Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-02-15 / 3. szám
20 Megtöltetvén az üst a kellő vízmennyiséggel, 6 mázsa kénsav öntetett belé, és a forrás kezdetéig hevíttetvén egyes részletekben 450 font rézeleg liszt tétetett közzé; a liszt betétele alatt az oldószer heves forrásba jött, és igy forrásban tartatott a betétei után még egy óráig. Az ólomüst hevítése tűz által eszközöltetett, miután azonban könnyen megeshetnék, hogy az üstben az oldatlan üledék nagyobb mennyiségben összehalmozódnék helyenkint, s ez által az üst fenekének hőfoka ottan annyira emelkedhetnék, hogy az ólom elolvadna, és az így támadt lyukon az üst egész tartalma veszendőbe mehetne; tanácsosabb az oldatot belé vezetett gőz által hevíteni a kellő hőfokra, ami annál könnyebben eszközölhető, mert az erélyesen történő vegyülés következtében a folyadék önmagától forrásba jön. Miután az oldat forrása az üstben megszűnt, kiüríttetett az üst tartalma a végre készített fakádakba, melyek egyharmad résznyire vízzel töltettek meg; az oldat sűrűsége az üstben 30° Beaumét mutatott. Ezen kádakban hagyatott az oldat 48 óráig, hogy megtisztuljon, s az oldatlan részek tökéletesen leülepedhessenek. E kádakat erős rézabroncsokkal szükséges ellátni mert a fán átszivárog az oldat, és a vasabroncsok rövid idő múlva lepattognak, faabroncsok sem biztosak, és nem is tartanak sokáig. Ezenkívül a kádakat biztos helyre kell állítani, hogy ha belőlök valami kiszivárogna is, azt felfogni lehessen. 48 óra múlva tiszta volt az oldat, és egy réz-szivornyával lehúzatott az üledékről egy melegíthető ólomüstbe. Az üledékben oldatlan rezet a közönséges kémelés útján kimutatni nem lehetett, bizonyságául annak, hogy a nyersréz liszt teljesen élenyitve volt, és az oldás elegendő ideig és elegendő savval eszközöltetett. Az arsenra nézve az tapasztaltatok később, hogy ha az oldat 8 —10° B.—-ra meghigítva rézlemez szeletekkel főzetett, belőle még újabb arsenmennyiséget lehetett kiejteni, és úgy látszik, hogy ezen után az oldatból az arsen legnagyobb részét el lehet távolítani. Az egész rézéreg liszt feloldására 155 mázsa nuszdorfi kénsav használtatott fel, tehát a munkába vett nyersréz mázsája után 165 font. A réz kiejtése végett, mely vertvassal történt, meg kellett hígítani a lehúzott oldatot 10 — 12° B.—ra mert egy sűrűbb oldatban a vasra rakódott vastag rézréteg végre akadályozta a réz kiejtését. A kiejtés a lúg melegítése mellett 12—14 óra alatt bevégeztetett. Ezután a vasgálicz lúg lebocsáttatott, az ejtett réz a vasról letisztittatott, viz alatt egy rostában a közzé keveredött vasdarabok belőle kiszemeltettek, s végre egy vászon szűrővel ellátott kádba tétetett az ejtett réz, s elébb tiszta, később pedig gyengén savanyított vízzel addig mosatott ezen szűrőn, mig a lefolyt szüredékben a vasnak nyoma mutatkozott. A réz kiejtésére, hogy az oldással egy arányban haladjon, két oly nagyságú üst volt szükséges, mint a milyenben az oldás történt. Szükségesnek találtatott továbbá, hogy a lúg már a tisztitó kádakban meghigittassék, mert különben a sűrű lúgból jegeczek képződnek melynek újból feloldása sok időt és munkát igényel. A kiejtésnél nyert 72 mázsa ejtettrézre 76'/* mázsa vertvas használtatott fel, tehát egy mázsára 105 font. A lúg fölös savtartalmánál fogva, és mivel a nyert ejtettréz a kiejtés után azonnal kimosatott, oldhatlan alji vassak nem képződhetvén, az ejtettréz vastartalma csak a közzé keveredött kis vas darabkákból származhatik, melyeket meleg hígított kénsavval teljesen kivonni lehetne. A tisztító kádakban maradt üledék hi°ntott kén-6 savval mégegyszer forraltatott az oldó üstben, az oldat zöldes színe ez alatt arról tanúskodott, hogy most már nevezetes mennyiségű vas is átment az oldatba. Az üst egész tartalma azután a szűrő kádba tétetvén a lúg rólla leszüretett, és a maradvány egy rézüstben kiszárittatott; a szürkés fehér maradvány súlyja 1350 font lett, tehát a munkába vett nyersréznek 14,4%-a. A maradvány üzelése végett az üzdődön 35 mázsa meddő ólom (armblei) olvasztatott be, és ahoz létetett négy részletben a szénporral kevert maradvány. Az egész mennyiség beolvasztása után a meddő salak lehúzatott, az ólom leüzetett, és az egész üzelési folyam átaljában a szokott módon és minden akadály nélkül végeztetett be. Hogy a nyert ejtett rezet minden veszteség nélkül tovaszállitani, és közvetlenül a kis készebködben feldolgozni lehessen, 2“ vastag tg2' átmérőjű korongok készíttettek belőle, melyek deszkadarabokra tétetvén egy lángkemenczében kiégettettek. A kemenczébe egyszerre 30 mázsa tétetvén, 8 óra alatt egy fél köböl fával bevégeztetett a kiégetés, mely után a korongok szilárdak és kongók lettek, úgy hogy tovaszállításuk minden elfecsérlés nélkül megtörténhetett. A kiégetett korongok összes sulyja 76 mázsát tett.*) A korongok készeltetése a kis készelködben (Qaarherd) nem sükerült, mert ámbár könnyen beolvadtak, készelésük mégis igen sok nehézséget okozott; ennél fogva előbb a nagy készelködben (Spleiszherd) tisztíttattak meg, s csak azután történt szinzésük szokott módon a kis készebködben. A fémveszték ezen kettős kezelés alatt természetesen nagyobb lett, mint ha az egész műtétet egyszeri kezelés által bevégezni lehetett volna. Későbbi kísérletek azonban alapos reményt nyújtanak arra, hogy az ejtettréz szinitése, és eladható *) Az ejtett réz vegyelemzése nem eszközöltetett, mi ismét egy sajnálatos hiánya a kísérletnek. Szerk.