Bányászati és Kohászati Lapok, 1871 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1871-09-15 / 18. szám
IV. évi folyam 18. sz. 1871. September 15. ÉS KOHÁSZATI LAPOK. Szerkeszti: Kerpely Antal, akad. rendes tanár, az akadémia tanári személyzet és más szaktársak közreműködése mellett. Megjelen minden Stónap 1-én és 15 év. Előfizetési ár: egy évre 6 írt. fél évre 3 frt. Hirdetések sora . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesztők és czímzendők, mely tetszés szerint, nyomatás után, vagy félévenként fizettetik. A m. k. bányászakadémia közlönye. Tartalom: A kősóbányák Erdélyben. (Rajzzal.) A huzalkötés-transmissiók. — Deitz forgó törőgépe. (Rajzzal.) — Észrevétel a beváltási rendszert illetőleg. — Vaskavaró-gépek. (Rajzzal.) — Különfélék, hajtóhibák. Lapszemle. A tiszteletdij : eredeti dolgozatokért ivenként 25 frt. Kivonatokért ....... 15 frt. Fordításokért 10 frt. 4 Rősík-kinyák Erdélyben. Schmidt Alajos után Liszkay Gusztáv. I. A kősónak föld s ásványtani alkotása és annak elterjedése. (Rajzzal az V. táblán.) Az erdélyi kősó-képlet, a harmadlagos képlet Miocén-korszakához tartozik, s felülete tekintetében, hoszszú vonalakban elnyúló egyalakú hegyeket képez, melyek az idősebb hegység középmagasságát felül nem múlják; — továbbá halmos vidék-medenczék- és lapályokban nyilvánul. Az egyes képleti csoportok, melyek között kősó találtatik, torlatok (Geschiebe), homok, görgeteg (Gerölle), agyag, márga,gyps, homokkő és darlás mállából (trachytischer Tuff) állanak, határozatlan sorakozásban. Ezek közül egynémelyik barnaszenet és más növénymaradványokat, nem különben édes vizi és braki puhányokat visz magával. A kősóban mint vegyülek és betelepülés előfordulnak : chlormesz, keser föld, anhydrit, gyps, márga, agyag, vasporva, homok és földgyanta; nemkülönben növények és fadarabok szenes maradványai. A kősó gyakran zártan, külön, sőt sziklatömegekben jön elő és valóságos 30 — 50 öl magas sóhegyeket képez; még gyakrabban fordul elő vízben feloldva, só forrásokban. Szövetére nézve regeczes, nagy és kisszemű, rostos ; erekben, vagy vékony ülepeken nagyobbára agyaggal váltakozó; tiszta állapotban vízszínű, áttetsző, majd átlátszó, fehér, kék, mocskos szürke, sárgásra vagy vörösre festve. Egy köbláb tiszta só 126 bécsi fontot nyom. A kősó rétegzete nagyobbára erek, szalagok, betelepülések és elválások által lesz ismeretessé. Ezek részint fehér, részint feketés szalagok, szögletes, fogas és térdalakú görbületeket, hullámvonalakat és csigás kanyarulatokat képeznek benne, melyek némely ponton igen érdekes metszeteket adnak. De bármennyi kanyarulat forduljon is elő, valamennyi mindég visszatér a dőlés fő vonalába. A rétegzet gyakran vagy határozatlan, vagy épen nincsen, s a kősó tömegek akkor olyanoknak látszanak, mintha ömlés útján keletkeztek volna. Ezen tömegeknek, legtöbb esetben, visszás állása van a mellékkőzethez. A kősótelepek vastagsága eddigelé 70—80, sőt egy ponton már 100 ölesnek is találtatott a külön alul, de valódi feküjük még sehol sincs elérve. Decsaknán, hol a só majdnem függélyesen van települve, a kibúvásnál csak csekély a telep vastagsága, s ennek feküjét szilárd szürke homokkő képezi. Egyébbiránt valószínű, hogy a terjedelmes sóképletnek alaphegye nem áll egy és ugyanazon kőzetnemből. A kősó öt helyen nyeretik bányaművelés útján, u. m. Maros-Újvárt, Tordán, Deésaknán, Parajdon és Vízaknán. — A 6-ik sóbánya, Koloson, jelenleg nincsen üzemben. — A kősó mint sószikla, a sznátai darlák tövében jön elő; mutatkozik továbbá több kupolában a föld szintje felett, Alsó- felső-Soófalván és Parajdon; nemkülönben külse jő Billak és Szeretfalva között a Sajó folyó mentén is. A régi rómaiak műveletei és az omlások folytán, nem különben kibúvások, kivirágzások, hegycsúszások és földomlások következtében, a só előjövetele 34 helyen látható. Az egész tartományban 838 sóforrás ismeretes, melyek közül csak Szolatánál találtatik 130.