Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

Jtw ü VII. évfolyam. % Keszthely, 1903. január 4. I. szám. A hetedik évfolyam küszöbén. Reklámvilágot élünk: sajtóban, iro­dalomban közéletben. De mi azt tart­juk, jó bornak nem kell cégér. Elői­zető közönségünket tehát nem kecsegtethet­jük nagyhangú ígéretekkel. A tisztes, szolid sajtó a mi eszményünk. Reklám, szenzáció és ígéretek ez eszmény körén kívül esnek. Az igazság és közjó mun­kálásán kívül más célt nem ismerünk. A kereszténység alapján állunk, keres­sük az igazságot és szolgáljuk önzetle­nül­­ a közérdeket. Az igazság, a tör­téneti mult, a hagyomány és a nemzeti érdek pedig azt kívánják, hogy a ke­reszténység magasztos tanai hassák át ismét az egyént, a családot, a társadal­mat. Mert ezen az alapon nő, fejlődik és virágzik a­­ minden ország támaszát és talpkövét képező tiszta er­kölcs.* Ám hosszú évtizedeken ez a kettő szenvedett legtöbb sérelmet. A sajtó és az irodalom bizonyos része követke­zetesen támadta. Célt értek. Mert elho­mályosodott a hit szelíd fénye, vará­zsát vesztette a tisztes erkölcs. Divattá lett a vallástalanság, di­csekvéssé a léhaság; remény, biztos menedékké hitét vesztette a­z eses kétségbe­ismeretle­n fogalommá a mindent összetartó szeretet, kedvenc szenve­dél­lyé a visszavonás; hontalanná béke. honossá a békétlenség: meg­vetette a az önföláldozás, kedevc az önzés, számüzötté a magyar faj, a nemzeti lé­lek sajátsága : a szolidság erkölcsben, életmódban, ruházatban, hajszolttá a nagyzás, fényűzés és pompa után törő vagy­­ áldozattá a boldogság a megelé­gedés, uralkodóvá a szabad gazdálkodás a nemzeti jól­t forrásainál. A magyar faj idegen erkölcsök, szokások rabigái­ban görnyed. Pusztul és szétoldott kéve módjára bomladozik. Bensejében vulká­nok dübörögnek, elégedetlenség és meg­hasonlás szenvedélyei csatáznak. Egyik rész itthon elégedetlenkedik, a másik vándorbottal kezében idegenben keres boldogulást. Nem más ez, erkölcsi kapituláció az idegen szellem és morál uralma előtt. A nemzet lelkéből nem egy keserű sóhaj tör elő elszomorító közállapotaink lát­tára. Mert nemcsak az egyénnek — a társadalomnak is van lelkiismerete. Mi más ez mint a köz­meggyőződés - a közvélemény. A nemzeti lélek­nek­, a társadalom lelkiismeretének — szó­csöve a sajtó. A lelkiismeret, nem az emberi véleke­dések, nem az önérdek, hanem az igazság szerint hallatja szavát. Alkut nem is­mer, érdekre nem tekint. A lelkiismeret szavát mindenkinek követni kell. A nemzeti lélek, a közlelki­ismeret szavát is meg kell hallania, azt hirdetnie meg­alkuvás, félelem és érdek nélkül: a nem­zeti lélek szócsövének a sajtónak. Fel kell emelnie szavát ott, hol a közjó ügyéről van szó. Helyeselni, elő­l,AFTUI.A.­J­ ONOS B­O­N­T­Z JÓZSEF K­ICI.KI.CH HZICHK 113S6TÖ NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap, Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — flll Fél é­ve 5 „­­ „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyet szám­ára 20 „ Nyilttór petitsi­a alku szerint. MejjJölenik h«l,enUliit ei;yHz«i' s viiNnrnn|>. SZERKESZTŐSED ES K IADÓHIVATAL • volt Kard tanintézet épületében. KAaiiiUuliM a szerkesztőség címére. Pénzes­utalványokat.. h­irr­elési multtiilAs. kat.