Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-05-15 / 9. szám
7i sebbszerű bányászatnak (Kleinbergbau) itt még sok évtizeden át sikeres tere lesz; nemzetgazdászati hiba volna a nemes érczeknél a kisebbszerü bányászatot megrontani ; csak fokonként lehet a nemesérczbányászatnál is a nagyiparra áttérni. A kutató körök és bányahatárok túlságos nagysága igen könnyen idézheti elő a bányaletárulást (Gebirgssperre) és megakadályozhatja a fémtermelést, mely utóbbi annál nagyobb és sikeresebb leend, minél több kisebbszerű, a helybeli viszonyokat jobban ismerő vállalkozónak nyújtatik alkalom a terjedelmesebb föltárásra és mivelésre. f) az át. ausztr. b. törvény 33 és 53 §§. a szabadkutatási bejelentéseknél, és adományozási kérvényeknél ha azok egy napon a hatósághoz érkeznek idő szerinti elsőbbséget nem ismer, és e tekintetben a közös birtoklást kimondja . — e tekintetben véljük és óhajtjuk megtartandónak a régi szabályt, mely szerint az elsőbbséget a beadvány beérkezésének időpontja (órája, percre) határozta meg. g) az adományozás módja úgy határoztassék meg, hogy az a legkisebb költséggel keresztül vihető legyen ; — e tekintetben kiavánatos, hogy különösen a 44 §-ban a válást érdemlőség tekintetében kiadott rendszabályok a lehetőleg kimérve alkalmaztassanak — az — azdialjában csak a telepnek, rétegnek vagy érnek létezése szemlátomást bebizonyittassék; ez által olcsóbb lesz a bányajárás és nem gátoltatik a további talán sikeres művelete és kifürkézése egy oly föltárásnak, amely a bányajárás alkalmával talán szorosan válást nem érdemlőnek tekintetik, de lehetőleg csakhamar áldást hoz a merészebben vállalkozó bányásznak. h) kívánatos, hogy különösen a nemes ércbányászatnál az állam fedezze nagyobbrészt az adományozási de különösen a bányajárási kölséget. Hány gazdag telepnek vagy ennek sikeres föltárása már csírájában fojtatott el az által, hogy az illető bányász nem volt képes a még jelenleg is túlságos nagyságú szabadkutatási díjt, de kivált az előre kifizetendő adományozási költséget előre fedezni. 4) A bányatelekkönyvi rendszer a czélszerűség és tökéletesség ugyanazon színvonalára hozassák mint a polgári telekkönyv. 5) Az át. ausztr. b. törvény 135, 136 §§. és az országbírói értekezlet VII. szak. 28., 20. §§. között létező eltérés törvényhozás útján enyésztessék el. 6) Habár az állami főfelügyelet a bányabirtoknak hűbéres természeténél fogva, és rendőri szempontból is természetes és szükséges, mégis ezen felügyelet csakis a legfontosabb tárgyakra, és átalában oly csekély mértékre szorítkozzék, hogy sem a hatóság mint eddig a sok felesleges följegyzések, irományok által túl ne legyen terhelve, sem a kutató és adományos a sok hatósági ellenőrködésnek, nyomozásnak, és furfangnak kitéve ne legyen; ezen értelemben lennének módosítaniuk a 7-ik fejezet szabályai. 7) A mértékilleték elvileg megegyez a bányabirtok hűbéres viszonyával, és azért fönt irtassák, de Csak az adományozás illetőleg a telekkönyveztetés alkalmával egyszerre mindenkorra és pedig legkisebb mértékben fizettessék. Ámbár alig hihető, hogy valamelyik részről a bányavámrai (Bergwerksfrohne) visszatérés kivántassék, mégis szükségesnek tartjuk határozottan kimondani, hogy az államköltségek egy részének fedezésére szolgáló bányaadózás legczélszerűbb módjának tartjuk, a tiszta jövedelem utáni adót. — ezen mód igazságosabb, és a mostani korszak igényeinek inkább megfelelő. Azonban itt is más könnyebbítéseken kívül különösen azon elv mellőztessék, mely szerint a javításokra, új beruházásokra (Meliorationen) építésekre valódilag tett költségek, a tiszta jövedelem kiszámításánál a mivelési költségekhez nem tartozóknak tekintetnek. 8) A parliamentáris ministeri rendszer behozatala által a másodfolyamodású hatóság megszűnt; szükséges, hogy a hármas folyamdású hatóság ismét helyre állíttassák. 9) A bányahatóságnak a bányabirósággak már az országbírói értekezlet által kimondott egyesítése mindenütt és kivétel nélkül megtörténjék. Mindenesetre a bányahatóságok eljárásánál, és ügymenetelénél is a collegiális rendszer megállapíttassék, a mostani autocraticus rendszer ellenében, melynél csak a bányahatóság főnöke a felelős, a bányabiztosok pedig csak segédszemélyzetnek tekinthetők. 10) A büntetésekről szóló 13-ik fejezet az eddig kifejtett elvek értelmében módosítandó. 11) Vegye fontolóra a törvényhozás váljon nem lenne-e czélszerűbb a bányászati ügyet, a bányák kezelését a pénzügyi minisztérium hatásköréből elvenni, és a kereskedelmi minisztériumhoz azon esetben csatolni, ha önálló ipar- és bányászati ministérium föl nem állíttathatnék. Felsőham folyton ülepítő. Hogy ha az ülepítő szitát jó vastagon darás szemű érczekkel befedjük, ezáltal könyen eszközölhetjük, hogy az ülepítés alatt a szitán áthulló apróbb szemek fémtartalma annyira töményíttessék, miszerint a kád készlet minden további feldolgozás nélkül beváltható legyen. Ezen tapasztalást a felsőharzi zúzdákban felhasználják ólomfénylő tartalmú zúzérzék töményítésére olyképen, hogy a zagy darásabb részét, miután egy tölcsérben az iszaptól elkülöníttetett, minden további osztályozás nélkül oly ülepítő szitákra vezetik, melyeknek szitái darás ólomfénylével vagy szemcsevassal vannak fedve. A szitákat fedő