Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-15 / 10-11. szám

t ösztöndíjban részesültek , egyszersmind arra köteleztetnének, hogy a kincstárt legalább is 6 évig, képességüknek megfelelő állomáson, szol­­gálandják. Szükséges lenne, hogy a fentebb tárgyalt követeléseknek azon növendékek is megfelelje­nek, kik magán­társulatoktól ösztöndíjakkal el­látva, vagy pedig azok nélkül is, de magán­szol­gálatra készülnek az így berendezett magyar királyi bányászakadémián, mert azt az ország érdeke és java kívánja, hogy ipara és az állat tőkéje is szaporodjék; pedig jól kiképzett tiszt­viselők vajmi nagy hasznot hajthatnak czélszerű és szakértő kezelés által. Igazi meggyőződésem, hogy ezen úton leg­sikeresebben érhető el, hogy a bányászat és ko­hászat kezelésére és az ezeknél szükséges mér­nöki munkálatok végezésére a haza oly szakkép­zett férfiakat nyerjen, kiknek szakavatott műkö­dése, annak idejében a legjobb eredményt képes legyen előmutatni. Végre kötelességemnek tartom még az elő­adási nyelvet illető véleményemet is nyilvání­tani. A tantervem szerint berendezett bányász akadémia azon esetben, ha előlegesen továbbra is megtartjuk előadási nyelvnek a németet, nem sokára nemcsak előbbi jó hírét visszanyeri, ha­nem meg is tartja, mert alkalom nyittatik a jól berendezett bányaakadémiánkon külországi egyé­nek kiképzésére is a­kik a magyar nyelvet nem értik. A német előadási nyelv előlegesen meg­tartandó lenne, míg szakirodalmunk annyira nem gyarapodik, hogy műszavaink tökéletesen megfelelhessenek minden igénynek, a­mi csak többszörös eszme­csere által érhető el; továbbá megtartandó, mindaddig, míg bányászati akadé­miánk oly hírre nem vergődik, hogy a külföldiek is megtanulják nyelvünket csak azért, hogy nál­­­unk kiképezhessék magukat. De mivel hogy honunkban úgy az állami mint a magán­szolgálatnál is, a magyar nyelv­­beni járatosság elkerülhetetlen szükséges, czél­szerű lenne csak oly tanárokat, segédeket és ok­tatókat alkalmazni ez akadémián, kik hazai nyel­vünket tökéletesen bírják, ezek pedig kötelesek lennének az előadott tantárgyban, minden egyes előforduló műszót vagy kifejezést, a német mellett magyarul is elmondani, vagy pedig rendkívüli órákban ezeket a magyarországi növendékekkel tárgyalásként közölni. Magyar születésű növen­dékek pedig kötelesek lennének az egyes tantár­gyakból a viszgát magyar nyelven tenni le, mi által azon elvnek elég fog létetni, hogy a taná­rok magyarok legyenek­ kik, ha úgy kiválhat­nék, ennélfogva képesek leendnek az előadásokat magyarul tartani. L. Gy. Válasz. Az alaposan idokolt felvilágosítást mindig Öröm­mel fogadom — meghajtok előtte; de hiában ! azon érvek, melyek a bányászati és kohászati lapok 2-ik szá­mában közlött műszavaim — illetőleg elvek — megin­gatására, az ugyanazon lapban csillag­jegy alatt tett megjegyzésekben fel vannak állítva, nem elég erősek. Azok érdekében még egyszer fel kell hogy szólaljak. Ugyan­is: a „tilik“ szó a mint a megjegyzés is mondja „elavult“ — de minthogy nem a gyakorlatban meg­őszült szó; hangzása fülsértő, nem hajtogatható, s mint­hogy felküzdeni magát az irodalmi térre eddig nem volt képes, hagyjuk, hogy pihenjen ne elevenítsük fel — a nyelv nem nyer vele semmit. Hogy a t betű, mint képző — a mint a magy. ac. nagy szótárának 132. lapján meg van írva — elvont gyökökből egy tagú törzseket képez — s igy lo-ból lo-t, szi-böl szi-t, sü-ből süt, til ből til-t, lá-ból lát, sat. ige törzsek lesznek — ez igaz, ezt tagadni senki sem akarja, de a­milyen igaz ez, éppen olyan igaz az is, hogy miután a lo-ból a lo-t, til-ből a til­t, lá-ból a lá-t sat. igék törzse megalakult — ezen igék minden módozatainál, s minden összetételekben, mint az igék valódi gyökeit csak az ujjonan alakult ige törzseket, s nem az eredeti elvont gyököket szabad alkalmazni. Ezek csak igető képzők, de nem igetörzsek ! Különben a­milyen joggal a „til-gát“ helyes volna, éppen olyan joggal helyesnek kellene — a legnagyobb absurdumnak — a „lá-csőnek“ is lenni. Pedig tudjuk, miként minden olyan összetett szó elve­tendő, melyben mind az első mind az utósó tag tiszta, és kerekded értelemmel nem bír. Ha az összetett szavakban a t betűvel képzett ige­törzsek helyett, az ilyen elvont gyökök használatát megengedjük, akkor az értelmetlen műszók alkotására következőleg a nyelv elferdítésére is végtelen tér nyílik. Hogy a kisebb külbirtok területek meghatározá­sánál a „hold“ lenne az egység azt kereken tagadom , mert a „hold“ a föld felső területére vonatkozólag semmi sem egyéb, mint neve egy olyan területnek, melyből a természeti egységet — a négyszög­ölet — 1200, 1400 1600-szor lehet kivágni. Valamint egy nagy bánya határ sem egyéb, mint egy olyan terület, mely a négy­szög­ölet 12,544-szer foglalja magában. Tehát mind a kettőre nézve egység a négyszög­öl. Miből világos, hogy m­ idén a földész a tér mérési, egységi — mértéknek álscon összegét, mely 1200 sat. négyszög­ölet teszen, „hold“-nak nevezte el, annak kifejezésére nem az egy­ség — vagy a minden mértékek átalános nevét, hanem éppen úgy, mint több századok előtt a magyar ajkú bá­nyász, a bánya­birtok kifejezésére — a „bánya határ“ nevet, az egységek nevétől egészen független műszót alkalmazott. Egységnek a „hold“ csak akkor tekintetik, midőn valamely nagyobb terület — például egy helység, vagy

Next