Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-05-15 / 9. szám

73 ezer érczréteg azon sajátsággal bír, hogy midőn rajta keresztül nyomul fölfelé a víz, akkor meglazul, s héza­gai tágulnak, hogyha pedig a víz felvomulása megszű­nik, akkor a szemecskék szorosan egymáshoz állanak és egy igen sűrű szitát képeznek. A kis térfogatú de nagy fajsúlyú érczszemecskék melyeket a viz árja föl­nem emelhet, a viz feltolulásakor mindég mélyebben sülyednek az érczdara közzé, mig végre a szitán áthul­lanak s a kádkészletet képezik ; a viz árjának azon­ban oly erősnek kell lenni, hogy a meddő szemek le­­sülyedését megakadályozhassa, valamint másrészt az érezdara réteg hézagai sem engednek a nagyobb tér­fogatú meddő szemeknek annyi helyet, hogy közéjük juthassanak. Már több mint egy éve, hogy a felső harzi zúzdák­ban ily sziták foglalták el a régibb árokszerek (Grra­­ben)helyét, és működésükre nézve kiemeltetik, hogy szer­­kezetük egyszerű, kevés hajtó­erőt kíván, kevés javítást okoz, nagy feldolgozási képességet bír, kevés helyet fog­lal és kevés felügyeletet s kézi munkát igényel. Egy ily kettős ülepítőnek rajzát mutatja a VII táblán a 4, 5, 6, és 7-ik ábra ; a, e, b, f, egy hosszas négyszögű vízedény oldalai, ezen edény a d deszkákkal két részre van osztva, melyek mindegyike ismét két részre osztatik a c deszka által, mely nem ér le az edény fenekéig. Az igy képzett osztályok kettejében a szilapok g vannak, a másik két osztály pedig h és i szi­tával láttatik el; a sziták és szilapok alatti része az edénynek tölcsér alakú és hegy­ben végződik , melynek­­ nyílása egy fogóval is ellátott vékony rúdon levő du­góval tetszés szerinti nagyságra szabályozható. A szi­lapok­­ igen tágan járnak, a felettük végződő­­ csövek­ből pótoltatik az elfogyasztott viz , egy közös tengelyre­­, melynek fekhelyei az új gerendákhoz erősitvék, s mely a szijkorong segedelmével forgattatik, vannak akasztva a szilapok rudjai­n, a forgatvu csap a korongra van erő­sítve oly módon, hogy a szilap emeltetését tetszés sze­rint szabályozni lehessen, e korong szerkezete a 7-ik ábrán látható. A töményített kádkészlet­­ csatornával vezettetik a gyűjtő edénybe , az ülepítőn végig folyt zagy pedig, melynek alsó része darásabb és még érczes pontokkal bíró szemeket tartalmaz, az a oldal hasadékain f­oly ki, és a darásabb rész­­ edénybe, a finomabb pedig m csa­­tornábe ömlik; ez utóbbi végkép elbocsáttatik, az l edény készlete pedig, ha szükséges, újra a nyilak alá jön, hogy finomabbra törettessék ; b oldalnál vezettetik a zagy a h­ülepiteszitára melyen végig folyván, a d köz­fal hasadékain át i szitára lép , és ezen is végig foly­ván vagy egy harmadik szitára, vagy pedig l és m edényekbe ömlik. A szilap 3/g' magasságra emeltetik 120-150- szer egy perczben; a feldolgozott zagy szemnagysága 2—21/4 miliméter. Mind a szita mind a szilap szintesen fekszik, a­­ válaszfal alatti nyílásnak oly nagynak kell lenni, mint a szita vagy szilap felülete, hogy a vizár sebessége mindenütt egyenlő legyen ; a szilap legmélyeb állásá­ban közel legyen a válaszdeszka alsó széléhez. Minél finomabb a feldolgozandó készlet, annál vas­tagabbnak kell a szitát fedő érezdara rétegnek lenni, (2—4,") melyen a zagy —1" magasan folyik. A szita lyukai ólomfényle számára 1 miliméter nagyságúak, rézkovand vagy horganyfényle számára 1/2 millió. Szegényebb zúzérczeknél egy kettős ülepitő ele­gendő de ha a zúzércz gazdagabb, vagy ha ólomfényle m­ellet még a rézkovandot vagy horganyfénylét is el­­különíteni kell, akkor három vagy négyszitás ülepítőt használnak.­ ­Berg- und Hütt. Zeit.) Langen Emil adalékosztó készüléke. Az olvasztandó anyagok helyes feladása egyike a rendes olvasztási folyam alapfeltételeinek; ha az ada­golás nyitott toroknál kézzel történik, akkor természe­tesen egészen tetszésünk szerint oszthatjuk szét az adalékot; de oly magasolvasztóknál, melyeknek tor­kát a gáz felfogása végett zárva kell tartani, más mód­okról szükség gondoskodni, hogy az olvasztandó anya­gokat oda vezessük az adagolásnál, a­hol lenniök leg­­czélszerűbb. Azon készülék melyet e végett Langen Emil hasz­nál, a VIII táblának­­ ábráján látható, egy öntöttvas­ból készült tölcsér a képezi az olvasztó torkának leg­felső részét , és a baranyával a falazaton nyugszik . p állvány tartja a gázfogó készüléket, ez egy függélyes cső e f , mely az olvasztó toroknyilása felett áll, s mely­hez felső részén a gázvezető / g csövek vannak erősítve, alsó széle pedig c?-nél fel van hajtva és egy körvályut képez, mely vízzel telve tartatik ; a torok­nyílást elzáró készülék egy öntött vasból készült megfordított tölcsér n d, melyhez kívülről egy lemez cylinder n­e van erősítve, felső része pedig a tölcsérnek r-nél le van hajlítva és egy gyűrűt képez, mely az emlitett d vályúban lévő­­vizbe belemerül s ott tökéletes zárlatot képez ; a zár­készülék alsó része rí-nél az an tölcséren nyugszik, és apró érczekkel vagy tüzelőkkel szintén teljesen elzár­ható. Az a­n tölcsér alatt több csatorna­­ van alkal­mazva, melyek az osztó vaslapoknak­­ szolgálnak veze­tékül, e lapokat tetszés szerinti számban lehet alkal­mazni és küljebb vagy beljebb tolni. Az olvasztandó adalék vagy tüzelék az es és c kö­zötti üregbe töltetik, s midőn ideje van, hogy az olvasz­tóba bocsáttassék, felemeltetik a zárkészülék ad az i ki emeltyűvel, melyre l m lánczczal felvan akasztva ; ek­kor az adalék az olvasztóba hull, és pedig a nagyobb darabok a b lapok által a középpont felé vezettetnek, míg

Next