Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-02-29 / 4. szám

28 Hogy a víz lebocsátása után az üst feneke meg ne vetemedjék , a fenék és pára fedél közé 4 — 5“ vastag 7—8' hosszú feszítők ékeltetnek, és ezek csak akkor vétetnek ismét ki, midőn az üst újra megtöltetett sós vízzel. A víz lebocsátása után az üst egy óráig száradni engedtetik, mely idő alatt az üsthöz égett üledék nagy részt lepattog, s a mennyiben le nem pattogott volna, kalapácscsal le­vezetik. Azután a javítást kívánó eresz­tékek a fentebb említett ragaszszal kiigazittatnak, és minden egyébb javítások bevégeztetvén , az említett kályha darab ismét beillesztetik helyére, viszhatlanná tétetik, és a sósvíz az emelő gép segedelmével vissza­emeltetik az üstbe, míg azt 8‰ magasságban el nem lepi. Ezután a főzés a fentebb leírt módon ismét folya­matba jön, és így tart kisebb szünetekkel 3 vagy 4 hó­napig, mely idő lefolyta után rendesen nagyobb javítások válnak szükségessé, melyeknek helyrehozása néha több hetet vesz igénybe. A sófőzde üzlethez mind a három üstnél összesen 69 munkás szükséges, és pedig 48 a sófőzés és szárítás­nál, 21 pedig a favágás fahordás s egyébb mellékes munkánál. Ezeken kívül alkalmazva van még 15 mun­kás a sómázsálás és raktárolásnál, és 5 a kovácsműhely­­ben. A felügyelet két ügyelőre van bízva. A sófőzők 65/10 krt, a só­mázsálók és raktárolók 1­10 krt kapnak mázsánkint szakmányban, a többi mun­kások 35—58 krnyi napibérben részesülnek. A felhasznált sósvíz fajsúlyja 1*2, és tartalmaz 263/4 % sót, tehát az oldat tökéletesen telitett. 130.000 mázsa só készitésére felhasználtatott 750.000 köbláb sósviz, 3 000 öl bikfa és 800 öl tölgyfa, melynek ára a főzdénél élenkint 9 frt 14 kr. Az 1867-iki üzlet eredménye szerint készíttetett 727,696 köbláb sós vizből 3495 öl (a 108 *') keményfa felhasználása mellett 128,586 mázsa só, tehát átlagosan mind a 3 üstben 36 mázsa 79 font só egy öl fával, és egy köbláb sós vizből lett 176/10 font só. Egy mázsa só kifőzése került 1866-ban 65­87/,00 krajczárba. (lampioné. Az ólom ezüsttartalmának kiválatása hor­gannyal. Az 1867. év November havában a „Harz“-ra és onnan Belgiumba utazván, meglátogattam egynéhány utamtól nagyon távol nem esett ezüst és ólomkohót, s miután majdnem valamennyinél kísérletek folytak az ólom ezüsttartalmának horgannyal való kinyerésére nézve, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a­mennyiben legalább szemtanúja voltam, e lapok 1. olva­sóival megismertethetem az említett kinyerési módott, mely annyival is inkább kiérdemli figyelmünket, mint a­hogy jelenleg a külföldi bányászati és kohásza­ti szakla­­pokat élénken foglalkoztatja. Régóta tudva levő dolog, hogy a horganynak az ezüsthöz az óloménál nagyobb vegytani rokonsága van, mert például a mi kohóinknál az ólmot 0,5—­0,8 száz­toli ezüsttalomnál feljebb nem gazdagíthatják, a Pattin­­son módnál pedig 1,5—2,0 százfok­nál följebb hasonlókép nem vihetik, mig a horgany kártékony ezüstrabló tulaj­donságáról már az Agricola előtti kohászoknál ismere­tes volt, s mai napig az ezüstkohász egyik legkellemet­lenebb vendége maradt; — de a horganynak az ólomé­hoz hasonló alkalmazását akadályoztatá annak azon tu­lajdonsága, hogy felette könnyen élenyül és elete nagyon nehezen olvasztható. Aachentől nem messze Stollbergen az Eschweili társulatnál sok kísérletet tettek már több évvel ezelőtt de kielégítő végeredmény nélkül, újabb időben azonban ugyanott a szomszédos versenyző kohók miatt azokat ismét felkarolták és folytatják mindamellett, hogy a tár­sulatnak ama kísérletek eddig közel 20 ezer tallérjába kerültek. A Mechernichben és Caliban (az „Eifel“-ben) például a Pattingonmódot már kiküszöbölték és hor­gannyal ezüstelenítik az ólmot. Igen nagy lendületet adott a horgonnyali ezüsttele­­nités fejlesztésére a Herbst János Harzi kohóbirtokos és Wassermann Oskár bánya- és kohó­mérnök újabb ta­lálmánya , *) mely az ólomnak ólomhalyaggali (Pb Cl*) horganytalanitásának alkalmazásából áll, s mely­re egyébaránt ők nem csak Poroszországban, hanem Európa és Amerika majdnem minden államában, 3—4 hónap óta még az osztrák tartományok és a magyar ki­rályság számára is szabadalmat szereztek. — E talál­mány azért nagy fontosságú mivel a horgannyal ezüste­­lenített ólom különben igen makacsul tart magában vis­o­sza bizonyos mennyiségű horganyt, mely miatt tisztasá­gából, lágyságából s következőleg piaczi értékéből so­kat veszítene. Clausthalban (a „Harz“-on) a frankenscharnikohó­nál, hol éppen egy második Pattinson üsttelep megkez­dett felépítését megszüntették, odajövetelemkor Illing po­rosz királyi kohmester vezetése alatt már 3 hét óta foly­tak a horgannyali ezüstteremítési kísérletek, és pedig oly kedvező eredménnyel, hogy annak kohóüzlet­ekbe való rendszeressé tételét kétségtelennek tartották a kezelő tisztek, kiknek megelőző barátságos fogadása folytán nekem is meg vola engedve a kisérlettétel és a nyert adatok megtekintése, melyeket a Caliban látottakkal és szerzett eredményekkel némileg kiegészítve a követke­zőkben foglaltam össze. A kísérletek számára, a­mennyiben a Pattinsonost­ *) E lapok 1-ső számában a bányaipart érdeklő új szaba­dalmak rovatában van egy Sieger Henrik nevére vett szabadalom egy módszerre, mely szerint az ólmot horgany által ezüstjétől meg­fosztani és az ilykér ezüsttelenített ólmot horgany és más fémektől teljesen menten előállítani lehet, aligha­nem ugyanazon találmány, közelebbi tudomásom azonban mibenlétéről nincsen.

Next