Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-31 / 6. szám
47 akarja; kénytelenittetik engedélykérésre, hogy kutatás által felfedett kőszenet — illetőleg azon tulajdonát, mely felett beleegyezése nélkül senki, maga a bányahatóság sem rendelkezhetik — értékesíthesse; kénytelenittetik továbbá szabadkutatási és vámamérték-illetékek fizetésére, valamint minden a hűbéri viszonyból folyó követelmények teljesítésére, alája lévén vetve egyszersmind azon rendszabályozó elbánásnak, mely az osztrák bányatörvény 13 fejezetének egész sulykával nehezedik a bányaiparosra, mely szerint nemcsak hogy fokozatosan juttathatik az elnyomásig, hanem ki van téve a hihetetlennek látszó eshetőségnek, hogy tulajdonától, — még pedig tulajdonjog czimén birt tulajdonától — elesik. Ennyi hátrányt az a 854 osztrák bányatörvénykezés sem hozott Magyarországnak kőszénbirtokosaira, bár kimondotta a jogvesztést, legalább annak bekövetkeztéig tiszteletben tartotta a fenálló jogállapotot, nem korlátolván a tulajdonost sem tulajdonának rendelkezésében, sem annak haszonélvezetében, csak egyre kötelezvén a 284. § szerint a tulajdonost, miveletének személy- és vagyonveszély elleni biztositására. c. A harmadik részről a kőszén adományozási tárgyul kivántatott felvétetni, és pedig minden megváltás azaz a földbirtok tulajdonosának kártalanitása nélkül. Megváltásnak, kártalanításnak csakis ott lehetvén alapja, hol valakinek tettleges haszonélvezete beszüntettetik. Márpedig a kőszenet nem használó földbirtokos nemcsak semminemű tettleges haszonélvezetet nem veszít el, de annak tudatával sem birván, hogy a birtokához tartozó föld kőszenet tartalmaz, nem is biztalója annak. Szavazásra kerülvén a kérdés, a nagy többség az utolsó nézet mellett nyilatkozott. A gyűlés ezen óhajtásain kívül volnának még oly kivánni valók is, melyeknek elérésére a gyűlés nagy súlyt fektet, de melyeknek megadását nem a törvényhozástól, hanem a magas kormány kegyes intézkedéseitől várja. Ilyenek: a. A lőpornak és az üzlethez szükséges sónak a termelési árbani kiszolgáltatása. b. A bányászatnak a pénzügyministeriumtól a kereskedelem és iparügyi ministeriumba beosztása. c. A kincstári kohóknál a kerületi bányaképviselők befolyásával oly beváltási árszabály érvényesítése, mely nem terhelvén meg a beváltó kincstárt, annak a magánybányászat kárával hasznot sem hajtson, az amúgy is csak értékesítő mű gyanánk szolgáló kohóüzletből. Ezen igénye a bányászatnak annál inkább számolhat kedvező megoldásra, mert a beváltási kényszer idején a magánbányászat is adózott illetőleg járult a kohóművek felállításához s fentartásához, belévén az azokra forditott költségek a beváltási árszabályba számitva, s beszedetvén a bányászattól az olvasztási költség arany és ezüstben, holott a kohókiadások a folyó papírpénzben fizettettek, és az olvasztási költség fejében visszatartott arany és ezüstpénz után járó agro, a beváltó kohó által szedetett fel, anélkül, hogy az árszabályzat, az innen eredő hasznot az olvasztási költségek kiszámításában a bányászatnak betudta volna. A lőporra nézve a méltányosság hozza magával, hogy az, mint nélkülözhetetlen üzleti anyaga a bányászatnak, a gyártási árban szolgáltassák ki számára. E kedvezményben most csak a kincstári bányászat részesül, de miután az osztr. bányatörvénynél fogva a különbség a kincstári és magánbányászat között létezni megszűnt, s ez így mégis marad, nem méltányos, hogy annak jótéteményéből a magánbányászat kirekesztessék, miért is elvárja a gyűlés a magas kormány igazságszeretetétől, hogy a kivétel megszüntetésével e kedvezményben a magánbányászatot is részesítendi. A bányászatnak a pénzügyminiszeri osztályból a kereskedelmi ministérium körébe való beosztására nézve azon véleményben van a gyűlés, hogy a bányaipar, mint hazánknak egyik nevezetesebb iparága, közelebbi viszonyban állván az ipar — mint a pénzügyi osztályhoz, illetékesebb helyen lenne a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi ministérium iparosztályánál, mint van jelenleg a pénzügyministérium szakkörében. Végre azon szakértőknek kijelölésére nézve, kik a magyar bányatörvénynek végleges szerkesztése tárgyában Pesten tartandó értekezletben, mint a beszterczebányai bányakerületnek képviselői részt veendők legyenek, a gyűlés Kaldrovits Andor selmeczi főbányagrófsági bányatanácsosban, és Balás Adolf beszterczebányai bányabiztosban helyezvén bizalmát, ezeket nyilvánítja jelöltjeinek, és kívánja, hogy mint e gyűlés küldöttei részt vegyenek az értekezletben A vizvezető csatornákról. Viz és fa azon üzleti szerek, melyeket egy bányászat, vagy kohászat sem nélkülözhet. Átalában a vizvezetéseknek jó karban tartása, s az üzlethez megkivántató fa megszerzése, nagy költséggel jár, mely annál nagyobb leend oly műveknél, melyeknek több mértföldnyi vízvezetéseik, fából készített csatornákból állanak. Legyen szabad tapasztalásunkból egy példát, erre nézve felemlíteni.