Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-04-30 / 8. szám
I. évi folyam. 1868. April 30. Megjelen minden hónap közepén és végén. Előfizetési ár: egy évre..........................................6 frt fél évre . .....................................8 frt negyed évre.....................................1 frt 10 kr. Az előfizetési pénzek, A horgany jelenlegi használata. Nem ismerek hazánkban bányászatot, mely, ha csak nem csupán horganyérczre, illetőleg horgpátra bányászkodik, telérjeiben a többi nemesebb fémet tartalmazó érez mellett előjövő horgfénylét (Zinkblende) értékesítené. A horgfényle egy részét a bányára (Halde) vetik, mig másik részét, melyet az ólom vagy ezüstérczektől viszonyos kár nélkül el nem választhatnak, az ezüstkohászoknak ajándékozzák. — Viszonyos kár nélkül mondom, mert ha annak az ólom és ezüstérczektőli szorgalmatosabb elválasztása fáradságba kerül, inkább benne hagyja; sőt megtörténik még az is, hogy a kedvező helyi viszonyok között levő bányász szegényebb érczei közé horgfénylét vegyít, hogy kéntalmukat növelje. — Ezüstkohóink aztán, melyeknek tulajdonképen csak a szívesen látott vaskéreg-tartalomért kellene fizetniök, a gyakorlatban levő kénet-próba szerint a kénetből nem mutathatván és zárhatván ki a horganyt, legalább kénetjében még megfizetik, holott az rájuk nézve nemcsak nem értékesíthető, hánem kártékony is, mivel a horgany olvasztóikban nehéz és kurta olvjáratot (Ofengang), a szemen való kifuvásával sok fémvesztességet és rendesen gazdagabb salakot eredményez. Állami ezüstkohóink saját- és a bányászatnak, fájdalom, nem csekély kárára, nem bának még oly érczbeváltási rendszerrel, mely az érczek horganytartalmának határt szabna. — A borgó fénylének több helyütti csak alárendelt vagy elszórt előjövetele s az ezüst-kohászatnak újabb időbeni nagy előhaladása, melynek mi nem résztvevői, de néha még nézői sem lehettünk, kimentik ugyan minden vád alól; nem mentenék ki ellenben jövőben, ha jelenben elmulasztanák utánpótolni azt, mit alkotmányos életünk szabadabb fordulata és hazai kormányunk létrejötte óta bányaiparunk érdekében tenni, kétszeresen föl vannak híva. Hazai bányászatunk kisebb tőkéivel a külföldi gazdag pénzvilág bányaiparával szemben és minden közlemények a szerkesztőhöz Czimzendők letthnika pénzügyminisztérium XVI. ügyosztályában, még annyira kezdetleges bölcsőszerv, hogy az államnak ápoló kezét róla levenni még nagyon korán volna. — Itten is neki kellendne vállalkozni, kísérletet koczkáztatni, hogy iparát, országa adóképességét emelje, fejlessze. Ha a bányász az ezüstkohók részéről oda lenne utalva, mégpedig a beváltási rendszer által, hogy a horgfénylő elválasztását a lehető legnagyobb tökélyre vigye, kétségen kívül nem megvetendőleg növekedne eddig a bányára vetett horganyérczeinek mennyisége, s biztosabb alapú kimutatással szolgálhatna arra nézve, vájjon érdemes volna-e, ha nem is egyes bányák, de legalább egyes bányakerületek számára, horganykohók felállítása. A bányász eddig a bányára vetett horgfénylését értékesítvén iparából nagyobb nyerességre tenne szert. Hogy pedig e leendő új jövedelmi forrás nemcsak nem időszaki, vagy éppen múlékony volna, kezeskedik érte a horgany jelenlegi használata, mely több év óta a tulajdonképeni iparűző világban, Európában úgy, mint Amerikában nagy kifejlődésnek indult. Hazánkban a horgany használata kevésbé ismeretes, egy néhány horganyötvényt — (Legiung) kivéve, újabb használatában kevés építész és nagyobbszerű vállalat alkalmazta. — E megjegyzéssel csak magamat akarom igazolni, ha áttérek czimbatomra, a horgany jelenlegi használatára. A külföldi vasúti indóházaknak, magán mint nyilvános épületeknek nagy része horglemezzel van befedve. — Fölhozhatom erre Párisban a rivoli-utera, a „Louvre“, a ministeri és kiállítási épület, valamint a központi vásártermek fedeleit; a színházak nagyobb részét, több templomot, nevezetesen a Ste Ciotilde-ot sat. — Fölhozhatni hasonlókép Bruxelles-ben a Théâtre-Royal és több laktanya fedelét, Mons, Bruxelles és Verviers vágószinteit, több kórházat, a nyilvános tanintézetek túlnyomó részét, a lovasság lovardáit, majdnem minden belgiumi, hollandi s németországi indóházat és vaspálya-