Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-03-31 / 6. szám
49 azon kérdésre: várjon nem volna-e a csatorna — leg-alább számos esetekben — más eszköz által pótolható ? Feleletül szolgáljon a következő elmélkedés. Egy 15" belső világú 4° hosszú csatornának (7. ábra az V. táblán) a nedvesített keresztszelvényei 88‘3 □"a hozzá kivántató 18" tőke teszen 420 k.lábot helyettesítsük ezen csatornát egy faragott fából készített meder által (8. ábra az V. táblán), melynek nedvesített keresztszelvénye.............................. 100 □' tehát nagyobb .............................................11*7 E meder elkészítésére szükséges 28° 8"-ra faragott fa, vagyis 7 darab 7" vastag, 4° hosszú tőke, melyeknek a köbtartalma..............................44,8 k.l. tehát nagyobb csak .............................2,8 k.lábbal És ha e meder elkészítése többe is kerülne, ellenben a tartóssága is, legalább 3-szor nagyobb , és mellőzve vannak szilárd összeállításánál fogva, mind az elősorolt hiányok s költséges javítások , a mellett még azon nem eléggé becsülhető előny lesz elérve, hogy a mű elegendő vízzel rendelkezhetik, legalább kedvező évszakban. Richter Gusztáv, m. kir. bányamérnök. Patera Adolf kísérlete a réz kiejtésére cementvizből galvanismus által. A szomolnoki réztartalmu bányavizeket hosszú csatornákban szokás fémvassal érintkezésbe hozni, miáltal a réz belőlök mint fém kiejtetik. A bányavíznek réztartalma igen csekély, átlagosan hat réz van egy köbláb vízben. Ezen kezelés főbb hiányai a következők : 1- szer Sokkal több vasat fogyaszt el, mint a vegytani egyenérték szerint fogyasztania kellene. Az utóbbi 10 évben átlagosan 4 mázsa vas fogyasztatott el 1 mázsa réz kiejtésére, mit alkalmasint a bányavíz vasgálicz tartalma okoz, mely a hosszú rézejtő csatornákban igen bőségesen érintkezvén a levegővel folytonosan elenyittetik, és ezáltal az ejtvas átváltozását gáliczra elősegíti 2- or pedig a kiejtett réziszap igen tisztátalan, néha csak 12 % rezet tartalmaz, mert a képződött vaséleg hydrat, alji vassak, és az ejtvas idegen alkatrészei közzé keverednek, s ennélfogva szinzése néha sok munkával jár. Végre az egész ejtőkészülék terjedelme igen megnehezíti a felügyeletet, s a réziszap kiszedése, és a réz letisztítása a vasról sok veszteségre nyújt alkalmat. Ezen hiányok elkerülhetése végett P. többféle módon kísérlette meg a rézkiejtést. Kénkönyen vagy kénnátrium alkalmazása nem mutatkozott czélszerűnek, mert a kivált rézkéneg a víz csekély réztartalma miatt igen sok időt kívánt, hogy leülepedhessél Jobban sikerült a kiejtés egy galván készülékkel, s P. úgy véli, hogy feladatát evvel megoldotta. (Ismeretes, hogy a rézgalicz oldat egy Dániel-féle horganyréz telep hatása alatt szétbontatik, és belőle a réz mint tiszta fém válik ki, miután azonban igen soká tart mig a galicz oldat egészen szétbontatik, P. azon készüléket használta, mely Jacobi utasítása szerint a galvanoplasticánál átalánosan alkalmaztatik. Egy nagy porczellán edényben végre egy üveg cylinder állíttatott, melynek fenekét egy reá kötött hólyag képezte. A porczellán edénybe szemcseréz (granulittes Kupfer) tétetett, és egy rézhuzal segedelmével összeköttetett az üveg edénybe állított vas- vagy horganylemez tekercseset, a porczellán edénybe öntetett a rézgálicz-oldat, az üvegbe pedig higított kénsavany. Ezen készülék által néhány nap alatt tökéletesen ki lehetett ejteni az oldat réztartalmát, és azon tapasztalást tette e mellett, hogy a kiejtett réz főképen azon rézszemcsékre rakódott le, melyek a horgany- vagy vaslemezhez legközelebb feküdtek, és a horgany- vagy vaslemez leginkább azon a részén emésztetett fel, mely a rézhez legközelebb állott. Ezen jelenségek után, melyek egyébiránt már régebben ismeretesek, P. olyképen állított össze egy készüléket, hogy egy négységű faedénybe, melynek belső oldalai és feneke guttapercha lapok által vízhatlanná tétettek, egy likacsos (poros) agyagból készült négyszögű edényt úgy állított be, hogy hosszoldalai szorosan a guttapercához illettek, de feneke, és rövidebb oldalai nem érintették a faedényt, s ennélfogva az agyagedény két végénél levő úr a feneke alatt maradt hézag által összekötve mintegy csatornát képezett, melybe a szemcseréz létetett; az agyagedénybe vaslemezekhez úgy forrasztatott egy erős huzal, hogy a lemezlapok 4"'-nyi távolságban állottak egymástól. Ezen lemezlapok egy rézhuzal által vezető összeköttetésbe hozattak a szemcse rézzel, az agyagedénybe higított kénsavany töltetett, a külső edényen pedig átvezettetek a gálicz-oldat úgy, hogy az az egyik végén folytonosan be, — a másikon pedig lefolyt. Egy oly oldat, mely a szomolnoki bányavízhez hasonló réztartalommal, köblábonkint 0 8 lat rézzel, birt, ezen kis készülékben, melyen át egész útja alig lj'-nyi hosszasságú, felét a benne volt réznek leejtette, és ha még egy második ily készüléken keresztül vezettetett, réztartalmát egészen elvesztette. Ennélfogva úgy látszik, hogy ezen kis terjedelmű készülék alkalmatos lehetne a rezes víz feldolgozására, tisztább ejtett rezet adna, és kevesebb vasfogyasztást okozna, mint az eddigi nagy terjedelmű csatornák. A szemcserezet koksz darabokkal is lehet helyettesíteni. (Verband), d. k. k. gerl. R. Anst.)