Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-01-15 / 1. szám
meggyőződve lennünk, miszerint elég szellemi és anyagi erővel bírunk arra, hogy létesítsük! Hazai bányászatunk nem áll ugyan jelenleg azon magas fokán a tökélynek, melyen egykor állott, de ennek oka az eddigi viszonyokban rejlett, melyek ellen hiába volt minden küzdelem, azért mindég voltak, s most is vannak szaktársaink között számosan olyanok, kik mélyen érzik bányászatunk hiányait, ismerik bányaiparunk fejlődésének akadályait, s a legjobb akarattal készek ezek elhárításánál közreműködni; e mellett szakképzettségük kitűnő, bármely bányatisztikarnak díszére válnának; kételkedhetünk-e, hogy ezen lelkes szaktársaink most, midőn bányászatunk érdekei egy jóakaratu alkotmányos magyar kormány gondoskodására vannak bízva, egész készséggel fel fogják használni a kínálkozó alkalmat, melyhez hasonlónak bányászatunk már rég nem örvendhetett, hogy élénk tevékenységet fejtve ki minden irányban, bányaiparunk fejlődését s emelkedését minden erejükkel előmozdítsák, s a végre lapunkat, mint közvetítő eszközt minél gyakrabban igénybe vegyék ! Szilárd meggyőződésem, hogy e felett kétkedni nem lehet, bányai párosaink jó akarata minden kétségen felül áll; ahol pedig erős akarat létezik, meg van ott a szellemi erő is; ennélfogva reményem bizton, hogy tisztelt olvasóink e felett rövid idő múlva velem egy értelemben lesznek. Hogy anyagi erőnk igen szerény mérvű, az igaz; ezért határoztuk lapunk árát a lehető legolcsóbbra, és negyedévenkénti előfizetés elfogadása által megkönnyíteni akartuk lapunk tarthatását azok számára, kik nagyobb összegeket egyszerre nem nélkülözhetnek; reményjük ennélfogva, hogy e tekintetben is teljesedni fognak várakozásaink, és tisztelt olvasó közönségünk buzgó pártolása által lehetővé teendi, hogy lapunk mind terjedelemre mind díszes kiállítására nézve az ilynemű külföldi lapokkal versenyezhessen. Kimutatván a fentebbiekben, hogy lapunk czélja üdvös, hasznos, hogy hiányt pótol, s hogy saját erőnkkel létesíthető, merem reményleni, miszerint tisztelt olvasóink bizodalommal fognak viseltetni lapunk iránt, s azt nem csak anyagilag, de szellemi tevékenységük gyümölcseinek közlése által is buzgón pártolni fogják ; fogadják azért előre őszinte hálánk nyilvánítását, ha lapunk a kezdet nehézségeit szerencsésen legyőzheti, és teljesen megoldhatja feladatát, ez minden esetben azon lelkes hazafiak érdeme leend, kik szellemi és anyagi adományaikkal pártoltak; adja Isten, hogy minden működéseiket áldás és szerencse kisérje ! Pécsi Antal: Bányászati s kohászati intézeteink ismertetése. 1. Makó 'n 5%. Soóvár falu Sáros megyének egyik legtermékenyebb vidékén fekszik a földrajzi szélesség 48. és 49-ik éjszaki foka között, s közel a földrajzi hosszúság 39-ik keleti fokához, 2000 lábnyi magasságban a tenger színe felett, egy fél mértföldnyire Eperjestől. A magasabb hegység kőzete e vidéken dialjában a trachit képződményhez tartozik, melyhez simulnak Eperjestől nyugatra az alacsonyabb dombokat képező homokkövek kisebbszerű magaslataikkal, milyenek a villett és a kálváriahegy. Az Eperjestől keletre emelkedő magasabb trachyt hegyláncz, éjszaktól dél felé egész Tokajig terjed, s ormait Sáros, Soósújfalu, Sebes, és kapi várak romjai diszitik. Ezen trachyt hegyek alján vonul éjszak felé a Szekcsó patak szűk völgye, a síkságból pedig délkeleti irányban a nagydelnai völgy emelkedik a hegyek közzé, hogy az aranybányai völgyből lezúgó Delna patakot a Tarcza folyóba vezesse. Ezen két völgy között találhatók a trachyt kőzet mellett a sóképződmény ülepei. A menedékesen emelkedő hegység aljában fekszik a Soóvári sóbánya és sófőzde a munkások telepitvényével együtt, mellyel határos a soóvári patak mellett fekvő Soóvár falu, s az e felett lévő várhegy nevű magaslaton, mely mint a nagyhegyláncz lépcsője az előtérbe nyomul, áll az 1680 és 1691 között épült szent István temploma, s evel szemben a Soos által 1413-ban épített plébánia temploma. Soóvár falu déli végénél fekszik az 1780- ban beköltözött német gyarmat telepítvénye, éjszakkeletre pedig Soósujfalu, Kakasfalu, Grulyvész, Ábrány, Erdöcske községek, és a favágók telepítvénye Klausenthal terjednek, körülvéve a kincstári erdőségek által.