Balkon, 2010 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám
B El D Ela ! Megjelenik 2010 novemberében, Marcel Duchamp-ról Hogy csak én találkoztam-e úgy Duchamp-mal, hogy disznólábat evett, vagy Tinguely is, ez tűnt a nagy kérdésnek Dieter Daniels számára, miután erről különböző változatokat olvasott: vagy Duchamp evett megállás nélkül disznólábat, vagy kettőnk közül valamelyikünk hazudott? - Sosem tudja meg már senki, és a történelem szegényebb marad e kardinális kérdés végső, kielégítő megválaszolása híján. Mindenesetre mindegyikben lehet valami igazság, mert a Pied de porc a la Menehould a disznóláb elkészítésének speciálisan francia módja. A francia Larousse de la Cuisine-ben az alábbit írják róla: „Speciális elkészítési mód, melynek köszönhetően meglágyul a csont, amelyet így könnyen el lehet ropogtatni.” Szent Menehould Észak-Franciaországban nőtt föl, Marcel pedig Rouenban. Miért ne lehetett volna a sült disznóláb Duchamp honvágyétke, melyet sosem fogyaszthatott New Yorkban, mint ahogy nálunk egy svájci látogatás szinte elképzelhetetlen „Gschnazlets mit Röschts” nélkül? Bárhogy legyen is, Duchamp egy disznólábevés alkalmával adott nekem Max Ernst műtermében randevút, hogy megbeszéljük részvételét az Edition MAT-ban. I. III. A csapdakép fejlődése II' J! II s 1 Mi s' Josef Albers válasza D. S.-nek, 1959. 09. 25., Sohm-archivum, Staatsgalerie Stuttgart 44