Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-15 / 5. szám
•‘18 kitűnik e táblázatból, hogy a középosztályú szemecskék a csatornaszár külső oldalát sülyedés közben a kezdettől legfeljebb 30"-nyi távolságban elérik, miután pedig a csatornaszár hossza mintegy 36", ennélfogva világos, hogy a csatorna által osztályozott szemecskék a csatorna külső oldalát hamarább érik el, mint a csatorna hegyét még azon esetben is, ha a vízár sebessége a csatorna keresztszelvényében nem tökéletesen egyenlő. Azon kérdésre , hogy a csatorna külső oldalán lefelé sülyedő szemecskék átmehetnek-e a felvezető csatornaszárba, vagy nem ? a következő fejtegetéssel felelhetünk : a lefelé sülyedő szemecskékre a következő erők hatnak a) közvetlen a sülyedés irányában : 1. a vizár hajtereje 1 402/ 2. a lejtős síkon lefelé haladó szemecske súlyerejének viszonylagos része és b) közvetlen és ellentétesen a súrlódás 1 )3. k (1 —1) Q cos■ z Ezekben jelent. a 485 (átlagosan) közvetlen kísérletek által meghatározott ösztényező, (1. Rittinger előkészítési tankönyvét 189. lapon.) f a szemecske felülete, melyre a vizárja hat. -fa m — a vizbe merülés következtében megkisebbekvdett sulyerő , a súrlódási ösztényező c, d és Z ugyanazt jelentik, mint fentebb. Az említett három erő összes eredménye R = cc4 c8 f -f- k (1 — (sin. z — Q cos. z) Miután az osztályozó csatornáknál Z = 60° és nem igen hibázunk, [ha fölvesszük, hogy q = ennél fogva R — c 4 c8 f -f- 0‘7 k (1 — Az első erő, a vizár hajtereje hatásánál fogva a szemecske ugyan azon sebességgel halad lefelé, mellyel a víz a csatornában folyik, a viszonylagos súlyerőnek azon része tehát, mely a súrlódás által fel nem emésztetik, azt eredményezi, hogy a szemecske sülyedési sebessége nagyobb, mint a vizár sebessége. A csatorna hegyébe vezetett tiszta víz okozza továbbá, hogy a zagy a fordulópontnál egy nyugvó vízréteg felett vonul el, hogyha pedig több tiszta víz vezettetik be, akkor itt az egymásba ütköző árvonalak által képezett örvény következtében a zagy a tiszta víz ellen kevéssé lefelé vonatik. Lehetséges-e, hogy a zagy árja a csatornaszár külső oldalán lefelé sülyedő, és pedig a zagy árjánál nagyobb sebességgel sülyedő, szemecskéket a fordulatnál ujjokból eltéríthesse ? és ha ezt igen finom szemecskéknél tehetné is, átvihetné-e ezen szemecskéket egy nyugvó vízréteg felett, vagy éppen a lefelé vonuló áramlat daczára egészen a felvezető csatornaszár oldaláig, midőn a sulyerő ezen szemecskéket, melyek a zagy legalsó rétegében lebegnek, mindig lejebb sülyeszteni törekszik. A zagy rendes folyása mellett annál kevésbben lehet ezt föltenni, mert a csatorna keresztszelvénye éppen, a fordulatnál, a csatorna hegyénél megnagyobbodik, s ennélfogva a magyár sebessége ott kisebbedik. Alapos tehát azon állítás, hogy mindazon szemecskék, melyek a csatorna külső oldalát a levezető csatornaszárban elérik, a csatorna hegyén kilépnek anélkül, hogy a felvezető csatornaszárba érhetnének, és hogy ennélfogva az osztályosáé már a levezető csatornaszárban történik. Ezen elmélet ellen fel lehetne ugyan hozni, hogy az előbbi táblázat adatai szerint finomabb osztályú szemecskéknek kellett volna a csatornából kiválni, mint az valójában történt. De e tekintetben elegendő lesz arra figyelmeztetni, hogy a csatornák tágassága úgy , mint számításba vettük, sokkal nagyobb, mintsem hogy a zagy az egész keresztszelvényben egyenlő sebességgel folyhatna - és hogy a finomabb szemecskék középátmérőjének vagy szitaosztályának meghatározása igen bajos, s végre hogy az egész elmélet csak megközelítőleg helyes egyenleteken alapul ; ezen körülmények folytán tehát az elméleti és a gyakorlati eredmények között tapasztalt öszhangzás kielégítőnek mondható. De még másként is bebizonyítható, hogy a csatornából kivált szemecskék a felvezető csatornaszárban le nem ülepedhettek, és a vizár iránya ellen le nem sülyedhettek. A vizár elleni sülyedésnél a következő erők működnek : a) közvetlen a sülyedés irányában a sulyerő viszonylagos része hogyha Rittinger tankönyve szerint ezen egyenletbe R = p, tehát 1. k (1 — sin. z b) közvetlen és ellentétesen a vizár hattereje. 2. a4 c8 f, és a súrlódás 3. 7 7, *) k(1 — ^ p ccs. z ezen három erő összes eredménye R, =.k (1 (sin. z — Q ccs. z) — a4 c8 f az egyensúly esetében, t. i. hogy a szemecske egy helyben lebegjen o Vatf d( d—1) (sin. z — p cos. z