Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-03-15 / 5. szám

•‘18 kitűnik e táblázatból, hogy a közép­osztályú sze­mecskék a csatornaszár külső oldalát sülyedés közben a kezdettől legfeljebb 30"-nyi távolságban elérik, miután pedig a csatornaszár hossza mintegy 36", ennélfogva világos, hogy a csatorna által osztályozott szemecskék a csatorna külső oldalát hamarább érik el, mint a csatorna hegyét még azon esetben is, ha a vízár sebessége a csa­­torna keresztszelvényében nem tökéletesen egyenlő. Azon kérdésre , hogy a csatorna külső oldalán le­felé sülyedő szemecskék átmehetnek-e a felvezető csa­tornaszárba, vagy nem ? a következő fejtegetéssel fe­lelhetünk : a lefelé sülyedő szemecskékre a következő erők hatnak a) közvetlen a sülyedés irányában : 1. a vizár hajtereje 1 402/ 2. a lejtős síkon lefelé haladó szemecske súlyere­­jének viszonylagos része és b) közvetlen és ellentétesen a súrlódás 1 )­3. k (1 —­­1) Q cos■ z Ezekben jelent. a 4­­­85 (átlagosan) közvetlen kísérletek által megha­tározott ösztényező, (1. Rittinger előkészítési tanköny­vét 189. lapon.) f a szemecske felülete, melyre a vizárja hat. -fa m — a vizbe merülés következtében megkisebbe­­­kv­­dett sulyerő , a súrlódási ösztényező c, d és Z ugyan­azt jelentik, mint fentebb. Az említett három erő összes eredménye R = cc4 c8 f -f- k (1 — (sin. z — Q cos. z) Miután az osztályozó csatornáknál Z = 60° és nem igen hibázunk, [ha fölvesszük, hogy q = ennél fogva R — c 4 c8 f -f- 0‘7 k (1 — Az első erő, a vizár hajtereje hatásánál fogva a szemecske ugyan azon sebességgel halad lefelé, mellyel a víz a csatornában folyik, a viszonylagos súlyerőnek azon része tehát, mely a súrlódás által fel nem emész­­tetik, azt eredményezi, hogy a szemecske süly­edési se­bessége nagyobb, mint a vizár sebessége. A csatorna hegyébe vezetett tiszta víz okozza to­vábbá, hogy a zagy a forduló­pontnál egy nyugvó víz­­réteg felett vonul el, hogyha pedig több tiszta víz ve­zettetik be, akkor itt az egymásba ütköző árvonalak által képezett örvény következtében a zagy a tiszta víz ellen kevéssé lefelé vonatik. Lehetséges-e, hogy a zagy árja a csatornaszár külső oldalán lefelé sülyedő, és pedig a zagy árjánál na­gyobb sebességgel sülyedő, szemecskéket a fordulatnál ujjokból eltéríthesse ? és ha ezt igen finom szemecskék­­nél tehetné is, átvihetné-e ezen szemecskéket egy nyug­vó vízréteg felett, vagy éppen a lefelé vonuló áramlat daczára egészen a felvezető csatornaszár oldaláig, midőn a sulyerő ezen szemecskéket, melyek a zagy leg­alsó rétegében lebegnek, mindig lejebb sülyeszteni törekszik. A zagy rendes folyása mellett annál kevésbben le­het ezt föltenni, mert a csatorna keresztszelvénye éppen, a fordulatnál, a csatorna hegyénél megnagyobbodik, s ennélfogva a magyár sebessége ott kisebbedik. Alapos tehát azon állítás, hogy mindazon szemecs­­kék, melyek a csatorna külső oldalát a levezető csa­tornaszárban elérik, a csatorna hegyén kilépnek a­nél­kül, hogy a felvezető csatornaszárba érhetnének, és hogy ennélfogva az osztályosáé már a levezető csatorna­szárban történik. Ezen elmélet ellen fel lehetne ugyan hozni, hogy az előbbi táblázat adatai szerint finomabb osztályú sze­­mecskéknek kellett volna a csatornából kiválni, mint az­ valójában történt. De e tekintetben elegendő lesz arra figyelmez­tetni, hogy a csatornák tágassága úgy , mint számí­­tásba vettük, sokkal nagyobb, mintsem hogy a zagy az egész keresztszelvényben egyenlő sebességgel folyhatna - és hogy a finomabb szemecskék középátmérőjének vagy szitaosztályának meghatározása igen bajos, s végre hogy az egész elmélet csak megközelítőleg helyes egyenleteken alapul ; ezen körülmények folytán tehát az elméleti és a gyakorlati eredmények között tapasz­talt öszhangzás kielégítőnek mondható. De még másként is bebizonyítható, hogy a csa­tornából kivált szemecskék a felvezető csatornaszárban le nem ülepedhettek, és a vizár iránya ellen le nem sü­­lyedh­ettek. A vizár elleni sülyedésnél a következő erők mű­ködnek : a) közvetlen a sülyedés irányában a sulyerő vi­szonylagos része hogyha Rittinger tankönyve szerint ezen egyenletbe R = p, tehát 1. k (1 — sin. z b) közvetlen és ellentétesen a vizár hattereje. 2. a4 c8 f, és a súrlódás 3. 7 7­, *) k(1 — ^ p ccs. z ezen három erő összes eredménye R, =.k (1 (sin. z — Q ccs. z) — a4 c8 f az egyensúly esetében, t. i. hogy a szemecske egy hely­ben lebegjen o­ V­­atf d( d—1) (sin. z — p cos. z

Next