Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-30 / 12. szám

ben vagy másban véleményüket eltaláltam volna, akkor remény­em, hogy „észrevételeim“ nem fognak az asztal alá vettetni. A sziget fején találta L. Gy. úr, midőn mondja, hogy az akadémia mostani tanrendszere a növendékek sem elméleti sem gyakorlati ki­képzésére nem alkalmatos, mert igen sokoldalú, igen átalános, és sokkal kevésbé részletes, mint­sem szükséges lenne, hogy az ifjak a bányászat — kohászat — vagy gépészethez megkívántató ismereteket teljesen elsajátíthatnák; bányá­szati növendékeink most sok olyat kénytelenek tanulni, a­minek egész életükben hasznát nem veszik, s nem is vehetik, mert gyakorlati alkal­maztatásuk közben nincs rá ok és alkalom, hogy a szakjukhoz tartozó ismereteken kívül még másféle tanulmányaikat is tovább fejlesszék és folyvást birtokukban tartsák. A mi mostani akadémiai tanrendszerünk csak az úgynevezett »universal genie“-knél al­kalmazható, és habár el van ismerve, hogy mi magyarok mind ilyen általános lángeszűek va­gyunk, mégis nem tagadhatjuk, hogy köztünk is sokszor megesik, miszerint sokféle tudomá­nyunk közzül néha éppen azt nem tudjuk meg­találni, melyre leginkább szükségünk volna, és szívesen oda­adnánk például minden paleonto­­lógiai ismereteinket egy jó vegytani magyará­zatáért azon jelenségeknek, melyeket éppen fo­lyamatban lévő olvasztásunknál észlelünk! El kell továbbá azt is ismernünk, hogy mi rendesen teljesen meg vagyunk elégedve akadé­miai tanulmányaink eredményével, ha a vizsgá­kat jó sikerrel tehettük le, de mivel ezen jó si­kerre néha a szerencsés véletlennek is nagy be­folyása van, és mivel egyszer a vizsgán keresztül esve feladatunkat bevégzettnek tartjuk, s az év folyama alatt halomra gyűjtött tudományunkat a vizsga után egész megnyugvással teszszük ki az elfeledés lassan de bizton működő hatásának. — Így igen sokszor megesik, hogy minden láng­eszünk mellett sem tudjuk már a gyakorlati pá­lyánk megvilágítására szükséges mécset folyton égve tartani, s kénytelenek vagyunk a szakunk­nak való tanulmányokat külön szorgalommal ismételni, ha sötétségben működni nem akarunk ! Mindezeknél fogva teljesen osztom L. Gry. úr véleményét az akadémiai előadások szerveze­tére nézve, és meg vagyok győződve, hogy bá­nyaiparunkra a legnagyobb haszon háramolna azáltal, ha az akadémiai tanulmányok a L. Gry. úr által ajánlott módon három irányban vezet­tetnének, s ifjaink ezen irányok egyikében tel­jes kiképzést nyerhetnének, valamint azt is igen czélszerűnek találnám, hogy két évi gya­korlat után államvizsgát tegyenek a növendé­kek. Azon néhány ezer forint, a­mellyel az új tanrendszer alkalmazása mellett az akadémia költsége szaporodnék, említést sem érdemel, mert százszorosan megtérítve leend bányaipa­runk emelkedése által. Nem akarom észrevételeimet igen hosszúra nyújtani, s ennélfogva helyeselvén általában az előadások három iránybani vezetését, a tanórák beosztását csak annyiban érintem, hogy erre nézve is osztom L. Gy. ur véleményét és szük­ségesnek tartom, hogy se a tanárok, se a tanulók ne legyenek feles számú tanórákkal terhelve, a L. Gy. úr által ajánlott naponkénti 2 óra a ta­nárok és 3 óra a tanulók számára elégségesnek látszik, és egyik részt sem fogja figyelmének túlfeszítésére kényszeríteni. Igen czélszerűnek tartom az indítványozott gyakorlatokat és azt, hogy a tanároknak a gya­­k­orlati kirándulások költségei megtéríttessenek, és igen szükségesnek tartanám még e tekintet­ben, hogy ily kirándulásokra a jelesebb va­gyontalan növendékeknek is adassák némi pénz­segély, hogy annál könnyebben részt vehessenek ezen gyakorlati­­oktatásokban, melyeknek túl­ságos alkalmaztatása sem fog ártani soha. Hanem már most azon részéhez értem L. Gy. ur tervének, melyben vele semmiképen sem érthetek egyet. L. Gy. ur azt javasolja, hogy oktatási nyelvül tartassák meg a német, hogy ezáltal alkalom nyúttassék a külföldieknek is akadémiánk felkeresésére, és hogy akadémiánk így régi jó hírét s nevét ismét kivívhassa. A német előadási nyelv megtartására ezen érvet igen gyengének találom, mert valójában feleslegesnek tartanám akadémiánk szervezetére újabb áldozatokat tenni azért s oly módon, hogy annak gyümölcseiben és hasznában a külföl­diek részesülhessenek, saját hazánk fiai pedig szintúgy mint eddig éppen a nyelv által legye­­­nek akadályozva ezen hazai intézetünkből annyi hasznot húzni, a­mennyit különben elérhetnének; a­mi pedig az akadémiai glok­et illeti, az úgy hiszem önként meg fog jönni, de nem az okta­tási nyelv által, hanem azon művek hite és czél­­szerüsége által, melyeket a selmeczi akadémián képzett nevendékek létesitendőnek , — facta loquuntur, — azt, mit e művek mondanak, min­den szakférfiú megérti, és tisztelettel fog eltelni azon intézet iránt, mely az ily művek létreho­zott kiképzete. Az alapos szakkiképzést tartom ennélfogva azon egyetlen tényezőnek, mely akadémiánk régi hírét vissza­szerezni képes leend. Hogy ehez a jó tanrendszeren kívül még kitűnő jó 92

Next