Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
t ösztöndíjban részesültek , egyszersmind arra köteleztetnének, hogy a kincstárt legalább is 6 évig, képességüknek megfelelő állomáson, szolgálandják. Szükséges lenne, hogy a fentebb tárgyalt követeléseknek azon növendékek is megfeleljenek, kik magántársulatoktól ösztöndíjakkal ellátva, vagy pedig azok nélkül is, de magánszolgálatra készülnek az így berendezett magyar királyi bányászakadémián, mert azt az ország érdeke és java kívánja, hogy ipara és az állat tőkéje is szaporodjék; pedig jól kiképzett tisztviselők vajmi nagy hasznot hajthatnak czélszerű és szakértő kezelés által. Igazi meggyőződésem, hogy ezen úton legsikeresebben érhető el, hogy a bányászat és kohászat kezelésére és az ezeknél szükséges mérnöki munkálatok végezésére a haza oly szakképzett férfiakat nyerjen, kiknek szakavatott működése, annak idejében a legjobb eredményt képes legyen előmutatni. Végre kötelességemnek tartom még az előadási nyelvet illető véleményemet is nyilvánítani. A tantervem szerint berendezett bányász akadémia azon esetben, ha előlegesen továbbra is megtartjuk előadási nyelvnek a németet, nem sokára nemcsak előbbi jó hírét visszanyeri, hanem meg is tartja, mert alkalom nyittatik a jól berendezett bányaakadémiánkon külországi egyének kiképzésére is akik a magyar nyelvet nem értik. A német előadási nyelv előlegesen megtartandó lenne, míg szakirodalmunk annyira nem gyarapodik, hogy műszavaink tökéletesen megfelelhessenek minden igénynek, ami csak többszörös eszmecsere által érhető el; továbbá megtartandó, mindaddig, míg bányászati akadémiánk oly hírre nem vergődik, hogy a külföldiek is megtanulják nyelvünket csak azért, hogy nálunk kiképezhessék magukat. De mivel hogy honunkban úgy az állami mint a magánszolgálatnál is, a magyar nyelvbeni járatosság elkerülhetetlen szükséges, czélszerű lenne csak oly tanárokat, segédeket és oktatókat alkalmazni ez akadémián, kik hazai nyelvünket tökéletesen bírják, ezek pedig kötelesek lennének az előadott tantárgyban, minden egyes előforduló műszót vagy kifejezést, a német mellett magyarul is elmondani, vagy pedig rendkívüli órákban ezeket a magyarországi növendékekkel tárgyalásként közölni. Magyar születésű növendékek pedig kötelesek lennének az egyes tantárgyakból a viszgát magyar nyelven tenni le, mi által azon elvnek elég fog létetni, hogy a tanárok magyarok legyenek kik, ha úgy kiválhatnék, ennélfogva képesek leendnek az előadásokat magyarul tartani. L. Gy. Válasz. Az alaposan idokolt felvilágosítást mindig Örömmel fogadom — meghajtok előtte; de hiában ! azon érvek, melyek a bányászati és kohászati lapok 2-ik számában közlött műszavaim — illetőleg elvek — megingatására, az ugyanazon lapban csillagjegy alatt tett megjegyzésekben fel vannak állítva, nem elég erősek. Azok érdekében még egyszer fel kell hogy szólaljak. Ugyanis: a „tilik“ szó a mint a megjegyzés is mondja „elavult“ — de minthogy nem a gyakorlatban megőszült szó; hangzása fülsértő, nem hajtogatható, s minthogy felküzdeni magát az irodalmi térre eddig nem volt képes, hagyjuk, hogy pihenjen ne elevenítsük fel — a nyelv nem nyer vele semmit. Hogy a t betű, mint képző — a mint a magy. ac. nagy szótárának 132. lapján meg van írva — elvont gyökökből egy tagú törzseket képez — s igy lo-ból lo-t, szi-böl szi-t, sü-ből süt, til ből til-t, lá-ból lát, sat. ige törzsek lesznek — ez igaz, ezt tagadni senki sem akarja, de amilyen igaz ez, éppen olyan igaz az is, hogy miután a lo-ból a lo-t, til-ből a tilt, lá-ból a lá-t sat. igék törzse megalakult — ezen igék minden módozatainál, s minden összetételekben, mint az igék valódi gyökeit csak az ujjonan alakult ige törzseket, s nem az eredeti elvont gyököket szabad alkalmazni. Ezek csak igető képzők, de nem igetörzsek ! Különben amilyen joggal a „til-gát“ helyes volna, éppen olyan joggal helyesnek kellene — a legnagyobb absurdumnak — a „lá-csőnek“ is lenni. Pedig tudjuk, miként minden olyan összetett szó elvetendő, melyben mind az első mind az utósó tag tiszta, és kerekded értelemmel nem bír. Ha az összetett szavakban a t betűvel képzett igetörzsek helyett, az ilyen elvont gyökök használatát megengedjük, akkor az értelmetlen műszók alkotására következőleg a nyelv elferdítésére is végtelen tér nyílik. Hogy a kisebb külbirtok területek meghatározásánál a „hold“ lenne az egység azt kereken tagadom , mert a „hold“ a föld felső területére vonatkozólag semmi sem egyéb, mint neve egy olyan területnek, melyből a természeti egységet — a négyszögölet — 1200, 1400 1600-szor lehet kivágni. Valamint egy nagy bánya határ sem egyéb, mint egy olyan terület, mely a négyszögölet 12,544-szer foglalja magában. Tehát mind a kettőre nézve egység a négyszögöl. Miből világos, hogy m idén a földész a tér mérési, egységi — mértéknek álscon összegét, mely 1200 sat. négyszögölet teszen, „hold“-nak nevezte el, annak kifejezésére nem az egység — vagy a minden mértékek átalános nevét, hanem éppen úgy, mint több századok előtt a magyar ajkú bányász, a bányabirtok kifejezésére — a „bánya határ“ nevet, az egységek nevétől egészen független műszót alkalmazott. Egységnek a „hold“ csak akkor tekintetik, midőn valamely nagyobb terület — például egy helység, vagy