Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
76 azzal a torok nyílásokon kifelé tóduló, és ott a csövekkel érintkezésben elégő gáz mennyiségét, minimumra fogják alább szállíthatni. De amennyire eddigi tapasztalásaink bizonyítják, nem jó nagy olvasztóinknál a gázokat túl magas kürtővel kiszívni, hanem csak úgy felfogni, hogy legalábbis V12—es hüvelyknyi víznyomással mozduttassanak tova a gázvezetőcsövekben, nehogy a karamokon felszívott lég folytonos durranásokat okozzon, mi a bajt még inkább növelné. Ily túlzó és hibás okokkal támogatott eszközök alkalmazása nem ritkán szüli ama előítéletet, mely például Skótországban uralkodik majdnem átalában a torokgázok felfogása ellen — hol valóban fel is hagytak vele, azt állítván, hogy a léghevítő készülékek és a gőzkazánok gázzali fűtése, a szénével szemközt, semmi takarékosságot sem eredményesett. Az tagadhatlan ugyan, hogy az olvanyag különféleségeivel különféle olvasztói intézmények is igényeltetnek, és nemkülönben, hogy az ugyanazon viszonyok közt kínálkozó hőforrást különféle módon meríthetjük ki; de korántsem hihetjük, hogy a gázlecsapolásnak oly nagy horderejű befolyása volna, hogy az a termelék minőségire nagyon érezhetően nyilvánulhatna. Úgy állíttatik például Cumberland és Workington kohóinál, hogy a torok gázok tova vezetése, történjék a felszívás még oly tökéletes készülékkel, a besseni érzésre való nyersvas előállítását gátolja. Hanem ezen állítás eddig a Continens, névleg Svédország és Ausztria kohóinál be nem bizonyult, habár az elsőbbek gázaikat a legkezdetlegesebb módon és túlzottan aknázzák ki, és mindazáltal legalább is szintoly jeles bessemerféle aczélt gyártanak mint az angolok. Egyébiránt további tanulmányozások és gyakorlatbeli észlelésekre kell bíznunk megfejtését annak, hogy mennyiben függnek össze az olvasztóbani jelenetek az olvasztók eltérő szerkezeteivel, az olvanyag vagy a többi mellékkészülékek és eszközök tulajdonaival, a fútólég vezetése módjával (Windführung), vagy végre az olvasztói üzem ápolgatásával. A partyféle tölcsér vagy osztókúp (Vertheilungskegel), mint már említettük, eddig a legkiterjedtebb alkalmazásra akadt a gyakorlatban, kivált az angoloknál, mi dönthetlen bizonyítéka annak, hogy a felfelé tóduló gázfolyamot a menynyire lehet a falazattól el- és a pestakna közepéhez, az elegy oszlop legbelsejébe szükséges kényszeríteni; mert hiszen ama osztókúppal, melylyel tudomásilag az adalék apraját a falhoz, nagyobb darabjait pedig attól kevéssel távolabb adogálják fel, egyebet el nem érhetni, mint hogy a gázoknak a falazat melletti fölemelkedése megnehezíttetik, és, ha szorosabban veszszük, hogy a tüzelék eléghetése , tehát a hőveszteség, amennyire lehet, meggátoltatik. De hagyjuk ám a feladott elegyadalékot, ha vele a tüzelék rétegét eltakartuk, egynéhány lábnyival alább a pestakna belsejébe sülyedni, úgy nemsokára mutatkozni fognak elébb a tüzelék egyes darabjai , melyeket a súlyosabb érczdarabok a falhoz szorítanak, azután pedig lassankint fölszínre töend a tüzelék egész rétege; úgy tehát nem mondhatni, hogy ezen gyakorlati osztókúp ezen egyetlen egy feladatának megfelelne, és egy tökéletlenséginél fogva szintén nem ajánlható. Nem szándékozom itt az eddig gyakorlatba vett közepes gázfogókat és az azokkal egybekötött adalékosztókat mind megvitatni, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy a Rajnavidéken majdnem kizárólag alkalmazott langenféle ! gázfogó nemcsak bonyolult külseje miatt nem ajánlkozik az utánzásra, hanem már azért is nem, mivel hogy a második nem kevésbé fontos feladatát, az adalékosztást, nem oly tökéletesen teljesíti, mint azt oly nagyszerű készüléktől joggal igényelhetnek. És ezen bajban sinlik majdnem valamenynyi hasonló szerkezetű gázfogó. Mások, mint például a kerdei 6. számú nagy olvasztónál alkalmazott hoffféle 2 2) fogó, vagy Coingt, 3) Chaudefaut 4), vagy Piou 5) gázfogója, melyeknél ezen követelésnek teljesítése is akart számba vétetni, a toroknyíláson túlnyúló gázvezetőcső miatt szintén nem ajánlkoznak nagyobb adalékkal táplált, vagy kisebb faszénnel sűtött, olvasztók számára. Esqual 5) pár évvel ezelőtt egy sajátszerűen szerkesztett gázfogót ajánlott, melyből némi javítgatással sikerülhetne olyan olvasztói készüléket előállítani, mely mindazon gyakorlati követeléseknek képes volna megfelelni, melyeket egy a középben eszközlött gáz-lecsapolástól és egyszersmind okszerű elegy- és tüzelő-adagálástól igényelhetni. Ezen gázfogó főszerkezetében a IX. táblán látható 6-ik ábrától csak annyiban különbözik, hogy a főcső a a kúppalca tökéletesen összefügg, az akna torkába még vagy 2 lábbal lejebb alkalmaztatik, hogy a torok nyílását vízbe nyúló fedéllel el lehessen zárni, és végre azáltal, hogy a fogó alsó széleinél kapdad toldalékkal bir, melynek feladatául nem tűzetett ki kevesebb. *) 4) Lásd Kerpely vaskohászati jelentéseinek II. évfolyamát, 130. 1. 2) s) 5) és c) ibid, I. évfolyam 150—152. 1.