Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-02-15 / 3. szám
I. évi folyam. 1868. Február 15. Megjelen minden hónap közepén és végén. Előfizetési ár: egy évre.............................................6 frt fél évre..............................................1 frt negyed évre........................................1 frt fió kr. Bányászati s kohászati intézeteink ismertetése. i. AS * ‘w (Folytatás) A 19-ik század. A kísérletek a sótelep föltárására ezen században is folytattattak. A soósujfalvi lelkészlak udvarán 1811-ben kút ásás alkalmával a 7-ik ölben egy vékony vizes homokréteg, ez alatt pedig még 7 ölnyire egy kékes szürke oly forma száraz agyag vágatott ki, a milyen a régi sóbánya bányáján látható. E körülmény reménységet gerjesztett, hogy itten a sótelepet felfedezni lehetne, s miután az udvari kamara egy új akna lemélyítésére megadta 1812-ben az engedelmet, az említett kirt még azon év tavaszán aknaszerüleg kikáváztatott, és julius 6-án beszenteltetett Maria Ludovika név alatt. Ezen akna szája a Lipót aknáénál 75 öllel magasabban feküdt, ettől 1723 ölnyi tálságban; továbbmélyítése csak 1814 junius 6-án kezdetett ismét meg. 1815. június 17-én az akna már 41 ölmély volt, és fenekén ártalmas jég képződött. Miután a szállítás is már nehézséggel kezdett járni, egy járgány építtetett mellé; ezután tovább mélyittetvén, az 52-ik ölben egy 5'6" vastag vízdús homokrétegen hatoltak át, melyben fejnagyságu homokkő görgetegek találtattak. Lehatoltak ezután még egész 61 ölnyi mélységig de mivel ekkor még a befakadt vízmennyisége is igen megszaporodott, s azonkívül ártalmas jéggel is kelle küzdeni , mivel továbbá a felszinen 180 —190 ölnyire az aknátul egy homokbányában ugyanazon görgeteges homokréteget ismerték fel, melyen az aknában áthatoltak, ennél fogva a reménytelenné vált munkálat 1817. julius 26-án megszüntetett, és az udvari kamara jóváhagyásával az akna ismét betemettetett. Az előfizetési pénzek, és minden közlemények a szerkesztőhöz Czimzendők a pénzügyminisztérium XVI. ügyosztályában. Terveltetett ezután Hauer Károly marmarosi ülnök és Pribila Ede szomolnoki bányamérnök által egy más tartalék akna lemélyeztetése, melyet a Lipótaknától 30 ölnyi távolságban kellett volna létrehozni, de mely csak terv maradt. Ez óta a sótelep feltárására több kisérletet nem tettek. A sófőzde készülékei és üzlete. Midőn 1799-ben a sófőzde újra szerveztetek, edlersbergi Lenoble gmundeni tanácsos felügyelete alatt a tiroli főzdék mintája szerint, egy uj főzde építése kezdetett meg, mely 1800-ban be is végeztetvén „Ferenczfőzde“ nevezet alatt működését azonnal megkezdé; a régi főzde pedig kovács műhelylyé alakittatott át. Miután azonban a Ferencz főzde a Soóvár által termelendő sómennyiség kiállítására nem volt képes, 1805-ben még egy másik kisebb főzde építtetett, mely „Ferdinand főzde“ nevezet alatt 1806-ban vétetett használatba. 1815-ben megnagyobbittattak a sósviz medenczék annyira, hogy 20,000 akó vizet lettek képesek befogadni. 1819-ben leégett a Ferencz főzde több épületekkel együtt, mely szerencsétlenség által mintegy 150,000 frtnyi kárt szenvedett a kincstár. 1839-ben ismét meggyuladt a Ferencz főzde de ekkor az erélyes oltás következtében csak a fedele égett le. Ezen főzde felépítése alkalmával egyszersmind jelentékeny változtatások és javítások tétettek szerkezetében főként a tüzelő anyag czélszerűbb és sikeresebb felhasználatára nézve. Az 1805-ben épült Ferdinand főzde 1855-ben megnyittatott és czélszerűen átalakíttatott. A főzdéhez jelenleg a következő fölszinti építmények tartoznak: A lipótaknai járgány, A víztartó medenczék épülete, A két főzde, A kovácsműhely, A lóistálló, 3