Bányászati és Kohászati Lapok, 1928 (61. évfolyam, 1-24. szám)
1928-03-02 / 5. szám
Közgazdaság. ns Az ólomtermelés különösen a legutóbbi években fejlődött. Az érctermelés 1921-ben 50.285, 1925-ben 78 549 tonna, az olvasztók termelése 1921-ben 4.381, 1925-ben 10.926 tonna nyersólom volt. Míg a vaskohók a vasérctermelés nagyobb részét nem tudják feldolgozni, addig a cinkolvasztótelepek kapacitása jóval meghaladja az ország saját cinktermelésének feldolgozását. Hiszen 1925-ben mindössze 535 tonna cinktartalmú ércet bányásztak az SHS királyságban s az olvasztók termelési eredménye ugyanebben az évben 2.232 tonna nyers cink volt. Az olvasztóművek szükségletének kielégítésére szolgáló ércet Ausztriából, Olaszországból és Németországból importálják. Az egyre növekvő magánérctermelés nagyrésze nem kerül kivitelre, míg a krómérceknek mintegy fele, a pyritnek mintegy 70 százaléka külföldre jut. Egyébként, akárcsak a vasércnek, épúgy a jugoszláv pyritnek is Magyarország a legjelentékenyebb vásárlója. Dr. P. (Lzs.) 1919 16.016 1.332 1920 .............. ... . 42.081 2.439 1921 ______ 75.507 4.144 1922 96.775 5.354 1923 _____ 121.150 6.838 1921 ..........._____ 143.259 8.101 1925 ______ 176.058 7.301 rézérc nyers érc tonnában Közgazdasági hírek: További vasáremelések Belgiumban. Az áremelés a vasvilágpiacon tovább tart. Kiindulnak ezek az emelések a belga vasművektől, amelyek — miután kínálatukkal sokáig elnyomták az exportárakat — most erőteljes emeléseket léptetnek életbe. Az árak az év eleje óta átlag 8—10 schillinggel emelkedtek tonnánként. (Magyar Vaskereskedő, 8.) Lts. Vasipari helyzet Ausztriában. Vasban és vasáruban élénkülni kezd a belföldi üzlet. Már kezdik befedezni a legközelebbi építkezési szezonra a vasszükségletet, azonkívül nagy közszállításokat írtak ki, amire szintén sok anyag kell. Az exportüzlet még mindig nem kielégítő. A legközelebbi jövőben nagyobb megrendelések várhatók a vagyon-, autó- és vasszerkezeti ipar részéről. A gépiparban fokozottabb érdeklődés mutatkozik orosz bevásárlók részéről. Többnyire ipari gépekről van szó, mezőgazdaságiakról kevésbé. Az osztrák gépipar egy részét meglehetősen foglalkoztatják Lengyelországból, ahol lassan kint kezdenek elfordulni a német gépipartól. Mezőgazdasági gépekből számos megrendelés érkezett az utódállamokból. (Magyar Vaskereskedő, 8.) Sts. Nagy munkásmozgalmak mindenfelé. Északnyugati Csehországban (Brüx stb.) 30.000 szénbányász lépett sztrájkba. A vitaanyag a régi. A munkások 10 százalékos béremelést kérnek, amivel szemben a munkaadók arra az álláspontra helyezkednek, hogy ők adnak ugyan több pénzt, de csak több munka fejében. Tehát hosszabb munkaidő, jutalomrendszer stb. Minderről azonban a munkásság hallani sem akar. Egyszerűen nagyobb bért követel minden feltétel nélkül. Hasonló okokra vezethető vissza a német vas- és fémiparban dúló, a cseh eseményeknél sokkal fontosabb munkásmozgalom is. A munkásság itt is minden ellenérték nélkül akar javítani életszintjén. Hivatkozik a német ipar múlt évi fellendülésére, nem törődve azzal, hogy ez a fellendülés csak erőltetett volt. Az elmúlt esztendő statisztikája valóban szédítő eredményekről számol be. Egyenesen elkábító, hogy a nyersvastermelés 40, az acéltermelés 33 százalékkal, a vasúti forgalom pedig 7 millió vagonnal növekedett. A munkanélküliség pedig februártól októberig kétmillióról félmillióra csökkent. És minthogy az árak is felfelé törtettek, mi sem természetesebb, minthogy a munkásság újabb igényekkel áll elő. Ámde a munkaadók nem téveszteték meg magukat a múlt évi konjunktúrától. Ők már az idei konjunktúrát is a mérleg serpenyőjébe teszik. És ez nem valami kedvező. A munkanélküliek száma újévre újból egy és negyedmillióra szökött fel, a mezőgazdaság válsága az idén jelentős mértékben kimélyedt. Németország kivitelképessége tovább csökkent és belső fogyasztása további apadást mutat. Ilyen körülmények között a német munkaadók nem érezték magukat arra indíttatva, hogy a munkabér terén a múlt évi helyzetből messzeható következtetéseket vonjanak le. Annál kevésbbé, mert régi tapasztalatuk, hogy a munkabér tekintetében tett engedményeket végtelen nehéz visszacsinálni. Többet a német munkaadó is fizetne, de szintén csak a több munka fejében, erre azonban a német munkás éppen olyan kevéssé hajlandó, mint cseh elvtársa. Ő egyszerűen az idénre is nagyobb részt követel gazdája múlt évi hasznából, anélkül természetesen, hogy hajlandó lenne részt vállalni a tőke kockázatából, mely az idén már rendkívül nagynak látszik. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a német vas- és fémiparosok általános munkáskizárást határoztak el február 22-ére. Ami annyit jelent, hogy 800.000 munkásuknak adják ki a könyvét, a gyárakban pedig megszűnik az üzem. Végső ered-