Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-30 / 12. szám
tanárok is szükségesek, az bizonyos, s higgye el L. Gry. ur, hogy ha nekünk Cottáink Plattnereink Weissbachjaink, Scheererjeink, Kerleink sat. lesznek és a L. Gry. ur által javasolt tanrendszer alkalmazásban leend, akkor bizonyosan kitünően képzett növendékek fogják elhagyni akadémiánkat, habár ott magyar nyelven nyerték is az oktatást, ezen növendékek gyakorlati pályájukon kitűnő s nagyhírű műveket fognak létrehozni, és akkor még megérhetjük azt is, hogy a külföldiek megtanulják nyelvünket csak azért, hogy a selmeczi előadásokat hallgathassák. Hogyha azonban a német tannyelvet Selmeczen addig akarnék fentartani, míg azt nem tapasztaljuk, hogy már a külföldiek is tanulnak magyarul, akkor bizon soha sem fogunk hallani a selmeczi tanszékekről egy árva magyar szócskát sem! Egy átaljában nem vagyok képes belátni, hogy a német előadási nyelv megtartásának akadémiánkon egyébb következménye lenne, mint az, hogy megkönnyítve leend a nem magyaroknak akadémiánk használhatása, a mellett pedig saját honfiainknak annál inkább megnehezíttetik a bányászati tudományok elsajátítása. Hogy ez utóbbi eset be fog következni, az bizonyos; emlékezzünk csak vissza, mennyire törtük mi a német nyelvet egykor Selmeczen, s mennyire kelle küzdenünk tanulmányaink közben a nyelv nehézségeivel; pedig mink latin nyelven szereztük előkészítő ismereteinket , melynek műszavai majdnem változatlanul használtatnak a német tudományos nyelvben; nekünk csak mégis volt némi fogalmunk arról, hogy mi az a potentia, mi a sinus és cosinus, mi a radius, mi egy oxyd sat., de ugyan mit fognak érteni a német előadásból azon magyar ifjak, kik most szerzik meg a gymnasiumokban vagy ipartanodákban előismereteiket, s kik eddig csak hatványozásról, — kebel spótkebelről, — sugárról — élegről sat. hallottak ? valójában ezek számára, ha németül tudnak is, csak szükségtelen nehézségeket okozunk a német előadások által; pedig fő képen ezek számára áll fen és kell hogy fenálljon bányászakadémiánk! Én megvallom félek nagyon, hogy megtartva Selmeczen a német előadási nyelvet, oda viszszzük a dolgot, hogy bányászati tisztekül főképen idegeneket kellene alkalmaznunk! Bányászati műnyelvünk így soha sem fog végkép megalapíttatni, mert azoknak , kik négy éven át hozzá szoktak , szoktak, hogy tudományos eszméiket német nyelven szerezzék , s német nyelven közöljék egymással , saját tapasztalásunkból tudhatjuk , hogy milyen nehéz leene ezen szokást elhagyniok! Azt pedig már éppen lehetetlennek tartom, hogy egy nevendék, ki német előadásokat hallgatott , magyarul tegye vizsgáját: nem oly könnyű dolog ez; az ily nevendéknek minden évfolyam alatt kétszer kellene megtanulni feladványait. Hogy mily nehéz az oly tárgyat, melyet németül tanult az ember, s melyről másokkal németül beszél, magyarul adni elő, ezt a selmeczi tanár urak is, kik magyarul értenek és jól beszélnek, érzik, s ezen nehézség érzete alkalmasint a fő ok, hogy miért vonakodnak a magyar előadásoktól. Pedig ezen tekintetben is, saját tapasztalatomból mondhatom, csak az initium durum! az első évfolyam, melyben tantárgyaikat magyarul fogják előadni, valójában igen próbára teendi szorgalmukat és türelmüket, előadásuk kellemes folyékonysága is veszteni fog talán általa eleinte valamit, de meg vagyok győződve, s a tapasztalás is fogja bizonyítani, hogy ezen első nehézség rövid idő alatt legyőzhető némi jóakarattal; az orvosi, mennyiségtani, mértani s műszaki tudományok előadóinak szintén ily nehézségekkel kell megküzdeniök, s azért most már mégis mindenütt a legkisebb akadály nélkül magyar nyelven adatnak elő hazánkban e tudományok ! Bányászati műnyelvünk meghonosításának legbiztosabb s legsikeresebb módja az, hogy Selmeczen magyar legyen a tannyelv. Arról, hogy némely szakra nézve még nincsenek tankönyveink, talán legkönnyebben segíthetnének a selmeczi akadémiai tanárok, kiknek legbővebb alkalmuk van kitűnő idegen művek lefordítására; egyébiránt ha lesz a ki vegye és olvassa szakkönyveinket, bizton találkoznak majd olyanok is, kik azokat megírják ; magam is láttam néhány ismerősömnél ily elásott kincset, melynek kiadására most senki sem vállalkozhatik. De az akadémiát a magyar kormány oly készségesen látja el mindennel, mire szüksége van, hogy egész biztonsággal remélhető , miszerint bányászati szakkönyvek szerkesztésére vagy fordítására szánt jutalmak kitűzését a magyar kormánytól kieszközölni nem leend lehetetlen, csak meg kellene kísérteni. Mindezen okok következtében úgy vélem, hogy nem elegendő, miszerint a selmeczi bányászakadémián alkalmazott tanárok csak magyarok legyenek és magyarul tudjanak, hanem múlhatlanul szükséges, hogy előadásaikat is magyarul tartsák.12* 93