Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
87 Az olvasztásnál czélunk az érczből az ólmot, mint fémet nyerni ki. Az aranyat, ezüstöt és rezet kénybe vagy ólomba öszpontositani; azon fémeket s föld részeket pedg, melyek az olvasztás alatti anyagban a kinyerendő fémeket tisztátalanitják, mint: a vas, horgany, dárdany, mireny sat,resztet elillantani, részint a salakba vezetni; következőleg azon salakokban, melyekNagybánya környékén valaha valahol képződtek, ezen fémekből — mert teléreink alkatrészeit képezik — mindenütt nagy mennyiségnek kell lenni, — és pedig vagy ólom nélkül, vagy kevés ólommal, mert az ólom tájsúlya azon fémek s fémetegek fajsúlyánál, melyek a salakot képezik, sokkal nagyobb lévén, az ólom az elkülönülésnél a kemencze gübüjébe sülyed, s igy az az ólommennyiség a mit a salak magával ragadhat csak is csekély lehet. Ólom csak a kényben, (Lech) olvas gabüvakarékban mutatkozhatik, az ilyeneket pedig a régiek sem igen hányták a salakba. Mentől kevesebb kén van a kémlendő salak kémle — lisztben az abban lévő réz és csekély ólom — az ólom kémle készítésénél — egy szemcsébe annál könnyebben foly össze — az ólmot a szemcsében tehát annál könynyebben öszpontosíthatjuk. De az ilyen — a salakból kihozott szemcsét — ha a csekély mennyiségű rezet semmibe vesszük is, ólom gyanánt tekinteni azért még nem szabad, mert a fennebbi tisztátalanító nemtelen fémekből is jó adag lévén a salakban, az ilyen szemcse az ólomnak semmi tulajdonságával nem bír, például : nem nyulékony, a kalapács ütése alatt szétporlik. A salak képződés természete fémészeti szempontból is tisztán igazolja tehát, hogy midőn a beadott salakban ólmot nem találtunk eljárásunk megbízható, s jó volt, s hogy ha a salakban valahol mégis mutatkoznék ólom nagyobb mennyiségben, például mint a „Bányaügy“ állítja 5—18 font, az nem a salakból magából, hanem a mint fennebb is volt mondva csak az abba elegyedett ólomban gazdagabb anyagokból származhatnék A kémlékhez adott, — az ólom és réz kiválasztását eszközlő ömlesztő szerek a többi fémekre is hatván az olyan kém anyagban is idomitnak szemcsét ahol csak nyoma van a réznek, s az ólomnak. Már most ha valaki a salakból ólom helyett kikapott ilyen tisztátalan szemcsét, ólom helyett venné, az adhatna ugyan nagy ólom tartalmat, de szörnyen tévedne, s magával együtt azt az embert is rá szedné a ki kémléjében bíznék. A jó anyagokban kimutattuk mi a rezet, ólmot, ezüstöt és az aranyat is! Például egy f. év tavaszelő 31-én kiállított kémlejegyen ezen tételek állanak : 1. 9 font ólom,16 font réz,0.000 ezüst 2.3 ??n 12% » „ 0.016 „ 3.9 V 7) 16% * „ 0.038 „ 0.044 ar 4.26 !? 'n 46% •» „ 0.105 „ 0.385 tartalommal. De ezek nem salakok, hanem kények olvagabü vakarékok, vagy medve — töredékek (Ofen-bt melyek ezen fémek nélkül nem is képződhetnek. A réz kémlésnél az első beolvasztás által csak fekete rezet, azaz: egy olyan barna szemcsét kapunk, mely a fennebbi tisztátalanító fémeket kisebb nagyobb menynyiségben mind magában foglalja. Ezektől a rezet egy második, egy olyan olvasztással kell megtisztítani, melynél a kémlér képessége nagy mértékben vétetik igénybe. Mert a készelési műtét az elkergetendő fémeknek azon tulajdonságán alapulván, hogy azok fehér izzó hőben a réznél előbb élegülnek, a kémlémnek — hogy a szemcsét az élegütéstől megóvja — pontosan ki kell lesni azt az időpontot, midőn a tisztátalanító fémek élegeiből képződött hálószerű mozgékony boriték a szemcse izzó felszínéről eltűnt. Ha ekkor rögtön ki nem veszi, s vízbe nem meríti , a léggel érintkezve egy rész a rézből is elegül, s elvész a sarekban. Ha pedig be nem várva ezt az időt a szemcsét hamarább kivette mint ahogy kellett volna, akkor természetes, hogy nagyobb a tartalom, de a szemcse reze nem lesz elég tiszta. Ezen eljárásnál tehát amint látszik állhatnak elő különbségek, de olyan különbség, milyen 10 és 5 font közt létezik, nem az ilyen szegény anyagoknál, hanem csak az olyanoknál lehet, ahol 60 — 70 font réz van kérdésben, következőleg a hol nagy a készelendő szemcse, s nehezebb a lég bevezetése a szemcse belsejében lévő tisztátalansághoz, s végre ha a szemcse felületén történt elégülést nem a tapasztalásból merített készelési szabály szerint vettük tekintetbe. A fennebb mondottakból egy fontos tény tűnik ki, mely a kémlészet tökélytelenségére mutat ugyan, de azért mégsem aggasztó baj: következményeit azonban az avatatlan világ sokszor minden alap nélkül gyanúsításokra okul használja fel. Ugyanis: tudva van hogy ólom és réz kémlét olyan tökéletest, hogy a kihozott szemcsében a kémlendő lisztnek minden ólom s réz paránya egyesülve legyen hód után (auf trockenen Wege) ezen fémeknek részint illékony, részint vegyülékeny természetük miatt készitni nem lehet. A nagybányai bányakerületben előforduló ólmos érczeket illetőleg a kémléstan elveivel, s keresztül vitt vegybontási kísérletek eredményeivel megegyezőleg olyan meggyőződésre jutottunk, miként az olyan anyagoknál, melyekben az ólom kénnel van vegyülve, amelyeknek tehát hosszas pergetésen kell keresztül menniök minden kijött 10 font ólom után egy , a fehér ólomnál, vagy ahol csak élennyel van az ólom kapcsolatban frontig hághat a hőkorlat (Feuerabgang). A réz késelésnél, ha Fahlerzek, vagy rézkénegek ,mint itt átalánosan —forognak kérdésben a kikerült szemcséhez, az első olvasztás által kihozott tisztátalan, réz minősége szerint, 8 vagy 10 font ilyen tisztátalanságra 1 font; a rézkényeknél egy fontra; a kohó által