Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-02 / 27. szám
XV. évfolyam. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Keszthely, 1911. július 2. 27. szám. IDÉK 1 *<>1 itiLw^ii hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER. VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — 5 K.Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani, esetleges hátralékaikat megküldeni szíveskedjenek. Beszélgetés a művészetről. Az élet évmilliókig jár már tengeren, anélkül, hogy újítani kellene rala bár egy kerékfogat. A keretei ugyanazok voltak a múltban, mint a jelenben, s ugyanazok maradnak a jövőben is. Az erős mindenkor uralkodott a gyengébb felett s az energia az érzelmeken. Ez a magyarázata a művészet ősrégi tiszteletének. Az igazi művészet nem hajhássze az elismerést, öntudatos és nyugodt, eszközeiben s azok hatásában biztos, mert tudja azt, hogy megnyilatkozásának az eredménye sohasem marad el. Minden alkotás csak akkor művészi, ha biztosra indul, ha a hatása elemi, megrázó és érdekes, mint — mondjuk — az ágyú dörrenése, vagy a szivárvány, vagy a nyiló virág, mely mindig üj és útjából messze elsöpri a közönyt. Szándékosan használom kissé pápaszemes írói modort, ezt ahogy az elméleti megállapítások terén maradva, meg ne sértsek egy érzékeny, tapintatosságot követelő egyéniséget, és elkerüljem a szánalmat ébresztő megalázó hangot. .Egy művészegyéniségről írok, ki egy végtelenül fájdalmas csapás miatt nem bír megállani a művészettiszteletet parancsoló talapzatán, kénytelen leszállni közénk, a szívvel bíró emberek társaságába s már többé nem az erőteljes művészet révén, hanem emberi szerencsétlenségére hivatkozva kér meghallgatást. A jövő hét csütörtöki napján Alpár Irén fog vendégszerepelni a keszthelyi színházban egyetlen szerepben, amit eljátszani tud, a Czigány Rózsijában Engedjék meg most, hogy tapintatos kézzel elvonjam a fátyolt az élet egy néma nomine charitatis tragédiájáról ! A művésznő a legszebb és legmagasabb feladatok terén a zavartalan siker jegyében egy ragyogó pálya küszöbén állott mint drámai művésznő, amikor megvakult. A művészete megmaradt s az azt érvényesítő erő bucsut vett tőle s most — nem kívánja, hanem a szeretet nevében kéri a közönséget, — hallgassa meg a művészetét. Érzem, hogy a tollamon az emberi szeretet tüze ég, amikor a város nemesszivü hölgyeihez és uraihoz fordulok; — amikor kérem őket, hogy ezen az egy napon pazarolják el lelkük minden virágát s csokorban hintsék azt egy örök éjszakába borult művész lábai elé, ki a fénynek és emberi dicsőségnek csak a hajnalhasadását látta, a többit mársötétben élte át! Nem hiszem, hogy lenne közöttünk ember, ki emlékei között hálát nem érezne valami szép művészi alkotás iránt. Talán mindnyájunk emlékezetében él egy dal, költemény, festmény, vagy márványszobor, melynek szépsége maradandó hatással nemesitette meg a lelkünket s amelynek alkotója iránt a hálánkat le nem róhattuk ; most itt az alkalom, hogy ezt a hálát a szeretet oltárán áldozzuk fel. Valaki iránt, aki szintén művész s aki a hálára a művészet jogán tart igényt és mert szerencsétlen. Ne gondolják azt, hogy ez az est az elnéző irgalmasság jegyében fog lefolyni, mert Alpár Irén vezető művészegyéniség. A pesti Vígszínház vezető tagja volt és nagy sikerekre tekintett vissza a Népszínház színpadán is. Ezeket hangsúlyozni azért való, hogy ne csak a jó