Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-02-29 / 4. szám
28 Hogy a víz lebocsátása után az üst feneke meg ne vetemedjék , a fenék és pára fedél közé 4 — 5“ vastag 7—8' hosszú feszítők ékeltetnek, és ezek csak akkor vétetnek ismét ki, midőn az üst újra megtöltetett sós vízzel. A víz lebocsátása után az üst egy óráig száradni engedtetik, mely idő alatt az üsthöz égett üledék nagy részt lepattog, s a mennyiben le nem pattogott volna, kalapácscsal levezetik. Azután a javítást kívánó eresztékek a fentebb említett ragaszszal kiigazittatnak, és minden egyébb javítások bevégeztetvén , az említett kályha darab ismét beillesztetik helyére, viszhatlanná tétetik, és a sósvíz az emelő gép segedelmével visszaemeltetik az üstbe, míg azt 8‰ magasságban el nem lepi. Ezután a főzés a fentebb leírt módon ismét folyamatba jön, és így tart kisebb szünetekkel 3 vagy 4 hónapig, mely idő lefolyta után rendesen nagyobb javítások válnak szükségessé, melyeknek helyrehozása néha több hetet vesz igénybe. A sófőzde üzlethez mind a három üstnél összesen 69 munkás szükséges, és pedig 48 a sófőzés és szárításnál, 21 pedig a favágás fahordás s egyébb mellékes munkánál. Ezeken kívül alkalmazva van még 15 munkás a sómázsálás és raktárolásnál, és 5 a kovácsműhelyben. A felügyelet két ügyelőre van bízva. A sófőzők 65/10 krt, a sómázsálók és raktárolók 110 krt kapnak mázsánkint szakmányban, a többi munkások 35—58 krnyi napibérben részesülnek. A felhasznált sósvíz fajsúlyja 1*2, és tartalmaz 263/4 % sót, tehát az oldat tökéletesen telitett. 130.000 mázsa só készitésére felhasználtatott 750.000 köbláb sósviz, 3 000 öl bikfa és 800 öl tölgyfa, melynek ára a főzdénél élenkint 9 frt 14 kr. Az 1867-iki üzlet eredménye szerint készíttetett 727,696 köbláb sós vizből 3495 öl (a 108 *') keményfa felhasználása mellett 128,586 mázsa só, tehát átlagosan mind a 3 üstben 36 mázsa 79 font só egy öl fával, és egy köbláb sós vizből lett 176/10 font só. Egy mázsa só kifőzése került 1866-ban 6587/,00 krajczárba. (lampioné. Az ólom ezüsttartalmának kiválatása horgannyal. Az 1867. év November havában a „Harz“-ra és onnan Belgiumba utazván, meglátogattam egynéhány utamtól nagyon távol nem esett ezüst és ólomkohót, s miután majdnem valamennyinél kísérletek folytak az ólom ezüsttartalmának horgannyal való kinyerésére nézve, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy amennyiben legalább szemtanúja voltam, e lapok 1. olvasóival megismertethetem az említett kinyerési módott, mely annyival is inkább kiérdemli figyelmünket, mint ahogy jelenleg a külföldi bányászati és kohászati szaklapokat élénken foglalkoztatja. Régóta tudva levő dolog, hogy a horganynak az ezüsthöz az óloménál nagyobb vegytani rokonsága van, mert például a mi kohóinknál az ólmot 0,5—0,8 száztoli ezüsttalomnál feljebb nem gazdagíthatják, a Pattinson módnál pedig 1,5—2,0 százfoknál följebb hasonlókép nem vihetik, mig a horgany kártékony ezüstrabló tulajdonságáról már az Agricola előtti kohászoknál ismeretes volt, s mai napig az ezüstkohász egyik legkellemetlenebb vendége maradt; — de a horganynak az óloméhoz hasonló alkalmazását akadályoztatá annak azon tulajdonsága, hogy felette könnyen élenyül és elete nagyon nehezen olvasztható. Aachentől nem messze Stollbergen az Eschweili társulatnál sok kísérletet tettek már több évvel ezelőtt de kielégítő végeredmény nélkül, újabb időben azonban ugyanott a szomszédos versenyző kohók miatt azokat ismét felkarolták és folytatják mindamellett, hogy a társulatnak ama kísérletek eddig közel 20 ezer tallérjába kerültek. A Mechernichben és Caliban (az „Eifel“-ben) például a Pattingonmódot már kiküszöbölték és horgannyal ezüstelenítik az ólmot. Igen nagy lendületet adott a horgonnyali ezüsttelenités fejlesztésére a Herbst János Harzi kohóbirtokos és Wassermann Oskár bánya- és kohómérnök újabb találmánya , *) mely az ólomnak ólomhalyaggali (Pb Cl*) horganytalanitásának alkalmazásából áll, s melyre egyébaránt ők nem csak Poroszországban, hanem Európa és Amerika majdnem minden államában, 3—4 hónap óta még az osztrák tartományok és a magyar királyság számára is szabadalmat szereztek. — E találmány azért nagy fontosságú mivel a horgannyal ezüstelenített ólom különben igen makacsul tart magában visosza bizonyos mennyiségű horganyt, mely miatt tisztaságából, lágyságából s következőleg piaczi értékéből sokat veszítene. Clausthalban (a „Harz“-on) a frankenscharnikohónál, hol éppen egy második Pattinson üsttelep megkezdett felépítését megszüntették, odajövetelemkor Illing porosz királyi kohmester vezetése alatt már 3 hét óta folytak a horgannyali ezüstteremítési kísérletek, és pedig oly kedvező eredménnyel, hogy annak kohóüzletekbe való rendszeressé tételét kétségtelennek tartották a kezelő tisztek, kiknek megelőző barátságos fogadása folytán nekem is meg vola engedve a kisérlettétel és a nyert adatok megtekintése, melyeket a Caliban látottakkal és szerzett eredményekkel némileg kiegészítve a következőkben foglaltam össze. A kísérletek számára, amennyiben a Pattinsonost *) E lapok 1-ső számában a bányaipart érdeklő új szabadalmak rovatában van egy Sieger Henrik nevére vett szabadalom egy módszerre, mely szerint az ólmot horgany által ezüstjétől megfosztani és az ilykér ezüsttelenített ólmot horgany és más fémektől teljesen menten előállítani lehet, alighanem ugyanazon találmány, közelebbi tudomásom azonban mibenlétéről nincsen.