretet, kedvenc szenvedéllyé a visszavonás; hontalanná béke. honossá a békétlenség: megvetette a az önföláldozás, kedevc az önzés, számüzötté a magyar faj, a nemzeti lélek sajátsága : a szolidság erkölcsben, életmódban, ruházatban, hajszolttá a nagyzás, fényűzés és pompa után törő vagy áldozattá a boldogság a megelégedés, uralkodóvá a szabad gazdálkodás a nemzeti jólt forrásainál. A magyar faj idegen erkölcsök, szokások rabigáiban görnyed. Pusztul és szétoldott kéve módjára bomladozik. Bensejében vulkánok dübörögnek, elégedetlenség és meghasonlás szenvedélyei csatáznak. Egyik rész itthon elégedetlenkedik, a másik vándorbottal kezében idegenben keres boldogulást. Nem más ez, erkölcsi kapituláció az idegen szellem és morál uralma előtt. A nemzet lelkéből nem egy keserű sóhaj tör elő elszomorító közállapotaink láttára. Mert nemcsak az egyénnek — a társadalomnak is van lelkiismerete. Mi más ez mint a közmeggyőződés - a közvélemény. A nemzeti léleknek, a társadalom lelkiismeretének — szócsöve a sajtó. A lelkiismeret, nem az emberi vélekedések, nem az önérdek, hanem az igazság szerint hallatja szavát. Alkut nem ismer, érdekre nem tekint. A lelkiismeret szavát mindenkinek követni kell. A nemzeti lélek, a közlelkiismeret szavát is meg kell hallania, azt hirdetnie megalkuvás, félelem és érdek nélkül: a nemzeti lélek szócsövének a sajtónak. Fel kell emelnie szavát ott, hol a közjó ügyéről van szó. Helyeselni, elől,AFTUI.A.J ONOS BONTZ JÓZSEF KICI.KI.CH HZICHK 113S6TÖ NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap, Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — flll Fél éve 5 „ „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyet számára 20 „ Nyilttór petitsia alku szerint. MejjJölenik h«l,enUliit ei;yHz«i' s viiNnrnn|>. SZERKESZTŐSED ES K IADÓHIVATAL • volt Kard tanintézet épületében. KAaiiiUuliM a szerkesztőség címére. Pénzesutalványokat.. hirrelési multtiilAs. kat.és r klamAoitSkat . kia.tiMiivat.allfOG készítik iéilaiaUB' nem aűnnii ulanv.o A BALATQNV ill.K TÜBCÁJA A mi föntart minket. A kath. legény egyesület előadásán színre kerülő dráma. Ne ütődjék meg senki, hogy ezt a darabot, melyet, a kath. regény egyesület legközelebbi előadásának tárgyául tűzött ki, a »dráma« nevezetével illetem. A szó legszorosabb értelmében megilleti ez a nevezet: van benne élet, van benne valószerűség, elevenség, összeütközés, válság és kifejlet. Tehát dráma. Alakjai az életből meritvek, változatosak, mint maga az élet. Ereikben emberek vére lüktet s vannak köztük jók, igen jók, gonoszak vegyest. Mindegyiknek megvan a maga ideálja, kinek az igazság, kinek a majomon s mivel drámai személyek lévén, minden áron érvényesíteni óhajtják énjöket, akaratjukat, az összeütközés kikerülhetetlen. S hogy az összeütközésben — sok szenvedés után — a jó diadalmaskodik, szívünket megnyugtató érzés fogja el, hogy mégis van igazság a világom is. Gombos jómódú, vallásos iparos ember. Züllött fia, Béla minden áron ki akarja túrni atyja gazdaságából Dénest a derék tetőt. Mivel ezen becsületes emberal munkavejő után el nem járhat, megbuktatására szemben ördögi gondolatot tesz tetté : atyja nyitva felejtett szekrényéből 200 forintot, lop el, s ezt Dénes kabátjába csempészi, hogy rá háruljon a lopás gyanúja. Dénes, kinek becsületessége még árnyékát sem szenvedheti el a gyanúsításnak, bucaut, mond eddigi tartózkodása helyének, önként s nevét megváltoztatva, más vidékén üti fel tanyáját s jómódú, jó sikerű üzletnek lesz tulajdonosa. Ez az első felvonás s Erdősi, a költő mindent, megír bele, ami a dráma úgynevezett ekszpoziciójához kell. Sőt többet is tesz ennél. Az első felvonásba küzdelmet visz, melynek folyama alatt elbuktatja a becsületes törekvést, s kis időre diadalmat arat a gazsággal. Ez más szóval annyi, mint hogy lelkiismeretünket fölkamja, az elvek tusáját a szivünkbe hinti, szóval megteszi azt, hogy személyes sorsa iránt, akarva nem akarva is érdeklődnünk kell. S ez helyes dolog, drámába való dolog. A második és harmadik felvonás 10 esztendővel később történik, mint az első. Gombos már meghalt, Béla elverte az örökségét s áldott lelkű húgával Mártával végső ínségre jut. Tengődnek abban a városban, a melyben a Szekeressé lett Dénesnek virágzó gyára van. Béla sehogy sem kap munkát. Egyetlen kriátja Péter, a szocialista, aki Szekeres-Dénes"gyárában dolgozik s a gazdája jólelkű feleségét figyelmessé teszi a nyomorgó Bélára, Mártára. Szekeresné meglátogatja Béla távollétében a sinlödő Mártát s segiti, munkát ad neki is, Bélának is, de sejtelmük sincs egymás kilétéről. A Szekerestől zavargó elvei miatt időközben elbocsátott. Péter, ki Szekeres múltját, megtudja egyik elvtársától, gazdáján ugy akar bosszút állani, hogy a világ előtt fölfedi a lappangó titkokat s gazdáját szemtől szembe foszo j i int g becsületétől. Tervét közli Bálával, Mártával, a ki iránt különben érdeklődik s a ki viszont szereti őt. Ezek ámulva esmerik meg e szép jelenetben, hogy hisz itt, Dénesről, a meggyalázott Déne-ről van szó. Bő a szinleg rááll, hogy a rágalmak bizonyításában kezére jár Péternek Elmennek Szekeres—Déneshez s a legkritikusabb pillanatban, mikor Péter bosznja ünnepét készül megülni, töredelmes vallomást tesz gazságáról. A nyomor megtörte, a szenvedés ostora a megtévedt gyarló embert e pillanatban nemes, igaz emberré varázsolja. Pétert ez az esemény meghatja, igaz, kissé hirtelen, megváltoztatja, Márta keze övé lesz s visszatér a rehabilitált Déns gyárába, Bélával együtt. S még egyet. Dénes már régóta szereti Mártát s nincs hőbb vágya, mint, hogy kezéthesse. De mikor Péter s Márta szerelmit eleyermegtudja, igazi nagy lelkével lemond Mártáról, élete egyetlen ábrándjáról egy jó útra tért ember javára. Valóban, ezzel a megoldással alakja