szivüség vezessen el bennünket a színházba, hanem a választékos műélvezet keresése s ne csak jó lelket vigyünk magunkkal ! De otthon se felejtsük ! —*— Szinház. Szombat, június 24. A cigányszerelem. Legelőször említsük meg azt, ami a legújabb és legjobb, s ami módfelett kellemes meglepetés. A zenekar kitünő ! Szalkay megtalálta a legnagyobb hibát s azt gyökeresen orvosolta is. A rossz zenekar miatt szokott el távol a közönség a színháztól s az idén a társulat a legjobb utón van, hogy városunkban a színházba járást újra divatba hozza. A második szerencsés gondolat a szintén szépen és simán keresztülvitt helycsere. Az eredmény nem is késik. Az első hét mérlegével a színház meg lehet elégedve ; a napról-napra zsúfolt, vagy legalább is erősen telt ház és megelégedetten távozó közönség. Tavai ilyenkor máskép volt. A múltból változatlanul maradt a régi kis színpad, — erről senki sem tehet, — és a nagyon is szegényes díszletek. Ezeken nem ártana változtatni. A társulat maga zavar is jó volt ; az idén is az, de most úgy látszik érvényesülni fog, míg ma egy éve minden fáradság hiábavaló volt. A legelőször szériás műsorra került operett, a Cigányszerelem felkapott divatos darab, amit a Királyszínház beleerőszakolt a vidék színházi életébe s amely Fedák Sári jóvoltából a múlt héten már Parisban is megbukhatott. Hála Istennek. Hála Istennek azért, mert ez bizonyítja, hogy mégis van még jó izlés a földön, ha nem is épen e szép magyar hazában, de legalább másutt. A Cigányszerelem mint színpadi mű, a leghitványabb Szemét, ami a legutolsó évtizedben a deszkákon megjelent. Ezt a darabot már nagy és előkelő közönség nézte végig Európa színpadain s így azoknak, akik jelen voltak vagy jelen lesznek, szégyenkezésre nincs okuk, de valami nagy dicsekvésre sem. Az operetthez unalomhoz fokozódó görcsös ragaszkodással hozzáfűzött Lehárzene élénk példája egy egykor diadalmas művészi véna lassú kifogyásának. Két nagyon szép zeneszám van a második felvonásban, no meg a harmadik felvonásbeli «Messze a nagy erdőn» c. magyar nóta és ezzel pont. A többi csupa nagyképű unalmas közhely. A szereplők a hálátlan miliőben tehetségük legjavát adták. Fábián Linka, Boriss, Bianca, és a harmadik előadáson Rózsahegyi Ilona a lehető legjobbat nyújtottak s csak a lehetetlenül közönségesízléssel összetákolt szerepek fölött boszankodás akadályoz meg abban, érzett hogy érdemük szerint dicsérjük őket. Dragotín szerepében Báthory mutatta meg újból, hogy kitűnő színész. Bay Lajos hangja impozáns, Kun es Káldor jóizű humora érdemel elismerést-Vasárnap este ugyanezt ismételték. Hétfőn a Muzsikus leány került szinte és ugyancsak jó előadásban. Ez a felette kedves és bájos operette, — amelynek minden izében poétikus szövegét Buchbinder Bernát irta s a hozzá simuló édes lágy zenét Jamó György szerzé — a keszthelyi közönség részéről szintén elég szép fogadtatásban részesült. Fábián Linka, — akinek kétségbevonhatatlan tehetségéről, temperamentumáról, színpadi rutinjáról már tavaly is meggyőződtünk — mint Rézi, a tehenes leány, felette kedves, naiv szerepében oly helyes és stílszerű alakítást nyújtott, hogy a — sajnos — nem nagyszámú közönség nem győzte tapssal honorálni. "Vértes Mihály komoly előkelőséggel fogta fel Haydn, a nagy muzsikus szerepét s ezzel szemben Báthory Béla a hercegi inast és udvari muzsikust (vagy fordítva) a tőle megszokott közvetlen jóízű-