Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

nyiségű zagyot készít, és szerkezete is igen egyszerű s nem költséges. Főbb alkatrészei a következők: a és b a zagyló szekrény, melynek felső részét b leemelni lehet, hogy a hengert c betenni lehessen; a henger felületén — tengelyével párhuzamosan — 2"-nyi távolságban egymástól 1— l­"'-ra kiálló lemezszeletek­­ vannak alkalmazva, me­lyek mint kések a henger forgása közben a­­ ládába töltött készletből egy 1 — ll'' vastagságú réteget levágnak, és azt az e csőből kilövelt vízsugárhoz leviszik, hogy zagggyá változtas­sák át. A cső a vízvezetékkel áll összeköttetésben, és ebből kapja a g csappal ellátott csövecske segedelmével a henger tengelyével párhuzamo­san álló e cső a vizet, e cső egész a furatig át­­vágatik egy fűrésszel, s az igy képzett l'"-nyi nyíláson az f csőben álló víz nyomásának meg­felelő erővel löveltetik a víz a zagyló hengerére, hogy annak felületéről a lehordott készletet le­mossa. A henger tengelyének csapjai a vezeték között szabadon járhatnak alá s fel, s a henger az i tengelyre ékelt k surló kerekeken nyugszik, s ezek által forgattatik. i tengelyen van a hajtó korong­­ is, mely egy szíj segedelmével áll ösz­­szeköttetésben a lökszér göröndjével. A henger alatt egy szita m van alkalmazva, mellyel a zagyban volt szemét visszatartatik, az i tengelyre ékek­ a bütykök, és az o rugó segedelmével e szita folytonos rezgésben tar­­tatik, és a fölfelé irányult csapódások a felüle­tén visszatartott szemét letakarítását eszközük,­­ az oldaldeszkákhoz szögezett létt, melyhez a szita csapódik. Úgy hiszem, hogy ezen készülék működé­sével mindazon szaktársaim meglesznek elé­gedve, kik alkalmazását megkisérlendik, szerke­zete igen egyszerű, és közönséges munkások által elkészíthető. A henger 60 — 90-szer fordul óránkint. Richter Gusztáv: A selmeczi m­. k. hányás­,akadémia szerveze­téről. Honunk jelenlegi korszaka az átmenet és szervezés korszaka. Az államszerkezet valamen­nyi ágában észrevehetők a jobbratörekvés jelei; a bányaipar körében is észlehető a fejlődés moz­galma, melyet üdvözlünk, mint egy jobb jövő előpostáját azon reményben, hogy az illetők kel­lemes feladatuknak tartandják a hazai ipar ezen nevezetes ágáról atyailag gondoskodni. Első te­­ ­d­ endő e tekintetben a tudományos kiképzés elő­mozdítása vagyi­s a selmeczi kir. bányászakadé­mia oly módoni szerveztetése, hogy az a tudo­mányok mostani állásának megfelelhessen. Ezen­ intézetünk, mely még századunk elején oly igen nagy hitnek örvendett, s melyen a bányászati és kohászati tudományok oly szakavatottsággal adattak elő, hogy külföldi látogatója is számos volt, honunk ipar­ára oly nagy fontossággal bíró intézetünk, jelenleg sokat vesztett régi híréből és jó nevéből. Ezen elmaradásnak nem az az oka, mintha ezen intézet tanárai, kik ugyan­is jeles szakképzett férfiak , és a külföld é szakbani egyéneivel bátran párvonalba állíthatók , talán köteleségeiknek kevésbé felelnének meg, hanem főkép az, hogy a mostani tanrendszer a tudo­mányok jelenlegi nagyon is kiterjedt állásának, s a bányaipar kívánalmainak többé kellőleg meg nem felel. Ezen tanrendszer annál ke­vésbé felel meg akkor, ha egyes a szakkiképzés­hez okvetetlennül szükséges tantárgyak egészet kihagyatnak, a­mi egynéhány évvel ez­előtt intézetünkön megtörtént, és minek hátrányos következményei még mai napon is tapasztal­hatók. Tekintetbe véve ezen intézeten a növendé­kek kiképzését, és összehasonlítván azt, a jöven­dőbeli szakavatottan kezelendő hivatal igényei­vel , azt találjuk, hogy azok szakkiképzése a gyakorlati életben szakismeretek teljes elsaját­ítására nem alkalmatos, sokoldalú ugyan , de a mellett nem szakkiképzés. Innen ered azután hogy ha a fiatal ember a gyakorlati életbe kilép, nem csak a gyakorlati kiképzéssel , hanem még elméleti tanulással is annyira terhelve van, hogy csak hosszabb idő múltával teljesítheti hivatalát szakavatottan. A tulajdonképeni kiképzés pe­dig még hosszabb ideig tart azon esetben, hogy ha az illető nem épen azon szakmához jön a melyhez legtöb hajlamot érez, mi sokszor megtör­ténik, a­mint ezt a tapasztalás bizonyítja. A gya­­­­korlat mindenkoron szükséges, mert ez egészíti­­ ki az ember élete pályáján szükséges s hasznos szakismeretet, és nem is elégséges csak maga az elméleti tudományosság, ámbár ez a gyakorlati kiképzés alapját képezi; arra kell tehát töreked­nünk, hogy ezen nélkülözhetlen gyakorlati kikép­zés minél inkább elősegíttessék és az elméleti kiképzéssel karöltve járjon. Szoros vizsgálat alá vévén a mostani sel­­meczbányai k. akadémián előadott bágászati és kohászati tantárgyakat , első pillanatra kitűnik , hogy közöttük több olyan léte­zik, melyeknek alapos ismerete a bányásznak nem annyira szükséges mint például a koh­ásznak.

Next