Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1868-06-30 / 12. szám

tanárok is szükségesek, az bizonyos, s higgye el L. Gry. ur, hogy ha nekünk Cottáink Platt­­nereink Weissbachjaink, Scheererjeink, Kerleink sat. lesznek és a L. Gry. ur által javasolt tan­rendszer alkalmazásban leend, akkor bizonyo­san kitünően képzett növendékek fogják el­hagyni akadémiánkat, habár ott magyar nyel­ven nyerték is az oktatást, ezen növendékek gyakorlati pályájukon kitűnő s nagyhírű mű­veket fognak létrehozni, és akkor még megér­hetjük azt is, hogy a külföldiek megtanulják nyelvünket csak azért, hogy a selmeczi előadá­sokat hallgathassák. Hogyha azonban a német tannyelvet Selmeczen addig akarnék fentartani, míg azt nem tapasztaljuk, hogy már a külföldiek is tanulnak magyarul, akkor bizon soha sem fogunk hallani a selmeczi tanszékekről egy árva magyar szócskát sem! Egy átaljában nem vagyok képes belátni, hogy a német előadási nyelv megtartásának akadémiánkon egyébb következménye lenne, mint az, hogy megkönnyítve leend a nem ma­gyaroknak akadémiánk használhatása, a mellett pedig saját honfiainknak annál inkább megnehe­­zíttetik a bányászati tudományok elsajátítása. Hogy ez utóbbi eset be fog következni, az bizonyos; emlékezzünk csak vissza, mennyire törtük mi a német nyelvet egykor Selmeczen, s mennyire kelle küzdenünk tanulmányaink köz­ben a nyelv nehézségeivel; pedig mink latin nyelven szereztük előkészítő ismereteinket , melynek műszavai majdnem változatlanul hasz­náltatnak a német tudományos nyelvben; ne­künk csak mégis volt némi fogalmunk arról, hogy mi az a potentia, mi a sinus és cosinus, mi a radius, mi egy oxyd sat., de ugyan mit fognak érteni a német előadásból azon magyar ifjak, kik most szerzik meg a gymnasiumokban vagy ipartanodákban előismereteiket, s kik eddig csak hatványozásról, — kebel spótkebelről, — sugár­ról — élegről sat. hallottak ? valójában ezek számára, ha németül tudnak is, csak szükségte­len nehézségeket okozunk a német előadások által; pedig fő képen ezek számára áll fen és kell hogy fenálljon bányászakadémiánk! Én megvallom félek nagyon, hogy meg­tartva Selmeczen a német előadási nyelvet, oda viszszzü­k a dolgot, hogy bányászati tisztekül főképen idegeneket kellene alkalmaznunk! Bányászati műnyelvünk így soha sem fog végkép megalapíttatni, mert azoknak , kik négy éven át hozzá szoktak , szoktak, hogy tudományos eszméiket német nyelven szerezzék , s német nyelven közöljék egy­mással , saját tapasztalásunkból tudhatjuk , hogy milyen nehéz leene ezen szokást elhagy­­niok! Azt pedig már éppen lehetetlennek tartom, hogy egy nevendék, ki német előadásokat hall­gatott , magyarul tegye vizsgáját: nem oly könnyű dolog ez; az ily nevendéknek minden évfolyam alatt kétszer kellene megtanulni fel­adványait. Hogy mily nehéz az oly tárgyat, melyet németül tanult az ember, s melyről másokkal németül beszél, magyarul adni elő, ezt a sel­meczi tanár urak is, kik magyarul értenek és jól beszélnek, érzik, s ezen nehézség érzete al­kalmasint a fő ok, hogy miért vonakodnak a ma­gyar előadásoktól. Pedig ezen tekintetben is, saját tapasztala­tomból mondhatom, csak az initium durum! az első évfolyam, melyben tantárgyaikat magya­rul fogják előadni, valójában igen próbára te­­endi szorgalmukat és türelmüket, előadásuk kel­lemes folyékonysága is veszteni fog talán általa eleinte valamit, de meg vagyok győződve, s a tapasztalás is fogja bizonyítani, hogy ezen első nehézség rövid idő alatt legyőzhető némi jó­aka­rattal; az orvosi, mennyiségtani, mértani s mű­szaki tudományok előadóinak szintén ily nehéz­ségekkel kell­ megküzdeniök, s azért most már mégis mindenütt a legkisebb akadály nélkül magyar nyelven adatnak elő hazánkban e tudo­mányok ! Bányászati műnyelvünk meghonosításának legbiztosabb s legsikeresebb módja az, hogy Selmeczen magyar legyen a tannyelv. Arról, hogy némely szakra nézve még nin­csenek tankönyveink, talán legkönnyebben se­gíthetnének a selmeczi akadémiai tanárok, kik­nek legbővebb alkalmuk van kitűnő idegen művek lefordítására; egyébiránt ha lesz a ki vegye és olvassa szakkönyveinket, bizton talál­koznak majd olyanok is, kik azokat megírják ; magam is láttam néhány ismerősömnél ily el­ásott kincset, melynek kiadására most senki sem vállalkozhatik. De az akadémiát a magyar kormány oly készségesen látja el mindennel, mire szüksége van, hogy egész biztonsággal re­mélhető , miszerint bányászati szakkönyvek szerkesztésére vagy fordítására szánt jutalmak kitűzését a magyar kormánytól kieszközölni nem leend lehetetlen, csak meg kellene kísérteni. Mindezen okok következtében úgy vélem, hogy nem elegendő, miszerint a selmeczi bá­nyászakadémián alkalmazott tanárok csak ma­gyarok legyenek és magyarul tudjanak, hanem múlhatlanul szükséges, hogy előadásaikat is magyarul tartsák.12* 93

Next