Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-15 / 5. szám
40 Látható ebből, hogy a csatornaszár hossza a különféle nagyságú szemek darásabb nemeinél igen lassan növekszik, így válik ki egy 2' szárhosszaságu csatornából a 02 milliméter nagyságú zúzmány, míg egy különben hasonméretű, de 3' szárhosszúságú csatorna 0’05 milliméter nagyságú szemecskéket ad, melyek már a zúzott érer finomabb nemeihez tartoznak. Ebben is bebizonyítja tehát az elmélet következtetéseit a gyakorlati tapasztalás, melyről fentebb említés létetett, mivel azonban a csatorna, mellyel e tapasztalás létetett, és melynek méreteire elméleti számvetésünket alapítottuk, túlságosan tágas volt, óhajtandó volna, hogy szűkebb osztályozó csatornákkal is, melyeknek működése minden esetben szabályosabb, léteznének ez irányban kísérletek, mire tisztelt szaktársaimat ezennel fölkérem. A fentebbi elmélkedések gyakorlati értéke főképen abban áll, hogy az osztályozó csatornák méreteinek meghatározásánál a csatornaszár hosszát is számba vehetjük, és ennek megnagyobbítása által a csatorna keresztszelvényét kisebbíthetjük. Ámbár a csatornaszár hossabbításának is megvan gyakorlati határa, mint a fentebbi táblázat adataiból kitűnik, de mégis igen alkalmassá lesz a darásabb zúzma nemek osztályozására, mivel e végre a csatornaszár hosszúságát nem szükséges túlságosan nagyobbítani. Ezenkívül kitetszik a fentebbi elmélkedésből, hogy az osztályozó csatornákban, ugyanazon mód szerint válnak ki az osztályozott szemecskék, mint a tölcsérekben, mert ezekben kiválik minden szemecske, mely a nyugvó víztömegbe átléphet, azokban pedig kiválik minden ami a csatorna külső oldalát eléri. Ebből azonban éppen nem következik, hogy a csatornák jobban nem működnek mint a tölcsérek, sőt inkább az itteni tapasztalás is azt bizonyítja, hogy a csatornák főképen a darásabb osztályokat szemlátomást jobban és tisztábban osztályozzák és az iszaptól teljesen külön választják. Ezt azonban a zagyfolyam egyenlő vastagsága s hossza mellett különösen a csatorna hegyébe vezetett tisztuló víznek lehet tulajdonítani, és azon körülménynek, hogy a zagy a csatornában szabályosabban folyik, mint a tölcsérben. Kettős okból óhajtandó, hogy az osztályozó csatornák a lehető legszűkebbre készíttessenek ; mert ekkor a zagy árja benne az egész keresztszelvényben egyenlőbb sebességgel fog folyni, tehát hatása is szabályosabb és jobb leend ; másrészt pedig kisebbitetvén a zagyfolyam vastagsága, az egyes szemecskék ujjai nem fognak egymástól annyira eltérni, mint a tágas csatornában. Azon ellenvetés fog erre talán tétetni, hogy ha a csatorna tágassága igen megszoríttatik, főképen nagyobb intézeteknél túlságos szélességű csatornák lesznek szükségessé, melyek szerkezete alkalmatlan, és költségesebb is. Ezen akadályon azáltal lehetne segíteni, hogy a zagy osztályozás előtt megsűríttetik, t. i. bevezettetik a zagy mindenekelőtt egy nagyobb sűrítő csatornába, és csak a megsűrített, tehát mennyiségében jelentékenyen leapadt zagy osztályoztatik. Hogy azonban a zagy igen sűrűvé ne váljék, élt sűrűsége által a későbbi osztályozást ne akadályozza, elegendő lenne az említett czél elérésére, ha a zagy mennyisége egy harmadrészre leszállíttatik. Ily eljárás mellett az osztályozásra jelentékenyen kisebb méretű készülékeket nyerünk, melyek jobban fognak működni, és melyekkel könnyebben teljesíthetjük az osztályozás azon kívánalmát, hogy mennél többfelé osztályozzuk a zagyot, tehát az osztályok számát emeljük, mi főképen nagyobb intézeteknél igen fontos és tekintetreméltó; ezen eljárás mellett tehát a töményítést szabatosabban eszközöltethetjük anélkül, hogy e végre költséges szerkezetű készülékeket kellene fölállítanunk. Már létező intézetek átalakításánál nehézséget okozana ugyan a sűrűbb zagy tovaszállítására szükséges nagyobb lejtősség megnyerése, hogy ha e részben a süntő csatorna kifolyásához kivontató kisebb nyomás tehát kisebb magasság, és az osztályozó edények kisebb méretei nem pótolhatnák a hiányt, de új építéseknél egy ilyszerű berendezésnek mi sem áll útjában, ha az osztályozó edények a sűrítő körében czélszerűen alkalmaztatnak. A fentebbi két táblázatba azon távolságok is felvetettek, melyekben a szemecskék a csatorna külső oldalára épszögben bocsátott min. vonaltól számítva érintenék ezen oldalt a felfelé vezető csatornaszárban, hogyha a zagy folyam legtávolabbi pontjából m, indulnának ki. Ez a következő elmélkedés végett történt. Az említett távolságok, amint a táblázatokból kitűnik, a darásabb szemecskék számára vagy nemlegesek, vagy igen csekélyek, és annál csekélyebbek lennének, ha a csatorna hegye elzáratnék, mert ekkor a darásabb szemecskék nem léphetnének a felvezető csatornaszárba azon legtávolibb ponton, mely a számvetésben alapul vézetett. E szemecskék tehát a csatornaszár külső fala mellett emelkedvén lehetségessé tennék, hogy a bezárt hegyű csatorna felvezető szárából vezettetnének el egy magasabban alkalmazott nyíláson, mint ezt a 2-ik ábra mutatja. Egy ily szerkezete az osztályozó csatornának, ámbár kiállítása valamivel nehezebb, azon előnnyel járna, hogy a darásabb osztályú sütő zagy kifolyását a minden közlekedő csövek alkalmazása nélkül eszközölni lehetne, s ezáltal e csövek bedugulásának s az e miatt történő rendetlenségeknek gyökeresen eleje vétetnék , egyszersmind pedig kisebbíteni lehetne ezáltal azon magasságot is, mely az eddigi szerkezetnél a kifolyás eszközlésére szükséges nyomás végett megkivántatik.