Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-30 / 12. szám
ben vagy másban véleményüket eltaláltam volna, akkor reményem, hogy „észrevételeim“ nem fognak az asztal alá vettetni. A sziget fején találta L. Gy. úr, midőn mondja, hogy az akadémia mostani tanrendszere a növendékek sem elméleti sem gyakorlati kiképzésére nem alkalmatos, mert igen sokoldalú, igen átalános, és sokkal kevésbé részletes, mintsem szükséges lenne, hogy az ifjak a bányászat — kohászat — vagy gépészethez megkívántató ismereteket teljesen elsajátíthatnák; bányászati növendékeink most sok olyat kénytelenek tanulni, aminek egész életükben hasznát nem veszik, s nem is vehetik, mert gyakorlati alkalmaztatásuk közben nincs rá ok és alkalom, hogy a szakjukhoz tartozó ismereteken kívül még másféle tanulmányaikat is tovább fejlesszék és folyvást birtokukban tartsák. A mi mostani akadémiai tanrendszerünk csak az úgynevezett »universal genie“-knél alkalmazható, és habár el van ismerve, hogy mi magyarok mind ilyen általános lángeszűek vagyunk, mégis nem tagadhatjuk, hogy köztünk is sokszor megesik, miszerint sokféle tudományunk közzül néha éppen azt nem tudjuk megtalálni, melyre leginkább szükségünk volna, és szívesen odaadnánk például minden paleontológiai ismereteinket egy jó vegytani magyarázatáért azon jelenségeknek, melyeket éppen folyamatban lévő olvasztásunknál észlelünk! El kell továbbá azt is ismernünk, hogy mi rendesen teljesen meg vagyunk elégedve akadémiai tanulmányaink eredményével, ha a vizsgákat jó sikerrel tehettük le, de mivel ezen jó sikerre néha a szerencsés véletlennek is nagy befolyása van, és mivel egyszer a vizsgán keresztül esve feladatunkat bevégzettnek tartjuk, s az év folyama alatt halomra gyűjtött tudományunkat a vizsga után egész megnyugvással teszszük ki az elfeledés lassan de bizton működő hatásának. — Így igen sokszor megesik, hogy minden lángeszünk mellett sem tudjuk már a gyakorlati pályánk megvilágítására szükséges mécset folyton égve tartani, s kénytelenek vagyunk a szakunknak való tanulmányokat külön szorgalommal ismételni, ha sötétségben működni nem akarunk ! Mindezeknél fogva teljesen osztom L. Gry. úr véleményét az akadémiai előadások szervezetére nézve, és meg vagyok győződve, hogy bányaiparunkra a legnagyobb haszon háramolna azáltal, ha az akadémiai tanulmányok a L. Gry. úr által ajánlott módon három irányban vezettetnének, s ifjaink ezen irányok egyikében teljes kiképzést nyerhetnének, valamint azt is igen czélszerűnek találnám, hogy két évi gyakorlat után államvizsgát tegyenek a növendékek. Azon néhány ezer forint, amellyel az új tanrendszer alkalmazása mellett az akadémia költsége szaporodnék, említést sem érdemel, mert százszorosan megtérítve leend bányaiparunk emelkedése által. Nem akarom észrevételeimet igen hosszúra nyújtani, s ennélfogva helyeselvén általában az előadások három iránybani vezetését, a tanórák beosztását csak annyiban érintem, hogy erre nézve is osztom L. Gy. ur véleményét és szükségesnek tartom, hogy se a tanárok, se a tanulók ne legyenek feles számú tanórákkal terhelve, a L. Gy. úr által ajánlott naponkénti 2 óra a tanárok és 3 óra a tanulók számára elégségesnek látszik, és egyik részt sem fogja figyelmének túlfeszítésére kényszeríteni. Igen czélszerűnek tartom az indítványozott gyakorlatokat és azt, hogy a tanároknak a gyakorlati kirándulások költségei megtéríttessenek, és igen szükségesnek tartanám még e tekintetben, hogy ily kirándulásokra a jelesebb vagyontalan növendékeknek is adassák némi pénzsegély, hogy annál könnyebben részt vehessenek ezen gyakorlatioktatásokban, melyeknek túlságos alkalmaztatása sem fog ártani soha. Hanem már most azon részéhez értem L. Gy. ur tervének, melyben vele semmiképen sem érthetek egyet. L. Gy. ur azt javasolja, hogy oktatási nyelvül tartassák meg a német, hogy ezáltal alkalom nyúttassék a külföldieknek is akadémiánk felkeresésére, és hogy akadémiánk így régi jó hírét s nevét ismét kivívhassa. A német előadási nyelv megtartására ezen érvet igen gyengének találom, mert valójában feleslegesnek tartanám akadémiánk szervezetére újabb áldozatokat tenni azért s oly módon, hogy annak gyümölcseiben és hasznában a külföldiek részesülhessenek, saját hazánk fiai pedig szintúgy mint eddig éppen a nyelv által legyenek akadályozva ezen hazai intézetünkből annyi hasznot húzni, amennyit különben elérhetnének; ami pedig az akadémiai gloket illeti, az úgy hiszem önként meg fog jönni, de nem az oktatási nyelv által, hanem azon művek hite és czélszerüsége által, melyeket a selmeczi akadémián képzett nevendékek létesitendőnek , — facta loquuntur, — azt, mit e művek mondanak, minden szakférfiú megérti, és tisztelettel fog eltelni azon intézet iránt, mely az ily művek létrehozott kiképzete. Az alapos szakkiképzést tartom ennélfogva azon egyetlen tényezőnek, mely akadémiánk régi hírét visszaszerezni képes leend. Hogy ehez a jó tanrendszeren kívül még kitűnő jó 92