Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-05-15 / 9. szám

nem hatott­ oly gyökeresen a megszokott viszonyokra, mint az emlitett korszaknak az államélet mindenféle viszonyait rendezni akaró sokféle pátensei; — ezen okoknál fogva az 1854-ki bánya­törvény akkori időben mégis féligmeddig kedvezően fogadtatott. Megmentve sokféle oly határozataitól melyek a bányászatra gátlólag és nyomasztólag hatnak, tisztázva a sok felesleges, az ügymenetet akadályozó, a bánya­üzletet megdrágító bureaucratikus czikkeitől , és oly rendeletekkel ellátva, melyek az országos közvélemény­nyel öszhangzanak, — mindenesetre az átalános ausz­triai bányatövény alapot képez, melyből kiindulva, tar­tós és a bányaiparra nézve üdvös törvényszabályokat hozni lehet. Nagybánya környékének bányaiparosai az általá­nos ausztriai bányatörvénynek következő módosítását, kiegészítését tartják kívánatosnak, sőt elkerülhetetlenül szüks­égesnek. 1. Minekutánna a f­öldbirtokosok az előbbi fen nem tartott ásványok tekintetében az átalán­os bányatörvény 3-ik, 284-ik és 285-ik §§. által öt évig, továbbá az or­­szágbirói értekezlet VII. szak. 1-ső §. által mai napig, és igy öszvesen 13 éven át más személyek kizárásával, és a hazai kőszénbányászat hátrányára jogaikban védve voltak, ennélfogva a kőszén Magyarországban is a föntar­­tott adományozandó ásványok sorába határozottan föl­vétessék. 2. A 8-ik§. a bányahatósági hivatalnokokat a bánya­tulajdon megszerezhetésében korlátozza. Ezen korlá­tozás nem fér össze a mostani korszak elveivel, mely­ben feltenni lehet, hogy a szabad sajtó, az átalános nagyobb nyilvánosság elegendőképen és szabadelvűek­ben korlátozza a törvény által feltételezett részre­hajlást, és a hivataliak viszaélést; egyébbiránt a köz­erkölcsösség ellen is van, és könnyen kijátszható is ezen rendszabály, azért mellőzendő. 3. Legkitűnőbb figyelmét fordítandja a törvény­­hozás azon kérdés megoldására: váljon az át ausztrá­l. törvény 2-ik és 3-ik fejezetében meghatározott módja a bánya­tulajdon megszerzésének, t. i. a kutatási, szabad­kutatási és adományozási fokozatok érvényben hagyan­­dók-e vagy sem , mert ez képezi a bányaüzlet alapját. A közelebb felfolyt időben nyert tapasztalásoknál fogva határozottan ki lehet mondani ebbeni kívánal­mainkat . Magyarországban gyakorlatilag már azelőtt is életbe lépett és fönállott a kutató (Schürfer) hübért fel­­követelő (Muther) és hübért tartó (Lehensträger) hár­mas fokozata , mely fokozatot az át. ausztr. b. törvény határozottabban körülvonalazza. Különösen nagyobb tért és fontosságot tulajdonít a szabadkutatónak. Elvileg tehát nincs kifogás a bányabirtokszerzésnek ezen hármas fejlődési fokozata ellen,­­ azonban a bányaipar virágzására legnagyobb hatálylyal lesz sőt kikerülhetetlen kívánalommá és szükségletté vált, hogy a tö­rvényhozás a bányabirtokszerzés útját a kutatástól az adományozásig a legrövidebbre szabja és lehetőleg olcsóvá tegye , ennélfogva kívánatos : a) hogy a kutatásra szabott államdíj megszün­tessék, b) hogy e törvény által meghatározott művelési kötelezettség megmaradjon ugyan, de fölszabadítassék a szabadkutató a félévenkint kívánt czéltalan üzleti kimutatásokról, valamint a bányahatóságnál is meg­szűnjék az ebbeni túlságos felügyelet, és ezen kimuta­tások aprólékos felesleges feljegyzése. Ezen kimutatá­sok valótlansága köztudomású dolog, valamint az is hogy mennyi felesleges munkaerőt igényel azoknak beigtatása. Csakis azon esetben követelhesse a hatóság a művelési kötelezettség teljesítése iránti bizonyítékot, ha egy szomszédos jogosított kutató a művelési hanyag­ságról jelentést tesz , mely hanyagság bebizonyítása esetében a törvény a szabadkutatási jog elvesztését is kiszabhatná. c) megszüntessék a szabadkutatónak a 20-dik §. általi abbani megfékezése, hogy a nyert ásványokról csak­­a bányahatóság engedelmével rendelkezhessen, e helyett jobb lesz az adományoztatás iránti kényszert bizonyos a hatóság által meghoszabbítható határidőre törvényileg kimondani. d) mint szabadkutató csak egyes természeti vagy jogi személy léphessen föl, szüntessék meg a szokásba jött visszaélés az iránt , hogy már a szabad kutatás is egyes részekre o­ utathassék, — hogy mielőtt még ado­mányozás történt volna, egyes szabadkutatási részek eladatthassanak, átirattathassanak és hogy hatóságilag — mint eddig szokásban van — ez iránt igtatások tör­ténjenek. A szabadkutási jogot még nem lehet részekre osztható birtoknak tekinteni — a szabadkutatási meg­­erősítvény tulajdonképen még nem fejez ki birtokot, hanem csak az adományozandó bányabirtok iránti ter­­mény biztosítását; ezen visszaélés csalásra nyújt alkal­mat és megcsökkenti a bányászat hitelét. e) a 31 §-ban meghatározott szabadkutási kerület­­nek nagysága csak­is a kőszén és vas bányászatnál meg­maradjon , ellenben a másféle érczek bányászatánál ki­sebb kutatási körök és ezekkel megegyezőleg szinte ki­sebb bányahatárok alkal­maztassanak. A nagyobb ku­tatási és adományozási területek inkább megtelnek a jelenleg már igen kifejlett , csak is nagyobb szerű tőkékkel sikeresen mivelhető kőszén és vas bányászat természetének; az át. ausztr. b. törvény ezen nézetet szinte pártolta midőn a kőszénnél kettős mérték adományozását megengedte. Ellenkező szükség­let mutatkozik különösen a nemes fémek bányászatá­nál , az utóbbiaknál hazánkbeli viszonyoknál fogva nagyobb sikert látunk a kisebbszerű bányászatnál. Meglehet ugyan, hogy későbbi időkben a nagyipar föl­karolja szinte a nemes fémbányák mivelését is, de ha­zánkbeli viszonyok , és különösen az illető bánya­megyékben tett tapasztalások azt mutatják , hogy a ki- 71

Next