és r k­lamAoitSkat . kia.tiMiivat.allfOG készítik i­éil­aiaUB' nem aűnnii ulanv.o A B­ALATQNV il­l.K TÜBCÁJA A mi föntart minket. A kath. legény egyesület előadásán színre kerülő dráma. Ne ütődjék meg senki, hogy ezt a dara­bot­, melyet, a kath. regény egyesület legköze­lebbi előadásának­ tárgyául tűzött ki, a »dráma« nevezetével illetem. A szó legszorosabb értel­mében megilleti ez a nevezet: van benne élet, van benne valószerűség, elevenség, összeütkö­zés, válság és kifejlet. Tehát dráma. Alakjai az életből meritvek, változatosak, m­int maga az élet. Ereikben emberek vére lüktet s vannak köztük jók, igen jók, gonoszak vegyest. Mind­egyiknek megvan a maga ideálja, kinek az igazság, kinek a majomon s mivel drámai személyek lévén, minden áron érvényesíteni óhajtják én­jöket, aka­ratjukat, az összeütközés kikerülhetetlen. S hogy az összeütközésben­ — sok szenvedés után — a jó diadalmaskodik, szívünket megnyugtató érzés fogja el, hogy mégis van igazság a világom is. Gombos jómódú, vallásos iparos ember. Züllött fia, Béla minden áron ki akarja túrni atyja gazd­aságából Dénest a derék tetőt. Mivel ezen becsületes embe­ral munkave­jő után el nem járhat, megbuktatására szemben ördögi gondolatot tesz tetté : atyja nyitva felejtett szekrényéből 200 forintot, lop el, s ezt Dénes kabátjába csempé­szi, hogy­­ rá háruljon a lo­pás gyanúja. Dénes, kinek becsületessége még árnyékát sem szenvedheti el a gyanúsításnak, bucaut, mond eddigi tartózkodása h­elyének, önként s nevét megváltoztatva, más vidékén üti fel tanyáját s jómódú, jó sikerű­ üzletnek lesz tulajdonosa. Ez az első felvonás s Erdősi, a költő mindent, m­egír bele, a­mi a dráma úgy­nevezett ekszpoziciójához kell. Sőt többet is tesz ennél. Az első felvonásba küzdelmet visz, melynek folyama alatt elbuktatja a becsületes törekvést, s kis időre diadalmat arat a gazság­gal. Ez más szóval annyi, mint hogy lelkiis­meretünket föl­ka­­m­ja, az elvek tusáját a szi­vünkbe hinti, szóval megteszi azt, hogy sze­mélyes sorsa iránt, akarva nem akarva is ér­deklődnünk kell. S ez helyes dolog, drámába való dolog. A második és harmadik felvonás 10 esz­tendővel később történik, mint az első. Gom­bos már meghalt, Béla elverte az örökségét s áldot­t lelkű húgával Mártával végső ínségre jut. Tengődnek abban a városban, a melyben a Szekeressé lett Dénesnek virágzó gyára van. Béla sehogy sem kap munkát. Egyetlen k­­ri­átja Péter, a szocialista, a­ki Szekeres-Dé­n­es"­gyárában dolgozik s a gazdája jólelkű fe­leségét figyelmessé teszi a nyomorgó Bélára, Mártára. Szekeresné meglátogatja Béla távol­létében a sinlödő Mártát s segiti, munkát ad neki is, Bélának is, de sejtelmük sincs egymás kilétéről. A Szekerestől zavargó elvei miatt időközben elbocsátott. Péter, ki Szekeres múlt­ját, megtudja egyik elvtársától, gazdáján ugy akar bosszút állani, hogy a világ előtt fölfedi a lappangó titkokat s gazdáját szemtől szembe foszo­ j­ i int g becsületétől. Tervét közli Bálával, Mártával, a ki iránt különben érdeklődik s a ki viszont szereti őt. Ezek ámulva esmerik meg e szép jelenetben, hogy hisz it­t, Dénesről, a meggyalázott Déne-ről van szó. Bő­ a szinleg rááll, hogy a rágalmak bizonyításában kezére jár Péternek Elmennek Szekeres—Déneshez s a legkritikusabb pillanatban, mikor Péter bosznja ünnepét készül megülni, töredelmes vallomást tesz gazságáról. A nyomor megtörte, a szenve­dés ostora a megtévedt gyarló embert e pilla­natban nemes, igaz emberré varázsolja. Pétert ez az esemény meghatja, igaz, kissé hirtelen, megváltoztatja, Márta keze övé lesz s visszatér a rehabilitált Dén­­s gyárába, Bélával együtt. S még egyet. Dénes már régóta szereti Mártát s nincs hőbb vágya, mint, hogy kezét­hesse. De mikor Péter s Márta szerelmit eleyer­meg­tudja, igazi nagy lelkével lemond Mártáról, élete­ egyetlen ábrándjáról egy jó útra tért em­ber javára. Valóban, ezzel a megoldással alakja

Next