Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-15 / 5. szám
tizen legfinomabb szita lyukának átmérőjét D, melyen a szemecske éppen áttér bevesszük az egyenlet alakja a következő leend: c = 2-44 Y D (d—1) (sin. g — Q cos. g) miután pedig az osztályozó csatornáknál g = 60°, és nagy hiba nélkül q — £-ra tehetjük, ennélfogva : c = 2-04 Y D (d—1) hogyha ebből egy ismert c számára a D-t keressük, lesz D = 416 (d—1) a fentebbi példa I csatornájánál c = 0 06 m és d = 2 9, tehát D == 0-00045 m vagyis 0.45 milliméter. E szerint tehát a csatorna által osztályozott legdarásabb szemecske sem képes a felvezető csatornaszár külső oldalán a vizár ellen lefelé sülyedni. A II. csatornánál D = 0-09 ra ra, és a III. csatornánál D% 0-012 ra m, tehát csak ezen utóbbi csatornában lehetne a zagyár csekély sebessége mellett a szemecskéknek sülyedni. A fentebbi elméletből önként következik, hogy azon mennyiség, mely egy osztályozó csatornából mint osztályozott lá válik, a csatornaszár hosszától függ. Hogy ez valójában így van, a gyakorlat is bebizonyította. A nagysági ferencztárnai zúzdában felállítva lévő két osztályozó csatornánál, melyek a két darásabb falú készletet szolgáltatják, s melyeket a zagy egymás után átfut, egy kísérlet alkalmával úgy találtatott, hogy a befolyó zagy (510-556 köbláb perczenkint) egy köblábban 2 font zúzmányt tartalmazott. Az I. csatorna, mely egy folytonosan működő lökszérnek két osztályát látta el sűrű zagygyal, adott perczenkint 0-611 köbláb zagyot 10 font zúzmánytartalommal; a II. csatorna, mely egy ily lökszernek csak egyik osztályát látta el, adott percenkint 0 291 köbláb zagyott 8 font zúzmány taralommal. Az I. csatorna tehát az egész zúzmány tartalomnak 18 %-át, a II. pedig 11 °//-át hagyta kiválni, vagyis a II. csatorna 40 %-át adta azon mennyiségnek, mely az I. csatorna által osztályoztatott. Pedig mind a két csatorna egyenlő keresztszelvénnyel birt, tehát egyenlő zagyársebességre volt készítve, t. i. 24" szélességgel és 6" tágassággal, csakhogy az 1. csatorna szárának hossza 3., a Il.-nál pedig a csatornaszár hossza 4. volt. Sajnálattal kell megemlítenem, hogy az osztályozott szemecskék nagyságának meghatározására szükséges eszközökkel nem rendelkezhettem; mindazonáltal világosan kitűnik az említett példából, hogy a II. csatornából kivált jelentékeny zúzmánymennyiség magyarázatát csak egyedül azon körülményben találhatja, hogy a II. csatornaszára hosszabb volt. Azon tanulságot vonhatjuk ki ebből, hogy a csatornából kiválandó zúzmány mennyiségét a csatornaszár meghosszabbítása által növelhetjük, s ennélfogva a csatornaszár hossza, legalább a darásabb zúzma nemekre nézve, egy igen lényeges tényező az osztályozásnál. Ezen gyakorlati következtetést megerősíti az elmélet is; a fentebbi példa adataiból indulva ki, a következő tételeket nyerjük elméleti számvetésünkkel: az osztályozó csatorna tágassága a vizár sebessége másodperczenkint az osztályozandó szemek fajsúlyja a kivált szemek közép átmérője a zagy legtávolibb pontjából induló szemecske pályája a levezető a felvezető csatornaszárban eléri a csatorna külső oldalát mily szög alatt mily távolságban mily szög alatt mily távolságban a kezdet alatt felett tt méter millim.0 t10 ff ff I. és II. csatorna..............................6 00556 2-8 150 21 156 131 52— 6 00556 2-8 too 19 174 123 39— 6 00556 2-8 050 17 196 102 1 2— 6 00556 2-8 0 35 16 209 85— 0-5 6 00556 28 0 20 14 240 55— 4-2 6 00556 2'8 0-15 12 28'2 41— 6-9 6 0.0556 2'8 010 11 30-8 29— 10-8 6 00556 28 0059 37'8 18— 184 » • ••••••6 0.0556 2 8 0014 85-86 — 57-0 39